|
Kérdezz-felelek
Szeretnék választ kapni néhány bennem lévő kérdésre. 12 éve diagnosztizáltak pajzsmirigy túlműködéssel. A kezelésem (propycil) 1 évig tartott, azóta tünetmentes vagyok, semmilyen kezelés nem szükséges. Éves ellenőrzésekre kell járnom. Ebben a hónapban göbösödést tapintott ki az orvosom a jobb pajzsmirigyben, elküldött ultrahangra és vérvizsgálatra. A véreredmény teljesen jó lett, viszont a mellékpajzsmirigy 1cm-es jóindulatú daganatát fedezték fel. Ezután ismét vérvizsgálat volt, melynek eredménye Ca 2.34 mmol/l, P 1.11 mmol/l, Parath 22 pg/ml. Az orvosom leírása szerint a normál értéket mutatja és fél év múlva kell mennem ultrahangra, illetve laborba. Előirányozta, ha a Calcium érték nem megfelelő, akkor műtét lesz, mivel a calcium kiürül a szervezetemből a vizelettel. Nagyjából megnyugtató, hogy az eredmény a normál értéken belül van, viszont semmilyen más (csontsűrűség, vese ultrahang) vizsgálatot nem kért. Jelenleg jól érzem magam, remélem ez így is marad. Viszont ez a daganat nem tudom, hogy nőhet-e? Hogyan veszem észre, ha bármi gond van? Egy ilyen esetben miért nem automatikus, hogy kérnek további vizsgálatokat? Mit egyek, mit ne egyek? Eddig ezek a kérdések nem kerültek előtérbe, mivel 10 éven keresztül teljesen normál működést mutatott a pajzsmirigy. Az Ön cikkeit olvasva látom milyen fontos a D vitamin. Eddig is igyekeztem a táplálkozásomra és a vitamin bevitelre figyelni, de nyilván az ilyen esetben, amikor egy diagnosztizált és kezelt betegségről van szó szükséges az irányított vitamin bevitel. Ezzel kapcsolatban is kérném a véleményét, mi a javasolt. Hiszek abban, hogy a gondolatokkal lehet gyógyulni, illetve az odafigyeléssel. Azt szeretném, ha nem jönne el az az idő, hogy nekem kés alá kelljen feküdnöm, annak ellenére, hogy az orvosom tájékoztatott a mellékpajzsmirigyben lévő daganat milyen károkat okozhat a szervezetemben. Várom válaszát, köszönettel: Andrea
Átérzem gondját és problémáját. Írása arra késztet, hogy amennyiben egy kis időm lesz, akkor erről részletesebben írjak.
Most csak néhány alapvető dolgot foglalok Önnek össze:
A négy mellékpajzsmirigy a pajzsmirigy lebenyei mögött (mellett) helyezkedik el. Ritkán egy ötödik is van, ami többnyire a mellkasban, ritkábban a thymusban található.
A mellékpajzsmirigy-működése fokozott lehet elsődlegesen, másodlagosan vagy harmadlagosan.
Elsődleges, primer hyperparathyreosisról (mellékpajzsmirigy túlműködésről) beszélünk akkor, ha egy (esetleg több) mellékpajzsmirigy autonóm módon működik fokozottan, termel több hormont, mint ami a normocalcaemia fenntartásához szükséges. Ebben az esetben tehát a visszacsatolási „feed-back” mechanizmus nem, vagy nem kielégítően müködik: a hypercalcaemia ellenére sem csökken a parathormon szekréció. (Újabb vizsgálatok szerint valamelyes visszacsatolás mégis van, inkább a kalcium-szenzor „set point-”jának magasabb szintre való eltolódásáról van szó).
A túlműködés oka lehet egy mellékpajzsmirigy adenomája (80–90%), hyperplasiája (5–10%) vagy carcinomája (4–8%). Ritkán több adenomás mirigy is található
A mellékpajzsmirigy-túlműködés mindig krónikus megbetegedés, de előfordulhat az ún. „viharos” forma (parathyreoid storm) is, ami igen jelentős hypercalcaemiával, hányással, kiszáradással, nemritkán akut hasat utánzó kórkép formájában jelenik meg. A szérum kalcium a primer hyperparathyreosis minden formájában a normálisnál nagyobb, a -foszfát gyakran kisebb, a -parathormon nagy, de lényegesen nagyobb érték csak carcinoma esetén található. nagyobb. (4 mmol/l feletti hypercalcaemia is carcinomára gyanús.) Az alkalikus foszfatáz enzim aktivitása nem gyakran növekedett.
Másodlagos, szekunder hyperparathyreosisról beszélünk akkor, ha a túlműködés oka valamilyen, a hypocalcaemia irányába ható inger, amit a mellékpajzsmirigy fokozott működéssel igyekszik kompenzálni. Veseelégtelenségben, valamint felszívódási zavarokban fordulhat elő. A szérum kalcium normális, illetve a normális alsó tartományában van. A szérumfoszfor az alapbetegségtől függ, veseelégtelenségben nagy, felszívódási zavarban kicsi. A szérum parathormon tartalma igen nagy, a normális sokszorosa (veseelégtelenségben az ún. alacsony csontturnoverű formákban a normális 2–4 szerese, a magas turnoverű formákban sokkal nagyobb).
Harmadlagos, tercier hyperparathyreosisról beszélünk akkor, ha a hosszú ideje fennálló másodlagos hyperparathyreosisban az egyik mellékpajzsmirigy autonommámég a kompenzáláshoz szükséges hormonnál is többet termel, és adenomásan átalakul. Ilyenkor a szérum kalcium a normálisnál magasabb, a szérumfoszfor (minthogy ez az állapot csaknem kizárólag krónikus veseelégtelenségben fordul elő) nagy, a -parathormon pedig igen nagy mértékben emelkedett.
Gyakoriság
A primer, adenomás hyperparathyreosis a diabetes mellitus és a pajzsmirigybetegségek után a leggyakoribb endokrinológiai betegség, nőknél 2-3-szor gyakoribb, mint férfiaknál, becsült incidenciája 100–200/millió/év.
Tünettan
A vezető klinikai tünetek attól függnek, hogy a hyperparathyreosis melyik formájáról van szó.
Primer hyperparathyreosis
Primer hyperparathyreosisban Csontos „osseális”, vesével összefüggő, idegrendszeri, emésztőszervi dominanciájú megbetegedésről beszélhetünk, vagy a nagyon gyakori, u.n. kémiai hyperparathyreosisról van szó.
Az osseális formában a csontelváltozások dominálnak. Leggyakoribb a diffúz mészszegénység, de találhatóak specifikus jelek is (bár sokkal ritkábban). Ezek közé tartoznak a csontciszták, a metacarpusok radiális oldalának kimélyülése, a csigolyákon a szklerotikus és mészszegény területek váltakozása. A koponyacsontokon általában nincs elváltozás, a körömpercek viszont gyakran felrostozódnak, ritkán felszívódnak. Ha valamennyi csontelváltozás megtalálható, akkor a ritka morbus von Recklinghausenról (az összes esetek kb. 4%-a) beszélünk.
A vese eredetű „renalis” formában leggyakoribb a vesekő: ez kétoldali és ismétlődő. Sokkal ritkább a vesefunkció romlását is eredményező nephrocalcinosis.
Az idegrendszeri formában a neurotikus tünetektől a valódi pszichózisig minden előfordulhat. Találhatunk autonóm vagy szenzoros neuropátiát vagy neuritist.
A ritka emésztőszervi formában nehezen gyógyuló fekélybetegséget, esetleg pancreatitist figyelhetünk meg.
Kémiai hyperparathyreosisban a betegnek nincs se tünete, se panasza. A betegség tényét csak a rutinvizsgálatok között elvégzett kalcium és foszfor kóros volta, illetve az ezt követő parathormon-meghatározás alapján mondjuk ki. A csontok mészszegénységéről természetesen csak annak pontos, oszteodenzitometriás meghatározása alapján nyilatkozhatunk.
A betegségnek vannak általános tünetei is: émelygés, hányinger, polyuria, polydipsia, rossz közérzet. A csontok – ha nem törnek el – nem fájdalmasak. Kémiai hyperparathyreosisban rendszerint ezek a tünetek is hiányoznak.
A betegség – a ritka viharos formától eltekintve – nem halálos, de előbb-utóbb az életminőséget, sőt az életet is veszélyeztető komplikáció kialakulásához vezet, ezért még a kémiai formában is megfontolandó a műtéti megoldás.
Diagnosztika
A diagnosztikáról két szempont alapján beszélhetünk. Az egyik magának a betegségnek a felismerése, a másik pedig az adenoma lokalizációja.
A felismerésben a már vázolt szérum kalcium, -foszfát és -parathormon, valamint a vizeletkalcium meghatározása a döntő. Javasolható a szérumkalcium rutinszerű meghatározása, de csontritkulásban vagy recidiváló vesekövességben ennek elvégzése kötelező. Ajánlatos néhány csontfelvétel készítése (a csöves csontokról, pl. a kézről és a medencéről). Kémiai hyperparathyreosis gyanujában, de a többi formában is lehetőleg végeztessünk oszteodenzitometriát.
Szekunder hyperparathyreosis
Szekunder hyperparathyreosisban valamilyen, a hypocalcaemia irányába ható ingert a mellékpajzsmirigy fokozott működéssel kompenzál, megkísérli a normocalcaemia helyreállítását. A szérum kalcium tehát nemhogy nem nagyobb a normálisnál, hanem annak alsó határa körüli. Leggyakoribb krónikus veseelégtelenségben, ahol viszonylag korán megjelenik. A dialíziskezelés a szekunder hyperparathyreosist nem szünteti meg, a megnövekedett vesebetegség-tartam inkább súlyosbítja a tüneteket.
Ebben az állapotban a mellékpajzsmirigy fokozott működésére visszavezethető tünetek:
- Csonttünetek, melyek hasonlatosak a Von Recklinghausen-kór tüneteihez, vagyis csontciszták láthatók, nem ritka az acroosteolysis és a körömpercek felszívódása. Különösen gyakori a csigolyákon a szklerotikus zárólemezek és a mészszegény csigolyatestek váltakozásából adódó “csíkozottság” (rugger-jersey spine).
- Az vérszegénység, anémia gyakori tünet, amit többek között a parathormon igen nagy vérszintjére is visszavezetnek (toxikus hatás? myelofibrosis?).
- súlyos neuritisek és neuropátiák, valamint a
- metasztatikus kalcifikáció.
Szekunder hyperparathyreosisban valamennyi mellékpajzsmirigy túlműködik. Az állapot kezelésére azonban általában csak a dialízis idején van szükség.
Terápiás elvek
- Aktív D-vitamin (1,25 dihidroxikolekalciferol [0,25–1,5 g p. os], 1-hidroxikolekalciferol [0,5–2,0g per os]). Calcitriol (calcijex néven) adható dialízisenként 1–2 g mennyiségben: egyesek ezt még előnyösebbnek is tartják, mint a per os adagolást, mert szerintük jobban telíti a mellékpajzsmirigy kalciumkötő receptorait, és így inkább akadályozza a mellékpajzsmirigy-hyperplasia és a szekunder hyperparathyreosis kialakulását.
- Kalcium (-karbonát vagy -citrát) napi 2–12 g mennyiségben.
- Optimális dialízisfolyadék (a kalciumtartalom szempontjából is).
- Foszfát-kötők (kalcium karbonát, -acetát, sevelamer HCl) adása
- Kalcimimetikum (cinacalcet) adása, mely csökkenti a parathormon képződését és szekrécióját, a mirigyek hypertrophiáját és hyperplasiáját, de csökkenti (talán ezáltal) a szérum kalciumot is.
- Ritkán sebészi megoldás: szubtotális parathyreoidectomia, (három mirigy eltávolítása és egy mirigy csonkolása), illetve totális parathyreoidectomia (mind a négy mirigy eltávolítása, egy mirigy felszeletelése, egy szelet autotranszplantációja az alkar bőre alá, a többi szelet cryopraeservatiója).
Remélem ezzel az összefoglalóval többet tud a betegségéről. Konkrét választ nem adhatok, hiszen az Ön további adatait nem ismerem.
A lényeg: lehet segíteni!
Jó egészséget kívánok: