Kedves Doktor Úr!

Tud nekem olyan könyvet ajánlani, ami egy depressziós betegnek jó? Olyanra gondoltam, ami segít kilábalni a betegségből. Köszönettel

Tisztelt Bader Úr!
A józan ész és a hellingeri világkép ellentmondásai között vergődök... A szitu a következő: bohó szerelmesen meggondolatlanul nem védekezve (valójában már évek óta gyerekre vágyva) egy alkalmi (?) viszonyból gyerekem fogant. Én már rögtön tudtam, hogy megtartom, a fiú is nagyon lelkesnek tűnt az elején. Aztán amikor egy veszekedésünk után (anyagiak miatt: nem volt hajlandó beszállni az albérletbe, és még ki is rúgatta magát a munkahelyéről, de cigire mindig volt pénze...) pár napra elment, hogy gondolkodjon, és miután hazajött, kiderült (mert a lány felhívott) hogy egy volt nőjénél járt... Ekkor kapott egy pofont tőlem, mire majdnem megvert és azt üvöltözte hogy takarodjak abortuszra... Meg is jött a vérzésem, de szerencsére nem ment el a baba, erre a lábaimat csókolgatva fogadkozott. Én hülye a gyerek miatt visszafogadtam, feltételekkel, amiket az első adandó alkalommal áthágott. Amikor ajtót mutattam, felvágta az ereit... Elhagytam, mert már nem bírtam tovább. Később megtudtam, hogy már többször volt zárt osztályon, Borderline pszichózis (?)miatt, és hogy csalás, lopás és testi sértés miatt körözi a rendőrség. Állítólag a saját unokabátyját és nevelőapját is meglopta, akikről nekem ódákat zengett... Ezek után semmit nem akartam többet tudni róla, köszönöm szépen a génjeit (mert idő közben egy egészséges babám született), de láthatási joga nem lesz hozzá! Nem akarom, hogy tönkretegye a gyereket a parttalan érzelmi hullámzásaival. Végre kezd kialakulni egy normális kapcsolatom, az új párom a kislányomat is elfogadja, szereti, a nevére venné. Ez a pszichopata meg most megjelent, hogy "joga van a lányához" (kötelességei persze nincsenek, pl. mai napig több százezerrel tartozik nekem, az nem érdekli, miből van pénzünk pelenkára) és hogy "takarodjon mellőlem az a ..." mert ő az "igazi" párom... Rendőri távoltartást kértünk, így többet nem zaklathat, de a DILEMMA mégsem hagy nyugodni: vajon a lányom lelki békéjének nem ártok-e ha leválasztjuk a vér szerinti apját az életéről? Az biztosan ártana, ha beengedném, mindannyiunknak. Haragudni (már, egy év terápia munkájának eredményeképpen) nem tudok rá, mert tudom, beteg, szenvedő ember ő. Már nem is álmodom vele, csak az új párommal, és a kislányommal. Én lezártam, de mi lesz a lányom lelkében? Helyettesítheti-e az új apa a régit? Megnézettem a horoszkópjaikat, az asztrológusunk azt mondta, a lány Szaturnusza
a 7.ben együttállva az apa Napjával azt mutatja hogy elutasítja az apját, mert ő testesít meg "mindent, ami rossz, és elítélendő a külvilágban" - ez igazolja a döntésemet? Én, ha majd kérdezi, nem akarom mocskolni, csak egy gyenge, gyáva, beteg emberként mutatom majd be az apját, aki ártott nekünk, ezért mentünk külön. Titkolni nem akarom, mert tudom az nem helyes, de helyet többé nem kaphat az életünkben, mert csak rombolni tud. Hellingeri szempontból elfogadható ez a döntés, ez a szemlélet? (Vagy csak az a bajom, hogy túlságosan is sok felelősséget akarok vállalni -emiatt nem dobtam szó nélkül már az első megcsalás után a gyerek apját (Halak-Bak vagyok, 5-ös házas Szaturnusszal..?) Köszönöm a segítséget.
Ui: Állításon már voltam, oda is azért mentem, hogy könnyítsek a babám lelki terhein, ott kiderült kinek a történetét ismételtem meg a magamével, de ott a lányomra nem engedtek állíttatni (akkor még magzat volt) nehogy elmenjen. Mi kéne tennem érte, értünk ebben a helyzetben? lehet-e a lelkében igazi apja a nevelőapja (aki nagyon szereti)? Hagyjam, hogy a nevére vegye? Most az én nevemen van. De az apja sincs a saját apja nevén, mert őt anno nem vállalta az apja... Bonyolult. /Nem merem megírni a valódi nevem, mert még mindig tartok attól, hogy nyomoz utánunk a gyerek apja/

Kedves György!

Érdeklődni szeretnék, hogy aki depressziós, annak igazából milyen orvoshoz kell fordulnia? Pszichológus, pszichiáter vagy más? Igazából az előbb említett kettő már megvolt, de semmi változás nem tapasztalható. Gyógyszer felírva, és ezzel ennyi is az egész. A helyzet változatlan, semmi sem változik. Már magánorvossal is próbálkoztunk, de ott meg aztán végképp semmi sem történt.
Köszönettel

Kedves György!

Szeretném a segítségét kérni. Olvastam, hogy a Bach-virágterápia alkalmazható állatoknál is.
Van egy egy éves lány kutyusunk. Inkább kisebb termetű, keverék kutyus. Nagyon izgága, hiperaktív, ugrál, mint egy gumilabda, borzasztó szeretetigényes, még kölyökként került hozzánk. (ezek szerint valószínű, hogy egy gyengébb idegrendszerű) A kertet elválasztottuk egy kerítéssel, amin át lehet látni, ha valaki jön hozzánk, vagy ha tüzel, stb. akkor oda tegyük a kert hátsó részébe. Sajnos ezt a kerítést átugorja. Ha megyünk ki a kapun, kiszalad, múltkor majdnem elütötte egy autó. Féltékeny is, és irigy is a másik kutyákra, nem tűri meg maga mellett a másik kutyát.
Arra gondoltam, ha esetleg a Bach-csepp segítene...Kérem javasoljon, hogy milyen összetételű virágesszenciát ajánl.
Férjemmel beszélgetjük, hogy vajon miért kaptuk a sorstól épp ezt a kutyát? Nem tudunk vele mit kezdeni, ha esetleg valaki elvinné, biztos nagyon megviselné lelkileg a kutyát. Mi úgy érezzük, hogy valamiért ezt kaptuk, ezt meg kell hogy oldjuk, ez felelősség, mert elvégre a kutyának is van lelke.

Köszönöm szépen válaszát.
Üdvözlettel: Anikó

Kedves Doktor ur,

Szeretnem tudni, hogy csaladallitast csinalhatok-e egy masik szemelynek. konkretan a ferjemrol lenne szo. O a masodik ferjem, a gyerekeim velunk elnek, o felvallalta oket. Mar " nagyok" voltak, 9,10 evesek, amikor magunkhoz tudtuk venni oket. A problema a lanyom ( most 14) es a ferjem kozott van. Nahanyszor " csunyat mondott a ferjemnek (k....a...). l lanyom nagyon megbanta bocsanatot kert de a ferjem nem hajlando megbocsajtani. Egyszeruen nem szol hozza csak akkor ha valamit hibasan csinal hogy megbuntesse. Mostanaban a ferjem nem sokat dolgozik, keves munkaja jon (egyeni vallalkozo) azt mondta nem is nagyon erdekli hogy van e munka. Otthon ul egesz nap. O biztos hogy nem hajlando csaladallitasra elmenni, de en szivesen megtennem. Nagyjabol ismerem a csaladjat ( kulfoldon ismerkedtunk meg es elunk) szeretnek segiteni az egesz csaladon. Szeretnem hogy a gyermekeim is boldog csaladban nojenek fel es hogy o is engedje magat szeretni. Koszonom a valaszat:
Monika

Kedves Bader György!
Egyre jobban kezdek hinni Önnek, és a Hellinger-terápiának. De még gyűjtöm a muníciót. És addig is kérdezek.
Úgy érzem, kezdem elveszíteni a talajt a lábam alól, hogy "elátkoztak". Nyilas vagyok (többek között). Határozott, optimista, küzdő, keljfeljancsi, stb. Rengeteg energiát fektetek a dolgaimba, ráadásul kitartóan, pedig ez nem mindig könnyű. És mégsem járnak sikerrel. Több mint 8 éve küzdök a párkapcsolatomban, hogy jó legyen nekünk, de nem sikerül. Viszont egymás nélkül sem bírjuk. Így most külön lakunk, holott a valódi párkapcsolatot tartom ideálisnak, és vágyom rá. A munkámban sikeres vagyok. Pontosabban amit megcsinálok, arra a megrendelőim pozitív visszajelzéseket adnak. Újra megbíznak, szeretnek. Mégsem keresek vele annyit, hogy meg tudjak élni belőle. Tanítani akartam, megszerveztem a tanfolyamot. Rengeteget dolgoztam vele: jegyzetek, tantervek, szervezések, profi marketing. 3 megyéből 3 fő jött össze. Az öcsém is tisztességgel dolgozik, és befutott, jól élnek anyagilag. Ugyanolyan szeretetre méltó, mint én(?), és boldogan él a házasságában. Hobbiból Ő is belefogott egy másik tevékenységbe, és rövid idő alatt olyan sikert ért el vele, hogy senki nem remélhette. Nagyon szeretem őt, de úgy érzem, mindent, amit elvesz tőlem a sors, ő kapja meg. Bár tagadom, de úgy érzem irígylem őt. Én miért nem kapok meg semmit a sorstól? Pedig megdolgozom érte. Mint Anyukám szeretetét. Fiút várt, és nem engem. Az Ő sikereit nagyra értékeli, engem meg nem sokra. Pedig én is sokat dolgozom - csak nincs semmi látszatja. Itt állok 47 évesen, féltékenyen, amit nagyon szégyenlek. Mert nagyon szeretem a testvéremet. Csak fáj, hogy nekem semmi nem sikerül. Minden kudarc. Mit tegyek?
Üdvözlettel: Zsuzsa Pécsről

Jo napott kivanok,elobszor is kosszonom valszat,eleinte sem volt nagy munka kedvelo,de most egyaltalan nem erdekli semmi.......

Kedves György,nem tudom, jó helyre ment-e a kérdésem? leírom még egyszer, ha már megkapta akkor törölje legyenszíves!nekem az anyasággal van gondom. 34 évesek vagyunk a férjemmel, 2 éve próbálkozunk. Tavaly volt egy vetélésem,ami engem nagyon megviselt, a férjemet látszólag nem érintette mélyen, pedig érzelmes, odaadó, szerelmes. Soha nem veszekszünk, nagyszerű a kapcsolatunk, sokat beszélgetünk. Nem tudom, hogy a vetéléstől félek-e vagy mitől, néha azt se tudom, szeretnék-e gyereket (persze hogy szeretnék.) Ha meglátok egy bébit, nagyon odavagyok, pedig sose rajongtam a gyerekekért, de nem tudom, mit tegyek? Nem tud ajánlani valami könyvet vagy weboldalt? Elkezdtem szedni egy étrendkiegészítőt amit babaváráskor ajánlanak a teherbeesés segítésére, ha legalább pszichésen hat, az is jó lenne, meg hogy érzem hogy teszek valamit, nem csak síránkozok.
Az anyósomék a szomszédban laknak, ő szinte tökéletes, nagyon szeret engem is, összetartja az egész családot, de látom rajta hogy furcsálja hogy nem esek teherbe, náluk ilyen nem volt a családban. Nem mondja de látom rajta. Az én anyám egy ideig piszkált az unoka miatt, de a vetélés óta nem. Eléggé el vagyok keseredve, a legjobb barátnőm most 3 hónapos terhes, és nekem ez belül rettenetesen fáj, bár előtte nem mutatom. Nem tudom, hogy én milyen anya lennék, mert még nem érzem annak magam, de attól félek, mire annak érezném, ötven is elmúlnék és akkor hova akarjon az ember már gyereket. Ezt nem tudom, nem elég ésszel akarni? Az anyagi feltételek úgy-ahogy megvannak, és 165 centihez 60 kiló vagyok, nem is a bombázó alakomat féltem tudat alatt. Tud nekem valamiféle tanácsot adni? Néha rettenetesen össze vagyok zavarodva, legszívesebben kifutnék a világból (soprtolni meg nem merek mert mi van, ha nem tudok róla de már terhes vagyok...lehet hogy csak valaki jól rám kéne hogy pirítson, más nő már rég összeszedte volna magát?? már hogy lelkileg.) Előre is köszönöm hogy foglalkozott a válasszal, tisztelettel, Virág

T.Dr ur!egy nagyon kenyes ugyel fordulnek onnhoz 5 eve vagyok hazas es sajnos a hazasagom nem a legtokeleseb,habar tokeletes hazasag nem letezik.A lenyegre terek masfel eve megcsaltam a ferjemet ammi nagyon gyorsan ki is derult harom honapig kulon koltoztunk es akkor en be adtam a valast,a ferjem nagyonsokat kereset es kert hogy terjek vissza hozzaaddig gyozkodott amig vissza tertem...Ra ket honapra teherbe este nagyon orultem a gyereknekremeltem,hogy meg valtosztatja az eletunketa ferjem munkanelkuli en egesz het honapig dolgoztammeg szuletet a kislanyunk nagyon szertjuk,de a ferjemnek nem keress munkat egy szamitogepes jatekot jatszik mar egy eve reggeltol estig nem erdekli,hogy mibol lesz vacsora,mibol fizetek vilanyt vagy mibol veszek a gyereknek pamperset....sajnos nincs sok szavam a hazba mert akkor roknon fel hanya,hogy megcsaltam...De ott ev hazasag alatt az is elofordult,hogy megutott,vagyis terheseg elott,,,,nagyon nehezen telnek a napok nem nagyon veszekszunk,csak ha emlitem neki,hogy nincs munkaja es,higy milyen felelotlen,a gyereket is egyedul kell vigyem orvosoz egy honap allat ki sem mozdul a hazbol max ketszer..Mindent en csinalok gyerekre vigyazok,fozek,takaritok,szamlakat fizetek stb...TURELMETLENUL VAROM SEGISCSEGETT..

Kedves György!
Köszönöm a válaszát, lehet megprobálom a családállítást,bár kissé aggódom amiatt hogy ezek csoportba történnek, nem szeretnék mások előtt erről beszélni. Esetleg tudna Miskolcon ilyen családállítással foglalkozó szakembert ajánlani,vagy olyat aki egyéni terápiával foglalkozik?
és nagyon köszönöm a válaszát,máris jobb egy kicsit,hogy nem hisztinek könyveli el,mint mindenki más a környezetembe.
üdvözlettel:
Emese

Kedves György!

Nem tudom mi számít lényegesnek,munkahelyet váltottam és elköltöztem egyik városból a másikba,a barátommal 3 éve lakunk együtt és most el kellett mennem egy másik városba mert ott kaptam munkát. Igyekszem visszakerülni oda ahonnan jöttem de nem olyan egyszerű. De úgy érzem régebben is voltak ilyen érzések bennem,csak mintha most százszorosára vetítették volna fel, nem okoz semmi örömet,és ha mosolygok is magamba csak azt érzem minek.
Köszönöm a gyors válaszát és hogy foglalkozott a kérdésemmel.
Üdvözlettel: Emese

Kedves György!
23 éves fiatal diplomás lány vagyok,3 és fél éve párkapcsolatban élek.Mindenem megvan amim csak lehet,nincsennek tragédiák az életembe a párom szeret,nem csal meg,jól bánik velem.Mégis egy ideje letört vagyok,rossz kedvű,nem találom a helyem,nem találom az élet értelmét,nem látom minek örülhetnék,mivel csinálhatnék jókedvet magamnak. Lassan már odajutok kételkedek szeretem e a párom,de a sok fiú közül csak nála éreztem azt,hogy vele tudnék élni,vele élném le az életem. És mégis,mintha most kezdene rámborulni a világ, és félek,mert értem én hogy a szerelem elmúlik,de akkor most azért jönnek ezek a rossz érzések?Folyamatosan szorongok, küzdök a hangulatingadozásaimmal és magammal.Súlyproblémáim is vannak nagyon régen,azt ne is emlitsem,meg szállott fogyókúrázó és edző vagyok,de igysem vagyok elégedett magammal kb 14 éves korom óta.Maga szerint kell nekem segitség vagy csak ez női hiszti,nem akarok senkit feleslegesn a problémáimmal zavarni.
Válaszát előre is köszönöm.
Emese

T. Doktor úr. Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy a párom megcsalt másfél ével ezelőtt. 10 éve vagyunk égyütt és soha egy hangos szo nem volt köztünk. Végig néztem .hogy 6 honapon át mással volt és nem szoltam csak mikor már a ideg összeomlásal a korházbol kijöttem. Elmonta és lezárta. Igaz rá nem sokra a barátnöje elkezdett hivogatni ami mai napig tart . akkor drült ki ,hogy szexüális kapcsolata volt vele és füveztek is amin nagyon kiborultam de nem szoltam. Az a gondom ,hogy nem tudom feldolgozni ,hogy mással volt nagyon fáj és a gyerekeim is érzik rajtam. Öregnek lepukant embernek érzem magam pedig mindig csinos voltam és senki nem monta meg a koromat és azt ,hogy 3 gyerekem van.Most már azota semmi nem érdekel és magamba zárkoztam mert senkinek nem mondhatom el ,hogy mi történt mert nagyon szégyelem ,hogy ennyit érek. mit tegyek vagy mit csináljak hoy ezzek az érzések elmuljanak? KÖSSZÖNÖM elöre is válaszát.

25éves lány vagyok és van egy férfi aki 32 éves régóta ismerjük egymást 2évig csak barátok voltunk,ő többször is közeledett felém és mondta is,hogy tetszem neki,de valahogy akkor még nem érdekelt.Aztán 2év mulva amikor most szingli lettem újból irt egyből amint megtudta a szingliségemet,hogy találkozzunk,a talin megfogta a kezemet szépeket mondott majdnem megcsókolt de ekkor én még az exemet sirattam,igy mondtam neki,hogy ez nekem tul gyors.Aztán rá egy hónapra én vetettem fel az ötletet,hogy mi lenne ha csak sexelnénk egyett,erre ő igent mondott de azt hitte csak tesztelem igy kicsit félösködve mondta az igent a válaszomra.Aztán együtt voltunk és nagyon jó volt neki is nekem is és csókoloztunk is,taliztunk 2szer és mivel elég rámenös voltam ezért azt kérte utána ,hogy ne találkozzunk egy darabig mert tulzásba vittem,aztán megharagudtam rá,és nem beszélgettem vele .2nap mulva irt,hogy ne haragudjak rá és hogy találkozzunk,de akkor az a tali már más volt,vacsit fözött nekem,szóval le vett a lábamról és ugyanugy volt csókolozás meg minden.Aztán taliztunk kb két hetente egyszer folyamatosan mindig mivel nagyon elfoglalt a munkája miatt és sajnos szüleivel is baj van mert betegek tehát nincs sok ideje találkozgatni és nem is sexmániás.S a találkozások alkalmával rengeteget beszélgettünk és megtudtam róla,hogy nagyon zárkozott vannak depresziósabb napjai is és elég csendes ,félénk férfi és barátnöje se volt sok talán 2,egyéjszakás meg nem is volt neki.S én mindig nagyon kedves,türelmes vagyok vele,nem nyavalygok mert ilyen ritkán látom őt,meg mindennap beszélünk internet segítségével is szóval sosem vetem ezt a szemére,tudom,hogy nem fekszik le mással se és azt is tudom nem csak a sexért van velem,mivel elmondtam neki tettekkel hogy szerelmes vagyok belé,igaz azt nem mertem elmondani hogy szeretem mert félek megint elijeszteném,de azt mondtam neki,hogy nekem ő kell és lassan fogok vele haladni.S mivel egyszer már megmondta hogy őt ez zavarja ezért gondolom most is elmondta volna ha ez zavarná őt még mindig és mondta volna hagyjuk abba,de mivel ugyanolyan kedves velem ugynaugy csókolgat simogatja a kezemet igy gondolom csak a félénksége miatt van ez,hogy nem mondja azt,hogy járjunk vagy tényleg neki ehhez idö kell,de az is lehet csak én látom ezt igy és ő csupán kedves,nem akar megbántani ,viszont akkor nem tudom mért hagyja hogy mégjobban belezugjak ,már aludtunk is együtt és egész éjjel felém volt fordulva áttkarolt el se engedett reggel is megcsókolt igaz reggel szex nem volt csak este,de mivel nem szexmániás igy gondolom ezért nem.Ön szerint szeret engem ez a férfi vagy csak ő se tudja mit akar vagy csak játszik?Mondjam el neki,hogy szeretem őt vagy várjak még ezzel?Vagy ez számára tényleg csak szex?azt is megfigyeltem rajta hogyha megharagszom rá valamiért akkor rögtön addig teper amig szóba nem állok vele újra,tehát fontos neki az ,hogy mi jóba legyünk.De sok barátom azt mondja,ha szeretne mindegy milyen sokat dolgozik megoldaná,hogy talizzunk.Hát nem tudom,az a baj hogy évek óta nem volt barátnője és megszokta a napi programjait és még családgondjai is vannak és sokszor túlórázik.Nem lakunk egymástól mesze kb fél órányira,de a talikat csak kéthetente tudja megoldani de van amikor havonta.
Előre is köszönöm válasz levelét.
 

Tisztelt Szakértő!
Problémám van az anyósommal. Tudni kell, hogy az alapvető "anyós-menny viszony" mellett, anyósom pszichológiai kezelés alatt áll és jelenleg is arra szorul. Megkeseríti az életem, csúnyán beszél velem és rólam, gúnyolódik a hátam mögött, arcokat vág rám, szidalmaz a páromnak. Sajnos 5 hónapig külön is éltünk a párommal miatta, egyedül neveltem pár hónapos kisfiúnkat. A párom nem képes kiállni mellettem/mellettünk úgy Isten igazán. Hiába viselkedek kedvesen, megértően, anyósomnak mindegy. Másik fia barátnőjét már elűzte, sokáig nem volt a fiainak senkije. Sógoromnak mostanáig nincs senkije, anyujával él (28 éves). Én valami csoda folytán még mindig párommal vagyok. Ajánlották a Hellinger féle családállítást... Nem tudom érdemes-e nekem elmenni egy ilyenre, amikor én már mindent megtettem-e kapcsolat javítására? Amikor rajtam már semmi nem múlik. Ennél megértőbb és kedvesebb egyszerűen nem lehet egy ember. Anyómnak kéne elmennie egy ilyenre esetleg? Habár soha nem fog...

Tisztelt Dr.úr!Mi a véleménye egy olyan 21 éves házasságról,ahol már az elején -Veszprémben-egy hétig miután elment a magzatvíz,nem csöpögött hanem:ZUTTY!Elment....nem császároztak meg egy anyát és amikor másik városba az édesanyja-a nagymama-segítségért másik nőgyógyászokhoz elment,na akkor:1 hét után!!LETT MEGCSINÁLVA CSAK!!!???Vérmérgezése volt a kismamának is aztán...a babának is...a baba hiába volt egészséges 3 nap múlva életét vesztette.......
12 év őrjítő fájdalom után beleroppant a kismama...elvesztettek autót,lakást és mindent...valahogyan elfogadták a helyzetet mert egy gyönyörű kislányuk kicsit több lehetőséget kapott ma is ÉL!!!Ja,mert 4 éve a szintén gyönyörű és egészséges 15 éves kislányuk is...ÉLETÉT VESZTETTE balesetben....

hiányzik .......ma már tudnak dolgozni,pénzt keresni de amikor még a kislányukat is elvesztették keletkezett 200 000Ft adósság a fűtésükön...SEGÍTSÉG!!Mert passzív BÁR-osok nem tudnak hitelt felvenni!!!!!!

A férj a polgármester úrtól kapott-mert 26 éves korában a munkájáért:Veszprém városért aranyérdemérmet!- 20 000Ft-ot de a többi hiányzó összeg miatt utcára lesznek-rendőrrel!!mint a bűnözők kitéve az állt a főbérlő felszólító levelében!SEGÍTSÉG!!!VALAKI SEGÍTSEN!!!KÖNYÖRGÖM!!!!!!!!!-és 4 éve nincs munkája a férjnek.....pont 4 éve ment nyugdíjba de a beteg felesége mellett az hiába "SZÉP"akkor is kevés!!!!!!!!!!!munkában is most van folyamatban abban is segített a polgármester de mi lesz ma???MA JÖNNEK A FŐBÉRLŐK.......

jónapotkivánok dr.ur!lenne egy oriási problémám a párkapcsolatommal! az élettársammal közel 3éve vagyunk egyutt 1évig udvarolt és 2éve lakunk együtt,az édesapukáját nem ismertem mert meghalt közel 5 éve de az édesannya vagyis anyósóm az a probléma!hát szóval férhez ment újbol,és mikor elment 2tten lakunk a házba,de elég közel lakik hozzánk és gyakran fel szókott nézni,és mikor az ujbóli férjével egy kis piti ügyböl össze vesznek mindig hazajön és ezt a párom haggya szonélkül jó az édesannya meg minden meg nemhajithagya ki de ezt már 4-gyére csinálja hogy haza költözik és apárom nem szól neki semmit hogy haggyon bennunket élnimaradjon ott ahol van de a párom nagyon anyázik!hiába mondom neki nekem igy nem jó hogy az annya itt lakik!kedves dr.úr magaszerint mi a helyes én legszivesebben itt hagynám az édesannyával és éljen vele vagy mitévö legyek?
válaszát vagy tanácsát elöre is meg koszoném!!

Kedves György!
Mi a véleménye a következő helyzetről?A nővérem egyre irigyebb rám és ez egyre rosszabb lesz.Mindent akar ami nekem van.Többet értem el mint ő az életben.(kemény munkával, nem úgy mint ő!!persze a fejemhez vágja nekem milyen könnyű,h több a pénzem..)Én elégedett vok magammal, s soha nem sajnálok mástól semmit, mert tudom én is elérhetem,tenni kell csak érte.
Ami engem bánt, az az, h miért sajnál tőlem mindent, s mikor elönti az irigység úgy érzem nem szeret, rossz érzései támadnak velem szemben..állandóan rivalizál.Mikor leállítom megsértődik, s a párja családjának úgy adagol be engem mintha én hisztiznék miközben csak megvédem magam, szóval ő így nyeri az energiát, h előadja az ő verzióját..Mondtam már neki, h tegyen az életéért s ne a másikat utálja ha annak jobb.Ha belegondolok, h megint utál mert vettem vmit/elértem vmit, a gyomrom is megfájdul.Anyuék is (jaj de nem okosak!), egyből kompenzálni akarják ha veszek magamnak vmit, de tőlem senki nem kérdezi meg, h én szeretnék e olyat mint a nővérem...Nővérem sajnál tőlem mindet, állítom nem alszik ha egy kis jóban van részem..Felnőttek vunk, 30évesek, s ő még mindig ezt játssza, ahelyett, h a saját életét élné.Kérdésem ő már nem szeret engem??

Kedves György!
Több mint 2 éves kisfiammal vagyok itthon, és bár imádom őt, és visszamenni se akarok még dolgozni, mégis úgy érzem, hogy megrekedtem. Nagyon érzékeny vagyok, a korábbi önbizalmam teljesen elszállt, a férjem erre még rá is tesz. Nem tudom már, hogy miattam veszekszünk vagy miatta. SZerinte én nem vagyok kedves, meg elég lágy nő, Mert engem szerinte férfinak neveltek. Ehhez képest mostanság midenen sírva fakadok, mert nincs sikerélményem. A gyereknevelés nem hoz azonnali sikert, és valahogy mintha nem fejldőnék, mindennap ugyanaz a rutin. Pedig szeretek sétálni, meg játszani, de néha rámjön egy üresség érzés, főleg ha a gyereknek is nyűgősebb napja van és még a bilire se sikerül rátenni.A munkámban elismertek, most meg senki.2 évig nem aludtam éjjel, a kisfiam mindig felkelt, a férjemet ez se hatotta meg. Ő az anyai mintájából véve egy szupererős nőt képzel, annak ellenére hogy én mindent megcsinálok rendre, csak néha lelkileg labilis vagyok.Persez ő meg csak a gyerekért él, és nem mutatja ki felém a szeretetét, ha egyáltalán van. Régen állandóan istenített, aztán a szülés óta , mivel állandóüan együtt voltunk, mert nem dolgozott, csak most helyezkedett el, mindenben hibát lát.Ha autót vezetek ordít, ha valami nem jó, mert mintha direkt csinálnék bármi rosszat, meg aztán a vezetés se mindig objektív dolog.
De én annyira kikészülök néha, hogy a múltkor már levegőt se kaptam rendesen, erre elkezdett lökdösni, hogy menjek az erkélyre.Mikor megszületett a fiuk és sírva fakadtam, amiért nekem kellett elmennem egy hetes gyerek mellől cipőt venni, és nem ajánlotta fel ő , akkor is lökdösődött. Rondán beszél velem, másnap meg úgy csinál, mintha nem lenne semmi, és soha bocsánatot nem kér.Időnként megvallom őszintén van, hogy utálom, de aztán mégse.A gyerek este 10-nél előbbnem alszik el, így mégegy filmet se nézek meg, hogy kicsit lazuljak. Hogy nyerjem visssza az önbizallmam?
Szül dátum:1967.03.15 11:18 Bp

Kedves György!
Nagyon köszönöm gyors válaszodat, nagyon jól esett, sok mindenben magamra ismertem és ami lényeges: nem rég jutottam el már addig, hogy elmentem egy önismereti személyiségfejlesztő tréningre, ahol ketten foglalkoznak velünk, mind a ketten pszichológusok, egyik + kineziológus. Voltak már események amik megdöbbentettek, de jól estek. Ott már az első alkalommal mondták nekem(!), hogy el kéne mennem egy családállításra, sőt egy kicsit már játszottak is velem. Igazából nekem a "kippek" tetszenek a legjobban, nem félek "kirajzolni" magamat, mert várom a válaszokat. Az biztos, hogy én vagyok a legaktívabb és azt mondták, hogy nagyon jó az intuícióm, sok jó dolgot mondok másokról is, ahogy megbeszélünk mindent. Nyilván oka van annak , miért nem látom magamat, ha másokra ilyen érzékeny vagyok. Csináltattam horoszkópot is, ott felvetődött a külföld vagy/és magas tanulmányok is, mert sok bolygóm áll abban a házban. Nemrég vettem egy könyvet, aminek a címe: A vonzás hatalma. Akkor jó úton járok? Arról a "házról" nagyon érdekelne a véleményed, és a többivel kapcsolatos észrevételeidet is előre nagyon köszönöm. Klára