|
Aranyosi ÉvaKineziológus, pár és családterapeutaKineziológia, Stresszoldás, Családterápia! Szorongás, stressz, hangulatzavarok, önbizalomhiány, tanulási nehézségek, párkapcsolati problémák, beilleszkedési nehézségek, különböző pszichoszomatikus betegségek esetén nyújthatok hatékony segítséget, ha Ön változtatni akar. Új lehetőség testi-lelki gyógyulására, gondolkodása megváltoztatására, Önmaga megismerésére és arra, hogy ráébredjen, a sorsa a saját kezében van. Budapestről és vonzáskörzetéből várom vendégeimet, telefonon előre egyeztetett időpontokban. Elérhetőségeim: Rendelő: Arcadia Irodaház Budapest, IV. ker. Lóránttfy Zsuzsanna u. 15/b II.emelet 206. Bejelentkezés telefonon: 06-30/637-20-22 Honlap: http://kineziologialap.hu |
Kérdezz-felelek
Párommal 4 éve vagyunk együtt, 2 éve együtt is élünk. Nekem van egy 10 éves kisfiam, akivel együtt költöztem hozzá. Neki két gyermeke van egy 13 lány és 10 éves fiú. Szépen élhetnénk, de a párom, folyamatosan szabályokat állít a saját lakásában. Például, hogy álljon a szék, a szőnyeg stb. Mindig valamit rosszul csinálok. A két gyerekét rajongásig szereti, sokszor már túlzásnak látom amit tesz. Minden harmadik héten velünk vannak a gyerekek, két hétig anyukával. A volt felesége nagyon sokat beleszól az életünkbe, rengeteg kritikát kapunk. A párom alkalmazkodik hozzá, mindig a gyerekek az indok. Az én fiamat nem bírja elviselni. Mindig valamit rosszul csinál. Sumáknak, flegmának nevezi a kisfiam, holott az ő 10 éves fia is hasonló. Most ebben a korban vannak. Ha a két fiú összeveszik, mindig az ő fiát védi, holott nem is láttuk, hogy mi történt. Tegnap este a kisfiam odabújt az ágyba mellém, hogy közösen tévézzünk, ekkor már az ő gyerekei nem voltak velünk. Párom még tett vett a lakásban. Mire ő is lefürdött, a kisfiam már át is ment a szobájába. Szerinte ez nem való, a mi ágyunkba semmi keresni valója nincs a gyereknek. Még jó hogy a kisfiam nem hallotta. Így is szinte semmilyen kapcsolat nincs közöttük.Véleménye szerint a kisgyereknek kéne nyitni felé. Egyre nehezebben viselem. Az én baráti társaságom és a családom is véleménye szerint lenézi őt, nem igazán akarja hogy a kapcsolatot tartsuk velük. Kizárólag az ő barátaihoz járunk, nagyon ritkán megyünk a szüleimhez, az én barátaimat együtt egyáltalán nem látogatjuk. Az ő barátairól áradozik. A volt felesége családjából több emberről is úgy beszél, mintha még mindig a rokonai lennének. Sokat mesél a múltról, nincs olyan nap, hogy a volt feleséget ne említené valamilyen formában. Igaz általában negatív dolgok kapcsán jön szóba. Az ő lakása jobb mint az enyém, az ő autója szintén. Ami nekem van, az mind-mind sokkal rosszabb. Mániákusan őrizgeti a múltbéli tárgyakat, szinte semmit nem akar lecserélni és kidobni. Ha a festésre kerül sor, az a terve, hogy ugyan ez a szín és minta maradna ami jelenleg is volt, amit még a volt feleségével választottak.
Viszont másoknak nagyon szépen beszél rólam, már többen mesélték, hogy milyen jó nekem, mert a párom ennyire szeret, milyen szépen beszél rólam.
Miért van ez? Menjek vagy maradjak? Érdemes energiát fektetnem ebbe a kapcsolatba? Miért bánt, ha másoknak meg áradozik rólam, hogy milyen boldog velem? Mi az igazság? Válaszát köszönöm!
A menjek vagy maradjak kérdésre a döntést Önmagának kell meghoznia. A kapcsolatát én egy kirakatnak látom, sok minden csak külsőség. Jól jöhet egy nő, ha már egyedül maradt férfi, ellátja a háztartást, mos, főz, takarít, kiszolgálja a gyerekeit is. Elvárásnak érzem, hogy a saját kisfia meg legyen háttérbe szorítva. Ha szerinte mindenben különbek az Ő gyerekei, előbb utóbb nem fogja megtűrni az Önét.
Egyébként pedig, ha magába néz, tényleg így akarja felnevelni a saját kisfiát? Kétségbe vonva, sumáknak gondolva, háttérbe szorítva? Vagy állandó vitában, ha Ön meg akarja védeni Őt? A kisfia édesapja mit szól mindehhez? Én a helyében, amennyiben Ő egy törődő apa, biztosan beleszólnék beleszólnék ebbe a kapcsolatba.
Nem gondolom, hogy mindenáron (ilyen áron) kell egy párkapcsolat.
Én magam, egész biztosan szem előtt tartanám az én kisfiam és a magam érdekeit.
És hogy Ő hogy beszél rólam másoknak, az a legkevésbé sem érdekelne, mert az számít, hogy hogy beszél (bánik) velem!!!
Tehát a döntés az Öné, sok sikert kívánok hozzá,
üdvözlettel: