Videojátékok
Sok szülő úgy van vele, hogy elvan a gyerek ha játszik, legalább nem esik baja, hiszen szem előtt van, csendben van stb. Ez részben igaz is, ám sokszor csak utólag fogalmazódik meg a szülőkben, hogy nem kellett volna teljesen magára hagyni a gyereket ebben a világban sem, mert a játékok világa nagyon vonzó és sajátosan addiktív lehet. Ezért keretek nélkül, bizony a gyerekek könnyen belefutnak problémás viselkedési mintázatokba, amikor minden gondolatuk a játék lesz és más már nem is érdekli őket. De nem csak időből tud rengeteget elnyelni ez a világ. A játékok nagy részébe nem csak időt, de bizony a kemény munkával megkeresett pénzüket is beleölheti a gyerek, és sok szülő csak a következő havi számlaegyenlegnél szembesül vele, hogy gyermeke bizony akár súlyos százezreket költött el „mikrotranzakciókra”, „lootboxokra”, vagy „skinekre” stb.
Mesenézés
Ha azt gondoljuk, a gyermekünk csak mesét néz a tableten, érdemes megfontolni, a következőt. Abban a pillanatban, hogy a gyerek egyedül veszi kezébe a kütyüt, az eszköz és így az internet szempontjából is funkcionális felnőtt lesz belőle. Ez a gyakorlatban ott nyilvánul meg, hogy a legkisebbek is pillanatok alatt rájönnek hogy az „igen” gombra kell kattintani azért, hogy valami érdekes történjen, akkor is ha az „elmúltál-e 18” kérdés alatt szerepel, amivel mondjuk a Bogyó és Babócából indulva pár kattintás után már felnőtteknek szánt tartalomnál köt ki. De még ha meg is marad a gyerek a neki szánt mesénél, az egy meséből könnyen lesz 2, 3, 4; az egyszeri alkalomból könnyen lesz rutin, és az iskoláskor alatti gyerekeknél a napi rendszeres kütyüzés, mesenézés bizony figyelmi és viselkedéses zavarokhoz vezethet.
Netezés
Hasonlóan a mesékhez a neten szörfölés, barátokkal csevegés is egy olyan dolog, amivel már a kisiskolás gyerekek is szívesen töltik az idejüket. De érdemes számolni a ténnyel, hogy a különböző social media platformokon több millió kamuprofil található, így mindig felmerül a kérdés, tudom-e hogy éppen kivel csetel a gyerekem. Ha egy idegen valaki ráír gyermekünkre - noha egy tizenéves gyerek képével teszi -, sosem tudhatjuk ki van mögötte. Az online kultúra szintén elgondolkodtató, a toxikus nyelvezettől és a "trollkodástól" kezdve addig a tényig, hogy 14 éves korára a fiatalok kétharmada már minimum egyszer belefut a sexting jelenségébe, amikor valaki mondjuk alulötözött képet küld magáról, vagy őt erre kéri.
Az esetek nagy részében a probléma egyik fő forrása, hogy a szülők nincsenek tisztában a digitális világ veszélyeivel, működési elveivel, gyerekeik online szokásaival. Pusztán azért, mert senki nem tanította meg nekik ezek fontosságát. Érthető, hiszen a mi szüleinknek még nem kellett minket erre felkészíteni, viszont így a mai szülők ismereti, és készség eszköztárából sok minden hiányzik amire egy egészséges gyerek neveléséhez szükség van.
Sok jelenséget említhetnénk még, de ami a közös, hogy a gyerekek általában sokáig nem érzik a problémát, elfogadják, és normálisnak tekintik az online jelenségeket, és ha nem fordítunk erre tudatos figyelmet, akkor szülőként mi is csak akkor szembesülünk ezekkel amikor kiborul a bili.
További információ:
https://pszichologuspasi.hu
https://www.youtube.com/channel/UCIZ13RDvj3PFpeOYgM99trQ
kép forrása: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról
Tóth DánielPszichológus, PC-játék szakértőÖnismereti segítő konzulens (Fókusz-tréner képzésben) "Számítógépjátékok" témában érintett játékosok, hozzátartozóik egyéni konzulense, témacsoportok vezetője Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/643-40-80 E-mail: tothdaniel01@gmail.com Honlap: http://www.nextgenpsyche.eu http://www.napszikra.hu/terapeuta/toth-daniel |
.jpg){kind=small}
