Tisztelt Halmi Dóra!
Nehéz kérdést tett fel. Biztos vagyok benne, hogy ilyen röviden nem is tudom megválaszolni. Talán a CsaládiNet-en most induló naplómban (blog-ban) majd részletesebben kitérhetek ilyen fontos kérdésekre. Addig is: Hogyan működik az immunrendszer?
Vírusok, baktériumok, gombák, élősködők, hogy csak néhány veszélyforrást említsünk, ami a természetben leselkedik ránk. Az, hogy a különböző kórokozók mégis csak néha képesek kisebb-nagyobb bajt okozni, azt a szervezetünk egy olyan rendszerének köszönhetjük, ami gyorsan és hatékonyan áll ellen a bajt okozó fertőzéseknek. Az immunrendszer bámulatos és különös működése sok bajtól óv meg minket. Ám néha ez a védelem is meggyöngülhet. Testünk védelmét bonyolult folyamatok irányítják: ezek során számos sejtféleség és különböző molekulák kölcsönhatása alakítja ki a megfelelő immunválaszt. Rengeteg úton és módon érhet minket kívülről támadás: sok vírus cseppfertőzéssel, a légző rendszer útján jut a szervezetbe, bizonyos betegségeket okozó baktériumok a táplálékkal kerülnek be, más kórokozók pedig sérülések kapcsán - például a bőrön át behatolva - fejtik ki káros hatásukat. „Így érthető, hogy az immunrendszerünknek ahhoz, hogy gyorsan és hatékony vegye fel a harcot az idegen behatolókkal szemben, az egész testet behálózó hadsereggel kell rendelkeznie: a katonák szervezetünk szinte bármelyik pontján harcra készen állnak. S – maradva az előbbi hasonlatnál - azt mondhatjuk, hogy különböző feladatokra szakosodott, más és más fegyverrel rendelkező egységek veszik fel a küzdelmet a kórokozók különböző fajtái ellen, így a vírusok, a baktériumok, a különböző gombák és paraziták ellen. Erre azért van szükség, mert a kórokozóknak is eltérő, nagyon változatos eszközeik és kifinomult, meglehetősen ravasz módszereik vannak a gazdaszervezet károsítására, fertőzésére és az élősködésre. Ezért fontos tehát, hogy megfelelő gyorsasággal és a megfelelő helyen alakuljon ki a válaszreakció”. Az élővilág evolúciója során számos olyan mechanizmus alakult ki, amely az idegen behatolók nagyon gyors elpusztítását vagy hatástalanítását biztosítja, így akadályozva meg a kórokozó elterjedését, illetve nagymértékű elszaporodását a megtámadott szervezetben. Ismerve a káros mikrobák gyors szaporodási ütemét - számos baktérium tömege például húsz percenként megduplázódhat, ami persze függ a környezeti tényezőktől is - a hatékony azonnali reakció a gazdaszervezet túlélése szempontjából alapvető fontosságú. A kórokozó mikrobák, a patogének azonnali elpusztításában döntő szerepe van az úgynevezett természetes vagy veleszületett immunrendszernek, amely a szervezetbe jutó kórokozót rögtön felismeri és elpusztítja: ennek köszönhető, hogy sokszor észre sem vesszük a káros mikrobák támadását. Ahogy az immunológus mondja, az említett, a születésünk pillanatától jelenlévő immunrendszer mellett, az idő múlásával egy másik védekező-mechanizmus is kialakul – ez a szerzett immunitás –, ami folyamatosan „tanulja” az addig ismeretlen, új kórokozók azonosítását. „Míg a velünk született immunitás a fagocitákra, addig a szerzett immunitás a limfocitákra épül, ami egy másik fehérvérsejt-típus. Nagyon leegyszerűsítve: amikor a kórokozó a szervezetbe kerül, az a limfociták átalakulását indítja el. Ennek a folyamatnak a végén válik képessé a limfocita arra, hogy az adott idegen anyagra kialakítsa a hatásos pusztító mechanizmust. Így jönnek létre az immunglobulinok, amelyek a konkrét baktérium, gomba, parazita ellenanyagai. És még egy érdekesség: a memeóriasejtek – ezek is a limfocitákból alakulnak ki – tovább keringenek s szervezetben, s mivel emlékeznek egy-egy adott kórokozóra, egy újbóli találkozás alkalmával sokkal gyorsabban képesek aktiválni a szükséges immunválaszt. Nézzük, mi történik akkor, ha köhögő, tüsszögő emberrel utazunk a villamoson. A levegőbe ilyenkor influenzavírusok repülnek, amiket belélegzünk, ám – s ezt mindenki tapasztalta már -, nem minden esetben betegszünk meg egy-egy ilyen találkozás után. Ez annak köszönhető, hogy az előbb bemutatott, állandóan készenlétben álló sejtek és molekulák megakadályozzák a kórokozó-fertőzést, lehetetlenné teszik a vírus nagymértékű elszaporodását.
Előfordul azonban, hogy a tüsszentés nem marad hatástalan: a szervezetünkbe jutó kórokozó eléri, hogy másnapra-harmadnapra belázasodjunk, fájjon a fejünk, gyengének, egyszóval betegnek érezzük magunka. Ennek leggyakoribb oka az, hogy olyan nagy mennyiségű vírus jut a szervezetünkbe, aminek a leküzdésére a természetes immunrendszer elemei már nem képesek. Ekkor válik szükségessé a jóval bonyolultabb, de nagyon hatékony rendszer, a már említett szerzett immunrendszer aktiválása.
Környezetszennyezés, bizonyos gyógyszerek, élelmiszerek, stressz – hogy csak néhányat soroljunk azok közül a tényezők közül, amik mind alkalmasak arra, hogy összezavarják az immunrendszerünket. Az effajta kisiklás kóros folyamatok kialakulásához vezethet: ilyen eset például az, amikor az immunrendszer saját struktúrákkal szemben kialakult toleranciája megszűnik, különböző okok miatt a szervezet anyagait tekinti idegennek, és a saját sejteket, szerveket támadja meg. Ezek a folyamatok vezetnek az úgynevezett autoimmun betegségek – ilyen például a szklerózis multiplex -, amik a lakosság 6-7 százalékát érintik. „Az is betegségekhez vezet, ha az immunrendszer egy jelentéktelen külső anyagot - virágpor, porszem -, ellenségként kezel, s hevesen, túlzott reakcióval csap le rá: ez tapasztalható az allergiás reakciók során” – említ példákat az immunrendszer sérült működésével kapcsolatban a szakember. Egyébként immunrendszerünk védelme és erősítése érdekében mi magunk is sokat tehetünk: bár csodaszerek és csodamódszerek nincsenek, de a testmozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a vitaminok és nyomelemek megfelelő mennyiségű bevitele, és - ne feledjük - a stressz csökkentése mind az immunrendszer jó működéséhez vezet.
Ez tehát azt is jelenti, hogy az immunrendszer nem egy önálló szervrendszer, hanem más szabályozó faktorok (agyi utasítások, hormonok, genetikai faktorok) kontrollja alatt áll.
Jó egészséget és mielőbbi gyógyulást kívánok, tisztelettel: