Kedves Éva!
Nem is tudom,hol kezdjem a problémám megfogalmazását!Kiskorom óta önbizalom hiányban szenvedek,és mindig meg akartam felelni másoknak,legföképpen anyukámnak.Ma már több önbizalmam van,hisz a kitűzött céljaimat elértem,és szakmámnak is köszönhető,hogy érzem magam valakinek.Sokat beszélgetett velem anno anyu,és tudom,hogy a megbeszélés minden gond megoldása.Nagyon szigorúan nevelt,igaz,ez jó is volt,hisz most nem tartanék itt.viszont szerintem ez az állandó megfeelni akarás,és stressz ma is bennem van.Kaptam egy ugyanolyan szigorú,duzzogós férjet,aki állandóan azt akarja,ki is mondja,meg kell felelnem neki,nekem kell alkalmazkodnom hozzá,mert ő a férfi.Persze én nem hagyom magam,de végül mégis mindig én engedek.Szeret,és amikor látja,hogy igazán elhatározom,hogy elhagyom,hisz nincs velem megelégedve,akkor meg nem enged,és elmondja mennyire szeret,és a kislányunkat is(ö a mindene,azt tudom).Csak nem szereti,ha visszavágok neki,és,ha csesztetem,amikor éppen duzzog velem,ugyanis én 2-3 napnál tovább nem bírom,ha levegönek néznek.és inkább kezdeményezek én.Sosem vártam meg,míg ö kezdi a békülést,ezzel még lánykoromban is így volt,anyuval,és a mai napig is így van.
A férjem úgy érzem,megcsal,2 éve vagyunk házasok,voltak gyanús szituk eddig is,de kiderültek,hogy csak én komplikáltam.de most nagyon is érzem,és vannak jelek.találtam ugyanis egy simkártyát a póttelefonjában,és azon már hívta a leányka,én meg még a számát sem tudom annak a kártyának.külföldön dolgozik a férjem,sofőr,ritkán jár haza,nem tudom mióta van meg ez a kártya,érzem,a lány miatt van meg!!!!Legutóbb velem töltette fel a kártyát a férjem,ő épp kint van,mondván,hogy egy kollegájának kell,ő nem tudja feltölteni,de majd visszaadja a pénzt.kérdeztem ki az a kollega,és mérges lett,mit kíváncsiskodok,és mire célozgatok.bűntudata lehet...
nem merek szóni neki,hogy tudok a kártyáról.a lány,aki hívta róla,1hónapja kereste fel a férjem,neten keresztül,és kezdödött el köztük egy levelezés,flörtölgetés,ami kiderült,és a férjem azt mondta csak flörtölget vele,de szédíti,de semmi komoly.ismervén a férjem közvetlen stílusát,el is hinném,de érzem,ez több,és ráadásul a titkos kártya.....
és az álnéven elrejtett név a telefonjában.....megbeszéltük,hogy nem beszélünk erről a dologról többet,de nekem még tüske van a szívembe.de nem merek lépni,főleg konkrét bizonyíték nélkül.
az érzelmeim iránta erősek,biztosak,de nem merek vele szembeszállni.gyenge vagyok,mindig ő lesz felül,az erősebb,akárcsa anyu.anyuval már,hogy va a Réka uokája,illetve amióta önállósódtam,valamelyest csendesedett a kapcsolatunk,de a mai napig,ha összekapunk,én kezdem a békülést.annyira szeretem anyám,és tisztelem,úgy érzem kötelsségem kezdeni a békülést.a párommal is így vagyok,és persze azt hallgatom,a nőnek kell engedni.tudom,ez ma már nem így van,de nem tudok erőt veni magamon.nem tudok eljárni szakemberhez,jártam anno pszichológushoz,de nem tetszett a kezelése,állandóan azt tanácsolta,hagyjam el a férjem,akkor még nem volt gyermek.de nem akarom,szeretem,és tudom,ő is minket.de én gyenge vagyok harcolni érte,főleg úgy,hogy önmagamat fel kell adnom.viszont egy-két dolgoban tudom,hogy változnom kellene,de nem megy.olyanban,ami mást is zavar,és magamat is.de nem megy.
gondolom,nem nagyon tud segíteni,de azért,ha tud,kéem,adjon valami tanácsot.mit gondol erről az egészről.a kusza gondolataim,és a rövid idő miatt elég zavartnak tünhet ez a levél,ne haragudjon érte.
köszönettel,tisztelettel:egy boldog anyuka,és gyenge feleség