Egy labda, egy doboz és négy textilbábu - egy kísérlet kellékei
Az ellenséges viselkedést rögtön érzékelik a kicsik. A nagyobb csecsemők, akik már mászni is tudnak, komplex és kifinomult eszközökkel vizsgálják a másik ember viselkedését. Felismerik, hogy a jószándékú cselekvések nem minden szituációban hasznosak, bizonyos helyzetekben azonban a negatív tettek elfogadhatók.
Amerikai kutatók megállapították, hogy a gyermekek már a kognitív fejlődés korai szakaszában képesek mérlegelni, ki viselkedik szociálisan és ki nem. A kanadai British Columbia-egyetem kutatói 5 és 8 hónapos csecsemőkkel végeztek játékos kísérleteket, kesztyűbábokkal jeleneteket játszottak el nekik. Az első kísérletben egy állat hiába próbált kinyitni egy dobozt, melybe csörgőt helyeztek, és egy másik állat sietett a segítségére. Egy következő jelenetben egy újabb szereplő állat ráugrott a dobozra, így megakadályozta annak kinyitását.
Már korábbi kísérletek is igazolták, hogy a gyermekek, ha választani kell, inkább a
segítőkész szereplő mellett döntenek. A szakemberek azt is szerették volna megtudni, a gyerekek hogyan viszonyulnak a jelenetben pozitívan ill. negatívan viselkedő figurához.
Az első jelenetben szereplő barátságos és ellenséges állatok most labdáztak. Amint egyikük leejtette a labdát, két újabb figura lépett be a jelenetbe. Az egyik visszaadta a labdát, a másik pedig elvette. Az apróságok mindkét korosztályban örültek, amikor a segítőkész állat (aki kinyitotta a láda tetejét) visszakapta a labdáját. Az ellenséges figura esetében (amelyik ráült a dobozra), a nyolchónapos babák azt a figurát részesítették előnyben, aki elvette tőle a labdát.
A labda elvétele önmagában negatív cselekvés, a gyermekek viszont összefüggéseiben szemlélték a történteket:
A ládát lezáró, ellenséges szereplő elnyerte „méltó” büntetését. Az öthónapos csecsemők viszont azt a szereplőt részesítették előnyben, amelyik visszaadta a labdát.
Egy további kísérletben kétéves gyermekek vettek részt. Az eredményben azt tapasztalták a pszichológusok, hogy aszerint alakították cselekvéseiket, ahogyan mások viselkedtek előttük. Az első esetben megkérték őket, hogy egy babának adjanak oda valamit. A másik esetben el kellett venniük tőle egy tárgyat. A gyerekek következetesen azt a babát ajándékozták meg, amelyik barátságosan viselkedett, az ellenségesnek mutatkozótól pedig mindig elvettek valamit.
A gyermekeknél tehát úgy látszik, működik egy ösztönös, elhárító mechanizmus. Felnőttkorunkra valahogy elvesztjük ezt a képességünket, ezért hatnak ránk a negatív reklámok is. Talán nem véletlen a mesék szófordulata sem: „jó tett helyébe jót várj”.
Fotó: tuelekza/FreeDigitalPhotos.net
.jpg)
.jpg){kind=small}
