Nem csak a bántalmazó szülő lehet mérgező: soha nem szorongott még ennyi gyerek

A túlféltő szülők miatt évről-évre egyre nehezebb az iskolaigazgató dolga – véli Mardsen. A Holnap, amikor a háború elkezdődött című ifjúsági regény szerzője új könyvében nem finomkodik, amikor a mai korszellemnek megfelelő gyereknevelési szokásokat kritizálja. Mint írja, járványszerűen terjed a káros szülői magatartás.

A Felnövés művészete (The Art of Growing Up) című könyv valójában egy kiáltvány a problémás gyereknevelésről. Mardsen szerint a szülők egyre inkább szerelmesek a gyerekeikbe ahelyett, hogy szeretnék őket, és folyamatosan a védőügyvéd szerepében tetszelegnek, ha fiuk vagy lányuk nem olyan tehetséges vagy jámbor, mint azt ők elképzelik. Egyre több köztük a „hókotró szülő”, akik buzgón takarítanak el minden akadályt gyermekeik útjából. Ennek a mérgező gyermeknevelésnek pedig súlyos következményei lesznek.

„Igen, ez mérgező gyereknevelés. Nem csak a fizikai vagy érzelmi bántalmazás lehet káros” – magyarázta Madsen a Guardiannak.

„Főleg a középosztályra jellemző mindez. Ezek a szülők nem akarnak rosszat, de hagyják, hogy az aggodalmaik és elméleteik elnyomják a józan eszüket és az ösztöneiket. A szorongás és pánik, ami ezzel jár, súlyos érzelmi károkat okoz a gyerekeknek” – tette hozzá.
 

Félelemben és bizalmatlanságban felnőni    

Mardsen szerint a mai tizenévesek kimagaslóan jó általános műveltséggel rendelkeznek, sokat tudnak a világról, sokan vesznek részt közülük aktívan a politikai életben, ugyanakkor soha még ennyien nem szenvedtek szorongásos zavaroktól ebből a korosztályból.

Mindezért a szülőket teszi felelőssé, akik elhitették gyermekeikkel, hogy a világ veszélyes hely, és senkiben ne bízzanak, különösen ne az olyan régi tekintélyszemélyekben, mint a tanárok és lelkészek. Mindeközben meggyőződésük, hogy a gyerekeik valójában patyolattiszta, magatehetetlen teremtmények, és elvárják, hogy az oktatási intézmények is így kezeljék őket.

„Ennek egy jelentős tényezője a fizikai sérülésektől való félelem. Minden normális szülő igyekszik megóvni gyermekeit a veszélytől, de ez manapság már olyan extrém méreteket öltött, ami a gyerekek érzelmi életét teszi tönkre.”

Hogy miről van szó? Ausztráliában, ahol a legtöbb a világon a szabad terület, a gyerekeknek zsebkendőnyi iskolaudvarokon kell elfoglalni magukat. Tilos fára mászni, botot felemelni, szaladgálni. Tilos egymáshoz hozzáérni, vagy akár megkínálni az osztálytársukat a tízóraijukból. A felnőttek halálra izgulják magukat a túl sok cukorbevitel és a netes zaklatás miatt, közben pedig szinte semmit sem foglalkoznak a gyerekeik érzelmi életével.

Ha nem engedjük, hogy a gyerekek időnként megtapasztalják az egészséges mértékű félelmet és a veszélyt, azzal egy fontos érési folyamatot szakítunk meg. Ezek a gyerekkori tapasztalatok szükségesek ahhoz, hogy később független felnőttekké tudjanak válni, olyanokká, akik ki tudnak állni magukért.
„A gyerekek képesek önmaguk is megoldani a legtöbb problémájukat. Ehhez azonban az kell, hogy néha erőt vegyünk magunkon, és merjünk a háttérbe húzódni” – véli Mardsen.

Kapcsolódó cikkeink:

• Túlféltő anya a nézők között: lecsapja felnőtt fia ellenfelét a birkózáson
• Túlféltés és mentális zavarok - mi lesz azokkal, akik felnőttként találkoznak először a veszéllyel?
• A túlvédő szülőség 7 negatív következménye
• Több laza szülőt a világnak!

Kép: RMC42 / shutterstock