Így tanították régen a tv-ben a gyereknevelést
Az 1990-es évekig Magyarországon a Magyar Egyes és a Magyar Kettes csatornák működtek csupán, kereskedelmi adóknak még híre sem volt. Valószínűleg ezért is produkáltunk a nemzetközi fórumokon olyannyira hihetetlennek tűnő nézettséget az ismeretterjesztő műsoraink terén.
A Czeizel Endre által dedikált Jövőnk titkai című sorozat nézettségi mutatóit például a nyugati műsorszolgáltatók rendre megkérdőjelezték… A nemzetközi találkozók résztvevői közül csak a „fejlődő afrikai államok” tudósai és művészei bólogattak a magyar adatokra, mert tapasztalatból tudták, hogy a szűkös választék mennyire megnöveli azoknak a műsoroknak a népszerűségét, melyeket háttérbe szorítana a könnyedebb szórakozás lehetősége. Ha volna.
A Magyar Rádió és Televízió Ifjúsági Főosztálya indulásakor azt a feladatot kapta, hogy igényes szórakoztatás mellett szervezze és valósítsa meg a „szocialista nevelést szolgáló műsorok” elkészítését.
A szülőknek szóló pedagógiai tanácsadás különösen hangsúlyos volt a párt számára, olyannyira, hogy ezek a magazinműsorok főműsoridőben mentek, 20:15-kor kezdődtek, rögtön a Híradó után, vagyis a műsorra a nagyobb gyerekeket is várták.
A korszak erős hitvallása volt a képernyővel kapcsolatban, hogy az legfőképpen a családi életre való nevelés eszköze legyen.
A műsorokkal a szülők nevelő munkáját akarták megkönnyíteni, kötelességekre nevelni, felelősségvállalásra tanítani, tiszteletre nevelni a fiatalokat, belátásra és következetességre a szülőket.
Ezeknek az értékeknek a jegyében indult 1974-ben a tévé Családi kör című legendás magazinműsora, mely kerek húsz évig töretlen szeretetnek és figyelemnek örvendett. A sorozat a népnevelő műsorok (mint például az Álljunk meg egy szóra!) egyik gyöngyszemének számított lassú sodrása és didaktikus modora ellenére is.
Az alapötlet abból állt, hogy híres, közkedvelt színészekkel eljátszott példajelenetekkel bevitték a nézőt a családi élet és a gyereknevelés sűrűjébe, majd, amikor a szereplők menthetetlenül belebonyolódtak a nekik állított csapdákba, akkor szakértő pszichológussal folytatott beszélgetésben oldották fel a konfliktusokat. A műsor az ún. meleg-engedékeny szülői attitűdöt részesítette előnyben, elítélte a szülői pofonokat és a megbeszélésre helyezte a hangsúlyt.
A Családi kör (egyes rosszmájú karikaturisták ugyan jobban szerették volna a Családi háromszög címet) nem hallgatta el, hogy a gyereknevelés konfliktusokkal teli élethelyzet.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.Húsz év alatt teljesen körül járták a családi élet minden nehézségét, a testvérvállalást, a hirtelen teljesítményromlás okait, az ünnepek nehéz témáját, a beilleszkedés nehézségeit, vagy a gyerekcsoportban felbukkant előítéleteket.
Komolyabb, de vidámságra okot adó helyzeteket is választottak az alkotók, és olyan közkedvelt színészek hozták a figurákat, mint Szombathy Gyula, Tordy Géza, Drahota Andrea, Zenthe Ferenc, sőt a fiatal Eszenyi Enikő is, nem beszélve Ullmann Mónikáról, aki gyerekszereplőként mindenki szívébe belopta magát.
A műsor a tudományos ismeretterjesztés nagy aduja volt, amit annak is köszönhetett, hogy Ranschburg Jenő volt a leggyakoribb szakértője, aki generációkat tanított meg a pszichológia alapjaira egy olyan korban, amikor még a lélek fogalmát is üldözte a párturalmi rendszer.
Az életszerűséget időnként valós családok életébe való bepillantással biztosították, de minden felvillanó érdekellentétet bölcs beszélgetésben oldottak fel.
Ha valaki belehallgat a műsorba, feltűnhet neki, hogy milyen lassú a beszéd ritmusa a mai sebességünkhöz mérten. A beszéd percenkénti szótagszámát kutató tudósok manapság arra a megállapításra jutottak, hogy beszédünk felgyorsult az utóbbi évtizedekben, gyermekeink agyába csak úgy ömlik az információ. Aki a tudósok számaiban nem hisz, hallgasson bele ebbe a műsorba…
A Kádár-korszak didaktikus igényű magazinja népnevelő szándéka ellenére azért maradt töretlenül népszerű, mert nem a szocialista embertípust akarta felrajzolni és annak irányába állítani az embereket, hanem valós problémákra keresett emberi válaszokat, melyeket a szülők másnap megbeszéltek, leszólták a szereplőket vagy tovább vitték a megoldást. Kicsit érződött rajta az izzadságszag, de jó célokért izzadtak az alkotók, így a műsor 87 epizódot ért meg és később megpróbálkoztak az újraélesztésével is. Nem a rendszerváltás és az azzal járó politikai nézetváltás vetett véget neki, hanem a kereskedelmi csatornák térnyerése.
A rendszerváltás előtti televízióban a nevelés nemcsak a célzott műsorokban, hanem szinte minden műsorban szerepet kapott. A TV-torna, az esti mese, a Szülők iskolája című adás, de még a reklámok is nevelési célokat hordoztak, az ifjúsági filmek pedig kiemelten tartalmaztak nevelési célokat, bár az alkotók igyekeztek, hogy ne vegyenek föl tanmesés modort (pl. az Égigérő fű, Gyerekrablás a Palánk utcában, vagy a Hahó, Öcsi! - filmben). Ez nagy mutatvány volt a szerzőktől, akiket a satu mindkét oldalról szorított: meg kellett felelniük az ideológiának, de életszagú alkotásokat kellett bemutatniuk az általános értékek mellett kiállva.
A korszak nevelési missziója, a tudatformáló szerepre való igyekezete még a TV-maci emblematikus figurájában is megjelent, aki egyesíteni igyekezett mindent, amit a jó gyerekről tudni kellett. Engem kisgyermekként módfelett megörvendeztetett, amikor ez a fogat mosó, zuhanyozó, csöndes, áldott kis mackó (annak negyedik változata) kapott végül egy alvó nyunyókát, és nem kellett egyedül szembenéznie az éjszaka rémeivel. Lehet, hogy ez a pillanat már a rendszer puhulásának hírnöke volt.
@sorozatokarchivum Egy kis nosztalgia🤪 #mtva #hungary #m2 #nostalgia #tvmaci #2000s #foryou #foryoubaszeretnemlatni #fypage ♬ eredeti hang - sorozatokarchivuma
Kiemelt kép: Fortepan / Rádió és Televízió Újság
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)