|
Kérdezz-felelek
28 éves vagyok, első kisbabámat várom, jelenleg a 13. hétben vagyok. (Teherbeeséssel problémám nem volt, vetélésem, terhesség alatti panaszaim sem voltak)
A 11. héten végzett vérvizsgálat eredménye szerint a TSH szintem 22,7 volt, ami egy héttel később megismételve 17 lett. A fT4 14,46, a fT3 4,17pmol/l, tehát a normál tartományban van. Endokrinológus javaslatára holnaptól Letrox 50 et kell szednem. Kérdésem a következő:
Mivel a TSH szint nagy valószínűséggel az első 3 hónapban végig jóval határérték fölött lehetett, és ezalatt nem szedtem semmit még (korábbi leleteim nincsenek, mivel panaszmentes voltam, és így csak a várandósság "miatt"kellett orvost felkeresnem) szeretném tudni, hogy a baba hormonszükségletét a szabad T3 és szabad T4 a vérből fedezte? ("A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva") És ezután a három hónap után mi történik? A magzat a saját pajzsmirigyét használja, akkor miért szükséges hormonpótlás az anya számára?
A teljes vérképemben csak egyetlen rossz érték van (TSH), nincsenek és nem is voltak panaszaim, szerves jódot fogyasztok, akkor miért kell hormonpótlás?
Válaszát és segítségét előre is köszönöm,
Ágnes
Sajnos a helyzet az, hogy a leleteiből nem derül ki, mi okozta az emelkedett kóros értéket.
Valóban úhy van, erre korábban már felhívtam a figyelmet, hogy a terhesség első 10-12. hetében a magzat még az anya keringéséből kapja a pajzsmirigyhormont, amely a szervek kifejlődéséhez szükséges. Legújabb vizsgálatok szerint amennyiben ez nem áll megfelelő mennyiségben a magzat rendelkezésére, az újszülöttekben elsősorban a neuro-psychiatriai fejlődés elmaradása figyelhető meg. A fentiekből következik a jódprofilaxis fontossága a terhesség, illetve a szoptatás alatt, ez napi 250-300 μg, ennek pótlására a jódozott konyhasó használata önmagában nem elegendő, napi l50-200 μg jód kiegészítő bevitele szükséges. A jódpótlás megkezdése már a kívánt terhesség előtt l-2 hónappal ajánlott. A jódbevitel Janus-arcúságát mutatja, hogy az autoimmun pajzsmirigy-betegségre hajlamos betegekben azonban az autoimmun folyamat fellángolását eredményezheti, ezért is kell törekedni a pajzsmirigybetegség pontos megállapítására még a terhesség előtt (család-tervezés!!!!).
Másrészt: napjainkban – sajnos- a pajzsmirigy-betegségek detektálása gyakran csak a TSH kóros értékén alapul, így a TSH referenciatartományának meghatározása nagyon fontos, egyúttal igen nehéz feladat. Az utóbbi három évtizedben a TSH felső határa a legújabb immunoassay-k megjelenésével a 10mIU/l szintről 2,5 mIU/l szintre csökkent. A TSH heterogén glikoproteinként található a keringésben; a különböző immunoassay-k specificitása pedig heterogén, így a TSH más-más isoformjait képesek detektálni. Ennek következtében a különböző vizsgálatok összehasonlítása nehézségekhez vezethet. A „normális” pajzsmirigy status meghatározása, a referencia populáció kiválasztása ugyancsak komoly problémákat vethet fel. Az Egyesült Államokban végzett National Health and Nutritional Examination Survay III (NHANES III) az anti-tireoglobulin antitest (TgAb) prevalenciáját 10%-nak, a tireoidea-peroxidáz (anti TPO) prevalenciáját 20%-nak találta a teljes populációban. Az ultrahang vizsgálattal detektálható hipoechogén inhomogenitás is gyakori eltérésnek bizonyult. A TSH referenciatartomány meghatározásában tulajdonképpen csak a következő kritériumoknak megfelelően lehet eljárni: vérvétel reggel éhgyomorra olyan betegekből, akik családi anamnézisében nem szerepel pajzsmirigy betegség, nem szednek gyógyszert, nincs látható illetve tapintható golyvájuk, a pajzsmirigy ultrahang képe eltérést nem mutat és sem anti TPO, sem anti TG pozitivitás nem detektálható.
Jó egészséget kívánok: