|
Kérdezz-felelek
Arra lennék kíváncsi, hogy diétával lehet-e befolyásolni a pajzsmirigy működését? Olvastam a neten több helyen is, hogy bizonyos ételek (pl. keresztes virágúak, spenót, földimogyoró) fogyasztása gátolja pl. a jód felszívódását, másoké pedig (pl. sárgabarack, szilva, hal) kedvező hatással lehet az alulműködő pajzsmirigyre.
Azért érdekel a dolog, mert két évvel ezelőtt pajzsmirigy gyulladással kezeltek, amiről kiderült, hogy autoimmun betegség okozta. Már több, mint fél éve nem szedek gyógyszert, a legutóbbi ellenőrzésnél viszont a TSH értékem elég jelentős csökkenést mutatott. Nem szeretném, ha a betegség kiújulna, ezért az étkezésre is szeretnék odafigyelni, ha tényleg van értelme.
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel Ricky
Az esetek egy részében a diéta kedvező hatású bizonyos tapusú pajzsmirigybetegségekben. A baj csak az, hogy ma már nem tudjuk, hogy az adott ételek milyen egyéb "adalékot" tartalmaz.
Az emberi tevékenységből fakadó civilizációs ártalmak egyik legveszélyesebb válfaját máig alulértékelve, egyes esetekben elhallgatva kezelik. A közelmúltban egy hazai város ivóvízellátó rendszerében találtak súlyos hormonhatású növényvédőszer-maradványokat, a megengedett egészségügyi határérték mintegy húszszorosát elérő koncentrációban. Az egyebek mellett az ösztrogénhatású atrazint tartalmazó ivóvíz akár tartósan, hosszú időn keresztül is szennyezhette az adott térség ivóvíz-készletét. Több más kémiai vegyülethez hasonlóan az atrazin drasztikus mértékben avatkozik be az élőlények androgén-ösztrogén hormonegyensúlyába, rendkívül súlyos ösztrogén dominanciát előidézve: állatkísérletek során hasonló dózis megváltoztatta a kísérleti állatok nemét! Szakemberek véleménye szerint hosszútávon az ilyen hormonhatásnak kitett gyermekek szervezetében nem kívánt irányt vehet az ivarmirigyek fejlődése, melynek következménye akár hermafroditizmus is lehet.
A hazánkban a hatvanas évek elejéig engedélyezett és rendkívül nagy mennyiségben alkalmazott növényvédőszer, a DDT (dietil-difenil-triklóretán) is hasonló hatással rendelkezett. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, a DDT bomlástermékei gyakorlatilag minden, ma élő ember szervezetében megtalálhatók, az idősebb korosztálynál éppúgy, mint a fiatal anyák tejében. E vegyület lebomlási ideje ugyanis rendkívül hosszú, becslések szerint akár 100 év is lehet, ráadásul a DDT-t egyes országokban továbbra is alkalmazzák, így az onnan érkező zöldségek és gyümölcsök révén mind a mai napig reális veszélyforrást jelent hazánkban is. A DDT fő mellékterméke, a DDE a testben rendkívül erőteljes anti-androgénként viselkedik, vagyis gátolja a férfihormon hatásait.
A dioxin az iparilag alkalmazott fehérítési folyamatok mellékterméke, erőszakos xenoösztrogén (idegen ösztrogén). Elsősorban olyan termékekben található meg, amelyek fehérítési eljáráson estek át, mint például a tamponok, betétek, a fehérített toalettpapír, zsebkendők, pelenkák. Gyakran bukkannak rá mezőgazdasági termékekben, mivel évtizedeken át jelen volt a növényvédő szerekben is. A leggyakoribb dioxin-forrás az iparilag tartott állatok húsa, és ebből adódóan tejtermékekben szintén előfordulhat.
Egyáltalán nem pesszimista becslések szerint jelenleg közel százezer (!), a hormonháztartást befolyásoló vegyület van forgalomban a világon. Ezek a kémiai anyagok sokkal nagyobb koncentrációban lehetnek jelen a szervezetünkben, mint a saját hormonjaink, hatásuk tehát rendkívül erős. A természetes ösztrogének óriásmolekulákhoz, ösztrogén-receptorokhoz kapcsolódva lépnek működésbe. A xenoösztrogének szintén ezekhez a receptorokhoz kapcsolódnak, és ugyanazt a hatást fejtik ki, mint a természetes ösztrogének: a különbség az, hogy a mesterséges hormonok és hormonhatású vegyületek több receptort tudnak aktiválni, ezzel erősebb az ösztrogénhatásuk. A xenoösztrogének elterjedése lehet az egyik magyarázata egyebek mellett a metroszexuális típus férfiak körében történő megjelenésére: ezekre a férfiakra jellemző egyebek mellett a szőrtelenség és a terméketlenség.
Még a növényvédő szereknél és a fogamzásgátlóknál is veszélyesebbek a háztartásokban mindennap használt, a bőrön keresztül is felszívódó, mosó-, mosogató- és tisztítószerekben és az öblítőkben fellelhető hormonhatású vegyületek. Ezek többezer tonnás mennyiségben szennyezik a környezetet, jelenlétük esetenként kimutató ivóvízből is. Nagy kockázatot hordoznak a klórszármazékokat tartalmazó tisztító- és fertőtlenítőszerek (például uszodák vizében, háztartási fertőtlenítőszerekben). Hormonhatásaik ellen nem elegendő kesztyűvel védekezni, hogy a bőrfelületen át ne jussanak be a szervezetbe, gondoskodni kell arról is (például maszkkal), hogy az orr nyálkahártyáján keresztül se lélegezzük be.
Hormonháztartást befolyásoló kémiai anyagokat tartalmaznak a teflonedények és a konzervek: a konzervek belső felületét egy műanyag borítással látják el, annak érdekében, hogy a tárolt élelmiszer ne kapjon fémes ízt. Kiderült, ez a borítás BPA-t tartalmaz. A BPA (biszfenol-A) radikális hatású xenoösztrogén, elsősorban a hőre lágyuló műanyagokban található meg, mint például az ásványvizek és az üdítőitalok palackjai: a BPA veszélyeivel maguk a gyártók is tisztában vannak, de azzal védekeznek, hogy az csak hő hatására oldódik ki. A gyakorlatban azonban ellenőrizhetetlen, hogy egy palack hányszor és milyen mértékben volt kitéve hő hatásának, mire eljut a fogyasztóhoz, illetve míg a benne tárolt italt elfogyasztják.
Miután évente számtalan új vegyi anyag kerül kereskedelmi forgalomba, majd a felhasználásukat követően a környezetbe, az újabb és újabb mosószerekkel, kozmetikumokkal, műanyag-adalékokkal, festékekkel, a jövőben a rendelkezésre álló vizsgálati módszerek segítségével rendszeresen ellenőrizni kellene, hogy ezekből ténylegesen milyen mértékben szabadul fel hormonhatású anyag.
BIZTONSÁGOSAK-E AZ ÉLELMISZEREK?
Egyes források szerint az iparilag nevelt állatoknak rendszeresen adnak xenoösztrogéneket, hogy ezáltal gyorsabban hízzanak és legyen vízvisszatartásuk. Az 1970–80-as években Puerto Ricóban a három-négyéves lánygyermeknél a pubertáskor kezdetére jellemző testi változásokra lettek figyelmesek, kisfiúknál pedig mellnövekedést tapasztaltak. A feltételezett ok: az elfogyasztott húsokban nagyon magas volt az ösztrogéntartalom. Az állattenyésztésben felhasználható adalékanyagokra vonatkozóan az elmúlt évtizedben Európában számtalan tiltó rendelkezés lépett életbe, ám a megbízhatatlan forrásból származó húsok még mindig rizikófaktort jelenthetnek.
A kozmetikai termékek tartósítására használt parabenek is xenoösztrogének, s bizonyos mennyiségben a bőrrel való érintkezés során, vagy a bőr alá jutva azonnali sejtburjánzást indíthatnak el. A felsoroltakon kívül a mindennapok során számtalan xenoösztrogénnel kerülünk kapcsolatba: ilyenek az avasodásgátlók az élelmiszerekben és a kozmetikumokban, de kockázatot jelentenek az ételszínezékek, a fakonzerválók, a rovarirtók és a napozószerek egyes alapanyagai is.
MEDDŐSÉG, STERILITÁS, IVARARÁNY-VÁLTOZÁS
Férfiaknál az utóbbi években-évtizedekben egyértelműen kimutatható a spermiumok számának és minőségének csökkenése, a meddőség, a sterilitás, melyek szintén az EDC-k számlájára írhatók. Lányoknál korábban indul meg a nemi érés, előbb jelentkezik a menstruáció, fiúknál nőies jelenségek mutatkoznak, a születendő gyermekek ivararánya a lányok javára billen el.Egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy az elmúlt évtizedekben már közvetlenül az egymást követő generációkon is megfigyelhető, korábban akcelelerációs jelenségnek titulált 5-10 cm-es magasságbeli növekedés oka szintén nemkívánt hormonhatás, a növekedésihormon-szint EDC-k hatására történő megemelkedése.
A hormonhatású anyagok veszélyeire történő figyelemfelkeltés az első lépést jelenti a megoldás felé vezető úton. Az élelmiszerek minőségellenőrzésének társadalmi szinten történő felvállalása, a kemikáliák alkalmazásának visszaszorítása nagy előrelépést jelentene, de az egyén szintjén is tudatosabbá kell válni a megbízható minőségű élelmiszerek fogyasztása terén. Hazánkban átlagosan már minden második ember nem túlsúlyosnak, hanem kifejezetten elhízottnak tekinthető, ami köszönhető a nem megfelelő táplálkozásnak. Az elhízás okai azonban visszavezethetők a hormonhatású anyagok hatásaira is. Az ösztrogén ugyanis a zsírszövetben elraktározódik, és minél nagyobb egy szervezet zsírraktára, annál több ösztrogén termelődik. A felhalmozódott zsírraktárak pedig méregraktárként és egyfajta hormontermelő, endokrin-depóként funkcionálnak. A fogyás, de főleg a hirtelen súlyvesztés elsősorban azért veszélyes, mert a zsírszövetben tárolódott méreganyagok hirtelen, nagy mennyiségben jutnak be a véráramba, és a szervezetben rendkívül rövid időn belül drasztikus válaszreakciókat indítanak el.
A laboratóriumi értékek ugyan nem elhanyagolhatók, de -miként azt az előbb írtam - nem helyettesítik a betegek vizsgálatát és szakszerű kontorollját.
Jó egészséget kívánok, tisztelettel: