Kisgyerekek
Helyzet van, és ráadásul fokozódik. Addig figyeljünk oda, amig nem késő.
A szobatisztasághoz közel sem biztos, hogy csak a jól ismert hosszú és kanyargós ösvény vezet. Az EC módszerrel sokkal hamarabb és biztosabban szoktathatók rá a babák a záróizmok tudatos használatára.
Több hete írtam arról, hogy megengedheted-e Magadnak azt a luxust, hogy Pató Pál módjára viselkedj a gyereked pénzügyi nevelését illetően. Aztán csak gyűltek a kommentek, és végül a takarékbélyegeknél kötöttünk ki. Aztán azzal az ígérettel búcsúztam a kommentkartól, hogy előveszem a takarékbélyeget egy post erejéig. Ígéret szép szó, és szokásom, hogy meg is tartom. Úgyhogy itt van. 3 részben...
Azok a gyerekek, akiknek a szüleik hangsúlyozzák a jó tulajdonságait, pozitívabb képet alakítanak ki önmagukról, könnyebben megküzdenek a kihívásokkal.
Miket kérdez már megint ez a gyerek? - csattan fel a szülő meglepetten, amikor szeme fénye angyalokról, istenekről, kigyúrt héroszokról kezd regélni egy esős délutánon. Bizony, a hit olyan halkan lopakodik be az életbe, hogy gyakran már csak akkor vesszük észre, ha válaszokat kell adni egy kíváncsi tekintetnek.
Nagyon fontos, hogy egy gyereket, mennyire kezelünk "gyerekként". Hagyjuk, hogy élvezze a gyerekkorát, de éreztessük vele, hogy fontos személy, fedezzük fel a tehetségét, és ha ép szavak, anyagi támogatást nem is tudunk biztosítani, a szép szavak, bíztatások csodákra képesek! A szigorúsággal óvatosan, mert a többet árthat, mint amennyit használ...
"Összefagyott, alultáplált csecsemőjével koldult....," "A rongyokba csavart kisgyereken számos bántalmazásból eredő sérülést találtak" Februárban felkavaró esettől volt zajos a hazai sajtó; lakossági bejelentésre igazoltattak egy budapesti útkereszteződésben az autók közt másfél éves gyermekével kéregető fiatal nőt. A lázas, súlyos állapotban lévő kicsit kórházba szállították, az anyát őrizetbe vették.
Ha úgy érzed, megtettél mindent, kifogytál az ötletekből, és csemetéd még mindig érthetetlen módon viselkedik: NE ADD FEL! Ha körülötted, azt mondják: "ez normális", de te érzed, hogy nem az, vagy kéretlenül felajánlják: "Küldd át hozzám, majd én megnevelem!", de az anyai ösztönöd azt súgja, nem ez a baj: NE ADD FEL!
Vasárnap a játszótéren. Ismerős vagy arra felé? Az anyukák otthon főznek, takarítanak, vagy végre levesznek egy jó könyvet a polcról, mert vasárnap van. És ha vasárnap van, akkor nekik szabadnap van, vagy szabad délelőtt, de legalább szabad két óra. A terep végre miénk, az apáké!
Ki ne emlékezne a kedvenc meséjére? Ki ne érezte volna úgy, hogy a szőke herceg fehér lovon felé lovagol? És ki ne akart volna az óriás eszén túl járni? Vajon a mai gyerekek, fiatalok is megkapják azt a csodát, amiket mi a mesékből tanultunk?
A mai rohanó világban egyre többeket ejt gondolkodtatóba a gyermekvállalás. A legtöbbek azonban talán attól félnek, ha nincs közelben a drága jó nagyik egyike sem, vajon ki vigyázz majd a gyerekre, ha a szülök egyike sem szeretné feladni hivatását, melynek munkaideje ráadásul még nem is stabil...
Avagy kis eszmefuttatás arról, hogy szabad-e egyáltalán a gyereknek engedni, hogy a rágója megvásárlásán kívül bármi köze legyen a pénzhez, és bármit tudjon róla...
A rajztevékenység előhoz tudatalatti tartalmakat is. A családi konfliktusok feltárásában nagy szerepe van a családrajz elemzésnek.
Nézzünk bele egy gyerek gondolataiba, ezer meg egy kérdés kavarog benne, miután megszületett a kistestvére. "Ki vagy te? Mért jöttél ide? Ki hívott téged ide? Meddig maradsz itt? Mikor visznek innen el téged...?"
Gyereked van, macskád, férjed? Csak a legutóbbit tudom kezelni, úgy olvass!
Az olvasás szerepe napjainkra teljesen megváltozott. Világszerte kevesebbet, rosszabbul és rosszabbat olvasunk. Vajon mi az oka ennek a jelenségnek, és milyen következményekkel járhat? Mit tehetünk azért, hogy útját álljuk a hanyatló folyamatoknak? Hogyan válhat az ember igényes, tudatos olvasóvá?
Vannak olyan szülők, akiknek csak "mutiba" kell a gyerek. Vannak olyan szülők, akik nem tudják, hogyan kell nevelni. Vannak olyan szülők, akik képtelen kimutatni a szeretetüket. A lelki terror a megoldás?
Amikor az ember elkezd nevelni egy gyermeket, rengeteg kérdés merül fel benne, melyekre idővel megtalálja a saját válaszát. Ha nem erőltetünk semmit, akkor a családban kialakul egy rutin, egy szokásrendszer, amely mindenkinek megfelel. A szülő választ talál a kérdéseire és jó esetben megnyugszik annak biztos tudatában, hogy amit csinál az jó neki és persze a gyermekének is.
A gyerekeknek nem jó a válás, a gyerekeknek családra, biztonságra, és mindkét szülőjükre szükségük van. Akkor tehát az a jó a gyerekeknek, ha a pár minden áron együtt marad? Nem, ezt sem állíthatjuk. A gyerekeknek valóban az az ideális, ha családban nőnek fel, azonban nem mindegy, hogy milyen családban.
- Anya, én űrhajós akarok lenni! - Nem baj, kisfiam, majd elmúlik. Pedig miért ne lehetne akár az?