Tisztelt Csorba Györgyné!

Nagyon köszönöm rendkívül fontos kérdését. Erről a témáról könyvfejezeteket tudnék írni, de itt nincs erre mód.
1. A nemi differnciálódás (még ha bizonyos irányzatok ezt el szeretnék kenni vagy negligálni) egy alapvető biológiai folyamat. Természtesen a kromoszomális, a külsőleg megnyilvánuló, a hormonális és a pszichoszomális nemek nem teljesen azonosak. Általánosságban igaz, hogy a férfi hormonok szintje sajátosan hat a férfiak külső jegyeire, küllemére, megjelenésére, fizikai terlejesítő képességére. Nem véletlen, hogy a férfihormonokat doppingszerként is használják!
2. A nemzőképesség és a tesztoszteron szint között nincs ennyire egyértelmű összefüggés. Az igaz,hogy a férfi hormonok nélkül általában a nemzőképesség csökkent vagy megszűnik,. de fordítva nem igaz, a fokozott szint nem növeli a nemzőképességet, sőt amennyiben kivülről visszük be, még csökkenthetik azt.
3. A pszichés zavar egyértelmű. Napjainkban egyre több a nőies férfi és a férfias nő! Egyre többen kérdezik tőlem a következőket:
• Miért figyelhető meg az újabb generációk magasságbeli növekedése (az ún. akceleráció)?
• Miért van egyre több meddő házasság?
• Miért van egyre több pajzsmirigybeteg?
Évekkel ezelőtt keresett meg egyik gyógyszergyárunkból az üzemorvos azzal a furcsa kérdéssel, hogy az üzemben egyre több az impotens férfi és egyre nő a mellük (gineko-masztia = női mell alakult ki). Többeknél már az emlőt megkisebbítő műtét is történt. A vizsgálataink kiderítették, hogy azoknál a férfiaknál történt ez az elváltozás, akik abban az üzemrészben dolgoztak, ahol a hormonális fogamzásgátlóak állították elő. A hormonok nem kicsiny mennyisége a levegőbe került, és ezek keresztül az ott dolgozókba. Megfelelő óvintézkedéssel a probléma megszüntethető volt.
Sajnos nem ez a helyzet az emberi hormonrendszerre zúduló veszélyekkel kapcsolatban. Riasztó következtetésekkel járó kutatási eredmények igazolják az EDC-k (Endocrine Disrupting Chemicals) emberi szervezetre gyakorolt hatásait: bebizonyosodott, évtizedeken át elsiklottunk a hormonháztartás egyensúlyát súlyosan megzavaró, élelmiszerekben, ivóvízben, kozmetikai és háztartás-vegyipari termékekben, műanyagokban és egyéb úton ránk leselkedő ártalmak felett. Az időzített bomba már ketyeg. A következmények súlyosak: autoimmun betegségek, elhízás, meddőség, sterilitás, megváltozó nemi jelleg! Nem véletlenül írt erről a kérdésről, mint az”ellopott jövőről” a nemzetközi irodalom.
Az emberi tevékenységből fakadó civilizációs ártalmak egyik legveszélyesebb válfaját máig alulértékelve, egyes esetekben elhallgatva kezelik. A közelmúltban egy hazai város ivóvízellátó rendszerében találtak súlyos hormonhatású növényvédőszer-maradványokat, a megengedett egészségügyi határérték mintegy húszszorosát elérő koncentrációban. Az egyebek mellett az ösztrogénhatású atrazint tartalmazó ivóvíz akár tartósan, hosszú időn keresztül is szennyezhette az adott térség ivóvíz-készletét. Több más kémiai vegyülethez hasonlóan az atrazin drasztikus mértékben avatkozik be az élőlények androgén-ösztrogén hormonegyensúlyába, rendkívül súlyos ösztrogéndominanciát előidézve: állatkísérletek során hasonló dózis megváltoztatta a kísérleti állatok nemét! Szakemberek véleménye szerint hosszútávon az ilyen hormonhatásnak kitett gyermekek szervezetében nemkívánt irányt vehet az ivarmirigyek fejlődése, melynek következménye akár hermafroditizmus is lehet.
A hazánkban a hatvanas évek elejéig engedélyezett és rendkívül nagy mennyiségben alkalmazott növényvédőszer, a DDT (dietil-difenil-triklóretán) is hasonló hatással rendelkezett. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, a DDT bomlástermékei gyakorlatilag minden, ma élő ember szervezetében megtalálhatók, az idősebb korosztálynál éppúgy, mint a fiatal anyák tejében. E vegyület lebomlási ideje ugyanis rendkívül hosszú, becslések szerint akár 100 év is lehet, ráadásul a DDT-t egyes országokban továbbra is alkalmazzák, így az onnan érkező zöldségek és gyümölcsök révén mind a mai napig reális veszélyforrást jelent hazánkban is. A DDT fő mellékterméke, a DDE a testben rendkívül erőteljes anti-androgénként viselkedik, vagyis gátolja a férfihormon hatásait. A dioxin az iparilag alkalmazott fehérítési folyamatok mellékterméke, erőszakos xenoösztrogén (nem természetes ösztrogén). Elsősorban olyan termékekben található meg, amelyek fehérítési eljáráson estek át, mint például a tamponok, betétek, a fehérített toalettpapír, zsebkendők, pelenkák. Gyakran bukkannak rá mezőgazdasági termékekben, mivel évtizedeken át jelen volt a növényvédő szerekben is. A leggyakoribb dioxin-forrás az iparilag tartott állatok húsa, és ebből adódóan tejtermékekben szintén előfordulhat.
Egyáltalán nem pesszimista becslések szerint jelenleg közel százezer (!), a hormonháztartást befolyásoló vegyület van forgalomban a világon. Ezek a kémiai anyagok sokkal nagyobb koncentrációban lehetnek jelen a szervezetünkben, mint a saját hormonjaink, hatásuk tehát rendkívül erős. A természetes ösztrogének óriásmolekulákhoz, ösztrogén-receptorokhoz kapcsolódva lépnek működésbe. A xenoösztrogének szintén ezekhez a receptorokhoz kapcsolódnak, és ugyanazt a hatást fejtik ki, mint a természetes ösztrogének: a különbség az, hogy a mesterséges hormonok és hormonhatású vegyületek több receptort tudnak aktiválni, ezzel erősebb az ösztrogénhatásuk. A xenoösztrogének elterjedése lehet az egyik magyarázata egyebek mellett a metroszexuális típus férfiak körében történő megjelenésére: ezekre a férfiakra jellemző egyebek mellett a szőrtelenség és a terméketlenség.
Az EDC-anyagok hormonháztartást megzavaró vegyületek, amelyek károsítják a természetes hormonok termelését, kibocsátását, transzportját, kötődését, reakcióját és kiürülését Az EDC-ket egyre nagyobb mennyiségben állítják elő, és egyre számottevőbb dózisban kerülnek ki a természetbe, így az eddig elhanyagolható veszélyforrásnak hitt szennyezések jelentősége felértékelődött. Ilyen irányú kutatások korábban nem, illetve elvétve voltak, ezért csak napjainkban kezdjük felismerni a hormonhatású anyagok valós rizikófaktorait és következményeit: az orvostudomány, a biológiai és a biokémia már helyén kezeli a benne rejlő elképesztő veszélyeket, hiszen az EDC-k számtalan, erőteljes változást idézhetnek elő az emberi szervezetben. A felismerés egyik első állomása volt a hetvenes években a klórozott szénhidrogéneket tartalmazó növényvédő szerek káros hatásainak észlelése. Kutatók felfigyeltek arra, hogy a DDT hatására sirálypopulációkban relatíve rövid időn belül eltolódott a nemek aránya, a nőstények javára. Egyes országokban az ösztrogén-dominanciát kiváltó dioxin-szennyeződésnek tudták be, hogy a megfigyelt időszakon belül arányaiban közel felére csökkent az újszülött fiúk száma. EDC-hatású anyagok a levegőben is megtalálhatók: a gumi, a műanyagok égéstermékeinek belélegzésével kerülnek be a szervezetbe. Hormonhatású anyagok azonban minden háztartásban megtalálhatók: mosószerekben, mosogatószerekben, öblítőkben, kozmetikumokban, műanyagedényekben. A helyzetet súlyosbítja, hogy az EDC-k természetbeni elegyeinek hatáskombinációja egyelőre még feltáratlan, de az ösztrogén-szinergizmus nem pusztán feltételezés, hanem bizonyított tény. A hormonhatás észlelésére enzimtesztek és biológiai megfigyelések is alkalmasak. Az EDC-k kimutatására a helyi adottságoknak megfelelő monitoring-fajokat (Sentinel Species) érdemes alkalmazni, amelyek érzékenyebbek, mint más állatfajok és az emberi szervezet, így kellő időben felismerhetők a káros hatások, még mielőtt azok humán vonatkozásban jelentkeznének. Legkönnyebben a közvetlen EDC-hatások észlelhetők, melyek abnormális nemi viselkedésben, a nemek arányának eltolódásában és a hermafroditizmus kialakulásában nyilvánulnak meg,
4. FOGAMZÁSGÁTLÓK AZ IVÓVÍZBEN
A háztartásokból távozó szennyvíz nagy mennyiségben tartalmaz női hormonokat. A vizsgálatok szerint ezek nagyobb része terhes nőktől és alapesetben a női szervezetből származik, kisebb hányadát a fogamzásgátló szerek maradványai adják. A szennyvízben megtalálható EDC-k detektálása és kiszűrése egyelőre megoldatlan probléma. Vízügyi szakemberek állítják, az ösztrogén származékok maradványainak emberi szervezetre gyakorolt hatása elhanyagolható, még akkor is, ha nyilvánvalóan óriási mennyiségű hormonhatású anyag áramlik természetes vizeinkbe, veszélyeztetve egyrészt közvetlenül a vizek élővilágát, közvetve pedig a tápláléklánc révén a szárazföldi élőlényeket, ezzel a szennyeződés kibocsátóját, az embert is. A szennyvízben található hormonhatású vegyületek jelenlétét igazolják azok a megfigyelések is, melyek arról számolnak be, a szennyvízkiömlések közelében élő halak nemi jellege igen rövid idő alatt megváltozik.
Még a növényvédő szereknél és a fogamzásgátlóknál is veszélyesebbek a háztartásokban mindennap használt, a bőrön keresztül is felszívódó, mosó-, mosogató- és tisztítószerekben és az öblítőkben fellelhető hormonhatású vegyületek. Ezek több ezer tonnás mennyiségben szennyezik a környezetet, jelenlétük esetenként kimutató ivóvízből is. Nagy kockázatot hordoznak a klórszármazékokat tartalmazó tisztító- és fertőtlenítőszerek (például uszodák vizében, háztartási fertőtlenítőszerekben). Hormonhatásaik ellen nem elegendő kesztyűvel védekezni, hogy a bőrfelületen át ne jussanak be a szervezetbe, gondoskodni kell arról is (például maszkkal), hogy az orr nyálkahártyáján keresztül se lélegezzük be.
Az EDC anyagok egy külön csoportja a pajzsmirigyet károsítja, ezért TDC-nek (Thyroid disrupter chemicalnek ) nevezték el Hormonháztartást befolyásoló kémiai anyagokat tartalmaznak a teflonedények és a konzervek: a konzervek belső felületét egy műanyag borítással látják el, annak érdekében, hogy a tárolt élelmiszer ne kapjon fémes ízt. Kiderült, ez a borítás BPA-t tartalmaz. A BPA (biszfenol-A) radikális hatású xenoösztrogén, elsősorban a hőre lágyuló műanyagokban található meg, mint például az ásványvizek és az üdítőitalok palackjai: a BPA veszélyeivel maguk a gyártók is tisztában vannak, de azzal védekeznek, hogy az csak hő hatására oldódik ki. A gyakorlatban azonban ellenőrizhetetlen, hogy egy palack hányszor és milyen mértékben volt kitéve hő hatásának, mire eljut a fogyasztóhoz, illetve míg a benne tárolt italt elfogyasztják.
Miután évente számtalan új vegyi anyag kerül kereskedelmi forgalomba, majd a felhasználásukat követően a környezetbe, az újabb és újabb mosószerekkel, kozmetikumokkal, műanyag-adalékokkal, festékekkel, a jövőben a rendelkezésre álló vizsgálati módszerek segítségével rendszeresen ellenőrizni kellene, hogy ezekből ténylegesen milyen mértékben szabadul fel hormonhatású anyag.
Egyes források szerint az iparilag nevelt állatoknak rendszeresen adnak xenoösztrogéneket, hogy ezáltal gyorsabban hízzanak és legyen vízvisszatartásuk. Az 1970–80-as években Puerto Ricóban a három-négyéves lánygyermeknél a pubertáskor kezdetére jellemző testi változásokra lettek figyelmesek, kisfiúknál pedig mellnövekedést tapasztaltak. A feltételezett ok: az elfogyasztott húsokban nagyon magas volt az ösztrogéntartalom. Az állattenyésztésben felhasználható adalékanyagokra vonatkozóan az elmúlt évtizedben Európában számtalan tiltó rendelkezés lépett életbe, ám a megbízhatatlan forrásból származó húsok még mindig rizikófaktort jelenthetnek.
A kozmetikai termékek tartósítására használt parabenek is xenoösztrogének, s bizonyos mennyiségben a bőrrel való érintkezés során, vagy a bőr alá jutva azonnali sejtburjánzást indíthatnak el. A felsoroltakon kívül a mindennapok során számtalan xenoösztrogénnel kerülünk kapcsolatba: ilyenek az avasodásgátlók az élelmiszerekben és a kozmetikumokban, de kockázatot jelentenek az ételszínezékek, a fakonzerválók, a rovarirtók és a napozószerek egyes alapanyagai is.
5.MIT TEHETÜNK?
Az elénk kerülő termékek káros hatásait elkerülni nehéz, ennek ellenére tudatosan sokat tehetünk egészségünk érdekében:
• Élelmiszert csak megbízható, hazai forrásból vásároljunk
• A friss zöldségek, primőrök veszélyt hordozhatnak (kemikáliák)
• Kerüljük a puhább műanyagokat: minél puhább a műanyag, annál könnyebben válik ki belőle xenoösztrogén
• Ne tároljunk, és soha ne melegítsünk ételt műanyag dobozban, mikrohullámú sütőben, főleg ne fóliával letakarva
• Kerülni kell a teflonbevonatú edények használatát
• Ne hagyjunk műanyagpalackos vizet vagy üdítőitalt meleg helyen, napon, kocsiban: hő hatására kioldódik belőle a méreganyag
• Egyszerű összetételű mosóport és mosogatótablettát használjunk, minél alacsonyabb vegyszertartalommal
• Ruhamosást követően ne használjunk öblítőt
• Ne alkalmazzunk klórszármazékokat tartalmazó tisztítószereket
• Kerüljük az olyan kozmetikumokat, amelyekben paraben van: használjunk biotermékeket
• Mellőzzük a körömlakk és a körömlakklemosó használatát
• Természetes alapanyagú parfümöt használjunk: sok parfüm és légfrissítő tartalmaz parabent
• Óvakodjunk a mérgező anyagokat tartalmazó festékektől, rovarirtóktól
• Fogyasszunk szabadgyök-fogókat: E-vitamint, szelént

6. NE LOPJÁK EL A JÖVŐNKET!!!!
Az iparilag fejlett országokban már kezdik helyén kezelni a hormonhatású anyagok rendkívüli veszélyeit, annak érdekében, hogy az EDC-k jövőbeli beláthatatlan következményeit megakadályozzák. A veszély valódi mértékének felismerését némiképp gátolja, hogy humán kísérleteket hormonhatású anyagokkal természetesen nem lehet végezni, és hogy az EDC-k hatásmechanizmusa és egyes, nekik tulajdonítható következmények közti összefüggéseket sem lehet egzakt módon megállapítani. Ráadásul egy részük évek alatt fejti ki hatását. Ami biztos: a mindennapokban jelen lévő hormonhatású anyagok óriási veszélyeket hordoznak. Csodálkozunk, korábban ismeretlen hormonális problémák felszínre kerülésén, elméleteket gyártunk az egyre gyakoribb nemi identitásváltozások tudományosan egyelőre még nem igazolt genetikai hátterét firtatva, figyelmen kívül hagyva a legkézenfekvőbb potenciális okokat: a hétköznapok hormonhatásait. Az elmúlt évben a Magyar Endokrin Társaság éves kongresszusán külön szekcióban erre kívántuk felhívni a figyelmet. Úgy gondolom, hogy ez a probléma már túlnőtte a szakmai szűkebb kereteket, csak társadalmi összefogással tudunk segíteni, hogy mentsük magunkat és a felnövekvő új generációt.

Jó egészséget kívánok: