Nagyító alatt - Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Viki, bocsánat a kései válaszért, nem bántottál meg. De látom, csak főleg azt látom, hogy hogyan lehetett volna jobb. De ezen tényleg kár tovább vitázni.

Puhakönyv: Abbahagyta, mert a gyerekei már cikinek érezték, - legalábbis ezt nyilatkozta - most már csak a Bogyó és Babóca megy tovább, azt viszont a kortalan szereplőkkel a végtelenségig lehet folytatni.
A Kavicsmesét mi is nagyon szeretjük, tipikus példa hogyan lehet kevés szóval világokat, világképeket, viselkedési attitűdöket felépíteni.

Mi összesen két APG könyvet olvastunk, a másodiknál úgy gondoltam, hogy többet nem is fogunk. És azért nem olvasok APG-t a kislányomnak , mert én magam sem nézek sem Való Világot, sem Győzikét, és én abba a kategóriába sorolom. Jobban szeretem, ha a saját családi fényképeinket nézegetjük, és arról mesélünk, ha a saját életünket éljük, ha olyan helyre megyünk el kirándulni, ahol barátaink jártak és személyesen ajánlják nekünk. És ha gyerekekről szeretnék egyszerű, de izgalmas mesét olvasni, akkor például A barátságos harapófogót vagy a Kavicsmesét ütöm fel. Kíváncsi vagyok, hogy meddig lehet még folytatni a sorozatot, az első csókig? Vagy tovább?

Kedves Eszter!

Azt én is hallottam valahol, régebben, hogy szakmai berkekben az APG-t nem tartják irodalminak, vagy valahogy így szólt a kritika.
Ne haragudj, nem akartalak megbántani a "lehúzni" szóval, csak a cikk olvasása után ezt éreztem, hogy pozitív oldalát nem is látod a könyveknek.
Abban egyetértek én is veled, hogy a népszerűség nem egyenlő a minőséggel, és természetes, hogy más könyvekkel is meg kell ismertetni a gyerkőcöket.
Üdv, viki

@ hamarevi küldtem neked egyet könyvajánlóval, megkaptad?

@Jammi: mondok én is egy történetet: az unokaöcsémnek a családi legendárium szerint volt egy éve, amikor csak májkrémes kenyeret evett uborkával (a valóságban ez persze csak néhány hét volt), mindenki tartott otthon ilyet, sőt a többi gyerek is csak ezt kapott. Azóta nemigen szeretjük a májkrémes kenyeret.
Ezzel csak azt akarom mondani, amit a cikkben is, hogy igen a gyerekek szeretik APG-t, de a csokoládét is! A mi felelősségünk pont ebben rejlik, a mértéktartásban. És szerintem ebben mindenki egyetért.

@Gyozone: valóban, bár ez a cikk már február közepén elkészült. Másrészt itt senki sem mondta, hogy kinek kellene jobbnak lennie. Jelen pillanatban az a kérdés elég jó-e?
Egyébként Lackfinak (ebben is) tökéletesen igaza van. A cikkből hozzám személy szerint Ragó Anett pszichológus véleménye állt legközelebb. Túl sokszor hallottam ugyanazt, amit mond, ismerős szülőktől.
Szóval én megint csak azt kell mondjam mértékkel, felelősséggel, és ha már válogatás, akkor nagy merítéssel. Szerencsére van miből.

Most ez nagyon felkapott téma lett, az origon is volt pár napja cikk erről. Abban Lackfi János mondott egy nagyon jót: felesleges azon vitatkozni, hogy kinek KELLENE népszerűbbnek lennie Bartos Erikánál...

Kedves Eszter!
Neked abban tökéletesen igazad van, hogy a népszerűség és a sikeresség nem jelent feltétlenül minőségi garanciát. Egyetértünk. (de még mennyire...!) Csupán azt szerettem volna szemléltetni, hogy tapasztalatom szerint az aprónép nem érzékeli ezt a - bennünket zavaró - hiányosságot, tökéletesen boldog ebben a közegben, mert é r t i, otthon van a könyv világában.
Ez pedig fontos dolog!
Elmondok egy történetet:
Amikor megszületett az unokám, írtam neki (róla) egy mesekönyvet. Rendesen belehúztam, több mint 200 oldal lett, persze rengeteg kép volt benne. Akkor én már rokkantnyugdíjas voltam, de korábbi reklámos életemből megmaradt számtalan reklámfotó katalógus, abból szkenneltem be az éppen odaillő képeket. Ettől persze a könyv csupán egyetlen példányban, neki létezhetett. Kinyomtattam, beköttettem, eltettem. Aztán később rájöttem, hogy ez így nem egészen jó, hátha más kisgyermek is boldog lehet tőle.
Az évek múltak, Barna már óvodába ment, rendre történtek vele a kedves, bohókás sztorik, s én elkezdtem újra dolgozni a kéziraton, az előre megálmodott fiktív történetbe be-beszúrtam a valóságban megesett kalandokat, amitől egyszer majd, ha elolvassa, egészen életszerű lesz a cselekmény. A hivatásos képeket kivettem, helyére beszúrtam néhány saját fotót, a történetet befejeztem, a könyvet kinyomtattam, ott ül a könyvesboltok polcain. Nem tudom, hány gyerek olvasta, de az én unokám még biztosan nem, bár tudja, hogy róla szól egy könyv, és a szereplőket, mesefigurákat már ismeri az én elbeszélésemből, de a felolvasás még nem köti le. Úgy gondoltam, hatévesen, amikor iskolába megy és olvasni tanul, lassanként majd megbarátkozik vele.
Csakhogy mielőtt nyomdába adtam az anyagot, elolvastattam egy majdnem kilenc éves, rendkívül értelmes kisfiúval, és kiderült, hogy bizony még neki is problémát okozott időnként a közel négyszáz oldalra rúgó, amúgy rendkívül szórakoztató, humoros meseregény szókincse. (Ezt a véleményt Csoki mondta, bocsánat, ha nagyképűnek hangzik, nem annak szántam.)
Vagyis: bebizonyosodott, hogy nem tudtam lemenni arra a szintre, ami egy kisiskolás élményéhez szükséges lett volna, a könyvet szigorúan csak nyolc éves kor felett szabad gyermek kezébe adni, mert ellenkező esetben mindkettő kudarcra van ítélve. A könyv is, a gyermek is.
Olykor bizony rendkívül nehéz a mi felnőtt fejünkkel megítélni, hogy mit képes befogadni egy apró gyermek érzelemvilága, tudata. Emlékszem, hányszor próbáltam Bartos Erika helyett valami mást leemelni a polcról az esti meséhez, mert már halálosan untam minden este ugyanazt, de ő konzekvensen ragaszkodott ahhoz, hogy a kiválasztott könyvet elolvassuk az első betűtől az utolsóig. Aztán persze valamikor, az óvodáskor elején kinőtte, és megnyílt előtte a meseirodalom többi ága is.

Ami Téged illet: megtiszteltetésnek vettem az ajánlatodat, és ma délután úgy nagyjából végigolvastam a honlapjaidat. Őszintén gratulálok ehhez az értékes munkához függetlenül attól, hogy egy-egy könyv minősítésében egyetértünk-e vagy sem. Ajánlani fogom a barátaimnak!

@hamarevi!
Privi: privát levél amit a többiek nem látnak nem olvashatnak. Lehet e-mail is de ez az oldal is tartalmazza az egymás közti belső levelezés lehetőségét. Ha rákattintasz a "szia hamarevi" fülre, abban találod az "üzenetek" opciót.

Próbálom kiköszörülni, hogy így benéztem a bosszantó filmsorozat címét.

Ajjajj. EZ a privi micsoda? Sosem értettem. Bocs.

Soha rosszabbat!

@hamarevi: persze tudok
Berg Judit: Maszat sorozata a kicsiknek, vagy Arrou-Vignod: Liza és Micsoda (Vivandra Kiadó) - ez a kettő elég hasonló témákkal foglalkozik, de még képeskönyv kevés szöveggel.
Az adatlapomon pedig ott a blogom, ahol nagyon sok könyvről írtam már, illetve onnan tovább tudsz menni más blogokra nézelődni, keresgélni.
Vagy írj nyugodtan privit.

Bocsánat a tévedésért, én csak a figurákat ismertem fel...