A koraszülés és a tripla kihívás
A hármasiker terhesség átlagos ideje 33 hét, így a 26. hét rendkívül korainak számít – ez az időszak komoly kockázatokat és kihívásokat jelentett a babák számára, akik emiatt több mint öt hónapot töltöttek a koraszülött intenzív osztályon egy indianapolisi kórházban. Shariya magányosnak tűnt, nem volt nála látogató - rokonok, vagy barátok -, gyakran napokon át egyedül ült gyermekeinek ágya mellett.
Az első találkozás
Kathleen Mullen, a NICU (Neonatal Intensive Care Unit - koraszülött intenzív osztály) egyik tapasztalt ápolónője egy videóban mesélte el, milyen volt először találkozni Shariyával: „Vannak olyan otthonok, ahol azonnal a család részévé válsz, és Indianai otthonuk nappaliját három ovis uralja, ahol valóban ez történik. Ez az egész 2020 augusztusában kezdődött, amikor a félénk 14 éves, hármasikrekkel terhes Shariya belépett a kórházbaba. Tudtam, hogy fiatal anya, és azonnal arra gondoltam, milyen nehéz lehet neki.’”
Kathleen, aki maga is tini anya volt, rögtön érezte a felelősséget. Shariya számára teljesen zavaróak voltak a koraszülött babák körüli gépek zajai és a műszerek sípolása:
„Annyira összezavarodtam a gépsípolásoktól, nem értettem, mi történik”
- emlékezett vissza a fiatal anya.
Egy új család születése: támogatás a mindennapokban
Kathleen Mullen küldetésének tekintette, hogy segítsen Shariyának, ellátta tanácsokkal a táplálásról, a pelenkázásról, sőt, a telefonszámát is megadta, hogy bármikor felhívhassa, ha kérdése lenne. Shariya élt is a felkínált lehetőséggel, és a támogatás még akkor is megmaradt, amikor a babák már a nagynénjüknél éltek otthon. „Nekem nem volt saját anyám, így Kathleen volt az egyetlen ember az életemben,” - vallotta be a fiatal anya.
Családi dráma és az örökbefogadás
2021 áprilisában Samari egészségügyi problémái miatt visszakerült a kórházba, ami együtt járt a gyermekvédelmi szolgálat értesítésével. A döntés az lett, hogy Shariya és a hármasikrek gyámság alá kerülnek, hacsak nincs valaki, aki befogadja őket. Shariya csak egy számot adott meg a gyermekvédőknek – Kathleenét. Az ápolónő habozás nélkül igent mondott: „Nem akartam, hogy azok után, amit átélt, még elszakítsák őket egymástól.” Kathleen, aki ekkor már öt gyermek édesanyja volt, vállalta a nehéz feladatot, hogy befogadja Shariyát és babáit.
Shariya és Kathleen között az ismeretségből egy új, szoros családi kötelék alakult ki. Shariya kitartóan dolgozott a középiskola befejezéséért, és mára már 17 évesen egyetemi ösztöndíjat nyert, ahol szociális munkásnak tanul, hogy más hasonló fiatal anyáknak is segíthessen.
Szépség a káoszban
Shariya egyik legfontosabb üzenete, hogy bár anya vagy, még így is el lehet érni a célokat. „Én háromgyermekes anyuka vagyok, és mégis sikerült.” Kathleen csak annyit mond erről: „A szívem nagyobb, mint ami a mellkasomban elférne.” Az ő közös történetük nemcsak egy sikersztori, de arra is rámutat, milyen fontos, hogy többet segítsünk egymásnak, különösen a fiatal szülőknek.
Kathleen Mullen az örökbefogadás napját megosztotta Facebookon, és nem meglepő módon ez a családi történet gyorsan világhírűvé vált. Mindannyian remélik, hogy ezzel másokat is inspirálnak arra, hogy nyissanak az örökbefogadás és a nevelőszülőség felé, és újragondolják, mit érhetnek el a fiatal anyák és szülők – ha kapnak egy kis plusz segítséget.
Ez a történet nem csak egy anya és egy ápolónő kapcsolatáról szól, hanem arról az emberi kitartásról, empátiáról és szeretetről is, ami képes a kilátástalannak tűnő élethelyzeteken változtatni és családokat teremteni.
Nyitókép: YouTube / Today
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)