Bármi is a gólyák és a gyerekszületés közötti összefüggés eredete, a történészek többnyire egyetértenek abban, hogy Európa északi részén, a mai Németország és Norvégia területén váltak a gólyák a csecsemők hordozóivá. A korai-középkorban általában a nyári napforduló környékén keltek egybe a fiatalok, ugyanis a nyarat tartották a legtermékenyebb időszaknak. Nyár végén vándoroltak el a költöző madarak, például a gólyák, majd nagyjából kilenc hónappal később, amikor a legtöbb gyermek is született, visszatértek, így válhattak a gólyák az új élet hírnökeivé.
Ez a hiedelem továbbfejlődött és elterjedt, Kelet-Európában például a háztetőn fészkelő gólyát a jó szerencse és a gyermekszületés egyik jelének vélték. De a gólyák nem csak az európai kultúrában váltak a családbővülés szimbólumává, a sziú indiánok is hasonló tulajdonságokkal ruházták fel az észak-amerikai madarakat.
A gólya és a baba közti kapcsolat végül Hans Christian Andersen Gólyák című meséjével vált igazán népszerűvé. A történet szerint a madarak tavakból emelik ki a csecsemőket, majd eljuttatják őket az arra érdemes családokhoz.
Bár a „gólya-hozza” történet az egyik legelterjedtebb, számos más változattal is találkozhatunk, akár Európán belül is, Németországban például a gólyán kívül varjú, hattyú, nyúl, szamár, de még a katicabogár is kapcsolódik a születéshez.
Belgiumban hajóval hozzák a babákat, akiket piacokra visznek tovább és ott gondoskodó szülőkre lelhetnek. Svájcban is piacon vagy kútnál veszik meg az apukák a kisbabát. Dániában a tenger sós vízéből érkeznek a csecsemők, és a skandináv országok esetében általánosítva elmondható, hogy úgy vélik, a még meg nem született gyermekek lelke a nagy vizekben és mocsarakban várakozik. Szintén a földrajzi adottságokhoz igazodó változat terjedt el a hegyes vidékeken, miszerint, ha egy villám belecsap egy sziklába és abból lepattan egy kődarab, ami patakba esik, abból fog megszületni a baba. Pontos országhoz nem lehet kötni, de több helyen is úgy mesélik, a kisbabák fákon teremnek. Mindezek közül mégis talán az egyik legérdekesebb az a „magyarázat”, hogy a csecsemőket a káposztaföldön kell keresni: az újszülöttek a káposztafejből nőnek ki. Anglia, Franciaország, Belgium és Olaszország is azon országok közé tartozik, akiknél ezt a történetet mesélik a legkisebbeknek.
Fotó: Anne Geddes
„Ezek a történetek eredetileg azért születtek, hogy a szülők kitérhessenek a fogantatással kapcsolatos kényes kérdések elől, hiszen ez a téma sok kultúrában tabunak számított. Ma azonban már korábban eljutnak a gyerekekhez a valódi tények, a szülők korábban elmondják az igazságot, esetleg a kortársak világosítják fel őket, így ezek a mesék kezdenek kikopni a köztudatból.” – foglalta össze Dr. Krauth Barbara, a Czeizel Intézet tinédzser nőgyógyászati ambulanciájának vezetője.
„A gyerekek kíváncsi jelleméből fakadóan elkerülhetetlen ez a beszélgetés, így érdemes minden szülőnek a lehető legkorábban felkészülni erre, és átgondolni, mit fog mondani. Talán a legszerencsésebb az, ha a szülők között lévő erős érzelmi kötelékből, a szeretetből indulunk ki, és erre építve magyarázzuk el a gyerek életkorának megfelelő szinten a részleteket.” - tette hozzá a szakember.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)