Kedves Éva!
30 éves házasok vagyunk a férjemmel,akiben 2 éve megrendült a hitem. Addig ( túl magabiztos voltam ? ) 100 %-ban meg voltam győződve róla, hogy csak én és csakis én vagyok neki. De ebben már nem hiszek. Mindig rendesen, talán időben is hazajött, hazaadta a fizetését,ami később közös szlára jött, nem ivott ( mostanában előfordul,hogy sört inna,iszik,pedig a szesz nálunk elitélendő dolog (volt) ), szép,okos gyerekeket neveltünk. 2 éve egyik du.mikor fogorvosnál voltam, hazaérkezve a szomszédasszonyt találtam a konyhában,igaz beszélgettek.De előtte a férjem vagy 8-szor megkérkezte, mikor megyek haza, a gyerekek mikor mennek.Na ezek után furcsáltam a dolgot. Rá 2-3 hónapra a volt barátnője sms-t küldött ( de \"jók\" a közösségi oldalak, rá lehet találni egymásra ), amit érdekes módon nem említett, már csak azért is, mert állítólag nem értette . Mivel nem kapott választ az illető ,telefonált egy szép napon. Ha emberen láttak még változást, az az volt. Vigyorgott, csevegett,jópofizott...3 napig ment titokban az sms, amikor szóvá tettem a dolgot. Őrült és nem normális titulusokat kaptam,ekkor elkértem a telefonját,megnézhetem-e. Bebizonyítottam, hogy ott van, ami szerinte nincs, csak mert nem tudta kitörölni,mert azt a menüpontot nem ismerte. Nagy bocsánatkérések,nem akart bántani,stb.Megkérdeztem, megcsalt-e valamikor is, természetesen nem volt a válasz,de én már nem tudok hinni. Visszagondoltam, hány olyan alkalom volt, gyereknap,céges buli, amikor családostól mentünk és kolléganő(k) messziről ugrott(ak) a nyakába, mikozben ő zavartan nézett körül,látom-e. Akkor nem tulajdonítottam ennek jelentőséget,mert csak én lehettem, úgy éreztem.Egyik ismerősről kiderült,megcsalta a párját, azt hittem elájulok, mert az én drága férjem azt mondta, megérti,annyit szekálta az asszony. A számítógépét ujjnyomvédelemmel látta el, a telefon néha érdekes időpontokban ragad hozzá,máskor nem érdekli, nála van-e...Szóval itt állok megrendülve, miközben ő aktivizálja magát a háztartásban,de mintha egy idegennel élnék együtt,legalábbis ezt érzem,de lehet,hogy eltúlzom a dolgot.
Elnézést a hosszabbra sikeredett levélért, de muszáj volt leírnom. És lehet, hogy tud is tanácsolni valamit nekem.
Előre is köszönöm
Erzsi