|
|
Bader GyörgyPszichológus, asztrológus, tanár, családállítópszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta Elérhetőségeim: Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36. Telefon: 06-30/940-67-89 E-mail: info@pramana.hu Honlap: http://www.pramana.hu/ |
Kérdezz-felelek
Az apám alkoholista már ebbe születtem bele, így nem sok éjszakát aludtam a saját ágyamba! Az egész így történt!
Álandóan menekültünk apám agressziója elöl, anyám mindig azt nézte hogy éppen kihez tudunk menni, kit nem zavarunk, kihez tudunk menni akár az éjszaka is, ha úgy alakul!
A nénikém volt erre a megfelelő személy, neki volt 2 fia, nálunk talán 3-4 évvel idősebbek! Sokszor náluk aludtunk! Már nem is tudom hogy kezdődött, de egy nap az idősebbik fiú nekiállt tapogatni, és úgymond megerőszakolt! Én kis fejjel hiába próbáltam megvédeni magam, egyedül kevés voltam hozzá!
A sors gyakran úgy hozta hogy ismét náluk aludtunk, így elkerülhetetlen volt hogy ismét megtörténjen! Ez több éven keresztül így folytatódott! Ha nem mentünk fel hozzájuk akkor ő jött le hozzánk, és ismét megtörtént! Egy kis idő után már nem is tiltakoztam, úgy gondoltam, hogy ha hagyom magam, akkor előbb szabadulok! Ami így is történt, csak hogy élveztem is a dolgot, ami akkor nem is tűnt olyan nagy bajnak!
12-13 éves koromba hagyta abba, amikor úgymond nagy lány lettem! A problémák igazából akkor kezdődtek igazán, amikor tényleg felfogtam hogy mi is történt, és ez nem helyénvaló! Rossz volt rádöbbenni hogy igen én ez vagyok, akit csak úgy bármikor....
Amikor kikerültem általános iskolából teljesen más ember lettem, az előtt nagyszáju nagy dumás lányból, egy félszeg, önbizalom nélküli, emberke voltam, aki kisebbnek érezte magát mind a többi ember!
Kerestem az olyan emberek társaságát akiket valamilyen szempontból nehezen fogad el a társadalom! Elkezdtem lógni a suliból, ittam, suli mellet, vagy helyette, füveztem, vagdostam a kezem... és még sorolhatnám! Ezek a dolgok közül az ivás és a vagdosás megmaradt! Érzéketlen lettem!
Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, érzelmek nélkül megyek a kapcsolataimba, ami általában nem működnek!
Szexuális életem nem igazán van, az előző kapcsolatom 1 évig tartott, ez idő alatt 4 szer voltuk együtt, és akkor sem volt sikeres! Majd sok veszekedés után szakítottunk! A jelenlegi kapcsolatom 3 hónapos, vele már többször voltam együtt, de nem érzek semmit, nem élvezem az együttléteket! Neki elmondtam hogy mi történt kiskoromba, de csak látszólag fogadja el, én úgy érzem! Azt mondja hogy megérti hogy az együttlét az nekem nem jó, de neki hiányzik a szex, és próbál is közeledni felém, amit én nem akarok, de megteszem, hisz neki erre van szüksége!
Vajon jól teszem? Már magam sem tudom!
Zsuzsi
azt természetesen jól teszi, hogy szeretetből próbál a párjának örömet okozni, de a jelen körülmények között ezt még nem tudja úgy csinálni, hogy önmagának ne okozzon újabb frusztrációt. Vagyis, jelenleg az a kérdés, hogy miként tudná elérni, hogy mind érzelmileg, mind szexuálisan feloldódjon és ki tudjon jönni a lefagyott állapotából.
Őszintén szólva úgy vélem, hogy ehhez hosszabb folyamatra volna szüksége, még hozzá két külön vonalon is el kéne kezdenie haladni.
Az egyik a családrendszerrel való foglalkozás, a másik pedig az egyéni működése, vagyis a személyes szint.
Az előbbihez családfelállítást javaslok, ha szüksége van rá, akkor ajánlok kollégát is.
Az utóbbihoz pedig egyéni terápiát vélek szükségesnek egy tapasztalt kollégánál.
Amennyiben belevág a folyamatba, akkor mondja el őszintén a barátjának, hogy időre lesz szüksége ahhoz, hogy mindketten boldogan tudjanak élni a kapcsolatban.
Mindezekhez kitartást és erőt kívánok Önnek, üdvözlettel:
T. Bader György !
A segítségét szeretném kérni, mivel úgy érzem, hogy lassan felőrlődöm az érzéseim miatt ,de nem tehetem két kisfiam van. Tízenkét éve ismerkedtem meg a fiaim apjával az új munkahelyemen,Ő egy hónappal később lépett be. Nekem élettársam, Neki családja volt két felnőtt lánya. Az Én kapcsolatom elég sok kompromisszummal indult, akkor már négy éve tartott, de a párom sok szabadságot követelt Magának és Én eléggé Magamra maradtam. Mégis terveim voltak a jövönkkel kapcsolatban, lakás felújítás, programok, sajnos egy terhességem elhalt , ezútán sok orvoshoz járás és műtétem is volt. A következő terhesség pedig nem akart összejönni. Már örökbefogadásról is beszéltünk.Bár mások voltunk mégis lelkileg összefortunk. 25 évesen Ő volt minden téren az első férfi, kapcsolat az életemben.Mindezek ellenére Én megcsaltam, most sem tudom, hogy tudtam volna elkerülni ezt a helyzetet, egyszerűen mint egy tornádó felkapott és mint kiderült, most ledobott a szerelmem a fiainkkal.Azt mondja elmúlt a csoda. Ezt kellene felfognom, de nem megy .Hat évig azt hallottam Én vagyok az igazi, otthon nincs semmi. Már a kollégák is természetesnek vettek bennünket. Minden időt kikövetelt Magának, hogy Velem lehessen.Számonkért ha késtem, programokat talált ki. Lassan a bevállalt munkáit én szerveztem le, ingyen dolgoztam Vele, mert akkor is láthattuk egymást. Kétszer súlyos beteg lett, Én vettem át a területeit, nem lehetett tudni mikor épül fel.Máskor egy vidéki munkán rohammentőt kellett hívnom, majd levezényelnem a bevállalt munkáját.Az Én embereim az Én irányításom alatt végezték el a munkákat.A Felesége pedig nem dolgozott az idegeivel le van százalékolva, de azért mint feleség a vállalkozásokban szerepelt. Egyszercsak zzal állt elő,hogy ki vesz egy albérletet ettől a pillanattól két háztartást vezettem ünnepeket is megtartva. Mindig azt mondtuk ez a szerelem egy csoda. De, Én őrlődtem időnként nemtudtam Magammal elszámolni ezzel a kettősséggel, főleg, hogy az szóba nem került, hogy rendezzük sorainkat, így próbáltam szabadulni ebből a helyzetből. De gyenge voltam, szerelmes és mindig megtörte az elhatározásomat. Bíztos voltam benne, hogy ennél jobban nem ismerheti egymást két ember hiszen annyi mindent tettünk eggyütt.Idővel beállt az életünk erre a kettős életre, otthon talán még kedvesebb voltam a lelkiismeretem miatt.Hat év után terhes lettem egyértelmű volt, hogy ki az Apa, mert akkor már a szex nem működött otthon. Soha olyan tiszta örömöt nem éreztem,mint akkor, hiszen hittem az Apukája az Én életem ajándéka.Ő viszont, nem örült, sőt rettegett, hogy minden más lesz. Később DNS vizsgálatot is csináltatott, mikor nem voltunk együtt.A fiam koraszülőtt lett, az Apja megfenyegett, hogy ha elvetetem akkor Mi ketten élhetünk eggyütt.Mégis Ő akart minden ultrahang vizsgálatra eljönni és utána ment haza. Elküldtem, a párom bevállalt minket, teljesen összezavarodtam , mivel teljesen másra számítottam. A párom most vette észre, hogy mit veszít el. De szerelmes voltam a Fiam apjába és amikor felbukkant mondhatni már vitt is magával a következő albérletbe.De mindig becsapott. Én nem értettem és nem értem ,hogy miért történik ez Velem. Tény, hogy nagy hatással van Rám, annyi árulást és pofont kaptam Tőle, hogy nem lehet normális, hogy Én még mindig szeretem.Még a Szülei házassági évfordulójára is odacibált a kisfiunkkal, pedig akkor is külön voltunk.A jövőről és egy második gyerekről beszélt. A volt párom még mindig keres és bánja, hogy nem fogta meg időben a kezem, de már Neki is lett egy kapcsolata és abból egy kislánya.A második kisfiam akkort fogant amikor apukájuk azt mondta, hogy meglepetéssel készül elköltözünk az albérletből. Tervei voltak velünk úgy tűnt, minden rendbe jön.Míg Velünk lakott az albérletben a feleségével építkezett.Majd mivel, nem jött be a környék , kérte építsen a központban Neki egy házat, így kerülhettünk Mi ide. Újra káosz.Most szeretne mielőbb Tőlünk megszabadulni. Hirtelen nagyon jó apa a lányainál és közben nagyapa lett, most 53 éves én 41. A fiaink 5 illetve másfél évesek. Semmit nem kapnak az Apjukból, mint Én sem.Tudom, hogy nagy bűnt követtem el hat éven keresztül, de félek, a fiaimnak milyen életet adtam így. Az Apjukat csak irritáljuk.
Kedves Kérdező,
mint Ön is érzi, a határok időben történő meg nem húzása az egyik legfőbb oka a problémájának.
Ennek legvalószínűbben mind családrendszeri, mind egyéni működésbeli összetevői is vannak.
Amíg ez ügyben nem sikerül előre lépnie, addig meglátásom szerint érdemi, tartós változás nem várható.
Ezért azt javaslom, hogy először keressen fel egy családállító kollégát, majd utána - amennyiben van rá lehetősége - egyéni terápiával foglalkozó pszichológust. Amennyiben ez utóbbi anyagi és/vagy időbeli akadályokba ütközne, akkor legalább egy-két alkalommal pszichológiai végzettséggel is rendelkező asztrológus kolléga felkeresését javaslom.
A fiaival kapcsolatban érzett bűntudata érthető, de ha a végére jár a saját részének, akkor megtanít nekik valami nagyon fontosat: azt, hogy a gödör mélyéről is vissza lehet kapaszkodni. És ha a saját részét rendezi, akkor mindent megtett, amit ebben a helyzetben megtehet, mivel az apjuk felelőssége az ő sorsához tartozik.
Üdvözlettel:
igen, miután a fiam megszületett, rá egy évvel terhes maradtam, de bölcső halálba meghalt, és rá pár évvel megszületett a lányom! De olyanról nem tudok, hogy esetleg ikerterhességként indult volna!
De ez miért fontos!
Zsuzsa
röviden összefoglalva azért, mert a családlélek úgy működik, hogy a halottak és az élők egyaránt odatartoznak a családhoz.
Bővebben itt nem áll módomban kifejteni ezt, de akár helyben, a Családi Neten lévő cikkem alapján, akár a honlapomon lévők alapján, akár más családfelállítással kapcsolatos honlapok alapján mélyebb betekintést nyerhet ebbe a működésbe. Nagy valószínűséggel a gyerekei jelenlegi viselkedésébe egy rejtett, racionálisan át nem látható módon belejátszik a halott testvérük is.
A gyakorlati vonatkozásokat tekintve az a javaslatom, hogy - amennyiben a gyerekei nyitottak erre -, javasolja nekik, hogy menjenek el egy családállító szemináriumra, akár Önnel együtt is, és úgy vélem, ott találhatnak továbblépést ők is, Ön is.
Üdvözlettel:
Van két gyermekem egy 25 éves fiam és egy 22 éves lányom! Evvel még nincs is semmi baj, mert nagyon szeretik egymást!
De van egy furcsa szokásuk ami hihetetlenül bosszant!
Találtak az interneten olyan számítógépes játékot ahol ketten is tudnak játszani, még ez sem lenne baj, mert mindketten dolgoznak, és a ház körüli munkákat is megcsinálják, de van egy olyan baj, hogy a játékba hogy ha az egyikük meghal a játékba akkor újra előröl kezdik az egész pályát és ez eléggé bosszantja őket, és így eldöntötték azt hogy aki miatt újra kell kezdeni az kap ököllel a kezébe! Hát azt gondolom mondani sem kell hogy a fiú erősebb, és a lányomnak a keze úgy szokott kinézni mint akit állandóan vernek! Valami hihetetlen hogy ebbe mi a jó nekik?
De addig szokták ütni egymást amíg annyira fáj nekik hogy hozzá se lehet érni!
Ez mitől lehet? Szeretik a fájdalmat? Mit tudnék tenni hogy ezt ne csinálják?
Hiába mondom nekik hogy ne üssék egymást, hanem inkább találjanak ki valami mást, ami nem okoz fájdalmat a másiknak, de egyszerűen nem hallgatnak rám!
Őn mit gondol erről?
Zsuzsa
egy látszólag ide nem tartozó kérdést szeretnék feltenni, mielőtt válaszolnék Önnek: volt - e a két gyereken kívül Önnek meg nem született (elvetélt, vagy abortált) gyereke? Esetleg van-e tudomása arról, hogy valamelyik gyerek ikerterhességként indult?
Üdvözlettel:
Nemrég hallottam a Hellinger-terápiáról és a családállításról,egyből éreztem,hogy a sok megoldatlan családi problémámra ez lehet a megoldás.Édesanyám meghalt,azóta nem tartom a kapcsolatot az apámmal,mert a testvéremmel együtt mindhármunk életét megkeserítette.Nem ismeri el persze,és szerinte engem kell elítélni,hogy nem beszélek vele 3 éve.A bátyám (aki szerintem az apánk miatt lett magányos,önbizalomhiányos ember)csak vegetál,nem bírom már nézni,hogy mindenben csak kudarc éri,akárhogyan próbálok segíteni ( több pszichológushoz elküldtem már ),minden terápiát abbahagy.Ez már két dolog,amit nem tudok megoldani,és van egy harmadik is:
Az apámtól én is útravalóul kaptam egy adag agresszivitást,amiről már nagyon nagyrészt leszoktattam magamat a férjem és a három gyermekem miatt,de sajnos így is bennem van,és vannak helyzetek,amiket csak ordítással tudok kezelni,leginkább a legnagyobbik lányommal szoktam kiabálni,és erről végérvényesen le akarok szokni.Jó a házasságom,biztonságos,harmonikus a családi életünk,ezért nem szeretném,ha miattam szenvednének a családtagjaim.A férjem egy nagyon jámbor ember,egyetlen dolog van,amitől pedig én szenvedek vele kapcsolatban:
nem szeret beszélgetni,megbeszélni,véleményt mondani,bírálni ( pl.engem,pedig sokkal könnyebb lenne javítanom magamon ),vitázni bármin.Sajnos úgy érzem,ezt meg ő hozta magával otthonról,és ez engem nagyon sokszor elkeserít.
Ez az egy dolog hiányzik a házasságomból:a kimerítő ,alapos kommunikáció.
Tehát ez a három dolog az,amit szeretnék megoldani,és az okát megtalálni.
Sopronban élünk,a legkisebb gyermekem 6 hónapos,ezért nem könnyen utazom,kérdésem:hogyan lehetne itt Sopronban találkozni olyan emberrel,aki ezzel foglalkozik,és segítene nekem?
A választ előre is köszönöm!Anita
azt javaslom, hogy hívja fel Rákos Sándort a 70 / 6095450 számon, ő szervez Sopronban családállítást.
Üdvözlettel:
Ma voltunk a pszichológusnál. Elég hosszúra sikeredett. Szinte csak a feleségemmel beszélgetett négy szemközt. A végén cseréltünk. Kérdezte, hogy szeretem-e igazán a feleségemet. Igennel válaszoltam. Mondta, hogy a feleségem és a másik férfi között Plátói szerelem van, de az viszont jó erős a feleségem irányából. Kérdztem, hogy mit tegyek azt javasolta, hogy legyek türelemmel. Kérdésemre, hogy meddig 2 választ adott. Első: lehet, hogy akár fél év is nem tudja. Második: Addig legyek türelemmel amíg ez az állapot a feleségem és köztem nem fordul drasztikussá. Tehát veszekedés, ordibálás, stb. Nem tudom mit tegyek. Beszéltem a párommal én úgy veszem rajta észre, hogy csak az álltalam nyújtott "biztonság" miatt van még velem. Én úgy gondolom amit a feleségem is megerősített, hogy benne nem fog elmúlni a szerelem érzése a másik férfi iránt amíg össze nem jönnek fizikailag is. Tehát tovább lépnek a Plátói szerelem szintjéről. Megbeszéltük, hogy elutazik 1 hétre a szüleihez a kislányunkkal és ott majd kiderül, hogy ki hiányzik neki jobban én vagy a másik férfi. Nemtom szerintem ez se fog megoldást hozni. Néha már ott tartok, hogy legyen vége ennek az egész szenvedésnek és lépjen tovább a másik irányába. Tanácstalan vagyok. Igazság szerint azt sem tudom, hogy jó pszichológusnál voltunk-e. Én az eredmény tekintetében kicsit többet vártam, de lehet hogy csak nekem vannak nagy elvárásaim. Ma 2 hónap után újra volt szerelmi aktus kettőnk között. Furcsa volt se nekem se neki nem volt valami felemelő érzés. Lehet, hogy csak az egész szitu miatt nemtudom. Ő azt mondta, hogy ez is erősítette az érzését, hogy a másik férfi kell neki.
Kérem, ha tud valami tanácsot adni akkor tegye meg.
Válaszát előre is köszönöm
anonim
miután így alakult a helyzet, három dolgot javaslok:
menjen el egyedül egy pszichológus kollégához, és kérjen segítséget
és/vagy
menjen el családsegítő központba
és/vagy
menjen el családfelállításra (ha emellett dönt és megírja, hogy melyik városban lakik, akkor talán kollégát is tudok ajánlani).
Üdvözlettel:
Kérdésem az lenne, hogy depressziós betegnek milyen szakember tud igazából, hatásosan segíteni? Mert ahová jár ott csak a pszcihiáter felírja a gyógyszert, de ez szerintem édes kevés.
Ezért érdeklődnék, hogy most akkor magánúton milyen szakembert érdemes keresni: pszichológust vagy jó a pszcihiáter is vagy kit? Milyen időközönként kell járni kezelésre és mennyi ideig? Mert hát ugyebár az anyagi helyzet, az nem jó.
Esetleg a háziorvos nem utalhatja be a betegét, vagy akkor is csak az első beszélgetés, terápia ingyenes?
Még valamit kérdeznék. Ön szerint a kineziológia segíthet, van esetleg ezzel tapasztalata?
Köszönettel
a depresszió fajtájától és egyéntől függően nagyon változó lehet, hogy milyen sűrűséggel és mennyi ideig van szükség terápiára és/vagy gyógyszeres kezelésre. Amennyiben jelenleg csak gyógyszeres kezelést kap, az természetesen nem fogja elmulasztani az eredeti kiváltó okot, de ugyanezért azt javaslom, hogy vagy a jelenlegi kezelőorvosával egyeztetve keressenek lelki terápiás segítséget is (családsegítő központban, kórházban, stb.), vagy egy olyan pszichiátert, aki pszichológiai módszereket is alkalmaz a gyógyszeres kezelés mellett.
Emellett, amennyiben ez belefér esetleg a keretbe, a családfelállítás is nagyon sokat tud olykor segíteni ilyen jellegű problémánál. A kineziológia is hasznos lehet (de akár homeopátia is), de mindezeket csak egy olyan terapeuta irányítása mellett ajánlanám, aki átlátja az egész folyamatot és végig kíséri a beteget.
Üdvözlettel:
azt javaslom, hogy keressen fel egy, a lakóhelyéhez közel dolgozó pszichológus kollégát, és vele konzultálva keressék meg a szükséges teendőket. Ehhez mindenképpen személyes elbeszélgetésre van szükség, ezért nem tudok így, írásban segítséget nyújtani.
Üdvözlettel:
Úgy néz ki, hogy csak a jövő héten tudunk eljutni a pszichológushoz, mert hamarabb nincs időpont. Ha megvan az eredmény írok önnek újbol. Addig is jó lett volna tudni, hogy ön mit gondol erröl az egész helyzetröl, de megértem, hogy csak akkor akar állást foglalni a dologban amikor tudja a pszichológus véleményét.
Üdvözlettel
anonim
az első leveléből úgy tűnt számomra, mintha már jártak volna a kollégánál, ezért is kérdeztem rá. Biztatónak tűnik, hogy mindketten nyitottak a lehetséges megoldások keresésére és ha már úgy alakult, hogy élőben is fognak konzultálni egy kollégával, akkor talán valóban szerencsésebb, ha az esetleges további kérdésekre ez után térünk vissza. Ami biztos, hogy segíthetne mindkettejüknek valamilyen szinten ebben a helyzetben, az egy családállítás lenne, függetlenül attól, hogy egyébként mire jutnak az egyéni terápiával. Ez érvényes akkor is, ha állítani mennének, vagy ha csak segítő nézőként vennének részt.
Üdvözlettel:
Felségemmel élek házasságban már több mint 6 éve van egy csodálatos kislányunk. Minden tökéletes, és harmónikus volt a kapcsolatunkban, eddig. A feleségemen észre vettem kb. 2 hónappal ezelött, hogy nem úgy viszonyul hozzám mint addig. Szóvá tettem, hogy mi a probléma mindig kitérő választ adott emiatt sűrűn voltak vitáink is. Kb 1 héttel ezelött elmondta, hogy beleszeretett a kolegájába és nem tudja mi legyen. Azt mondja, hogy szeret engem de ott van a másik. Látni rajta, hogy fülig szerelmes, de nem tudja most hogyan tovább. Én meg szeretném menteni a kapcsolatunkat csak rajta nem látom az akarást. Nagy nehezen rábeszéltem, hogy menjünk el egy pszichológushoz, hogy talán kitudja deríteni hogy mit szeretne igazán a lelke mélyén. Én nagyon szeretem a feleségemet, de elég nehezen viselem ezt a helyzetett szoval minél hamarabb szeretnék pontot rakni a végére. Akár igen akár nem. Persze ha nem akkor bennem egy világ fog összeomlani, de ez az élet. Nemtom érdemes e neki feladni egy házasságot, gyereket mindent egy szerelemért akivel még nem is volt együtt ( én legalábbis így tudom). Nemtudom mitévő legyek hogyan reagáljam le ezt az egész dolgot.
Kérem segítsen
Előre is köszönettel
anonim
mielőtt válaszolnék, szeretném megtudni, hogy hova jutottak a pszichológus kollégával, akihez együtt elmentek a feleségével.
Üdvözlettel:
Kedves György!
Szeretnék érdeklődni, hogy úgyis lehetséges-e megtudni kinek az életét próbálom élni, ha már sem a szüleim, sem a nagyszüleim nem élnek, akiktől kérdezősködhetnék?
Előre is köszönettel:
Katalin
Kedves Katalin,
igen, lehetséges. A családállításon a képviselők mozgásán és érzékelésén keresztül megmutatkozik, hogy kivel van lelki kötés, amennyiben ez valóban fennáll. Ezt fel lehet oldani akkor is, ha konkrét információval előtte sem rendelkezett, és utána sem tudja leellenőrizni. A családállítás hatásosságát ez nem befolyásolja, ha van információ, akkor az csak a racionális megértést könnyíti meg.
Üdvözlettel:
Tud nekem olyan könyvet ajánlani, ami egy depressziós betegnek jó? Olyanra gondoltam, ami segít kilábalni a betegségből. Köszönettel
attól tartok, hogy önmagában egy, vagy több könyv nem igen fog segíteni a depresszióján.
Ha az Ön esetében családrendszeri ok áll a depressziója mögött, akkor el kéne mennie egy családállításra. Amennyiben egyéni lelki oka van ennek a tünetnek, akkor pedig azt javaslom, keressen fel egy Önnek szimpatikus kollégát, aki segít kilábalni a bajából.
Ha esetleg egyiket sem tudja megvalósítani, akkor valamennyit segíthet, ha valamilyen családfelállítással foglalkozó könyvet olvas, mint pl. Thomas Schäfer: Ami a lelket megbetegíti és ami meggyógyítja, vagy Wilfried Nelles: A gyógyító valóság.
Üdvözlettel:
Tisztelt Bader Úr!
A józan ész és a hellingeri világkép ellentmondásai között vergődök... A szitu a következő: bohó szerelmesen meggondolatlanul nem védekezve (valójában már évek óta gyerekre vágyva) egy alkalmi (?) viszonyból gyerekem fogant. Én már rögtön tudtam, hogy megtartom, a fiú is nagyon lelkesnek tűnt az elején. Aztán amikor egy veszekedésünk után (anyagiak miatt: nem volt hajlandó beszállni az albérletbe, és még ki is rúgatta magát a munkahelyéről, de cigire mindig volt pénze...) pár napra elment, hogy gondolkodjon, és miután hazajött, kiderült (mert a lány felhívott) hogy egy volt nőjénél járt... Ekkor kapott egy pofont tőlem, mire majdnem megvert és azt üvöltözte hogy takarodjak abortuszra... Meg is jött a vérzésem, de szerencsére nem ment el a baba, erre a lábaimat csókolgatva fogadkozott. Én hülye a gyerek miatt visszafogadtam, feltételekkel, amiket az első adandó alkalommal áthágott. Amikor ajtót mutattam, felvágta az ereit... Elhagytam, mert már nem bírtam tovább. Később megtudtam, hogy már többször volt zárt osztályon, Borderline pszichózis (?)miatt, és hogy csalás, lopás és testi sértés miatt körözi a rendőrség. Állítólag a saját unokabátyját és nevelőapját is meglopta, akikről nekem ódákat zengett... Ezek után semmit nem akartam többet tudni róla, köszönöm szépen a génjeit (mert idő közben egy egészséges babám született), de láthatási joga nem lesz hozzá! Nem akarom, hogy tönkretegye a gyereket a parttalan érzelmi hullámzásaival. Végre kezd kialakulni egy normális kapcsolatom, az új párom a kislányomat is elfogadja, szereti, a nevére venné. Ez a pszichopata meg most megjelent, hogy "joga van a lányához" (kötelességei persze nincsenek, pl. mai napig több százezerrel tartozik nekem, az nem érdekli, miből van pénzünk pelenkára) és hogy "takarodjon mellőlem az a ..." mert ő az "igazi" párom... Rendőri távoltartást kértünk, így többet nem zaklathat, de a DILEMMA mégsem hagy nyugodni: vajon a lányom lelki békéjének nem ártok-e ha leválasztjuk a vér szerinti apját az életéről? Az biztosan ártana, ha beengedném, mindannyiunknak. Haragudni (már, egy év terápia munkájának eredményeképpen) nem tudok rá, mert tudom, beteg, szenvedő ember ő. Már nem is álmodom vele, csak az új párommal, és a kislányommal. Én lezártam, de mi lesz a lányom lelkében? Helyettesítheti-e az új apa a régit? Megnézettem a horoszkópjaikat, az asztrológusunk azt mondta, a lány Szaturnusza
a 7.ben együttállva az apa Napjával azt mutatja hogy elutasítja az apját, mert ő testesít meg "mindent, ami rossz, és elítélendő a külvilágban" - ez igazolja a döntésemet? Én, ha majd kérdezi, nem akarom mocskolni, csak egy gyenge, gyáva, beteg emberként mutatom majd be az apját, aki ártott nekünk, ezért mentünk külön. Titkolni nem akarom, mert tudom az nem helyes, de helyet többé nem kaphat az életünkben, mert csak rombolni tud. Hellingeri szempontból elfogadható ez a döntés, ez a szemlélet? (Vagy csak az a bajom, hogy túlságosan is sok felelősséget akarok vállalni -emiatt nem dobtam szó nélkül már az első megcsalás után a gyerek apját (Halak-Bak vagyok, 5-ös házas Szaturnusszal..?) Köszönöm a segítséget.
Ui: Állításon már voltam, oda is azért mentem, hogy könnyítsek a babám lelki terhein, ott kiderült kinek a történetét ismételtem meg a magamével, de ott a lányomra nem engedtek állíttatni (akkor még magzat volt) nehogy elmenjen. Mi kéne tennem érte, értünk ebben a helyzetben? lehet-e a lelkében igazi apja a nevelőapja (aki nagyon szereti)? Hagyjam, hogy a nevére vegye? Most az én nevemen van. De az apja sincs a saját apja nevén, mert őt anno nem vállalta az apja... Bonyolult. /Nem merem megírni a valódi nevem, mert még mindig tartok attól, hogy nyomoz utánunk a gyerek apja/
Kedves Kérdező,
érződik a levelén a komolyság és felelősségérzet, és jó volt olvasni, hogy már eddig is mennyi mindent tett, hogy jóra forduljanak a dolgok. Nekem úgy tűnik, hogy valahol félúton van a megoldás felé.
Érdemes szétválasztani két dolgot: a lelki, és a fizikai valóságot. Lehet úgy meghúzni a határokat a tényleges valóságban, hogy lélekben a helyén van a kislánya apja, meg úgy is, hogy lélekben nincs helye Önök között. Az előző lenne a kívánatos és ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül be kéne engedniük az életükbe, ha annak rombolás lenne a vége. A volt párjáról illetően a leírtak alapján az ő életében is az volt a helyzet, ami most megismétlődött: nem ismerhette az apját. Nem gondolom, hogy egyedüli tényezőként, viszont nagy valószínűséggel ez is felelős azért az állapotért, ami nála kialakult.
Általánosságban azt mutatja a tapasztalat, hogy nem jó hatású, ha a gyerek nem a vér szerinti apja nevét viseli. Ez ügyben azt javaslom, hogy menjen el most egy állításra, ahol a jelenlegi helyzetre ránézhetnek, ez már csak azért is hasznos lehet, mert utána könnyebben találhatja meg azokat a megélési módokat, amivel lélekben helyet adva a lánya vér szerinti apjának jól tudja meghúzni a valóságban a határokat.
Az új apa soha nem helyettesítheti a régit, a nevelőapa soha nem pótolhatja a vér szerinti apát.
A kislánya nagyon szeretheti őt - nevelőapjaként. A lelke tudja, hogy nem ő az apja, és ha a valóságban is így viselkednek, akkor lehet, hogy felszínen marad egy bánat, hogy nem lehet vele az igazi apja, de így összhangban marad azzal, ami van - a valósággal.
Az asztrológus kolléga értelmezése a 7. házas Szaturnuszról egy lehetséges olvasat, és mivel a horoszkópban nincs benne a szabad akarat és a megélés szintje, ezért jó kifutásában ugyanez a jelzés felnőttkorra beérhet oda, hogy a lánya lelkében valami ilyesmi legyen: "... az apámmal komoly megpróbáltatásokat éltem át és sokat tanultam a Sors kényszerítő erejéről, de ennek segítségével felelősségteljesen gondolkodó emberré váltam, aki nagyon komolyan veszi a párkapcsolatát, és teszek is azért a gyakorlatban, hogy ez jól működjön..."
A volt párja gyengeségéről és gyávaságáról meg annyit, hogy a családállítások tapasztalatai szerint sokszor pont ezek az emberek a leghűségesebb, legszeretőbb gyerekek - lélekben! -, mert hogy a saját életük szenvedésével emlékeznek a családrendszerben korábban történt tragédiákra, amikről esetleg tudatosan egyáltalán nincs is tudomásuk.
Az Ön Halak - Bak összerakottsága pont azt a kihívást hordozza kiemelten, ami egyébként minden ember életére vonatkoztatva pszichológiai közhely, hogy képes legyen megbékélni a sorsával - és számomra úgy tűnik, hogy jó úton halad afelé, hogy ez sikerüljön is.
Üdvözlettel:
Érdeklődni szeretnék, hogy aki depressziós, annak igazából milyen orvoshoz kell fordulnia? Pszichológus, pszichiáter vagy más? Igazából az előbb említett kettő már megvolt, de semmi változás nem tapasztalható. Gyógyszer felírva, és ezzel ennyi is az egész. A helyzet változatlan, semmi sem változik. Már magánorvossal is próbálkoztunk, de ott meg aztán végképp semmi sem történt.
Köszönettel
ez az egyik olyan helyzet, amikor érdemes kipróbálni a családfelállítást. Ha úgy döntene, hogy elmegy, akkor előtte érdemes elolvasnia a honlapomon található kérdőívet, ami a családfelállításra vonatkozik, hogy felkészülhessen az esetleg szükséges információkkal (bárkihez megy is, bárhol, ezek az információk elegendőek lesznek).
Üdvözlettel:
Szeretném a segítségét kérni. Olvastam, hogy a Bach-virágterápia alkalmazható állatoknál is.
Van egy egy éves lány kutyusunk. Inkább kisebb termetű, keverék kutyus. Nagyon izgága, hiperaktív, ugrál, mint egy gumilabda, borzasztó szeretetigényes, még kölyökként került hozzánk. (ezek szerint valószínű, hogy egy gyengébb idegrendszerű) A kertet elválasztottuk egy kerítéssel, amin át lehet látni, ha valaki jön hozzánk, vagy ha tüzel, stb. akkor oda tegyük a kert hátsó részébe. Sajnos ezt a kerítést átugorja. Ha megyünk ki a kapun, kiszalad, múltkor majdnem elütötte egy autó. Féltékeny is, és irigy is a másik kutyákra, nem tűri meg maga mellett a másik kutyát.
Arra gondoltam, ha esetleg a Bach-csepp segítene...Kérem javasoljon, hogy milyen összetételű virágesszenciát ajánl.
Férjemmel beszélgetjük, hogy vajon miért kaptuk a sorstól épp ezt a kutyát? Nem tudunk vele mit kezdeni, ha esetleg valaki elvinné, biztos nagyon megviselné lelkileg a kutyát. Mi úgy érezzük, hogy valamiért ezt kaptuk, ezt meg kell hogy oldjuk, ez felelősség, mert elvégre a kutyának is van lelke.
Köszönöm szépen válaszát.
Üdvözlettel: Anikó
ez ugyan nem a szakterületem, de talán érdemes lenne első körben keresniük egy olyan kutyaiskolát, ahol problémás kutyákkal is foglalkoznak, mint pl. itt: www.cerberoskutyaiskola.hu, és emellett javaslom, hogy olvassanak utána a kutya-gazda kapcsolat tudatos formálásának, nézzenek utána ilyen témákkal foglalkozó könyveknek, pl. Korom Gábor - Neked ugatok!, és emellett - inkább csak kiegészítésképpen - javaslom az elsősegély-cseppet, amit készen is lehet kapni. A legfontosabb egy újfajta kutya-gazdi kommunikáció kialakítása lenne meglátásom szerint.
Üdvözlettel:
Kedves Doktor ur,
Szeretnem tudni, hogy csaladallitast csinalhatok-e egy masik szemelynek. konkretan a ferjemrol lenne szo. O a masodik ferjem, a gyerekeim velunk elnek, o felvallalta oket. Mar " nagyok" voltak, 9,10 evesek, amikor magunkhoz tudtuk venni oket. A problema a lanyom ( most 14) es a ferjem kozott van. Nahanyszor " csunyat mondott a ferjemnek (k....a...). l lanyom nagyon megbanta bocsanatot kert de a ferjem nem hajlando megbocsajtani. Egyszeruen nem szol hozza csak akkor ha valamit hibasan csinal hogy megbuntesse. Mostanaban a ferjem nem sokat dolgozik, keves munkaja jon (egyeni vallalkozo) azt mondta nem is nagyon erdekli hogy van e munka. Otthon ul egesz nap. O biztos hogy nem hajlando csaladallitasra elmenni, de en szivesen megtennem. Nagyjabol ismerem a csaladjat ( kulfoldon ismerkedtunk meg es elunk) szeretnek segiteni az egesz csaladon. Szeretnem hogy a gyermekeim is boldog csaladban nojenek fel es hogy o is engedje magat szeretni. Koszonom a valaszat:
Monika
Kedves Mónika,
a probléma egyik gyökere valószínűleg a gyerekek édesapja, illetve az ő helye az Önök szívében.
Ez ügyben, azt gondolom, érdemes lenne elmenni családállításra, mert így legalább az egyik oldalról történhetne változás.
Ami a jelenlegi férjét illeti, csak reménykedni lehet, hogy ha az Önök oldaláról történik valami változás, akkor ez Nála is beindít folyamatokat, mert hogy állítani csak annak lehet, aki jelen van, csak olyan lehet a fókusz, aki ott van - vagyis Ön nem állíthat a férje helyett.
Ezen kívül az is lehet, hogy a szülőhaza elhagyása is beleszól a gyerekek viselkedésének alakulásába, úgyhogy én azt javaslom, hogy menjen el bátran egy állításra egyedül és fogalmazza meg a problémát a saját szemszögéből, hogy ehhez képest mutatkozhasson meg az, ami segíthet.
Üdvözlettel:
Egyre jobban kezdek hinni Önnek, és a Hellinger-terápiának. De még gyűjtöm a muníciót. És addig is kérdezek.
Úgy érzem, kezdem elveszíteni a talajt a lábam alól, hogy "elátkoztak". Nyilas vagyok (többek között). Határozott, optimista, küzdő, keljfeljancsi, stb. Rengeteg energiát fektetek a dolgaimba, ráadásul kitartóan, pedig ez nem mindig könnyű. És mégsem járnak sikerrel. Több mint 8 éve küzdök a párkapcsolatomban, hogy jó legyen nekünk, de nem sikerül. Viszont egymás nélkül sem bírjuk. Így most külön lakunk, holott a valódi párkapcsolatot tartom ideálisnak, és vágyom rá. A munkámban sikeres vagyok. Pontosabban amit megcsinálok, arra a megrendelőim pozitív visszajelzéseket adnak. Újra megbíznak, szeretnek. Mégsem keresek vele annyit, hogy meg tudjak élni belőle. Tanítani akartam, megszerveztem a tanfolyamot. Rengeteget dolgoztam vele: jegyzetek, tantervek, szervezések, profi marketing. 3 megyéből 3 fő jött össze. Az öcsém is tisztességgel dolgozik, és befutott, jól élnek anyagilag. Ugyanolyan szeretetre méltó, mint én(?), és boldogan él a házasságában. Hobbiból Ő is belefogott egy másik tevékenységbe, és rövid idő alatt olyan sikert ért el vele, hogy senki nem remélhette. Nagyon szeretem őt, de úgy érzem, mindent, amit elvesz tőlem a sors, ő kapja meg. Bár tagadom, de úgy érzem irígylem őt. Én miért nem kapok meg semmit a sorstól? Pedig megdolgozom érte. Mint Anyukám szeretetét. Fiút várt, és nem engem. Az Ő sikereit nagyra értékeli, engem meg nem sokra. Pedig én is sokat dolgozom - csak nincs semmi látszatja. Itt állok 47 évesen, féltékenyen, amit nagyon szégyenlek. Mert nagyon szeretem a testvéremet. Csak fáj, hogy nekem semmi nem sikerül. Minden kudarc. Mit tegyek?
Üdvözlettel: Zsuzsa Pécsről
mielőtt válaszolnék: jól sejtem-e a leveléből, hogy nem ikeröcsről van szó, hanem egy fiatalabb fiútestvérről?
Üdvözlettel:
ha így áll a helyzet, akkor azt javaslom, hogy menjen el a területileg illetékes Családsegítő központba és ott kérjen mind lelki, mind esetleg konkrét, a hétköznapokra vonatkozó segítséget.
Kettejük kapcsolatát illetően esetleg megpróbálhatja valamivel ellensúlyozni a gyerek születése előtti félrelépést (már feltéve persze, hogy ő mindvégig hű maradt Önhöz), és kárpótolni a párját valamivel, ami nem tartozik hozzá a hétköznapjaikhoz. Hogy minek örülne, azt Önnek kell éreznie.
Ezt azért javaslom, mert amikor megcsalta őt, akkor eladósodott nála és ezt az adósságot valamiképpen törleszteni kéne.
Üdvözlettel:
Kedves György,nem tudom, jó helyre ment-e a kérdésem? leírom még egyszer, ha már megkapta akkor törölje legyenszíves!nekem az anyasággal van gondom. 34 évesek vagyunk a férjemmel, 2 éve próbálkozunk. Tavaly volt egy vetélésem,ami engem nagyon megviselt, a férjemet látszólag nem érintette mélyen, pedig érzelmes, odaadó, szerelmes. Soha nem veszekszünk, nagyszerű a kapcsolatunk, sokat beszélgetünk. Nem tudom, hogy a vetéléstől félek-e vagy mitől, néha azt se tudom, szeretnék-e gyereket (persze hogy szeretnék.) Ha meglátok egy bébit, nagyon odavagyok, pedig sose rajongtam a gyerekekért, de nem tudom, mit tegyek? Nem tud ajánlani valami könyvet vagy weboldalt? Elkezdtem szedni egy étrendkiegészítőt amit babaváráskor ajánlanak a teherbeesés segítésére, ha legalább pszichésen hat, az is jó lenne, meg hogy érzem hogy teszek valamit, nem csak síránkozok.
Az anyósomék a szomszédban laknak, ő szinte tökéletes, nagyon szeret engem is, összetartja az egész családot, de látom rajta hogy furcsálja hogy nem esek teherbe, náluk ilyen nem volt a családban. Nem mondja de látom rajta. Az én anyám egy ideig piszkált az unoka miatt, de a vetélés óta nem. Eléggé el vagyok keseredve, a legjobb barátnőm most 3 hónapos terhes, és nekem ez belül rettenetesen fáj, bár előtte nem mutatom. Nem tudom, hogy én milyen anya lennék, mert még nem érzem annak magam, de attól félek, mire annak érezném, ötven is elmúlnék és akkor hova akarjon az ember már gyereket. Ezt nem tudom, nem elég ésszel akarni? Az anyagi feltételek úgy-ahogy megvannak, és 165 centihez 60 kiló vagyok, nem is a bombázó alakomat féltem tudat alatt. Tud nekem valamiféle tanácsot adni? Néha rettenetesen össze vagyok zavarodva, legszívesebben kifutnék a világból (soprtolni meg nem merek mert mi van, ha nem tudok róla de már terhes vagyok...lehet hogy csak valaki jól rám kéne hogy pirítson, más nő már rég összeszedte volna magát?? már hogy lelkileg.) Előre is köszönöm hogy foglalkozott a válasszal, tisztelettel, Virág
Kedves Virág,
először is, amennyire ez egyáltalán megvalósítható, azt javaslom, hogy ne hibáztassa magát, mert - a klasszikusokkal szólva - : "több dolgok vannak földön s égen...", vagyis több minden is állhat a mögött, hogy eddig nem fogant meg.
Elsőre azt javaslom, hogy a nőgyógyászával tanácskozza meg, hogy fizikai síkon lehet-e valamilyen ok, ami gátolná a teherbeesést, vagy a baba kihordását.
Másodszor, ha a testi sík rendben van, akkor menjen el családállításra, itt kiderülhet, hogy van-e a lelkében családrendszeri síkon valami olyan gát gyerekvállalás ügyben, amiről esetleg nem is tud. Amennyiben a férje nyitott erre, hasznos lenne, ha együtt mennének. Ezzel párhuzamosan jó lenne, ha el tudnák gyászolni - akár csak egy otthoni rituálé, szertartás segítségével - az elvesztett babát, mert hogy, ha a fizikai valóságban nem is, a lelki síkon Ő az Önök első gyereke.
Amennyiben a családállításon sikerül feloldani valamilyen kötést, akkor ez után érdemes várni egy fél évet, hogy megfoganjon a baba. Ha ezek után sem jönne össze, akkor pedig azt javaslom, keressen egy pszichológus kollégát (akár itt az oldalon is), akihez elmehet egyéni foglalkozásokra, hogy a személyes hatóerők síkján próbáljanak meg utánanézni, van-e valamilyen akadályozó tényező a lelkében a gyerekkel kapcsolatban.
Üdvözlettel:
mielőtt válaszolnék, jó lenne tudnom, hogy a gyerek fogantatása után kezdődött csak a férjénél ez a "nem csinálok semmit" periódus, vagy már ezt megelőzően is ez volt?
Üdvözlettel:
.jpg){kind=small}
