- Visszavihetem a bevásárlókocsit,...mert hajléktalan vagyok - próbál érthetőbben beszélni a nő, s nehéz lenne eldönteni, hogy rosszul van, vagy a fogatlansága miatt nem sikerül ez neki. Aztán látja, hogy további magyarázat szükséges, hát folytatja:
- Ott lakom...ott hátul - mutat a bevásárlóközpont parkolója mögé, az erdő felé, s közben már húzza el a kocsit a lánytól.
A lány hátranéz, a 5 méterre lévő kosártárolóra, aztán vissza a kéregetőre.12 éves, őszinte naivságával még mindig nem érti mit vár tőle ez az idegen felnőtt.
Két pillanatig meredten néznek egymásra, majd a nő folytatja:
- Gyerekeim is vannak, ...meg a gyógyszerek is... Csak a kocsit akarom visszavinni.
- Ja,...igen, igen, értem - mondja rettentő zavarában a lány, s kikapja még az utolsó dobozt a kosárból. Úgy néz a nőre, mint egy bűnbánó kisgyermek. - Tessék...-engedi el végül a kocsit, majd önkéntelenül fakad belőle: - Köszönöm...
- Kösz. - tör ki a hajléktalanból a megkönnyebbülés, s már el is tűnik.
A lány bemenekül az autóba, de oda is utána megy: az első találkozás a reménytelenséggel.
NAPLÓ - Visszavihetem a kocsit? |
- Visszavihetem a bevásárlókocsit, mert...




