Kisgyerekek

Abban a társadalmi formában élünk, amikor nehéz dönteni arról, hogy az ész, vagy a szív adhat erőt a sikerhez. A kitartáshoz erő kell, az erőhöz szív, ami előrevisz. Ehhez pedig sok szeretet, bátorítás, kézfogás és ölelés szükséges.

Azt hiszem nem túlzok, ha azt állítom, mindenkivel előfordult már, hogy a csemetéje nyomdafestéket nem tűrő szavakat használt otthon, az oviban,a játszótéren, vagy a suliban. Szegény szülő ilyenkor persze belepirul, szégyenkezik, könyörög, vagy épp dühében kiabál, és előkerül a fakanál. Ámde mindez úgy tűnik, csupán olaj arra a bizonyos tűzre.

Segítséget jelenthet, ha összegyűjtöm a szakvéleménnyel kapcsolatos tudnivalókat, valamint megosztom az óvónő véleményét is erről.

Vajon melyik az az időszak gyermekünk életében, mely a tanulás, a fejlődés szempontjából a legmeghatározóbb? Egyáltalán van ilyen? Születnek a "zsenik", vagy csak azzá válnak? Genetika vagy a nevelés milyensége és minősége fajsúlyosabb a tekintetben, hogy mivé válhat csemeténk; hogyan boldogul majd a nagybetűs ÉLETBEN? - s itt nem elsősorban anyagi kérdésekre gondolok.

Változnak az idők...halljuk ezt sokszor. Régen én is laza fintorral hallgattam anyám, nagyanyám "bezzeg az én időmben..." kezdetű beszámolóját. Most már én nosztalgiázok, vágyok vissza az egyszerűbb és szorosabb kapcsolatokat fűző múltamba. De nem időzhetek ott sokat, maximum meríthetek egy kis erőt, hiszen itt várnak rám a gyerekek, az ő értékeiket, emlékeiket most van idő megteremteni. Sajnos ez egyre nehezebb, ha körülöttünk rohan minden és mindenki, mint a mérgezett egér...

Rengeteget hallani arról, hogy milyen nehéz beilleszkednie a társadalmilag kevésbé, vagy egyáltalán nem tolerálható gyermekeknek. Egy hátrányos adottságú gyermeknek - ezen belül is az autista tünetegyüttesben szenvedőket emelném ki -, már előre meghatározottan beszűkültek az érvényesülési lehetőségei.

Válasszuk a könnyebb utat vagy legyünk kitartóak? Bébiétel vagy saját készítésű ételek a babának? Olyan rohanós lett a világ, hogy egy kismamának már erre sincs ideje? A kifogások korát éljük.

Épp túl a szülésen. Hirtelen azt sem tudom hol vagyok, mihez kezdjek. Mit kezdjek egy csecsemővel? Hogy induljak el az anyaság felé vezető úton?

Te mennyire vagy Pató Pál, ha a pénzügyeidről van szó? És mennyire, ha a gyereked pénzügyeiről? Szerinted mikor kell elkezdeni a pénzügyi nevelést? Kell nekünk olyan egyáltalán? Megfordult már a fejedben, hogy nap mint nap modellként szolgálsz az anyagiak megítéléséhez? Vajon jó modell vagy?

Az első bomba május közepén robbant. Áron akkor alig múlt 6 hetes.De mint minden robbanásnak ennek is voltak előzményei.

Hogyan is viszonyul a mai gyermek a tisztelethez? Tudja egyáltalán mi az a tisztelet?

A kamaszkor emberpróbáló időszak. Háborús stratégia felvázolása helyett próbáljuk inkább megérteni, mi történik mindannyiunkkal.

A lelkileg erős gyermekek felnőttként is sikeresebbek. Erre az egyébként eléggé logikus következtetésre jutottak a cambridge-i egyetem kutatói. Az eddigi kutatások általában visszamenőleg vizsgálódtak: a problémáknak csak a gyermekkorra gyakorolt hatását nézték, közben a dolog "odafele" is működik: pozitív lelkiállapotban megélt gyermekkor a jövőben is jótékony hatással lesz a felnőtt személyiségre.

Számos családban előfordul megfelelési kényszerben szenvedő ember. Ez a cikk azokról a gyermekekről szól, akik szüleiknek szeretnének megfelelni bármi áron.

Január közepén 3 fiatal lány vesztette életét egy diszkótragédiában a West Balkán szórakozóhelyen. A megengedettnél jóval több személyt engedtek be a rendezvényre, ahol pánik tört ki, és a menekülő tömeg maga alá taposta a lányokat.

Vajon túl az anyagi előnyökön, mérlegelte-e az ezzel járó következményeket? Felmerült benne, hogy micsoda megpróbáltatásoknak teszi ki a családját?

A család ma Magyarországon általában három-négy, ritkábban öt főt jelent. Még ennél is ritkábban jelent hat, hét, nyolc főt... de az ilyen családokat rendszerint már a média is mutogatja. A család a társadalom alapja, a közösségi rendszer biztonságának talpköve. Egyaránt tölt be gazdasági és szociális funkciót. Manapság mégis úgy tűnik, hogy válságban van. Miért?

Bölcsi vagy nem bölcsi? Ez azon kérdések egyike, amelyek egy idő után óhatatlanul felmerülnek a legtöbb kisgyermekes családban, és ha nincs egy bármikor bevethető nagymamánk, ami sajnos manapság ritka, mint a fehér holló, vagy egy megbízható, állandó bébiszitterünk, akit hosszú távon finanszírozni is tudunk, a válasz többnyire borítékolhatóan a bölcsi lesz. Ebben az esetben a szülő végigjárja a potenciális intézményeket, terepszemlét tart, beszél a gondozókkal, mérlegel, dönt, beírat és beszoktat, majd miután mindent elrendezett, elégedetten hátradől, nem is sejtve, hogy ezzel egy új fejezet kezdődik az életében: a bölcsődei betegségek korszaka.

Ez a cikk anya és gyermeke közötti szeretet adásának képességét-, és kapásának hihetetlen igényét helyezi figyelme középpontjába. Azt próbálja keresni, mi is az, ami elég jó, és ami már "túl jó", hogy milyen lehetőségei lehetnek a szeretet kifejezésének, vagy a hibázástól való félelemnek. Arról szeretne gondolkodni, milyen összefüggés lehetséges a korai anya-gyermek kölcsönhatások élménye nyomán keletkező későbbi kapcsolatokat is meghatározó kötődési típus-, és az evészavarok között. Oda szeretne visszajutni: mennyire irgalmatlan fontos egyetlen ölelés.

Sokan irigykedünk, amikor két nyelven beszélő kisgyerekkel találkozunk. Milyen szerencsés - gondoljuk - hiszen már születésétől kezdve két nyelvet tanul, mindig egy lépéssel megelőzi egynyelvű társait! Mit kell tennünk ahhoz, hogy gyermekünk kétnyelvű legyen? Milyen előnyökkel és esetleg milyen hátrányokkal jár a kétnyelvűség?