Serdülőkor egyik legnagyobb kihívása az, hogy a kamasz beilleszkedjen a közösségbe és elnyerje a kortársai elfogadását. Akinek nincsenek barátai, esetleg teljesen kiközösítik a társai, az egész életében cipeli a középiskolai évek kellemetlen emlékének terhét. Rendkívül fontos, hogy egy kamaszt kedveljenek a kortársai.
Az elfogadottság növeli az önértékelést és boldogságot eredményez. Az a serdülő, akinek nincsenek barátai, szinte bármit megtenne azért, hogy megkedveltesse magát társaival. Azonban felmerül a kérdés, hogy milyen tulajdonságok járulnak hozzá ahhoz, hogy valakit pozitívan ítéljenek meg a többiek?
Ezt a témát vizsgálták az ELTE PPK kutatói, Szabó Zsolt Péter, Orosz Natália Zsuzsanna, Gulyás Réka és a PTE munkatársa, Láng András a legfrissebb kutatásukban. A kutatás során arra keresték a választ, hogy van-e összefüggés a serdülők társas elfogadottsága és a "sötét triád" személyiségjegyek között.
A "sötét triád" három jellemzőből áll: nárcizmusból, pszichopátiából és machiavellizmusból, amelyek közös vonása a társadalmilag nem kívánatos viselkedés. Ezek a személyiségjegyek magukban foglalják a manipulációt, érzéketlenséget, a mások kihasználását, az agressziót és az alacsony szintű együttműködési készséget. A kutatók azonban megjegyezték, hogy a három jellemző között jelentős különbségek vannak. Míg a nárcizmus az önhittség, felsőbbrendűség és dominancia megnyilvánulása, addig a pszichopátia az impulzivitás, ellenségeskedés és kockázatkeresés kombinációja. A machiavellizmus ezzel szemben a környezethez való manipulációval történő alkalmazkodásra épül a célok elérése érdekében.
A kutatásban 184 középiskolás diák vett részt, kilenc különböző iskolai osztályból. A résztvevők egy kérdőívet kaptak, amely a sötét triád jellemzőit mérte fel. Emellett szociometriai módszerekkel vizsgálták meg, hogy a diákok mennyire tartják egymást rokonszenvesnek és népszerűnek.
Bár a rokonszenv és a népszerűség hasonlónak tűnhet, valójában különböző fogalmakat takarnak. A rokonszenv azt mutatja, hogy valakit mennyire kedvelnek, míg a népszerűség inkább a befolyást és dominanciát jelöli. Ahhoz, hogy valaki népszerűvé váljon, szükség van bizonyos pozitív tulajdonságokra, mint például az intelligencia vagy barátságosság, amelyek ellensúlyozzák az arrogancia és manipuláció negatív vonásait.
A nárcisztikus fiatalok lesznek népszerűek
A kutatás eredményei alapján a nárcisztikus fiatalokat társaik nemcsak rokonszenvesebbnek, hanem népszerűbbnek is tartották. Sokan jó vezetőnek is tartották őket, ami összhangban van a korábbi kutatásokkal, amelyek szerint a nárcisztikus emberek gyakran jutnak vezetői pozíciókba.
Serdülőkorban a nárcisztikus személyek önbizalma és vezetői készségei annyira vonzóak lehetnek, hogy a negatív tulajdonságaikat, mint például az arroganciát, háttérbe szorítják. Ezzel szemben a pszichopátia és a machiavellizmus kevesebb társas elfogadottságot eredményez, mivel ezek jellemvonásai kevésbé ellensúlyozzák egymást.
A kutatás rávilágít arra, hogy a nárcisztikus jellemvonások kettős hatást gyakorolnak a társas kapcsolatokra, különösen serdülőkorban. A nárcisztikus fiatalok magabiztossága, vezetői hajlama és figyelemfelkeltő viselkedése vonzóvá teheti őket kortársaik szemében, és segítheti őket abban, hogy népszerűvé és rokonszenvessé váljanak. Ez pozitívan hathat az önértékelésükre és szociális státuszukra, ami előnyökkel járhat mind a személyes, mind a társas kapcsolatok terén.
Ugyanakkor ennek a népszerűségnek ára van. A nárcisztikus személyek gyakran exhibicionisták, hajlamosak másokat manipulálni, és nehezen viselik a kritikát.
Bár rövid távon vezetői szerepekbe kerülhetnek és elnyerhetik mások figyelmét, hosszú távon ezek a negatív vonások konfliktusokhoz vezethetnek. A nárcizmusra jellemző önhittség, felsőbbrendűség és mások leértékelése könnyen rontja a mélyebb, tartós kapcsolatok kialakulásának lehetőségét, és egy idő után elidegenítheti a környezetüket.
Összességében tehát a nárcizmus fiatal korban rövid távon előnyökkel járhat, de a negatív vonások hosszabb távon társas és személyes problémák forrásaivá válhatnak.
Milyenek a nárcisztikus emberek?
A nárcisztikus személyekre jellemző, hogy erős önbizalommal rendelkeznek, és folyamatosan keresik a figyelmet és az elismerést. Gyakran túlzottan magasra értékelik saját képességeiket és fontosságukat, miközben hajlamosak másokat lekezelni vagy alábecsülni.
Szeretnek a középpontban lenni, és gyakran dominálnak a társas kapcsolatokban. E mögött azonban gyakran bizonytalanság rejlik, hiszen a nárcisztikus emberek számára különösen fontos a külső visszajelzés.
Bár karizmatikusnak és magabiztosnak tűnhetnek, nehezen viselik a kritikát és az elutasítást. Ezek a vonások vonzóvá tehetik őket, különösen fiatal korban, mivel magabiztosságuk és vezetői képességeik előnyt jelenthetnek a társas helyzetekben, még ha közben nehéz is velük hosszú távon harmonikus kapcsolatot fenntartani.
Kapcsolódó cikkeink:
- Nárcisztikus szülők árnyékában
- Káros és hatékony manipuláció a háttérben: így nyúl utánad a nárcisztikus exed szakítás után
- Karácsony egy nárcisztikus családtag mellett: miért rontja el az összes ünnepet?
- Nárcisztikus a gyerekem? - Ismerd fel a jeleket!
- Ez az 5 tulajdonság rád is jellemző lehet, ha nárcisztikus szülők mellett nőttél fel
- Bántalmazó kapcsolat, zaklatás, mint a szerelem jele - így épülnek be a lelkünkbe a nárcisztikus gondolatok a slágereken keresztül
- No contact - az egyetlen működő eszköz a nárcisztikus kapcsolatból való szabadulásra
- Önbizalom vagy önelégültség? Így neveljünk magabiztos, de nem nárcisztikus gyerekeket!
- Az önimádat fogságában - élet egy nárcisztikus szülővel
- Egy nárcisztikussal szakítani olyan, mintha drogelvonóra mennénk - miért térnek vissza sokan az elnyomó partnerhez?
- Ragadozó a fedélzeten - amikor nárcisztikust látsz vendégül az otthonodban
Indexkép: Depositphotos.com
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)