Az óvodavezető az oviban szenvedő beteg gyermekeket látva úgy érezte, fel kell hívnia a figyelmet egy egyre gyakoribb problémára - üzenetét már több mint ezren osztották meg.
"Távol álljon tőlem, hogy bárkit, akárkit megbántsak. Egyszerűen csak az általam ismert és kedvelt gyermekek érdekeiben írtam le ezeket a sorokat.
Mostanság sok minden kikívánkozik belőlem. Talán a kor, talán a sok élmény, érzés, ami hatással van rám. Nem szeretnék a mai társadalom kritikusává válni. Semmiképpen! Hiszen én magam is, eme társadalom aktív tagja vagyok. Nem gondolom, hogy tökéletes nő, anya, vezető, pedagógus vagyok. Mindig van mit tanulnom, mindig szükséges a megújulás. De kedves Szülő társak egyre inkább elburjánzik az a szemlélet, hogy az a lényeg, hogy velünk mi van. Az sem feltétlenül fontos, hogy a gyerekeinkkel mi van, vagy a többi mellettünk élő ember társunkkal mi történik.
Nem is olyan régen történt… (Nem egyszeri és nem egyedi eset. Sajnos!) A Szülő betegen hozta be 4 éves gyermekét az oviba. A gyermek egész délelőttjét a mellékhelyiségben töltötte. A szülőnek hiába telefonáltunk, az munkára hivatkozva nem jött gyermekéért. A gyermek nem volt jól. Nagyon nem. A szülő? Fogalmam sincsen, hogyan érezhette magát a többedik telefonhívás után, hogy orvos, gyógymód és szerető közeg szükséges gyermekének, (mégsem sietett…). Óráról órára rosszabbul érezte magát a gyermek. A felnőttek, akik vele voltak, gondozták, ápolták, átöltöztették, fertőtlenítettek, többi kb. 20-25 gyermeket ellátottak, gondoztak, ebédeltettek, ők is egyre rosszabbul érezték magukat.
Belegondoltam, hogy így a többi gyermek érdeke hol érvényesül? A többi szülő, aki mindig gondosan kikúrálja, ápolja és megoldja gyermeke ellátását, annak érdeke hol érvényesül? A saját családunk érdeke, a gyermekeink, unokáink érdeke hol érvényesül? A mi magunk érdeke hol érvényesül? Hiszen ha betegek leszünk, akkor a betegállomány, a gyógyszerek stb… De ez még nem minden! Ha minden felnőtt beteggé válik az intézményben, akkor vajon ki marad a gyermekekkel? (Bezárunk?)
Kedves Szülők! Az ovi NEM gyermekmegőrző! Nem szociális és nem egészségügyi intézmény. A beteg gyermeknek anyára, apára, gyógymódra, szeretetre és ápolásra van szüksége! NEM ÓVODÁRA! A beteg gyermek NEM Szilvi nénit (vagy az óvónénit) akarja! Nem szeretne verselni, mondókázni, játszani, énekelni, tornázni stb. NEM! Ő ANYÁT és APÁT akarja! Na meg nyugalmat, ölelést, szeretetet, megértést.
Gondoljon csak mindenki bele, hogy ő maga hogyan érzi magát, betegen. Én felnőttként is rosszul érzem magam, és pihenésre vágyom. Egy 4-5-6 éves gyermek még inkább! Adjuk meg nekik a nyugalmat a gyógyuláshoz! Adjuk meg a csoport többi (még egészséges) tagjának a lehetőséget arra, hogy ne váljon másnapra, harmadnapra beteggé! Adjuk meg az egészséges gyermekek szüleinek a lehetőséget, illetve az intézményben dolgozóknak a lehetőséget arra, hogy ne kapják el a fertőzést! Illetve igen is tartsuk be a Házirendet! Mert ott fehéren-feketén le van írva, hogy beteg gyermek nem látogathatja az óvodát. Illetve az is, hogy a betegség után felépülő gyermek kizárólag csak orvosi igazolással jöhet újra óvodába."
- Székely Szilvia, óvodavezető, óvodapedagógus -
Persze sok szülő tényleg lehetetlen helyzetben van és nagyon nehéz döntést kell meghoznia minden egyes alkalommal, amikor lebetegszik a kicsi (ami óvodáskorban köztudottan nagyon gyakran fordul elő): vagy beviszi betegen is az oviba - ami egyébként még a házirenddel is ellentétes -, vagy az állását, a család megélhetését kockáztatja. “Sajnos néha a szülők egyszerűen rákényszerülnek, hogy a gyereküket betegen is közösségbe vigyék, mivel féltik az állásukat. Ismerek olyan édesanyát, aki elvesztette a munkahelyét, amiatt, hogy túl sokat volt otthon a gyerekével” - írja egy kisgyermekes anyuka.
Sokan azonban kényelmi okokból adják be "megőrzésre" gyermeküket betegen, vagy akár még nyáron is, holott épp GYES-en vannak a kistestvérrel. Érdemes erről elolvasni egy másik óvónő véleményét is: Miért ne vidd oviba a nagyot, ha GYES-en vagy a kicsivel?
Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van lehetőségünk dönteni, hogy bevisszük-e a gyereket, vagy otthon maradunk vele, jusson eszünkbe Szilvia üzenete. Bár új állást találni nem könnyű, az óvodás évek hamarabb elröpülnek, mint gondolnánk. S később, amikor már nagyobb anyagi biztonságban vagyunk, nem pótolhatjuk be azt az időt, amit gyermekünktől külön töltöttünk akkor, amikor a legnagyobb szüksége lett volna ránk.
Kép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)