Kedves Éva!

A következőket olvastam a kineziológiával kapcsolatban pszchiés betegek kezelése esetén:
Először is a kineziológus a törvény szerint pszichiátriai kezelés alatt álló beteggel nem foglalkozhat, csak a kezelőorvos támogatásával. Ugyanezt illő tenni azon esetekben is, amikor valaki pszichológushoz jár terápiába.

Kérdésem az lenne, hogy akkor hogyan segíthet a kineziolgia egy depressziós betegnek, ha nem is foglalkozhatnának vele? Pedig minden kinezilógiával kapcsolatos témánál megvan említve a depresszió, hogy arra is segítséget nyújt.

Teljesen tanácstalan vagyok, kérem segítsen nekem. Lehet, hogy többet ártok ha elmegyek kineziológushoz?

Köszönettel

Kedves Éva!

Szeretném megkérdezni, hogy sok depressziós páciensed volt-e és ebből hány %-nak tudtál segíteni eredményesen?
Én személy szerint nagyon jó dolognak tartom, de nem én vagyok a beteg, viszont szeretnék segíteni. Tudom, hogy az orvosoknak az úgymond természetes gyógymódokról teljesen ellentétes véleményük van. De mostanában több mindenkitől hallottam, hogy pszichés betegeknél ronthat a helyzeten.
Mit jelent a ronthat? Nem mindenkinél ront? Akinél ront ott miben nyilvánul ez meg?
Köszönöm a segítségét!
Üdv: B.

Kedves Éva!

Sokat olvastam már a kineziológiáról, hiszek is benne, érdekesnek tartom. Mégis lenne egy kérdésem. Mennyi ideig kell kineziológushoz járni, hány alkalommal és mi történik ha feltárjuk a problémákat? Ezt csak azért kérdezem, mert az egyik ismerősöm is járt kineziológusnál, azt mondja tetszett is neki, ő is hitt benne, ezek ellenére mégis azt mondta, hogy tulajdonképpen semmi sem változott, vagyis nem óldodtak meg a problémái. Beszéltek neki az előző életéről, de azért amiért elment az nem oldódott meg.
Ezért érdekelne, hogy pl. egy depressziónál hogyan segít megoldani a problémát, hogy tényleg elmúljon a betegség.
Köszönettel

Szia!

Többször olvastam már, hogy a kineziológus tud segíteni a depressziós betegeknek is. Megírnád, hogy hogyan? És mennyi idő után várható javulás? Hogyan segít? Ő is beszélget, mint a pszichiáter vagy pszichológus? Mindenkinek segíte ez a fajta kezelés? Köszönöm előre is.

Kedves Éva!

Érdeklődni szeretnék, hogy milyen jellegű problémával lehet egy kineziológushoz fordulni és hogyan kell elképzelni az egész beszélgetést, terápiát? Mennyibe kerül egy kezelés és mitől függ, hogy hány alkalomra van szükség. Mennyi lehet a max. alkalom? Szeretném nagyon tudni az árat, ugyanis kevés pénzből élek, és ezért nagyon fontos számomra, hogy tudjam mennyibe kerül.
Mivel téged szimpatikusnak talállak, de messze laksz, ezért érdeklődöm. Tudom, hogy az összeg változó lehet, de mégis írnál egy körülbelüli árat, vagy pedig xxx-tól xxx-ig. És még egy kérdés: vannak nektek összejövetelek, ahol az ország több részéről találkozik kineziológus. Ezt csak azért kérdezem, hogy ha megírom hol lakom, tudsz-e ajánlani valakit.

Nem szeretnék ugyanis kóklerhez menni, pedig nagyon sokan panaszkodnak, hogy így jártak. Egy ilyen embernek senki nem mondaná el szívesen a legbelsőbb problémáit.

Köszönettel: B

Kedves Éva!

A következő volna a problémám: Kislányom szájpad és ajakhasadékkal született 4 hónapja.... Azt gondolom, hogy férjem is, én is elég jól fogadtuk a rendellenességet és nagyon szeretjük a mi kis Tündérünket....viszont Őt féltem. Nem szeretném, hogy a műtétek maradandó lelki sérüléseket okozzanak, abban pedig nem hiszek, hogy "úgyis elfelejti".
Az első műtét már megvolt és nagyon jól viselte, sőt! Addig nagyon nyűgös volt, nagyon nehezen aludt és keveset, látszólag ok nélkül....a műtét utáni nap viszont mintha kicserélték volna, aludni azóta sem szeret, viszont jókedvű és mosolygós....ennek persze örülök, de szívesen fogadnék tanácsokat, hogy hogyan is tudnánk őt méginkább segíteni!

Válaszát előre is köszönöm!

Móny

ÉN 1978.02.18-ÁN SZÜLETTEM 18.30-KOR , ÉS SZERETNÉM MEGTUDNI MILYEN FOGLALKOZÁS ÁLL A LEGKÖZELEBB HOZZÁM MIBE ÉRDEMES BELEKEZDENEM , HOGY SIKEREKET ÉRJEK EL!
NAGYON VÁROM VÁLASZÁT!!!
KÖSZÖNÖM, HOGY IDŐT SZÁN RÁM!
MINDEN JÓT!!
TISZTELETTEL: MALVINA

Kedves Éva!
Van egy 7 éves kisfiam. Több problémánk is lenne. Először is, a kisfiamnak rendszeresen sebek jönnek ki az arcán. Megnézettük, és baktérium okozza. Voltunk vele bőrgyógyásznál, ő azt mondta, hogy herpesz, és nem mehet vízbe, napra, mert ezek váltják ki. Nyáron sokat voltunk strandon, napon, de egyszer sem jött ki. Szeptemberben, ahogy elkezdődött az iskola, az elő nap mikor haza jött, a fülén ott volt a seb. Ekkor "jöttem rá", hogy sterssz miatt jön ki neki. Legalább is szerintem. Kérdezgettem, hogy ideges e az iskolában, de azt mondja nem. Azt eléggé nehezen viseli, ha nem úgy sikerül valami ahogy azt ő szeretné, Pl: verseny, de lehet ez egy egyszerű órai feladat is. Mondogatom neki, hogy ne idegeskedjen. Szertnék neki segíteni, hogy hogy vezesse le a feszültséget, ebben kérném tanácsát.
A másik amiért keresem önt, hogy kb. 2 hónapja elkezdődött nála egy tic. Kényszeresen nyögő hangokat ad ki. Először nem tudtam, hogy miért, és kértem, hogy hagyja abba, de nem tette. Azt mondta csak úgy jön. Most olvastam utána, és a kérdésem az lenne, hogy lehetséges, hogy tourett szindrómás lenne? Ezeken a problémákon tudna e segíteni?
Válaszát előre is köszönöm.
Üdv:Szilvi

Kedves Éva !
Azt szeretném kérdezni, hogy hajhullás valamint évek óta fennálló fogíny probléma, rendszertelen menstruációs ciklus esetén célszerű-e egyből kineziológushoz fordulni vagy innkább a hagyományos orvoslással kezdeni?
Előre is köszönöm válaszát.
Üdvözlettel:
Gabi
 

Szules utani depressziom befolyasolhatja-e a gyermekem nehezen kezelheto viselkedeset, ha igen akkor hogyan jelentkezik a gyermekemnel.
koszonom Klari

Tisztelt Éva!
2001 óta szeretnénk gyermeket, volt már 4 sikertelen lombikom, jó eredményekkel és mégsem sikerül.
sajnos már 45 éves lettem, tele vagyok kétségekkel, kérem írjon van e még remény, akihez jártam orvos, azt mondta bízzak, most szült nála egy 46 éves nő, pedig olyan kezelést kaptam, ami szinte biztos volt.

Kedves Éva!
Olyan gonddal fordulok önhöz, hogy a 3és fél éves kisfiam naplyában többszőr kakil.Most vagyunk ott,hogy napközben szobatiszta, de csak vizeletben, kakiban pedigilyen puki kaki.ELNÉZÉST A KIFEJEZÉSÉRT! Sajnos már nem tudunk mit tenni vele, a férjem is megunja, és inkább visszaadja rá a pelenkát. De tudom hogy ez nem megoldás mert visszafejlődik.Emiatt már nagyon sokat veszekszik a család,mert a sogórnőmékkel élünk együtt, pedig neki is van két fia.Ebben kérnénk a segítségét. Előre is köszönöm válaszát.
Brigi

Kedves Kineziológus !
Több hónapja kezdődött,hogy mikor ideges voltam,remegtem,hányingerem lett és ha valaki hozzám szólt idegesen elküldtem.Tesi órai futás után is rám jött a hányinger és a wcbe leültem összekuporodva,úgy éreztem,hogy ki jön belőlem minden.Egyszer sem hánytam ezek a hónapok alatt.Viszont a barátomhoz amikor menni akartam busszal,először a buszon jött rám hogy nagyon hányingerem lett,elkezdtem izzadni,alig kaptam levegőt,nagy levegőket vettem,aztán egy idő után elmúlt.Később már reggel mikor mennem kellett volna hozzá,úgy keltem hogy hányingerem van és fel kellett hívnom hogy nem tudok menni.Sok konfliktus is volt ez miatt.Egyszer volt hogy van egy film amitől nagyon félek és este rám jött az,hogy egyfolytába belegondoltam a filmbe.Éjszaka persze kijött rajtam,először rémeket láttam vele,majd egyre jobban hányingerem lett és anya kórházba akart vinni mert az egész testem elkezdett remegni(mintha nagyon fáztam volna). Zavaró mert itt a nyár és se a barátomhoz se a városomon kívül nem merek menni sehova mert rám jön ez.Viszont itthon is sokszor rám jött mostanában,hogy szédülök és picit émelygek is.A remegés már annyira nincs. Aztmondták lehet hogy a sok energia italtól(koffein) van de rég óta nem iszom és még mindig ez a baj.Pszichológusnál is jártam de nem tudott nagyon segíteni.Írtam egy orvosnak és azt mondta,hogy úgy gondolja,hogy pánik-szindróma.Kérem ha tudja mi lehet a gond,vagy hogy mit tehetnék ellene.Sokat jelentene.
Tisztelettel: Eszter

Kedves Éva!
Sokat olvastam munkájáról és talán tud nekem segíteni.25 éves vagyok, 2 éve "szenvedek" rossz alvásban, ami azt jelenti, hogy 2-3 órát alszok egyfolytában, de éberen, hallok minden apró hangot. Az oka többnyire ismert számomra, munkahelyi konfliktus. Az állandó düh, méreg és idegesség. Egy házaspár női tagja szó szerint tönkretett lelkileg, idegileg. Üldözött az állandó féltékenységi rohamaival. Rászoktam a nyugtatóra és altatóra, de már az sem segített. A folyamatos lelki terror öngyilkossági kísérlethez vezetett. Senki nem értette meg körülöttem, mi mindent kellett átélnem, tanácstalan voltam, kétségbeesett. Azt hittem mostanáig rendbe jöttem, de úgy érzem, nem. Munkahelyet váltottam, remélem segít. De sokat gondolok azokra a helyzetekre, amikor rosszat tett nekem. Legszívesebben fájdalmat okoznék neki én is, legalább annyira, amennyit ő adott nekem, hogy idáig jutottam.
A másik problémám, ami ebből adódhat:Nem a mának élek, hanem napokra, hónapokra előre tervezek, és ha nem úgy valósul meg valami, amit én elképzeltem, akkor ideges leszek, feszült. Megszüntethető ez az érzés? Érdemes lenne részt vennem valamilyen terápián, gyakorlaton?Köszönöm segítségét!S.N.

Tisztelt Hölgyem!Kineziológusi terápia során kiderült, állandó megfelelni akarásom, önérvényesítő képességem hiánya abból ered, h fiúnak vártak ami igaz is!Szüleim ezt sokszor hangoztatták sajnos...Most nővéremmel együtt babát várunk, ott fiú lesz,nálam lány s már megy a kivételezés, annak -bár nem vallják be- jobban örülnek..nagyon lelkibeteg vagyok emiatt, s nagy előrelépésnek tekintem, h megmertem nekik szépen mondani, h fáj a kivételezés, ne csinálják.(asszertíven)Ideig óráig ment is, igazat adtak nekem, h jobban figyelnek majd..sajnos újra elkezdődött...ez abban nyilvánul meg, h a fiú babának vesznek dolgokat, az enyémnek nem mindig..segítik nővérem anyagilag, engem arra hivatkozva, h jobban állok, nem igazán..Pszichológus szerint mások elfogadását és az asszertív kommunikációt kell alkalmaznom, hogy kezdjek hozzá?Sajnos nagyon dühös vagyok..Köszönöm válaszát.

Kedves Éva!!
Imádom amit Te csinálsz és nagyon sok eröt adsz Nekem. Ezért ugy döntöttem megtanulom a kineziológiát. Jelenleg tanfolyamra járok, és kérném a segitséged abban,hogy milyen könyvek olvasását javaslod,hogy minnél felkészültebb és körültekintöbb legyek. Köszönöm segitséged! További sok probléma megoldást! Köszönöm:) Kinga

A fiam lassan 17 hónapos, és még mindig többször felébred éjszakánként (voltak jobb-rosszabb időszakok, de most kb. két hónapja folyamatos a rosszabb alvás). Az esetek 75%-ában sírva, vagy legalábbis nyűgösködve, kinlódva ébred, és engem ez már nagyon megvisel. Egyre fáradtabb vagyok, és ezáltal egyre kevesebb a türelmem az egyébként mostanság napközben is folyton nyűgös gyerekhez. Napközben is rosszabbul alszik, mint régebben, általában csak egy órát.
A fiam mellettem alszik, mivel kezdetektől fogva rengetegszer kellett hozzá kelni minden éjjel.
A kérdésem az lenne, hogy ilyen idős korban is tud-e már segítséget nyújtani a kineziológia? Ha igen, van külön gyermekekre specializálódott kineziológus? A terhességem alatt ért minket egy kisebb autóbaleset, ahol szerencsére nem sérültünk, viszont nagyon megijedtem - okozhatja esetleg ez a stressz a problémánkat? Születéskor pedig a köldökzsinór volt a kicsi nyakára tekeredve.
Válaszát és segítségét előre is köszönöm!
Egy kimerült anyuka

Kedves Éva!
Az lenne a kérdésem, hogy egy depressziós, ideggyenge, önálló életre gyakorlatilag képtelen, teljesen magába zárkozott fiatalemberen tud-e segíteni a kineziológia? Kb. mennyi időbe telik, mire elkezd javulni az állapotom? Egyébként ez az állapot már kb. 5 éve tart nálam, elég súlyos és egyre csak romlik. Hiába jártam már több pszichológusnál is, valamilyen oknál fogva egyik sem tudott segíteni. Várom válaszát!
Köszönettel:
Attila

Jó napot!
Hát nekem elég nagy gondom van!
6 hónapos kis mama vagyok!És a párom nagyon ellenszenves lett velem/velünk!
Nem érdeklődik a kis babáról, annyit nem tesz meg hogy a kezét csak a pocakomra tegye amikor mocorog a picurka!
Fiatalok vagyunk még!A párom 21 éves én 18, de én tisztába vagyok azzal hogy mit jelent egy kis baba és hogy nagy felelőséggel jár!Szerencsére szüleim segítenek!És konkrétan az lenne a kérdésem, hogy mit tegyek a párommal kapcsolatban?Mert ő azt mondja hogy szeret minket csak nem érzi azt hogy ő készen állna arra hogy apuka legyen.És én ezt meg is értem.És nem erőltetem rá hogy már pedig velünk marad, inkább menjen ha úgy érzi!De ez az hogy nem megy!Én próbáltam elmondani neki hogy változtasson a viselkedésén ha velünk szeretne maradni, mert rajta most veszem észre azt hogy nagyon nagyon gyerek agyilag!!!Természetesen azt is megkaptam már tölle hogy lehet hogy nem is ő az apja.Pedig más nem jön képbe csak ő.
Mit tegyek? Küldjem el? Vagy várjak addig amíg megszülök hogy hogy viszonyul a babához?
Kérem segítsen!!!
Elölre is köszönöm!
Egy kis mama

Kedves Éva! A 13,5 éves fiam tanulmányi eredménye az előző években kitűnő volt, azonban most, 7. osztályban nagyon sokat romlott. Önállóan készült az órákra - amikor készült - és én úgy gondoltam, ez elég. Már nincs szükség a lecke felkérdezésére. Tévedtem. A tanárok javaslatára, akik azt mondták, h. értelmes, jó eszű gyerek, nincs szükség korrepetítorra, naponta elkezdtem felkérdezni a tanulni valót. Ekkor javulás volt tapasztalható a tanulmányi eredményében. Abbahagytam a felkérdezést. Néha be-be csúszott egy rosszabb eredmény. Ekkor mindig elmondtam neki, hogy nagyon haragszom rá, mivel ideje és esze is lenne a tanuláshoz, de mindig kihangsúlyoztam, hogy ettől még ugyanúgy szeretem, mint eddig és örökre is fogom szeretni. Csak most haragszom rá, mivel ő is tudja, h. mennyire fontos a jó tanulmányi eredmény a továbbtanulás miatt. És itt jött a hideg zuhany, azt mondta, hogy őt nem érdekli a továbbtanulás és a tanulás sem. És azt sem tudja, hogy mi akar lenni és hová szeretne továbbtanulni.
Egyedül nevelem a fiamat. Amit tudok és úgy gondolok, hogy szükséges, megadom neki. De bizonyos dolgokban szigorú vagyok hozzá: első a tanulás; mindig mondja meg, ha valami baj történt - még ha ő csinálta is, mert akkor azonnal megpróbálhatjuk orvosolni; mindig tudjak róla, hogy hol van; nincs lófrálás a plázákban.
Megengedtem, hogy megnövessze a haját - kivéve ha nem lóg a szemébe; a neki tetsző ruhákat vesszük meg (amit a pénztárcám enged); biciklizni járhat a barátaival suli után; hétvégén számítógépezhet. Tudom, ebben is vannak azért tiltások.
Az édesapjával tartják a kapcsolatot, de ő egyáltalán nem veszi ki a részét a nevelésben. Soha nem kérdezi meg, hogy hogy van a fia, mi a helyzet vele az iskolában. Neki már van új családja, két kis gyereke. Sajnos soha nem volt egy felnőtt gondolkodású, bár én vártam, hogy felnő. Sajnos nem történt meg. De nem is lehet rá számítani, nem egy minta apakép a fia számára ( az alkohol problémák is hozzájárultak szerintem ehhez ).
Sajnos és vagyok egy személyben a szigor és az engedékenység is. Nagyon nehéz, de próbálkozom. Most azonban feladni látszom. Ma reggel a fiam elmondta, hogy elfelejtett szólni a pénteken kapott 1, és 3 jegyeiről. Miután megkérdeztem, h. biztos, h. elfelejtette vagy azért nem szólt, hogy ne tiltsam el a számítógéptől, igent mondott. Már többször megbeszéltük, hogy soha nem hazudunk egymásnak és őszinték vagyunk, mivel mi vagyunk egymásnak. És egy embernél nagyon fontos a becsületesség. Azt mondta, félt, hogy megint büntetésbe kerül - eltiltás a számítógéptől. De a lelkiismerete reggelre azt akarta, hogy szóljon. Nagyon leszidtam (sajnos v. sem, de sírtam is - a csalódottságtól). Viszont el kellett indulnunk dolgozni, suliba, nem volt idő a részletes megbeszélésre.
A kamaszkor neki is, nekem is nagyon nehéz. Próbálkozom, de mindig valami falba ütközöm. A nemi változást, ezzel kapcsolatos kérdéseit bátran felteszi, megbeszéljük.
Sajnos nem vagyunk az Ön közelében, hogy személyesen találkozhassunk.
Ön szerint mit csinálok rosszul, hogyan vehetem rá a tanulásra, az igazmondásra való visszatérésre.
Köszönettel: Andrea