Nagyító alatt - Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Megkockáztatom, a megítélése pont úgy megosztja az embereket, mint a csokoládé. Azt mindenesetre biztosan kijelenthető, hogy a gyerekek szeretik, de vizsgáljuk meg objektíven a dolgot.
Először is a kötetek vastagok, átlagosan 13 történettel, ehhez képest korrekt az ára. Képeskönyv, azaz nagy, színes képek, kevés szöveg, vagyis a legkisebb 1-3 éves korosztályt célozza meg. A kötetcímek Irány az óvoda!, Irány az iskola!, Kistestvér érkezik stb.
A látszólag tematizált kötetek nem igazolják az olvasói elvárásokat az iskolás könyvben összesen egy, azaz egy darab történet szól az iskoláról. A Kistestvér érkezikben valamivel jobb az arány, két történet szól a 13-ból a testvér születésével kapcsolatos dolgokról. Ez csak rendezés kérdése lenne, rengeteg történet van a 11 kötetben például Gergőről, amikor még kisbaba.


A könyvek fűzöttek, keménytáblásak, puhalaposak, ez tekintve a népszerűségét nem is árt, de még így is könnyen tönkremegy az önállóan is lapozni próbáló gyerekujjak között. A borító is színes, vidám, részenként más-más színű, a könyvespolcokon is jól mutat.
A képeknél maradva Bartos Erika maga rajzolta a képeit, ez az első kötetek figuráinak tojás alakú fején még jól látszik. A rajzok egyszerűek, látszólag könnyen reprodukálhatók a szülőknek és gyerekeknek is. Emberábrázolása sablonos, kerek fejű, pálcikaemberszerű rajzok, háttérben a Gazdálkodj okosan! társasjátékra emlékeztető stilizált lakással.
Az első két részben még szabálytalanok a figurák, ez a ruhájukon, és a fejük kissé tojásalakján elég feltűnően észrevehető, aztán számítógépes sablonnal dolgozik, mert szép szabályos fejük lesz, és a háttéren is látszik a félprofi megoldás. Félprofi, mert nemcsak a szülők, hanem, és főleg, a gyerekek szeme is hamar észreveszi a képeken a hibákat, következetlenségeket.
Az mindenesetre látszik, hogy Bartos eredeti szakmája építész, nagyon aprólékosan, pontosan rajzolja a budapesti és egyéb nevezetes épületek homlokzatát. Anna, Peti, Gergő, Apa és Anya a kis piros autójukkal sokat kirándulnak. Szinte minden tájegységen megfordulnak, Lillafüred, Keszthely, Lébény, Debrecen stb.


A történeteknél mindenképpen üdvözlendő, hogy hosszú szünet után végre megjelent egy sorozatnyi mese, amely a legkisebbek mindennapjaival foglalkozik. Van benne betegség, hóemberépítés, homokozás, kirándulás autóval, tömegközlekedés, kukásautó szülinapra, farsangi jelmezt készítés, kórházba kerülés stb.
A mondatszerkesztés és a történetek egyszerűek, ami a hosszabb mondatszerkezetekkel próbálkozó darabok láttán talán nem is baj. (Cirkusz, Vidámpark)
A rendszeres szülői felolvasás ugyanis gyorsan tudatosítja, hogy a kötetek nyelvi minősége kritikán aluli. A szerző kedvenc nyelvtani formája az ismétlés. Kevés kivétellel minden oldalon szerepel az Anna, Peti, Gergő, Apa és Anya felsorolás. Semmi család, testvérek, a nagyok, a kisebb, legkisebb, vagy bármilyen szinonima, gyűjtőnév, névmás etc. Mivel a hallgatók többsége nem adja alább három mesénél, így hosszútávon hihetetlenül fárasztó, és unalmas.