Nem hallgat rád a gyerek? Adj neki célt és szót fogad!

Meglepő, de igaz az az állítás, hogy az ember egy bőségesen és magától termő vidéken is dolgozik, mert szüksége és igénye van a feladatra, és el akarja foglalni a helyét a világban azáltal, hogy beleadja kíváncsiságát, ötleteit, erejét, munkáját. Szeretjük a környezetünket értelmezni, átformálni, helyet találni benne, és ezzel a gyermekünk is így van.

Ha ezt az alapvető vonást nem öljük ki módszeresen a gyerekeinkből, kíváncsiak maradnak a világra és alig várják, hogy megfelelő célokat kapjanak a meghódításához. A szülő, a tanár, az edző az, aki a világ nagy feladatait le tudja bontani a gyermek számára úgy, hogy azok a saját céljai irányába mutassanak. Egy érzelmi biztonságban lévő gyermek kíváncsi és ki akarja venni a részét a feladatokból, csak meg kell mutatni a számára a lehetőségeket.

A szülői munka nehézsége és egyben öröme abban rejlik, hogy a gyermek belső céljait kell állandóan a helyzethez igazítani, kreatív módon lebontani a nagy célt napi feladatokra, szabályokra.

Így a gyermek érdekeltté válik a tevékenységek végzésében, nem reked meg a rosszkedvű feladatvégrehajtás szintjén, aminek nem érti az okát, csak kötelességből teszi. A jó célok motiválóak, munkára, kitartásra ösztönöznek és könnyebbé teszik az ismétlésszámok elérését a monoton feladatoknál.

A hegedű szólista babérokra törő gyerekek például hihetetlen mennyiségű gyakorlást képesek önszántukból is végrehajtani. 

A gyermek viszonylag hamar adja jelét annak, hogy a világból mi izgatja, mi érdekli különösebben, merre szeretne benne elindulni. Lehet, hogy katona akar lenni, tűzoltó, vagy vadakat terelő juhász, esetleg olimpikon vagy űrutazó, világot megmentő Superman, esetleg költő, színész.

A gyerek szinte ugrásra készen várja, hogy kapjon olyan célokat, amikért érdemes küzdenie. Nem a pénz és nem is a tárgyak a legmotiválóbb eszközök, ha azt szeretnénk, hogy a gyermek egy adott tevékenységet elvégezzen, hanem az, hogy ő maga érezze nyereségesnek a munkát.

A gyerek céljai nem biztos, hogy egybeesnek az iskolai követelményrendszerrel 

A szülő feladata a valódi cél irányába evezni együtt a gyermekkel úgy, hogy közben megérteti vele: az iskolai teljesítmény lehet a belépő a valódi céljaihoz. Egy színésznek készülő gyermeknek biztosan nem sokat kell majd értenie a geometriához, de a tantárgyi jegyek belépést jelenthetnek a gimnáziumba, onnan pedig könnyebben léphet tovább a választott irányba.

Az elvárt cselekvéseket könnyebben kapjuk meg a gyermekünktől, ha ésszerű okot mutatunk rá, ha a céljához igazítjuk azokat. Minden cselevésünknek van hosszú távú célja, amit a gyermek talán még nem lát át, ebben segítenünk kell neki.
 

„Szalámi-technika”

A „szalámi-technika” azt jelenti, hogy a nagy célt kisebb rész célokra bontjuk, kisebb részeredményeket jutalmazunk és részsikereket zsebeltetünk be a gyerekkel. Ez azért is lehet élvezetes és vidám tevékenység, mert a siker elérése önmagában jutalom is. Ha egy gyermek számára az a cél, hogy fel tudjon mászni a diófára és később tornászbajnok legyen, akkor a fa megmászása nem csak siker, de jutalom is egyben.

Érdemes sokat beszélgetni a gyermek céljairól, időt tölteni vele, figyelni rá, már csak azért is, hogy célokat tudjunk megfogalmazni számára. Ha szeretne önálló és szabad felnőtt lenni, kitalálhatjuk azt a célt, hogy közlekedjen egyedül, vagy vásároljon valamit a boltban. Ha érzi benne az egyéniségéhez illő kihívást, szívesen fog próbálkozni a feladattal. A gyermek akkor boldog, ha személyisége kiteljesedhet, ha egyénisége a maga megismételhetetlen egyediségében kap teret. Szőjünk együtt terveket, tegyünk apró lépéseket a nagy célért, bontsuk le a világot megoldható feladatokra!

Ne vedd el a kedvét!

Ha a gyermek irreális célt fogalmaz meg, találjuk meg benne a reálisabb, apróbb célt, soha ne bátortalanítsuk el őt, ne szóljuk le, ne keserítsük el!

Ha azt mondja, hogy ő fogja megmenteni a világot, örüljünk neki és biztassuk, hiszen talán tényleg ő lesz az!

Adjunk neki elérhető célokat, kínáljuk fel, hogy legyen klímavédő vagy geofizikus és üljünk neki a környezetleckének…

Ez a hozzáállás a szülő részéről némi kreativitást igényel. Hogy szolgálja az esti fogmosás a gyermek saját céljait? Hogyan tudjuk ezt úgy elmondani neki, hogy megértse, elfogadja, meglássa az összefüggést? Hogy tudjuk a választ összhangba hozni a jövőképpel? Ez már a szülő ötletein múlik, de legalább mi is kaptunk egy kihívást jelentő feladatot, ami a mi céljainkat szolgálja, azaz hogy boldog gyermekünk legyen.

Indexkép: Depositphotos.com