A plakátok szlogenje: "Add át a helyed annak, aki valami sokkal fontosabbat hordoz" - mint te. Tökéletes megfogalmazása annak, miért is kell(ene) gondolkodás nélkül felállnunk, amint meglátunk egy terhes nőt.
A képeken szereplő utasok mégis találnak arra ürügyet, hogy miért ne adják át a helyüket. Zenét hallgatnak, olvasnak, sminkelik magukat. Látszólag nagyon el vannak foglalva, így nem hibáztathatóak azért, hogy "nem vették észre" a terhes nőt.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Ismerős jelenet? A valóságban is sokan viselkednek így a buszon, villamoson ülve. Saját kényelmük mindennél fontosabb, bele se gondolnak abba, hogy a felettük álló nő a legfontosabb dolgot hordozza, amit csak lehet - egy kisbabát. Mi van akkor, ha hirtelen fékez egyet a jármű, ő pedig elesik? Esetleg ráesik valaki? Komoly következményei lehetnek egy ilyen esésnek, sérülésnek, ám ez az idegen utasokat sok esetben egyáltalán nem érdekli. Fontosabbnak tartják a sminkelést, kényelmes olvasgatást.
Arról már ne is beszéljünk, hogy fizikailag is milyen nehéz egy ekkora pocak "cipelése". Fáradt vagy, nincs kedved állni, örülsz, hogy végre leülhettél? Gondolj bele, neki milyen fárasztó és megterhelő lehet az álldogálás. Te leteheted a nehéz táskádat, bevásárló zacskóidat a földre, de az ő számára csak úgy lehet könnyebb az utazás, ha leül.
Figyeljünk oda egymásra! Legközelebb, ha meglátsz egy terhes nőt, gondold át ezt a pár dolgot. Vagy inkább ne is gondolkozz - állj fel azonnal.
Forrás: www.boredpanda.com
Családinet hozzászólások
Hozzászólások [1]
Tóthné
2015/10/07 14:51
.... mindenkit anya szült....
Egy 3 gyermekes családanya vagyok. Van egy 20 éves nagylányom, egy 17 éves nagy kamasz fiam és egy 12 éves kamaszkor küszöbén álló kislányom.
Amellett, hogy én mindig igyekszem átadni a helyet (és a gyermekeimet is erre nevelem) a kis- és nagymamáknak, rászorulóknak, gyengén látóknak, idősebbeknek, vagy ha egyszerűen csak azt látom valakin, alig áll a lábán..., azért lenne egy hozzászólásom nő társaimhoz...
Mindannyiunkat anya szült. Miért van az, hogy a kedves anyukák csak elvárják azt, hogy átadják nekik a helyet, de ők a gyermekeiket már semmire a világon nem tanítják meg. Se jó modorra, se illemre, se semmire.
A várandós kismama elvárja, hogy átadják neki a helyet.
A fiatal anyuka kisgyermekkel elvárja, hogy átadják neki a helyet.
A középkorú anyuka 3 nehéz szatyorral elvárná, hogy átadják neki a helyet.
Az idősödő anyuka/nagymama elvárja, hogy átadják neki a helyet.
-------
De vajon nőtársam, mint ANYUKA, miért nem tanítja meg a 8 éves gyermeknek, hogy adja át a helyét? Miért nem tanítja meg a 14 éves kamasz gyermekének, hogy adja át a helyét? Miért nem tanítja meg a 18-20 éves gyermekének, hogy adja át a helyét? Miért nem tanítja meg a 25-30 éves felnőtt gyermekének, hogy amennyiben éppen nem várandós, akkor ő is adja át a helyét az 50-60 éves idősebb felnőttnek.
Mert ő maga sem mutat példát a gyereknek.
Minden ember úgy vállaljon gyermeket, hogy lehetőleg ne kelljen az egész világnak hasra esni tőle, hogy ő most terhes. 3 gyermeket szültem és soha nem vártam el senkitől sem, hogy a munkába menet vagy abból fáradtan hazafelé utazva az illető átadja nekem a helyét pusztán azért, mert ÉN úgy döntöttem gyereket akarok. Lehet, hogy jóérzéssel ez elvárható lenne, de kedves leendő anyukák… maguk sem adják át a helyet az idősebbeknek!!!
Egy csomó 20-30-40 éves nőt (és fiút, férfit) látok nap, mint nap a buszon, metrón (és igen, olvasva, mobilozva, bámészkodva), akik nem várandósak mégsem adják át a helyet egy náluk 20-30 évvel idősebbnek. Egy 30 éves nő a legnagyobb nyugalommal ül az ülésén, miközben mellette az 54-60 éves (még nem öreg, de nyilván jóval megfáradtabb) nő áll. Az életben – mint minden – ez is kölcsönösségi alapon működne.
-----------
Egy 25-35 éves lány vagy nő miért nem adja át a helyét annak a háziasszonynak, akinek 6 szatyor van a kezében?
Megmondom… Mert nem kell annyit vásárolni, hogy valaki málhás lóként közlekedjen. Mert saját egyéni probléma, hogy valaki úgy „neveli” a férjét vagy a kamasz gyerekeit, hogy azok nem segítenek a háztartásban a bevásárlásban és ezért ő 6 szatyorral kénytelen közlekedni. Miért kéne más felnőtt embernek átadni a helyét pusztán azért, mert ő valamit rosszul csinál?
Ja... és még valami...
Ha én gyereket akarok, akkor annak viseljem minden következményét és ne várjam el más – egyébként felnőtt, munkában megfáradt, vagy beteg – embertől, hogy ő az én döntésem és az én vállalásom miatt átadja a helyét.
Már bocsánat, de saját szoc. probléma. Legyen várandós, nagyon szép dolog, örömteli esemény... a saját családjában. Készüljön a terhességre, a gyermekvállalásra, vegyen kocsit járjon azzal, ne százezres mobilra, cigarettára és új rucikra költsön, hanem vegyen egy pici autót. Ha én annyira szeretem a születendő gyermeket, hogy mindenáron vigyázni akarok rá már magzati korában is (ami egyébként így is lenne normális!), akkor felkelek korábban és egy olyan járatot választok, amin épp nincsenek százezren. Minden busznak vannak holt idői, amikor nincs tele és most nem a hajnali 3 órás, déli vagy este 11 órára gondoltam. Hanem arra, hogy az emberek általában 6-7-8-ra járnak dolgozni. Van amikor tömeg van a buszon, de kb. előtte 15 perccel már nincs. Minden járaton minden órában ki lehet fogni olyan időszakot amikor a 7 órások már elmentek de a 8-asok még nem indultak. Kb. egyhetes megfigyelés kérdése, és máris le tud ülni a kismama ha veszi a fáradságot arra, hogy 10-15 perccel korábban induljon. Vagy ha közel lakom a busz végállomásához, akkor inkább negyed vagy félórával korábban felkelek és elmegyek a végállomásra csak azért, hogy legyen ülőhelyem, ha végig kell mennem egy járaton. Én magam is alkalmaztam ezeket a praktikákat, amikor tudtam, hogy végig kell mennem egy járaton és épp tele van iskolás gyerekekkel.
Utálom azt a szituációt, amikor pl. egy végállomáson (legyen szó metró, busz, villamos, stb. bármi) egy nagy hassal tolató nőtársam, vagy egy nyugdíjas idős ember még bepréseli magát a buszra-metróra, holott 5 perc múlva jön a következő, ahol leülhetne. De nem, ő tolat, megy mint egy tankhajó és elvárja, hogy az az ember, aki netán elengedett egy vagy két metrót, hogy a következőn ülhessen (mert végig megy a metróval, vagy olvasni szeretne), most az az ember pattanjon fel, mert lát egy görbe hátat vagy egy terhes asszonyt.
Annak ellenére, hogy én 43-44 éves fejjel még mindig felállok egy gömbölyödő pocak vagy egy idős ember láttán és a gyerekeimet is így nevelem, azért úgy gondolom, hogy mindenki valóban a saját szakállára, állóképességére támaszkodjon ne máséra pusztán azért, mert ő gyereket akar. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem hangzik szépen, főleg nem egy 3 gyerekes családanya szájából, valószínűleg néhány emberben visszatetszést is kiválthat, de ettől ez még nem változik.
-----------
Kicsit túlmisztifikálják ezt a dolgot. Régen a kismamák helyes kis bő ruhákban jártak, mégis azonnal átadták a helyüket az emberek. Ma a kismamák gusztustalanul szűk cuccokat vesznek fel, hogy minél jobban hangsúlyozzák a hasukat. Hát valakiben ez marhára visszatetszést vált ki, és bocsi... megteheti, hogy nem adja át a helyét.
Elvárják, hogy körbe legyenek ugrálva. Elvárják azt is, hogy egy 50 éves ember átadja a helyét az ő 3-4 éves gyerekének. Miért is? De egyébként ő maga - miután megszült - ugyanúgy továbbra sem adja át a helyét az idősebbeknek.
Egyebekben pedig attól, mert egy ember éppen ül és nem adja át a helyét annak ezer oka lehet. De a terhesség annyira elvakítja az embereket, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy más embernek is lehet baja, problémája, fájdalma, stb.
Lehet, egy ülő embernek 40 fokos láza van; lehet, hogy pár napja operálták; lehet, hogy pokoli gyomor görcse van; vagy épp menstruál és ömlik belőle a vér; lehet, hogy visszerei vannak (akár fiatalon is) és nem tud állni, mert fáj a lába; lehet, hogy el van törve a csuklója és nem tud kapaszkodni; és még lehetne sorolni az ember különböző nyűgeit, ami éppen hasonló vagy akár még nagyobb kaliberű, mint egy terhesség.
Úgyhogy mindenki bátran kerüljön áldott állapotba, legyen boldog kismama, csak ne várja el más emberektől, hogy nikkelbolhaként pattanjanak fel miatta.
Ha valaki normális és alapból a kedves „ex-terhes anyjától” megkapta azt a nevelést, hogy illik felállnia, illik átadnia a helyét az áldott állapotban lévő nőknek, az időseknek vagy a betegeknek, akkor az úgy is át fogja adni. Ha pedig nem, akkor már most el lehet kezdeni a gondolkodást azon, hogy a kedves anyukák milyen iszonyat rosszul nevelik a gyermekeiket, hogy azok nem állnak fel. Hányszor hallom, hogy egy gyerek végig üvölt a buszon, és másoknak - cirka 50-70 embernek - attól kell szenvedni, hogy ő nem képes még arra sem, hogy a saját gyermekét megnyugtassa. A szegény gyerek bedig egy 15-20 perces menetidőt végig bömböl, a kedves szülőt pedig baromira nem érdekli.
Azt hiszem csak annak kellene gyermeket vállalnia aki már maga is felnőtt és képes arra, hogy felneveljen (és JÓL felneveljen) egy gyermeket.
Üdv. minden kismamának, szülőnek, nagymamának.
Egy 3 gyermekes családanya vagyok. Van egy 20 éves nagylányom, egy 17 éves nagy kamasz fiam és egy 12 éves kamaszkor küszöbén álló kislányom.
Amellett, hogy én mindig igyekszem átadni a helyet (és a gyermekeimet is erre nevelem) a kis- és nagymamáknak, rászorulóknak, gyengén látóknak, idősebbeknek, vagy ha egyszerűen csak azt látom valakin, alig áll a lábán..., azért lenne egy hozzászólásom nő társaimhoz...
Mindannyiunkat anya szült. Miért van az, hogy a kedves anyukák csak elvárják azt, hogy átadják nekik a helyet, de ők a gyermekeiket már semmire a világon nem tanítják meg. Se jó modorra, se illemre, se semmire.
A várandós kismama elvárja, hogy átadják neki a helyet.
A fiatal anyuka kisgyermekkel elvárja, hogy átadják neki a helyet.
A középkorú anyuka 3 nehéz szatyorral elvárná, hogy átadják neki a helyet.
Az idősödő anyuka/nagymama elvárja, hogy átadják neki a helyet.
-------
De vajon nőtársam, mint ANYUKA, miért nem tanítja meg a 8 éves gyermeknek, hogy adja át a helyét? Miért nem tanítja meg a 14 éves kamasz gyermekének, hogy adja át a helyét? Miért nem tanítja meg a 18-20 éves gyermekének, hogy adja át a helyét? Miért nem tanítja meg a 25-30 éves felnőtt gyermekének, hogy amennyiben éppen nem várandós, akkor ő is adja át a helyét az 50-60 éves idősebb felnőttnek.
Mert ő maga sem mutat példát a gyereknek.
Minden ember úgy vállaljon gyermeket, hogy lehetőleg ne kelljen az egész világnak hasra esni tőle, hogy ő most terhes. 3 gyermeket szültem és soha nem vártam el senkitől sem, hogy a munkába menet vagy abból fáradtan hazafelé utazva az illető átadja nekem a helyét pusztán azért, mert ÉN úgy döntöttem gyereket akarok. Lehet, hogy jóérzéssel ez elvárható lenne, de kedves leendő anyukák… maguk sem adják át a helyet az idősebbeknek!!!
Egy csomó 20-30-40 éves nőt (és fiút, férfit) látok nap, mint nap a buszon, metrón (és igen, olvasva, mobilozva, bámészkodva), akik nem várandósak mégsem adják át a helyet egy náluk 20-30 évvel idősebbnek. Egy 30 éves nő a legnagyobb nyugalommal ül az ülésén, miközben mellette az 54-60 éves (még nem öreg, de nyilván jóval megfáradtabb) nő áll. Az életben – mint minden – ez is kölcsönösségi alapon működne.
-----------
Egy 25-35 éves lány vagy nő miért nem adja át a helyét annak a háziasszonynak, akinek 6 szatyor van a kezében?
Megmondom… Mert nem kell annyit vásárolni, hogy valaki málhás lóként közlekedjen. Mert saját egyéni probléma, hogy valaki úgy „neveli” a férjét vagy a kamasz gyerekeit, hogy azok nem segítenek a háztartásban a bevásárlásban és ezért ő 6 szatyorral kénytelen közlekedni. Miért kéne más felnőtt embernek átadni a helyét pusztán azért, mert ő valamit rosszul csinál?
Ja... és még valami...
Ha én gyereket akarok, akkor annak viseljem minden következményét és ne várjam el más – egyébként felnőtt, munkában megfáradt, vagy beteg – embertől, hogy ő az én döntésem és az én vállalásom miatt átadja a helyét.
Már bocsánat, de saját szoc. probléma. Legyen várandós, nagyon szép dolog, örömteli esemény... a saját családjában. Készüljön a terhességre, a gyermekvállalásra, vegyen kocsit járjon azzal, ne százezres mobilra, cigarettára és új rucikra költsön, hanem vegyen egy pici autót. Ha én annyira szeretem a születendő gyermeket, hogy mindenáron vigyázni akarok rá már magzati korában is (ami egyébként így is lenne normális!), akkor felkelek korábban és egy olyan járatot választok, amin épp nincsenek százezren. Minden busznak vannak holt idői, amikor nincs tele és most nem a hajnali 3 órás, déli vagy este 11 órára gondoltam. Hanem arra, hogy az emberek általában 6-7-8-ra járnak dolgozni. Van amikor tömeg van a buszon, de kb. előtte 15 perccel már nincs. Minden járaton minden órában ki lehet fogni olyan időszakot amikor a 7 órások már elmentek de a 8-asok még nem indultak. Kb. egyhetes megfigyelés kérdése, és máris le tud ülni a kismama ha veszi a fáradságot arra, hogy 10-15 perccel korábban induljon. Vagy ha közel lakom a busz végállomásához, akkor inkább negyed vagy félórával korábban felkelek és elmegyek a végállomásra csak azért, hogy legyen ülőhelyem, ha végig kell mennem egy járaton. Én magam is alkalmaztam ezeket a praktikákat, amikor tudtam, hogy végig kell mennem egy járaton és épp tele van iskolás gyerekekkel.
Utálom azt a szituációt, amikor pl. egy végállomáson (legyen szó metró, busz, villamos, stb. bármi) egy nagy hassal tolató nőtársam, vagy egy nyugdíjas idős ember még bepréseli magát a buszra-metróra, holott 5 perc múlva jön a következő, ahol leülhetne. De nem, ő tolat, megy mint egy tankhajó és elvárja, hogy az az ember, aki netán elengedett egy vagy két metrót, hogy a következőn ülhessen (mert végig megy a metróval, vagy olvasni szeretne), most az az ember pattanjon fel, mert lát egy görbe hátat vagy egy terhes asszonyt.
Annak ellenére, hogy én 43-44 éves fejjel még mindig felállok egy gömbölyödő pocak vagy egy idős ember láttán és a gyerekeimet is így nevelem, azért úgy gondolom, hogy mindenki valóban a saját szakállára, állóképességére támaszkodjon ne máséra pusztán azért, mert ő gyereket akar. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem hangzik szépen, főleg nem egy 3 gyerekes családanya szájából, valószínűleg néhány emberben visszatetszést is kiválthat, de ettől ez még nem változik.
-----------
Kicsit túlmisztifikálják ezt a dolgot. Régen a kismamák helyes kis bő ruhákban jártak, mégis azonnal átadták a helyüket az emberek. Ma a kismamák gusztustalanul szűk cuccokat vesznek fel, hogy minél jobban hangsúlyozzák a hasukat. Hát valakiben ez marhára visszatetszést vált ki, és bocsi... megteheti, hogy nem adja át a helyét.
Elvárják, hogy körbe legyenek ugrálva. Elvárják azt is, hogy egy 50 éves ember átadja a helyét az ő 3-4 éves gyerekének. Miért is? De egyébként ő maga - miután megszült - ugyanúgy továbbra sem adja át a helyét az idősebbeknek.
Egyebekben pedig attól, mert egy ember éppen ül és nem adja át a helyét annak ezer oka lehet. De a terhesség annyira elvakítja az embereket, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy más embernek is lehet baja, problémája, fájdalma, stb.
Lehet, egy ülő embernek 40 fokos láza van; lehet, hogy pár napja operálták; lehet, hogy pokoli gyomor görcse van; vagy épp menstruál és ömlik belőle a vér; lehet, hogy visszerei vannak (akár fiatalon is) és nem tud állni, mert fáj a lába; lehet, hogy el van törve a csuklója és nem tud kapaszkodni; és még lehetne sorolni az ember különböző nyűgeit, ami éppen hasonló vagy akár még nagyobb kaliberű, mint egy terhesség.
Úgyhogy mindenki bátran kerüljön áldott állapotba, legyen boldog kismama, csak ne várja el más emberektől, hogy nikkelbolhaként pattanjanak fel miatta.
Ha valaki normális és alapból a kedves „ex-terhes anyjától” megkapta azt a nevelést, hogy illik felállnia, illik átadnia a helyét az áldott állapotban lévő nőknek, az időseknek vagy a betegeknek, akkor az úgy is át fogja adni. Ha pedig nem, akkor már most el lehet kezdeni a gondolkodást azon, hogy a kedves anyukák milyen iszonyat rosszul nevelik a gyermekeiket, hogy azok nem állnak fel. Hányszor hallom, hogy egy gyerek végig üvölt a buszon, és másoknak - cirka 50-70 embernek - attól kell szenvedni, hogy ő nem képes még arra sem, hogy a saját gyermekét megnyugtassa. A szegény gyerek bedig egy 15-20 perces menetidőt végig bömböl, a kedves szülőt pedig baromira nem érdekli.
Azt hiszem csak annak kellene gyermeket vállalnia aki már maga is felnőtt és képes arra, hogy felneveljen (és JÓL felneveljen) egy gyermeket.
Üdv. minden kismamának, szülőnek, nagymamának.
az összes hozzászóllás...
.jpg){kind=small}
