Pirostojás helyett csokitojás, szép köszöntés helyett primitív locsolóversek - hova tűnnek a húsvéti hagyományok?

Ilyen volt a húsvét régen

"Nem kaptak a gyerekek húsvétra toronyórát lánccal, mégsem követelőztek, és mégis nagyon jó emlékeik vannak azokról az ünnepekről"

Hol vannak ma már a régi húsvéti szokások? Ki emlékszik még arra, hogy locsolták meg a környékbeli fiúk a lányokat vödörrel, vagy hogy hogy készültek az emberek a templomba? 

Aki szeretne egy kicsit nosztalgiázni, annak jó szívvel ajánlom ezt a videót:
 

Városban nőttem fel. Nem vagyok még idős, óvodás gyerekeim vannak. Igaz, hogy már az én gyerekkoromból is kimaradt a vödörrel való locsolkodás (pedig imádtam volna!), de mégis, amikor én kislány voltam:

• Minden húsvétkor festettem anyukámmal tojásokat, és nem az interneten néztük a mintákat, hanem újságokból. Matricákat is ragasztgattunk, és ez nagyon jó anya-lánya program volt.
• Az iskolában is készítettünk hímes tojásokat, próbálkoztunk harisnyával és levelekkel, viasszal, és festékkel is. Nagyon élveztük ezeket az órákat!
• A bátyám minden évben ment locsolkodni apukámmal és a nagypapámmal, a testvérem még az óvodában is meglocsolta a lányokat, és később az iskolában is. Szép locsolóversekkel készült erre a napra.
• Nem várták el a kisfiúk, hogy pénzt kapjanak a locsolásért, és nem is ezért mentek locsolkodni, őszintén örültek a kézzel festett tojásoknak. 
• Sok szegény család volt körülöttünk, mégis került az asztalra mindenféle finomság húsvétkor. A családtagok körbeülték az asztalt és vidáman beszélgettek egymással, senki sem nyomkodta a telefonját, hiszen nem is volt még akkor. De valahogy mindenki sokkal jobban figyelt a másikra. 
• Nem a boltban vettünk sütit, anyukám mindig csinált húsvéti sárgatúrót, ami pillanatok alatt elfogyott.
• A kisfiúk illedelmesek voltak és szép verseket mondtak, nem voltak tiszteletlenek és nem mondtak primitív locsolóverseket a lányoknak. 
• Minden évben volt tojáskeresés a kertben, amit nagyon élveztem és ezt a programot vártam a legjobban. 
• Nem kaptak a gyerekek húsvétra toronyórát lánccal, mégsem követelőztek, és mégis nagyon jó emlékeik vannak azokról az ünnepekről. Nem az ajándék nagysága volt akkor a lényeg, mindennek tudtunk örülni. 
• Akkor még volt értéke a kézzel festett tojásnak és nem kapott mindenki csokitojást. 

Miért tűnnek el az életünkből a húsvéti szokások? Sajnos a mai rohanó világban ezek az értékek, hagyományok már kihalófélben vannak. De mi még változtathatunk ezen, taníthatunk szép verseket a kisfiainknak és készíthetünk pirostojást a kislányainkkal.

Mesélhetünk nekik a régi húsvétokról és letehetjük a telefonunkat egy kis időre, hogy a családtagok egymás felé fordulhassanak és közösen tölthessék el ezt az ünnepet együtt. 

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Indexkép: Fortepan / Horváth József