Kedves szakértő! A próblámám a következő van egy 6 és fél éves házasságom, ami nagyon jó volt, a gondok akkor kezdödtek, mikor a lányunk született és olyan fél éves lehetett és a férjem anyukája majdnem meghalt és ő nagy lelki traumán esett át, szeretett hiánya volt, de én nem tudtam vele úgy foglalkozni, ésrá pár hónapra hirtelen elkezdett futni, meg adni magára, és utána a telefonjába találtam olyan üzeneteket ami egyértelműen arra utalt, hogy barátnője van, de ő a kollégájára fokta mindent. Nem hittem neki, és elkezdtem nyomozgatni utána, meg voltak is jelek, hogy valakije van, csak nem akartam elhinni, sokat veszekedtünk. Aztán decemberben elment, azzal az ürüggyel, hogy ürességet érez, és időt kért, meg majd fog nekem udvarolni. Most három után kiderült, hogy tényleg van barátnője és hozzá költözött. Ő mindent tagad, és nem is akar róla beszélni. Mindennap hazajár hozzám meg a kislányunkhoz, meg gondoskodik rólunk, ami kell nekünk, és az mondta, nem tudja mit akar, nem tudja mi van benne. Nem mer visszajönni, mert fél, hogy minden folytatodna tovább. Meg már magába beszél.Mikor rákérdezek, hogy nem is akar hazajönni,azt mondja, hogy de. Mindenre azt mondja, hogy majd megbeszéljük, aztán mégsem beszélünk róla. A házban amiben élünk szocpol, meg hitel van és ha eladnánk nem aok maradna kettőnknek. Fél mi lesz a házzal is.Úgy érzem csak ámít, csak hiteget, és nem tudom, hogy megtudok e bízni e benne. Az a baj, hogy én nagyon is kimutatom, hogy szeretem. Lelkileg teljesen megvagyok törve.Nem tudom, hogy haza akar e jönni. A kislányunk is nagyon apás, mindig keresi. Válaszát előre is köszönöm.K.

Kedves Éva! Két kamasz gyermekem van. Lányom, aki 20 éves már sok megoldandó feladatot adott az elmúlt években, de sikerült kezelni a problémákat. De a fiam, aki most 17 éves igen nehéz eset. Kisebb korában is igen visszahúzódó volt, de most ez a kamaszkor nagyon hideggé tette. Nem igazán tudunk vele kommunikálni, szinte a kérdéseinkre is alig válaszol. Vannak barátjai, de igen ritkán megy el itthonról. Szeretnék neki segíteni, mert úgy érzem felnőtt korában nagyon nehéz lesz így a beilleszkedés. Családi összejöveteleken sem nagyon beszél, ha kérdezik, csak tőmondatokban válaszol. Kérem segítsen, milyen szakembert keressek fel, hogy személyisége fejlődjön, megerősödjön.
Üdvözlettel
Rita

Sajnos a férjemnek nem volt jó kapcsolata az édesapjával.Az apukájának is elég hányatott gyerekkora volt.Én úgy látom, hogy a maga módján szereti a gyerekeit, de nem tudja kimutatni. A férjemet ez eléggé bántja. Sokszor kesergett rajta, hogy még egy szöget se mutatott meg neki hogyan kell beverni. A szülei házassága nem volt felhőtlen, a férjemnek korán fel kellett nőnie.A probléma, hogy férjem szerint ő ugyanolyan tróger mint az apja, és én jobban érdemelnék. Állítja, hogy szeret és csak nekem akar jót. Hogyan tudnék neki segíteni?

Kedves Éva!

Lányom aki 24 éves, enyhén értelmi fogyatékos. Még mindig eléggé ragaszkodik én hozzám. Ez már ebben a korban abnormális. Fiú kapcsolatai voltak, de hamar félbeszakadtak, csalódott. Én úgy gondolom, hogy ha nincs párkapcsolata, én vagyok számára az Isten, a barátnő az anya. Nagyon szeret. Én úgy gondolom, hogy ezen a lelki köldökzsinóron valamit lehetne oldani, ha kineziológiával megoldható lenne. Megoldható? Kb. Hány alkalmas kezelés lenne szükséges?

Köszönettel: Ildi

Kedves Éva!

Kisfiammal olyan problémák adódtak, hogy mióta elkezdtem óvodába beszoktatni, napi szinten bepisil éjszaka. Az ovi kezdés előtt már csak 3-4 hetente fordult ez elő. Nem akarok a pelenkához visszanyúlni, más megoldást keresek, mert így meg folyamatosan beteg, mivel már csak akkor szól mikor fázik. Tegnap este éjfél előtt felébresztettem , megpisiltettem, így elmaradt az éjszakai huzatolás, öltöztetés. Milyen más módszer lenne, hogy könnyebben beilleszkedjen, ne viselje meg lelkileg ennyire az elválás.

Köszönöm válaszát! Betti

KEDVES EVA!


Bizalommal fordulok Onhoz, kerem segítsen nekem. A párom (férfi) bevallja, hogy most depressziós, az állandó mókuskerék és nem tudja mi váltja ki. Ő is érzi, hogy nem normális, hogy az egyik percben azt mondja szeret, a másikban pedig azt, hogy már jó ideje nem szeret szerelemmel, csak barátilag, mint embert. 2009-ben szakítottunk 8 hónapra egy másik nő és az én depim miatt, de megváltoztam, meggyógyultam, igy hazajott. Szuletett is egy kislanyunk, most 9 honapos.
Ha rossz kedve van fenyeget, hogy elhagy, hogy hetvegenkent nala lesz a gyerek, pedig ha itthon van minimalis amit foglalkozik vele, van, hogy ket-harom napig nem is latja,hisz ejszaka jon haza. Het napbol 4-szer 21-24 ora kozott jon haza. Nem beszelget velem, ritkan csokol meg, is ritkan szeretkezunk. Azzal ervel, hogy vele tudja nem lehet elni, es tudja, most vele van a gond. Mikor azt mondtam neki,hogy akkor koltozzon el okt. vagy nov. elsejevel, azt mondta ezt o szabalyozza és nem akar minket elhagyni. Abban bizik,hogy ha nagyobb lesz a kicsi, akkor ismet jol fogja magat erezni velem. Hianyzik neki a kikapcsolodas, a kirandulas, hogy megszalljunki valahol, moziba, biliardozni, bowlingozni menjunk, de a kicsi mellett ezeket meg nem lehet. Azt mondta, mikor beszeltunk errol, lehet, hogy akkor minden rendbe fog jonni, ha ki tudunk szabadulni a mokuskerekbol, de kerdes, addig egyutt maradunk-e. Kezdetben mindig azt mondta, hogy velunk akar elmenni kirandulni, pihizni, setalni stb. nem massal, de mivel parszor rosszul sult el (gyerek hisztizett, nem volt konnyu etetni, tisztaba rakni, altatni ut kozben) elkedvetlenedett, es mar inkabb egyedul megy a haverokkal beszelgetni, vagy csak az anyjanal pihen a lakasaban, mig o dolgozik. Olyan,mintha idegesitene egy kisgyerek, meg akkor is ha az ove. De nem ertem, akkor miert akarja elvinni minden hetvegen egy esetleges szakitaskor. Pokhendi, kotekedo, fenyegetozo, lekezelo a stilusa, de ha eszhez ter, kedves, szivemnek kicsimnek hiv. Nem tudom mi ez a kettosseg nala, es mit tehetek csaladunk egyutt maradasaert. Mig terhes voltam honapokig nem kelhettem fel, veszelyeztetett terhes voltam, aztan a picivel nem tudunk kimozdulni. Masfel-ket eve nem tudunk ugy idot szanni egymasra, ahogy szeretnenk, foleg a parom, aki megbolondul ha otthon kell lennie,hiszen leteleme a joves-menes.Azt is elismeri,hogy valoszinu mostanra sokallt be attol, hogy nem tudunk eleget mozogni, csak 1-2 orat tudunk itthonrol elszakadni. Bizom benne, hogy megvarja mig a kicsi nagyobb lesz, ehet mar szendvicset es tobbet tudunk kimozdulni es konnyebben. Anyagilag is eleg rosszul allunk a honap vegen egyik naprol a masikra elunk.

Kerem szepen szakertelme segitsegevel adjon nekem tanacsot, irja le a velemenyet a kialakult helyzetrol és adjon egy-ket megoldasi alternativat, mert szamomra a mi csaladunk a legfontosabb, es orulnek ha egybetarthatnam.

Koszonom szepen kedves segitseget: Kati

Tisztelt HÖLGYEM! Az a panaszom,hogy ha valahova indulnom kell,főleg hivatalos ügyben,vagy utazáskor,félelem önt el,és vizelési inger,ami nagyon erős.Akárhova megyek,mindig azt keresem,hogy van e illemhely.Nemtudom,hogy ez összefügg e azzal a problémával,hogy 10 éves koromig ágyba vizeltem éjszaka.Labori eredményem teljesen jó volt.Kérem irja meg mi lehet a gond?Tisztelettel kné ui: 43éves vagyok.

kedves Éva Van egy 8 éves kisfiam aki 2 és fél éve generalizált szorongásos beteg testi tünetei is előfordulnak torokszoritás stb járunk pszichiáterhez is szeretném megkérdezni hogy kinezoogiával lehetne e változtatni javitani az állapotán és kb mennyibe kerül a kezelés köszönöm előre is a válaszát tisztelettel

Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!

Két hónapja van alvászavarom, mára szorongássá alakult ez a folymat. Egy hónapja szedek antidepresszánst, de alaudni csak altatóval tudok, illetve most eldöntöttem, hogy csak fél szem és utána abbahagyom, lesz ami lesz. Kérdésem alvászavar, stressz, szorongás ellen, ami főleg alvászavarban jelenik meg milyen módszer hatásos . Virágterápia, egyéb módszerek , izominformációk stb.
Köszönöm válaszát, illetve egyéb ötleteit.

Kisfiamnál még az óvodában észleltem, hogy nincs minden rendben. A verseket énekeket hihetetlenül gyorsan tanulta meg, de bármi visszaadása (mondjuk egy mese) nehézségbe ütközött. Megértette, ha bele kérdeztem todott válaszolni, de magától nem tudta modani. 13 hangot rosszul ejtett. E miatt kértem a logopédust fokozott figyelemmel nézze meg. Ez meg is történt. A hangokat az R-hang kivételével ki is javította nála. Mai napíg hamis R-t mond.Felhívta a figyelmemet arra, hogy bal lábas, bal kezes, de jobb szemes a gyerkőc, valamint azt is mondta, hogy diszlexia gyanús. Az óvónők szerint iskola érett volt, de én és a logopédus nem így gondoltuk. Ezért a Nevelési Tanácsadó véleményét kértük ki. Ők is úgy gondolták, hogy nem kellene iskolába mennie. Ezért + 1 évig oviba maradhatott. Nagyon mozgékony de nem rossz gyerkőc volt. Ez alatt az egy év alatt én heti 2 alkalommal elhordtam egy fejlesztésre, ahol egymástól távol megtanulta olvasni a diszesek által kevert betűket. Szépen haladt a szótagoló olvasással. Iskolába kerülve sokáig szótagolva olvasott de ezt nem tartották fontosnak, mivel a szövegértése rendre hibátlan lett. A hangos olvasás mai napíg nem az erőssége (nincsenek, pontok, vesszők, felkiáltó jelek olvasása közben).Nem tartották fontosnak, úgy gondolták későn érő tipus.
A helyesírása és szépírása nem túl jó alsóban 4-5-ös.A matematikai műveletek megértése lassabban ment neki, de otthoni foglalkozás után álltalában sikerei voltak. Mivel alsóban minden dolgozat úgy épült fel, hogy kérdésekre kellett válaszolni és az ment nem volt gond. Most 5.osztályos és éreztem, hogy gáz van.Októberben a második matek 3-as után megkerestem tanárnőjét. Ő azt mondta amit megcsinál az jó de nagyon lassú, nem fejezi be a dolgozatokat. Kértem, hogy az iskolai fejlesztő pedagógus, vagy logopédus nézze meg. Sajnos ez mind a mai napíg nem történt meg. Közben észre vettem, hogy gondot okoz az ha egy témáról beszélni kell. Ezt sokszor gyakoroljuk de nem megy.
Tegnap végre eljutottunk általam kezdeményezett vizsgálatokra. Megnézte egy doktornő, aki feltette a kérdéseit a születéssel fejlődéssel kapcsolatban. 38-hétre 3kg-al köldökzsinóron egy csomóval fél óra alatt született meg.és
Pillanatnyilag Ő azt mondta innét indul ki a dolog, de már a mozgásával nincs gond, heti 2 alkalommal jár mozgáskoordinációra mivel az ETO Fc igazolt játékosa. Eleinte kűzdött tisztességgel, de bele jött.
Ez után egy logodédus dolgoztatta 2-órán keresztül, aki a végén kegyetlenül összefoglalta a tényeket.
Lényeg: Nem diszlexiás, hanem diszgráfiás + kereszt és még ki tudja, hogy mi. Nem fog tudni felzárkózni, mert már 12-éve korban ezt nem lehet megfelelően javítani. Sok esetben a kezén számol (tény). Matekból amiből most 3-4-es jegyeket hoz,
nem fog tudni megfelelően haladni. Amit megtanult, nem tudja majd előhalászni a kis agyából, e miatt gond lesz a fizikával,
kémiával történelemmel az évszámok miatt. Ne is reménykedjek hogy le fog tudni érettségizni. Már most gondolkodjak azon, milyen szakmát tanulna majd szívesen. Döbbenet. Nem hiszem. Értelmes gyerek. Szerint az okozza majd a legnagyobb bajt, hogy értelmes. Tudni fogja mit nem tud és ez zavarni fogja.
A nyelvtannal nem is érdemes foglalkozni, mert az olyan amilyen majd az irodalom kíhúzza a csávából.
Én ezeket a dolgokat kétkedéssel fogadtam. Nem hiszem el, hogy nincs megfelelő fejlesztés.
Még egy vizsgálatot kért amit március 28-án végeznek el. Én nem akarok addíg várni. Fejleszteni akarom a gyerekemet ahogy lehet. Nem baj ha el kell hordanom. De kell hogy legyen megoldás. Ő nem hülye, csak más.
A verseket még ha hosszú is miért tudja 2-dik olvasás után vissza mondani? Az ének leckéket ő készíti az osztálytársainak,
mert Ők nem tudnak kottázni. A napi eddzéseken, meccseken miért tud jól szerepeln?
Kérem írja meg mit tudok tenni? Kihez fordulhatok?

Elnézést a hosszú levélért, és a hibákért, de sajnos a leírás mezőnek csak a fele látszik a bezárhatatl
an reklám miatt.

Várom válaszát sok szeretettel!

Szilvágyiné Nagy Zsuzsanna

Kedvea Éva! Én sajnos depressziós vagyok, és három hete antidepresszánst szedek.Szeretnék kineziológiai oldásra menni.Ez a kettő dolog lehetséges együtt?Valóban nagyon hatékony a kineziológia depresszióra?válaszát köszönömM arcsi

kedves Éva! Segítségedet kérném unokám viselkedése miatt. Természetgyógyászként, pszichoterapeutaként felnőttekkel foglalkozom, gyerekekkel ritkán. Állatvédő vagyok unokámat is erre neveltem, pl. a járdáról a fűbe tesszük a csigákat, gilisztákat. Az iskolában emiatt csúfolják a gyerekek, sajnos verekedéssel reagál.Nagyon érzékeny, a fiam és menyem mozgássérült, lelkileg is sérültek.Menyem még mindig kisbabának tekinti, ha velük van nem lehet bírni vele, étkezés közben ugrál, nem öltözik fel egyedül, nem engedelmes. Nálam nincs semmi gond vele, segítőkész, bárhová elvihetem, tud viselkedni. Otthon az anyjával alszik, nem a saját ágyában.Vitáink vannak a nevelésben, menyem nagyon félti, inkább játszóbabának tekinti. tavaly és idén életmódtáborba vittem de nappalra, szeretném nyáron ott alvósba, fontos lenne az önállóság miatt, de a menyem tiltakozik.nagy nehezen beleegyezett a karatéba, januárban kezdi.Tanácsot kérnék a verekedés helyett hogyan viselkedjen a gyerekekkel ha csúfolják / az ovodában a szüleit csúfolták hogy nyomorékok, összekarmolta a gyereket hogy vérzett/.Most elsős mi lesz később? Tisztelettel Szemere Judit

Tisztelt Éva!

11 éves kislányom a 3.osztályt másik iskolába kezdte költözés miatt, most 4. osztályos. Azt vettem észre rajta, mintha félne a tanítónénitől. Ha szóba hozom, hogy beszélek az osztályfőnökkel ő sírni kezd és könyörög, hogy ne tegyem. Elég fura nevelési dolgai vannak a tanárnőnek (pl.: igazi kutya szájkosárral riogatja a gyerekeket, hogy a szájukra teszi, ha beszélgetnek, kiabál velük és csúny szavakat használ pl.:hülye, szar stb.. mindig kinéz valakit magának az osztályból és addig piszkálja, míg elmegy az iskolából, erre az idei évben is volt példa, beletömi a gyerekekbe az ebédet stb.).Igazából én is hibás vagyok, mert nem beszélek az osztályfőnökkel, mert attól félek, hogy a következő tanári áldozat a kislányom lesz. kislányom nagyon visszahúzodó, csendes, jó tanuló! Mit tanácsol? Segítene a kineziológus?

Kedves Éva!

Problémám 10 évvel ezelőtt jelentkezett egy családi "ügy" miatt.
Akkor állandó hasmenéssel, alhasi fájdalommal küzdöttem, tömegközlekedésre egyáltalán nem tudtam felszállni, mert nagyon rosszul lettem, amikor a busz ajtaja bezáródott, vagy éppen a pirosban megálltunk. Első években a lakásból kilépve is jelentkeztek ezek a problémák.De hosszas "tanulás" , légzéstechnikai gyakorlatok sora után, jutottam el odáig, hogy ha reggel dolgozni mentem időre mentem ki a buszhoz, hogy véletlenül se keljen sokat várni mert akkor a tünetek jelentkeztek, mindig előbb indultam a dugót elkerülve, illetve a későbbiekben bicajra váltottam a BKV-t. A tünetek nem múltak el, csak elviselhetőbbé váltak.
Most viszont egy másik városba készülünk költözni, illetve van egy 4 hónapos kisbabám, akit hozzni vinni kell majd a bölcsibe egy idő után. Attól tartok, hogy a költözés meg a stressz, hogy időre kell menni valahova megint elő fogja hozni ezt a pánikbetegséget megint. Viszont szeretném lezárni és elfelejteni ezt végleg!
Kérem segítsen.
Köszönettel:zsu

Kedves Éva!

Körülbelül 3 éve jelentkezett először hányinger, mellkasi (nyelőcső tájékán) nyomó fájdalommal. Voltam vele több orvosnál, kórházban, de semmi rendellenességet nem találtak. Ezek után 3 hónapra szakítottunk a barátnőmmel másfél év után, mire a tünetek azonnal megszűntek. Nem sokkal később (kb. 1 hónap) újabb párkapcsolatom lett, melyben 1 évig jól éreztem magam de aztán ismét megjelent a hányinger, ezzel ismét jártam az orvosokat eredménytelenül. Fél évig tartott ezek után még a kapcsolatom, majd miután vége lett ismét tünetmentes lettem. 2hónapja új kapcsolatom van de tartok tőle,hogy ezt is tönkreteszi az állandó hányinger, pedig minden tökéletesen működik a kapcsolatunkban. A fő problémám az,hogy a hányinger rendszerint ok nélkül egyik napról a másikra jelentkezett és állandósult. Nem bírtam enni, inni aludni, hányni viszont nem bírtam egyszer sem. Nem érzem magam betegnek mivel semmiféle szorongásom, fóbiám nincs és egyéb más tünetem sem. Köszönettel: Zs

Kedves Éva!
Nem is tudom,hol kezdjem a problémám megfogalmazását!Kiskorom óta önbizalom hiányban szenvedek,és mindig meg akartam felelni másoknak,legföképpen anyukámnak.Ma már több önbizalmam van,hisz a kitűzött céljaimat elértem,és szakmámnak is köszönhető,hogy érzem magam valakinek.Sokat beszélgetett velem anno anyu,és tudom,hogy a megbeszélés minden gond megoldása.Nagyon szigorúan nevelt,igaz,ez jó is volt,hisz most nem tartanék itt.viszont szerintem ez az állandó megfeelni akarás,és stressz ma is bennem van.Kaptam egy ugyanolyan szigorú,duzzogós férjet,aki állandóan azt akarja,ki is mondja,meg kell felelnem neki,nekem kell alkalmazkodnom hozzá,mert ő a férfi.Persze én nem hagyom magam,de végül mégis mindig én engedek.Szeret,és amikor látja,hogy igazán elhatározom,hogy elhagyom,hisz nincs velem megelégedve,akkor meg nem enged,és elmondja mennyire szeret,és a kislányunkat is(ö a mindene,azt tudom).Csak nem szereti,ha visszavágok neki,és,ha csesztetem,amikor éppen duzzog velem,ugyanis én 2-3 napnál tovább nem bírom,ha levegönek néznek.és inkább kezdeményezek én.Sosem vártam meg,míg ö kezdi a békülést,ezzel még lánykoromban is így volt,anyuval,és a mai napig is így van.
A férjem úgy érzem,megcsal,2 éve vagyunk házasok,voltak gyanús szituk eddig is,de kiderültek,hogy csak én komplikáltam.de most nagyon is érzem,és vannak jelek.találtam ugyanis egy simkártyát a póttelefonjában,és azon már hívta a leányka,én meg még a számát sem tudom annak a kártyának.külföldön dolgozik a férjem,sofőr,ritkán jár haza,nem tudom mióta van meg ez a kártya,érzem,a lány miatt van meg!!!!Legutóbb velem töltette fel a kártyát a férjem,ő épp kint van,mondván,hogy egy kollegájának kell,ő nem tudja feltölteni,de majd visszaadja a pénzt.kérdeztem ki az a kollega,és mérges lett,mit kíváncsiskodok,és mire célozgatok.bűntudata lehet...
nem merek szóni neki,hogy tudok a kártyáról.a lány,aki hívta róla,1hónapja kereste fel a férjem,neten keresztül,és kezdödött el köztük egy levelezés,flörtölgetés,ami kiderült,és a férjem azt mondta csak flörtölget vele,de szédíti,de semmi komoly.ismervén a férjem közvetlen stílusát,el is hinném,de érzem,ez több,és ráadásul a titkos kártya.....
és az álnéven elrejtett név a telefonjában.....megbeszéltük,hogy nem beszélünk erről a dologról többet,de nekem még tüske van a szívembe.de nem merek lépni,főleg konkrét bizonyíték nélkül.
az érzelmeim iránta erősek,biztosak,de nem merek vele szembeszállni.gyenge vagyok,mindig ő lesz felül,az erősebb,akárcsa anyu.anyuval már,hogy va a Réka uokája,illetve amióta önállósódtam,valamelyest csendesedett a kapcsolatunk,de a mai napig,ha összekapunk,én kezdem a békülést.annyira szeretem anyám,és tisztelem,úgy érzem kötelsségem kezdeni a békülést.a párommal is így vagyok,és persze azt hallgatom,a nőnek kell engedni.tudom,ez ma már nem így van,de nem tudok erőt veni magamon.nem tudok eljárni szakemberhez,jártam anno pszichológushoz,de nem tetszett a kezelése,állandóan azt tanácsolta,hagyjam el a férjem,akkor még nem volt gyermek.de nem akarom,szeretem,és tudom,ő is minket.de én gyenge vagyok harcolni érte,főleg úgy,hogy önmagamat fel kell adnom.viszont egy-két dolgoban tudom,hogy változnom kellene,de nem megy.olyanban,ami mást is zavar,és magamat is.de nem megy.
gondolom,nem nagyon tud segíteni,de azért,ha tud,kéem,adjon valami tanácsot.mit gondol erről az egészről.a kusza gondolataim,és a rövid idő miatt elég zavartnak tünhet ez a levél,ne haragudjon érte.
köszönettel,tisztelettel:egy boldog anyuka,és gyenge feleség

Kedves Éva!
Előre is elnézést a kérdésért. Azt szeretném megtudni, hogy mennyibe kerül Önnél egy kineziológiai kezelés? diák vagyok, ezért lenne számomra fontos ezt megtudni!
Köszönettel:Eszter

Kedves Éva!

Gyermekem 7 osztályos,nem tanul,nem érdekli semmi hiába probálok minden eszközt bevetni sajnos nem járok eredménnyel,igy is túl koros ,mert sajnos 5 osztályt is ujra jártunk egy sajnálatos sport baleset miatt.Tanulási nehézségei mindig is voltak de ennyire nem.édesapám most halt meg,nagyon közeli kapcsolatba volt a fiammal,halála óta a gyerek nem sirt egyszer se,legalábbis elöttem nem,de azóta egyre romlik a tanulmányi eredménye,és ez öt nem is érdekli.
mi tévö legyek???
Orsolya

Kedves Éva!

Elég hülye kérdéssel fordulok önhöz, remélem nem baj!
A lényeg az, hogy kiskoromba zaklattak, és akkor élveztem a dolgot, de most hogy felnőtt vagyok így nem érzem ugyanezt! Lehet velem van a baj? De ez nem csak a mostani kapcsolatomba zavar bele, hanem az előző kapcsolatomba is problémát okozott! De az is furcsa hogy állítólag a párom kíván engem, de az együttléteink során nem ez jön le! Azt mondja hogy túl szűk vagyok! És nem tudom mi van? Van valami ötlete?
zsuzsi