Tisztelt Andrea!

Miként azt korábban írtam aA Nemzetközi Pajzsmirigy Társaság 2013.évi felmérése alapján 300 milliónál több ember szenved a pajzsmirigy rendellenes működése miatti betegségekben, jóllehet a betegek jelentős részének még nincs tudomása lappangó vagy nem diagnosztizált betegségéről. Ezen egyének számát a legutóbbi felmérés 150 millióra teszi.
Melyek a főbb tünetek?
1. A betegek gyakran kimerültek (látszólag ok nélkül), arról panaszkodnak, hogy „ellustultak”-
2. Gyakoriak a nem vagy nehezen magyarázható fertőző betegségek: pl. makacs és antibiotikus kezelés ellenére is ismétlődő hörghurut, arc melléküreg gyulladása, gombás fertőzések (bőr-, száj-, hüvely gyulladások). A szerzett csökkent immunvédekezés jellegzetes tünetei ezek, amelyek hátterében a pajzsmirigy hormonjainak abszolút vagy relatív hiánya áll (3. ábra).
3. Alvási rendellenességek, a napi jellegzetes alvási ciklus felborulása, munka közbeni elalvás, a nehezen befolyásolható horkolás. Gyakran a betegek alvási rendellenességeik miatt alvási szakambulanciákon járnak és a kiváltó ok nem derül ki.
4. Gyakori panasz, hogy a betegek testsúlya jelentős mértékben megnő, pedig nem esznek többet a korábbiaknál! Állandóan hízással, diétákkal küzdenek, eredménytelenül. Feltűnő,hogy a fokozott mozgás ellenére sem tudnak fogyni.
5. Nehezen vagy alig befolyásolható ínyvérzések, krónikus gyulladások alakulnak ki és a hagyományos kezelésre nem gyógyulnak.
6. A szemészeti panaszaik: kettős látás, szemszáradás, szemkönnyezés, hátterében szemészeti okot nem tudnak kideríteni.
7. Nagyon gyakoriak a bőrpanaszok. A bőr feltűnően száraz, „minden ok nélkül” viszket. A hajhullás (foltos vagy diffúz) egyaránt gyakori és a betegek már az összes rendelkezésre álló módszert, sampont eredmény nélkül kipróbáltak. A vizsgálatok (góckeresés) egész során túljutottak, potenciális rossz fogaikat kezelték, fogtöméseiket kicserélték,de az alapvető probléma megmaradt.
8. Sok egyénnek fő panasza a visszatérő és nehezen befolyásolható fej-izom- és fejfájás, amelyek ismétel ideggyógyászati, akupunktúrás kezelés ellenére is megmaradtak.
9. A betegek egy nem kis hányada szenved székrekedésben, vastagbélgyulladásban, ún. irritábilis bél betegségben (IBD), has puffadásban, ún. reflux- és aranyér- betegségben, amelyek miatt több alkalommal kellett béltükrözésben részesülniük.
10. A betegek pánikzavar, ill. bipoláris betegség (mániás-depressziós tünetek) miatt litium kezelésben részesültek és ezt követően alakult ki a betegség.
11. Jellemző lehet a szülés utáni depresszió, jelentős hízás, amelyet a szülések után 15-20%-ban kialakuló pajzsmirigygyulladás vált ki.
12. Az ismeretlen eredetű menstruációs zavarok, vérzések, meddőség és vetélésék gyakori oka a csökkent pajzsmirigyműködés vagy a normálisnak tartott működés ellenére fennálló autoimmun gyulladás. Ezekről korábban sokat írtam és ennek a problémának egyre nagyobb a népegészségügyi súlya.
13. A PCOS betegség, az elhízás, fokozott szőrnövekedés mellett gyakoriak a pajzsmirigy működésének zavarai.
14. Ismeretlen eredetű okból fennálló és gyógyszerekkel nem vagy nehezen befolyásolható koleszterin szint mögött a pajzsmirigy hormonjainak, tiroxinnak (T4-nek), ill. trijódtironinnak (T3) csökkent szintje állhat.
15. Szívritmuszavar (lassú pulzusszám), magas vérnyomás egyik oka az alacsony T4 és T3 szint. A betegeim nem kis hányadában gyakori kardiológiai ellenőrzés, katéterezés, valamilyen gyógyszeres kezelés történt, pedig az ok nem a szívben keresendő. Az ellenkezője is előfordul, amikor a ritmuszavar (fibrilláció) hátterében a pajzsmirigy göb (ök) általi túlműködés áll. Ezekben az esetekben nem kardiológiai kezelés ajánlott.
16. A betegek nem kis hányadában találkozom azzal, hogy valamilyen autoimmun betegséggel (szájszáradás okozó) Sjögren szindrómával kezelik

Mi a teendő?
• A betegek részletes kikérdezése: a családi háttértől, korábbi betegségeitől kezdve az alkalmazott gyógyszerekig
• A beteg megvizsgálása: pulzus tapintása, bőr-, haj-, szemöldök-, köröm vizsgálata (utalok ezen a honlapon a bőr és pajzsmirigybetegségek kapcsolatára vonatkozó írásomra. A pajzsmirigy tapintása nem elhagyható! Nem az ultrahang vizsgálat az első és nem is helyettesíti a tapintást.
• A laboratórium vizsgálatok közül a szuperszenzitív TSH az első, de nem feltétlen elegendő teszt. Gyakran tapasztalom, hogy amennyiben ez ún. normál tartományban van, akkor nincs további vizsgálat. A TSH az egyedüli vizsgálat, amely a pajzsmirigybetegségek felismeréséhez és kezeléshez szükséges? A kérdés gyakorlatilag minden betegben felmerül, sőt azokban is, akiknek szűrővizsgálatuk során végzik el ezt a tesztet. Azt tapasztalom, hogy a TSH körül az orvosok körében is vannak bizonytalanságok, ha más nem, akkor az ún. normál érték kérdése borzolhatja a kedélyeket. Több betegem beszámolójából is idézhetnék, sajnos elég sok a kedvezőtlen tapasztalat, mégis egy gyakori példát emelnék ki: Túlműködést mutató TSH értékek esetén a tünetek alapján fontos utána járnunk, hogy a pajzsmirigy működés zavarát nem agyalapi mirigy eredetű eltérés okozza-e. Hiba lenne tehát pusztán a számokra hagyatkozva kezelni a beteget. Mi tehát a TSH? Egy olyan fehérje, amelyet az agyalapi mirigy - nem a pajzsmirigy (!) - állít elő, de szükséges a pajzsmirigy működéséhez. Amennyiben a TSH értéke emelkedett, a pajzsmirigy működése általában csökkent, amennyiben a TSH lényegesen csökkent, akkor gyakran beszélhetünk fokozott működésről. A nagy kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy a beteg TSH értékei „normálisak” vagy az ún. referencia tartományon belüliek? A jelenleg rendelkezésünkre álló vizsgálati módszerek nem az aktív, a pajzsmirigy működését fokozó TSH aktivitását, hanem mennyiségét mérik. Ezért fordul elő gyakran, hogy két egyénnek azonos a TSH értéke, mégsem azonos a pajzsmirigyműködése. Fontos azonban tudni - a teljesség igénye nélkül -, hogy nincs „köbe vésett” normális érték! A teljes kivizsgálásnak tartalmaznia kell a szabad T3, szabad T4 értékeit (egyese esetekben a reverz T3-t is), az antitestek közül a TPO- a tireoglobulin-, a TSH receptor elleni antitestek mérését is!
Mi a kezelés lényege?
Jóllehet a kezelés célja a gyulladásos folyamat megállítása, a működés helyreállítása, a kísérő tünetek befolyásolása, gyógyítása, ezek során gyakran nem az egyénre szabott terápia történik, hanem ún. protokollok alapján „állítják be a pajzsmirigyműködést”, amely gyakran nehezen megy.
Ismert, hogy a pajzsmirigy „igazi” hormonja a T3 (trijódtironin), amely 100-szor erősebb hatást fejt ki, mint az elő-hormonnak tekinthető T4 (tiroxin). Az enzimek (fehérjék), a dejodinázok (D1 és D2 enzimek) hatására képződik az aktív T3 és a biológiai hatással nem rendelkező ún. reverz T3 (rT). Ráadásul az egyes szervekben az enzimek mennyisége eltérő lehet, ezért az aktív T3 mennyisége is különböző. Könnyen belátható, hogy a T3 a tulajdonképpeni gyógyszer, amelynek feladata a fenti tünetek megszüntetése. A TSH és a T4 tehát közel normális lehet, mégis a betegnek T3 hiánya van, mert nem képződött a szövetekben elegendő ebből a hormonból. Az esetek egy részében nincs is különösebb probléma, mert a szervezetben található enzimek megfelelő mennyiségű T3 képzését biztosítják. A gond az, hogy az enzim aktivitása nem mindig megfelelő és nem mindenkinél egyforma (!), ezért a fenti tünetek még akkor sem szűnnek meg, ha több T4-t kap a beteg. Ezekben az esetekben ugyanis nem képződik a kívánt mennyiségű T3, amely képes bejutni a megfelelő szervekbe.Sokan csodálkozva fogadják és kérdezik, hogy a T4 (tehát a tiroxin) miért okoz olyan eltérő hatásokat, tüneteket. Egyeseknek a T4 szívdobogást, másoknak jelentős fogyást, hasmenést okoz. A titok nyitja a fenti enzimekben keresendő. Mi a vérben határozzuk meg a T4 szintjét, pedig a dejodináz-1.- és 2.-től függő aktív T3 a szövetekben képződik (pl. a szívben), ezért sem lehet egyértelműen következtetni a T4 szintből a T3-ra. Tehát a T4 adása esetén – amennyiben a beteg dejodináz-1. és 2. szintje alacsony, akkor a bevitt T4-ből (pl. Letrox) képződött aktív T3 mennyisége lényegesen kevesebb, ezért az a látszat mintha a gyógyszer nem hatna. Napjainkban ez a kérdés ismét rendkívül aktuális és egyre többen javasolják a T4 helyett olyan gyógyszer(ek) alkalmazását, amelyek a T3 és T4 kívánt keverékét tartalmazzák.
Ez annál is inkább indokolt, mert az alábbi tünetek T4-gyel nehezen, ill. nem teljes mértékben befolyásolhatók:
• Fáradékonyság, feledékenység, meglassult gondolkozás
• Depresszióra hajlam
• Hízás, csökkent étkezés mellett
• Menstruációs zavarok, terméketlenség
• Végtagokban zsibbadásérzés
Fentiekből következik, hogy egyénre szabott gyógykezelés hozza a megfelelő eredményt.
Jó egészséget kívánok: