|
Kérdezz-felelek
Nem tudom mit rontottam el ami az együttléteket illeti. SZó mi szó, azt vettem észre már néhány hónapja, hogy legtöbbször akkor van együttlét, mikor a párom akarja. Eleinte úgy voltam, hogy megértettem és tűrtem, hogy nem, aztán valahogy mintha azt érzékelném, hogy ezt a párom élvezi, hogy ő szabja meg. PErsze nem szavakkal. SOkszor a szeretgetés és átölelés alól kibújik, érzelmeiről nem tud beszélni, vagy csak ritkán és nehezen. PEdig jó lenne olykor meghallgatnom őt és ezáltal valamelyest ő is könnyebb lenne. Az együttlétek gépesek. Mondhatni forgatókönyv szerűek.(?) Sajnos nem tudom mit nem csinálok jól, ugyanis eddig ilyesfajta viselkedésre nem volt módom megtanulni a kezelést. Velőfordul, hogy együttlét után nem sokkal összevitázunk. VAgyis inkább ő lesz olyan. Nem tudom miért. Hogyan kezeljem ezt a dolgot? Néha azt gondolom többet adok, mint kapok. VAlamiért bátortalan tudok lenni és gátlásos az együttléteknél, de nem mindig. Párom szeret irányítani, mégis olyan forgatókönyv szerű tud lenni. 40-es éveiben jár, én 30-as éveimben. Olykor olyan vele, mintha idősek lennénk, valamikor olyat érzek, mintha kamasz lenne és megtanult pár dolgot és annyi. Nem volt még ilyen kapcsolatom, így nem könnyű, ha magamtól nem jövök rá. Eddig úgy tudtam a férfiak jobban igénylik az együttléteket. A páromnál ez érdekesen van. Hogyan beszéltessem az érzéseiről? A lelkéről? Classisbeli különbség van köztünk, volt olyan is, hogy jólesett volna hozzábújni, ám a modora miatt taszított magától. Egyébként nagy lelke és jó szíve van.
Valószínűleg párja most változó korban van, próbálja újraértékelni az életét. Nem mondom azt, hogy "lelki válság" vagy hogy "keresi önmagát", de sokaknál előfordul ebben az életkorban, életszakaszban.
Sajnos azon kívül, hogy szeretettel és elfogadással áll hozzá a dologhoz, csakis a beszélgetés és a békén hagyás marad. Amit érdemes lenne megértetni vele, az az, hogy magának is vannak vágyai, érzelmei, amiket a párjának nem csak elfogadni kell tudni, hanem valamilyen szinten kielégítenie is.
Elvégre önös érdekek nem tartanak össze egy kapcsolatot sem. Érdemes lenne átbeszélniük, hogy ki mit vár a kapcsolattól (nem a másiktól!), mik a tervei, és valahogy közös nevezőre jutni.
Utolsó lehetőségként egy kis különélés is szóba jöhet, amikor egyikük "hazaköltözik a mamához". Ez nem büntetés, hanem annak a térnek a megadása, amit a párja most igényel a távolságtartásával.