|
Kérdezz-felelek
Kérdésem az lenne, hogy gyermekeimnél okozhat- e gondot az, hogy autoimmun hypothyreosisom kapcsán én kerülöm a jódot, és pl. itthon jodmentes patikai sót használok az egész család étkezésénél.
Az esetleges jódhiany a gyerekek koncentrációs problémája kapcsán merült fel nemrégiben. Hogyan lehetne megállapítani, hogy jutnak-e elegendő mennyiségű jódhoz? Illetve ha jódpótlást kellene alkalmazni náluk, mert esetleg kiderül, hogy tényleg hiányuk van, akkor honnan tudhatjuk, hogy ők nem autoimmun betegek-e esetleg, mint én, és ez esetben nagyobb kárt okozhat a jód, mint hasznot.
Segítségét előre is nagyon köszönöm,
Üdvözlettel,
RGP
A jód szintet a vérben és a vizeletben is meg lehet határozni!
A jódbevitel és a keringő pajzsmirigy antitestek jelenléte közötti összefüggés összetett kapcsolt van. A jódbevitelre szükség van, de a jőd kétélű fegyver is lehet, mert túlzott mennyiségben autoimmun folyamatot válthat ki. A keringő TPO-antitestek és a Tg-antitestek mind a stabilan magas jódfogyasztású, mind az enyhe és közepes jódhiányos (ID) populációkban gyakoriak . Például Kínában 3 évvel a sójodizálás 1996-os bevezetése után az autoimmun pajzsmirigygyulladás előfordulása 0,5% volt az enyhén hiányos jódbevitel területén, 1,7% a nem megfelelő jódbevitel területén, de 2,8% a túlzott jódbevitel területén . Dániában, korábban enyhe vagy közepesen súlyos ID régióban (a vizelet jódkoncentrációjának mediánja 61 µg / l), 5 évvel a só kötelező jóddúsítása után a jód állapota jelentősen javult (a vizelet jód mediánjának mediánja 101 µg / l), de a pajzsmirigy antitestek prevalenciája nőtt, azaz a 30 NE / ml> TPO-antitest 14-ről 24% -ra, a> 20 NE / ml-es Tg-antitest pedig 14-ről 20% -ra nőtt .
Az ajánlott jódbevitel eltérő az egyes korcsoportokban
Populációs vizsgálatok alapján a felnőttek vizelet jódkoncentrációjának átlagos értéke 100–200µg / l. Azoknak a hatóságoknak, amelyek bevezetik az élelmiszer-ellátás jóddúsítását egy országban (pl. Egyetemes só-jódosítás), biztosítaniuk kell, hogy az ilyen dúsítást nagyon óvatosan vezessék be; Dánia kiváló példát mutat be ennek megvalósítására . Olyan országban élők, amelyek nem rendelkeznek jóddal dúsított élelmiszer-ellátással, és kerülik a jód fő táplálékforrásait, azaz a tejet és a tejtermékeket, a tenger gyümölcseit, különösen a foltos tőkehalat, a tőkehalat, a rákot, a nagy / dublini öblös garnélarákot (gyakran scampinak hívják). ) és kaviárt és nem használnak jódozott sót, érdemes napi 140-150 µg jódot tartalmazó napi kiegészítést vegyenek be a pajzsmirigy védelmére lehetőség szerint szerves formában pl. hallal, a tenger gyümölcseivel) . Bár az igen magas a jódtartalma miatt el kell kerülni a barna hínár (pl. Moszat / kombu) vagy a barna hínár-kiegészítők bevitelét, mivel ez túlzott bevitelt eredményezhet. Érdekes megfigyelésről számoltak be az elmúlt évben a Budapesten rendezett Európai Pajzsmirigy Társaság kongresszusán az ír kutatók, akik megfigyelték, hogy a tengerpart 20 km-es körzetében a jód tengerből a levegő útján is terjed és nincs szükség külön jód bevitelre sem.
Életkor Jód ug/dl
0-6 hónap -
0-12 hónap 70
7-12 hónap 90
1-6 év 90
11-14 120
15-17 130
>18 év 150
Terhesség 200
Szoptatás 200
A jódbevitele szempontjából lényeges élelmiszerek, ill. adalékok
1. Himalájasó vagy jódozott tengeri só: egy csipetnyi himalájai só
2. Áfonya: 10 dkg áfonya – 400 mikrogramm jódot tartalmaz
3. Tej (?)1 pohár (3 dl) tej – 45 mikrogramm jódot tartalmaz
4. Tengeri halak: 10 dkg tőkehal – 250 mikrogramm jódot tartalmaz
5. Aszalt szilva 5 db aszaltszilva – 13 mikrogramm jódot tartalmaz
6. Tojás 1 tojás – 12 mikrogramm jódot tartalmaz
7. Joghurt 3 dl joghurt – 90 mikrogramm jódot tartalmaz
8. Burgonya 1 közepes burgonya – 60 mikrogramm jódot tartalmaz
9. Eper: 10 dkg földieper – 13 mikrogramm jódot tartalmaz
JÓ EGÉSZSÉGET, ÜDVÖZLETTEL: