|
Papp GyuryLelki Segítő és Spirituális TanácsadóElérhetőségeim: Telefon: 06-70/420-21-44 - telefonos tanácsadás és időpont egyeztetés Ha CSAK a magas telefonköltség miatt nem hívsz! - visszahívlak! E-mail: samael144@gmail.com Blog: http://dogmaknelkul.blogger.hu Facebook: https://www.facebook.com/gyury.papp.1 |
Kérdezz-felelek
31 éves nő vagyok. Több, mint egy éve volt egy szakításom amin nem tudom magam túltenni. Én mondtam ki a végét, de nem ezt akartam legbelül. Jött még egy darabig, de feladta. Én nem keresem, mert nagyon büszke vagyok (nem tudom mire mikor nekem kellett volna békejobbot nyújtani) egyszerűen nem megy. Ő is nagyon makacs de neki van oka rá. Szendvedtünk én sokkal jobban. Mindenkit elutasítok elküldök aki közeledne. Szakítás után 11 hónapi senkim nem volt és ezt a fiatalembert is hamar elküldtem, mert "nem ő volt".
Amikor az exel találkoztam egy olyan hatalmas megnyugvást éreztem hogy elmondani nem tudnám. Ahogy a közelembe jött mintha kicsúszott volna a talaj a lábam alól. Mintha "hazaértem" volna.
Mérleg és halak jegyű vagyok nagyon érzelmes, örök ábrándozó, álmodó. Tulajdonképp mindig ide menekültem.
Nem is a testi rész hiányzik nem vele szemben, hanem a lelki. És fáj, hogy ő már ezt nem így érzi. van valakije, de megcsalta már azt a nőt, nem találja ő sem a helyét és nem boldog ahogy én tudom-
Nekem a vágyakozásomból eredően (mert biztos vagyok benne mindez lelki eredetű nálam) lett egy nyaki sérvem (úgy tudom a nyak betegsége egy dologhoz való makacs ragaszkodás) és egy nőgyógyászati fertőzés, pedig senkivel nem voltam. Nem veszek mást észre nem kell. Tudom azt az Érzést nem fogom érezni és a testi dolog önmagában nem érdekel már, ha nem érzem, hogy szeretnek és viszont. Ismerőseim nem ismernek rám, egy jó barátom azt mondja szándékosan tönkreteszem magam Úgy érzem mielőtt ezt az embert megismertem szürke volt minden és most ugyan oda estem vissza... és ezt százszor nehezebb megélni, hogy tudom már másként is érezhetnék. Köszönöm, ha válaszol! Szeretettel! Lívia
A csillag JEGYEI MÉG HAJLAMOSABBÁ TESZIK ARRA AZ ÉRZÉKENYSÉGRE, HOGY MINÉL JOBBAN FELISMERJE ÉLETFELADATÁT, Az Ön esetében erősen javasolnék egy személyes találkozót, mert így a körülmények ismerete nélkül csak általánosságokat írhatok. Megtalálható vagyok a FB-n is : www.facebook.com/gyury.pappszalay .
Várom jelentkezését, addig is áldott napot:gyury
Köszönöm, hogy fogad!
Kérdésem az, hogy félidős terhességgel mennyire ajánlott hozzátartozó temetésén részt venni, természetesen a bent lévő Pocaklakóra való tekintettel.
Próbáltam utánaolvasni és kérdezni, sok helyen azt találtam, hogy jobb ebben az időszakban kerülni a hasonló helyeket az “energiavámpír”, alacsony rezgésszintű szellemek miatt, akik könnyebben ráakaszkodnak pocakban lévő és pocakon kívüli kicsikre.
Szeretnék részt venni a temetésen, de ha a pici szempontjából nem biztonságos maga a hely, természetesen más módon és helyen is el lehet búcsúzni szeretteinktől.
Köszönjük, hogy segít nekünk ebben a kérdésben!
Elizabet és Pocaklakó :)
Csak annyit szeretnék tanácsolni, hogy kérjék meg mindketten az Angyalokat, hogy vigyázzanak Önökre úgy ahogy máskor is!
Nem lesz semmi gond, csak ne zaklassa fel magát túlzottan!
További áldott életet: gyury
Az alábbi témákban kérném a segítségét:
A várandósságom óta mindig felébredek éjjel 2 és 3 óra között. Konkrét álmokra nem emlékszem, viszont nagyon félek, remegek ilyenkor. Ez kb 5-6 éve tart, nem tudom az okát, Ezotériai úton annyit sikerült kiderítenem, hogy lelki okai vannak. Több módszerrt kipróbáltam, nem múlt el. A másik, hogy általában nagyon félek az élettől, attól, hogy nem szeretnek, hogy elvesztem az egzisztenciámat. Sajnos le vagyok bénulva, mióta a férjem elhagyott minket és nem is tudok semmire koncentrálni, csak arra, hogy jöjjön már vissza hozzánk. Akkor vagyok boldog, ha vele beszélek telefonon vagy találkozunk, de ő menekül tőlem. Retteg tőlem a saját szavai szerint és nem bír elviselni és ez kb. azóta van amióta gyermekünk született. Erre is kérnék megoldást, mert ez az állapot ez így semmilyen szempontból nem jó és nem normális. Szeretném, ha eltűnnének ezek a blokkok az életünkből és újra szerelmesek lennénk egymásban. Szeretem őt és nem akarom elveszíteni, nélküle fél ember vagyok. Szeretnék boldog, igazi családot vele. Segíts kérlek. Alina
Szívesen segítenék, de problémája annyira összetett, és leveléből érezhetően annyira elkeseredett, hogy az a néhány frázis, amit ideírhatnék, nem hiszem, hogy sokat segítene. Ha nagyon kilátástalannak érzi az életét, keressen meg, és egy személyes találkozás keretében átbeszéljük.
további áldott életet: gyury
Kedves György!
Régebben már írtam Önnek a nagylányommal kapcsolatban....a \"beszédfejlődési rendellenességéről\" és a minimális alvásigényéről...
Előbbivel nem jutunk dűlőre. Ennek egyik oka talán, hogy minél inkább fejlődöm spirituálisan (pránanadi) annál inkább belelátunk egymás fejébe, aminek örülök is meg nem is....Na mindegy, ezen igyekszem nem aggódni...több-kevesebb sikerrel....és plusz jó hír, hogy egyszer-egyszer már előfordul hogy hallgat rám...
Utóbbival viszont újra problémáink vannak. Nyáron kialakult egy napi rendünk aminek az alappillére az volt, hogy legalább 4-5órát a szabadban voltunk, így többnyire az alvás is működött.....most viszont a hideg miatt a 4-5óra nem működőképes, na én ettől függetlenül úgy gondoltam tartjuk a napirendet, de ebben a lányaim (kisebbik 16hónapos) nem voltak partnerek....egyszerűen esélytelen őket napközben elaltatni....Most úgy állunk, hogy 9körül kelnek(persze éjjel is ébrednek párszor), napközben nem alszanak aztán este 6-8 körül egy félórát-órát és utána éjfélig fent vannak.
Azt megértem hogy a kristálygyermekeknek kicsi az alvásigényük, azt is megértem hogy szükségük lenne ugyanolyan mennyiségben a friss levegőre mint nyáron, .....de azért ezt így ebben a formában túlzásnak tartom. Értem, hogy tükröt mutatnak a gyermekeim és igen én sem szeretek aludni és én sem szoktam hallgatni másra és én is nagyon makacs tudok lenni.....de akkor most mit csináljak? Mindamellett hogy rettenetesen fáradt vagyok, nagyon aggódom értük....hiszen elméletileg alvás közben fejlődik az idegrendszerük és dolgozzák fel a nap eseményeit....
Nagyjából az összes gyerekes ismerősömet végigkérdeztem \"mit csináltok a gyerekkel télen???\"szlogennel, de nem nagyon \"értették\" miről beszélek...
Komolyan ennyire rosszul csinálok valamit????
Válaszát előre is köszönöm és kellemes ünnepeket kívánok!
m.mony
Kedves Mony
A mostani időszak a PIHENÉSRÓL szól, és az is hasznos, ha aktívan kint IS vagyunk a szabadban, de semmit sem szabad „ortodox” módon felfogni.
Egy dolog van amit nem tarok helyesnek, az pedig az AGGÓDÁS!
A gyerekek akkor is „tanítanak” amikor alszanak. Mi is korán lefekszönk pedig kislányunk már majdnem 10 éves, ja – nem nézünk TV-t mert nincs, - és lefekvéskor is ráfigyelünk amikor biztonságban érezi magát - pillanatok alatt elalszik.
Ha valami rossz van a fejében, megkéri az édesanyját, hogy „szedje ki a fejéből a rossz gondolatokat ! ?” Fontos még a következetesség, ami a rendszeresség kialakításának előfeltétele.
Talán ennyit tudnék válaszolni a kérdésére.
Én is kívánok áldott ünnepeket kedves családjának: gyury
A kisfiam aki most 4 éves,amikor 2 évesen elkezdett beszélni több alkalommal előfordult,hogy beleszólt a gondolataimba amikor azt hittem ő alszik. Pl. eszembe jutott amikor siettem és átfutottam egy többsávos úton
és hasra estem vele 5 hónapos terhesen.Pont egy üveg tetejére, amit magammal cipeltem. Bevéreztem, placentaleválással kórházban feküdtem vele,saját felelősségre kijöttem, mert muszáj volt... csoda, hogy él. Lényeg, hogy amikor 2 éves volt és nekem eszembe jutott a futás és esés ő álmában keservesen felsírt és szólt, hogy: \"ne meséld el amikor az úton mentünk... \" ismerte a helyet és számomra egyértelműen beazonosította a helyet az ő szavaival, amiket már nem tudok pontosan felidézni.
Vagy pl. amikor én félálomban voltam, ő aludt, álmomban zsemlét kentem neki, ő meg megszólalt, hogy nem kérek zsemlét...Csodálkoztam, kissé és meg is ijedtem tőle. HOGY LEHETSÉGES EZ?
Nagyon sok borzalmas dolgon mentünk át a terhesség alatt és az első néhány évben.
Nekem csak egy szakasza volt ez az életemnek,de neki az alapok voltak finoman szólva nagyon rosszak.
Most sem túl rózsás a helyzetünk, de sokkal jobb.
Fog azokra emlékezni amik vele történtek a hasamban és utána levő pár évre, vagy csak ha tudatosan előhívja felnőtt korában? Tudjon róla, vagy inkább hallgassak előtte azokról amik történtek? (Abortuszra volt előjegyezve... arab papa nagyon nem örült...bánatomban bántottam a hasam...idegbecsípődésem volt 5 hétig,lázas állapotok hetekig, epegörcsök kb.fél évig, heveny hasnyálmirigy gyulladás..kórház..műtét.. koponyabevérzés...menekülés...nélkülözés ...)
HOGY NEVELJEM ÚGY, HOGY NEKI LEGYEN ÖNBIZALMA?
Amúgy nagyon mély érzésű gyermek, szereti az állatokat és a kisbabákat.
Egyedül nevelem, alkoholista nagypapa segítségével (ő viszi haza az oviból amíg dolgozok). Nekem egyedüli gyermekem.Apa részéről vannak féltestvérei. Társaságba nem járunk.
Istenben és az emberekben csalódtam. Nagyon fel kellene turbóznom magamat hogy legyen bennem akarás.
Fő problémám, hogy hagyom magam megalázni és gyáva vagyok.Hogyan változhatnék meg? Hogy lehet boldogabb a fiam? Bármilyen véleményt, ötletet szívesen fogadok.
Köszönöm, hogy elolvasta a levelemet.
Az első jó hír amit írhatok, hogy kisfia már születése előtt tudta, hogy hova fog születni, kik lesznek a szülei, és azoknak mi az életfeladatuk, milyen karmával születtek erre az élertre, és mit fog mellettük megtanulni, és ENNEK ellenére meg akart születni és meg is születet! Tegyen továbbra is a szíve szerint, és szeresse – és akkor semmit sem tud elrontani. Semmit sem kell másként csinálni mint eddig, csak amit csinál, azt szívvel-lélekkel tegye, ne akarjon megfeleni senkinek!
Nyugodtan kérhet GONDOLATBAN tanácsot kisfiától, és nyugodtan hallgathat rá, bármrnnyire is abszurd is az. Ne féljen! - ezek a traumák igazán Önnek traumák, nem neki, mert Ő felkészült ezezkre lélekben, csak csak Ön nem!
Az Isteni gondviselés sokkal mélyebben szövi át életünket, mint azt a hétköznapokban gondolnák az emberek, csak ebbe a gondviselésbe bele vannak szőve különböző bróbatételek, és csak ezek után lehet tovább lépni!
Addjon hálát a Teremtőnek, hogy ilyen gyermekkel ajándékozta Önt meg, és próbáljon megélni minél több boldog pillanatot kisfiával, mert egy gyermek fejlődéséhez erre van szűkség, semmi másra.
A legtöbb felnőt a nehéz gyermekkorára panaszkodik, pedig a legtöbb esetben csak a szülők odafigyelése maradt el, vagy hiánzott az egyik szülő.
Végezetül azt tanácsolom, hogy fiával harmóniában válasszon magának párt, nevelő papát, - mert sokkal jobb egy nevelőpapával leélt boldog gyermekkor, mint egy édesapával leált görcsös félelemmel teli. Most is hallgasson a szívére, és ezen az úton keresztül tanuljon kiállni magukért, érzelmi kompromisszumok nélkül.
Remélem tudtam néhány új támpontot adni, áldott és boldog életet: gyury
Köszönöm szépen a választ. Ha a szívem szerint döntök akkor 100felé szakadok egyszerre......azaz sok minden érdekel; számmisztika, asztrológia, pszísebészet, grafológia, kineziológia, pnadi...(a teljesség igénye nélkül...).
Sajnos a lehetőségeim nem engedik meg hogy tanfolyamról tanfolyamra járjak, így csak remélem, hogy most jó felé haladok....
Igazság szerint gyerekkorom óta úgy érzem, hogy \"késésben vagyok\", nem a \"dolgomat\" teszem és ez a gondolat egyre inkább nyomaszt.....
Mindenesetre a hónapban elmegyek a PN2-re....aztán meglátom....
Köszönöm, hogy időt fordít rám!
Kellemes napot!
m.mony
Régebben már írtam Önnek és sokat segített a válasza....
Most ismét elbizonytalanodtam....
Nemrég részt vettem a prána nadi első tanfolyamán ....nagyon jó volt, de amennyire úgy éreztem előtte, hogy az én utam a gyógyítás most pontosan annyira úgy érzem nálam spirituálisan fejlettebb embereknek feladata ez....persze attól függetlenül, hogy ez egy bárki által elsajátítható technika....
A másik dolog: Meditáció közben nagyon érdekes élményem volt; egy furcsa érzés járta át a testemet és azt éreztem, hogy vagyok én és van a fizikai testem amiből akár ki is léphetek ha szeretnék.....érdekes volt és bár tudom, hogy van aki ki tud lépni a testéből ezzel kapcsolatba ezidáig szkeptikus voltam.... azóta viszont nem sikerült ilyen mély meditatív állapotba kerülnöm....ez akkor teljesen spontán történt....
Na és a kérdés; Mit kellene tennem a fejlődésem érdekében? Hogyan tovább?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel:
m.mony
A testből való kilépést ne erőltesd, mert vezető nélkül olyan helyekre is be lehet „nyitni” - „kalandvágyból” aminek a következménye nagyon kellemetlen is lehet. Na és a KÉRDÉSED: Már az előzőekben írtam: csak a szíved szerint dönts, nincsenek extra feladatok a fejlődésed érdekében, mindent a megfelelő helyen, és időben meg kapsz, nem kell „görcsölni” csak figyelni a lehetőségeket – LAZÁN! További Áldott életet: gyury -
Szeretném megkérdezni, hogy hogyan tudnék spirituális tértisztítást végezni?
A spirituális fejlettségnek milyen fokozataira kell eljutnom ahhoz, hogy tisztán látóvá váljak? Hogyan segíthetem elő ennek a képességnek a kialakulását?
(rendszeresen meditálok)
A spirituális fejlettséget nem a „Richter” skálához hasonlóan mérik, úgy hogy amíg ilyen kérdések merülnek fel, addig még nagyon hosszú útra számíthat! Megértését köszönöm:
Ferjemmel kulfoldon elunk es csaladtervezesen, baban dolgozunk amiota megismerkedtunk, ez lesz a harmadik eve. Egesznap erre az egy gondolatra, belso hangra figyelek, az utobbi idoben egyre erosebb, es nem tudom miert, de nem tudom megallitani vagy kikapsolni es talan nem is akarom. Anyava szertnek valni. Ferjem turelemes velem. Megtudna e nekunk mondani, hogy mitol van ez, mikor valaszt a lelek szulot?
A masik amit szeretnenk kerdezni, hogy igy akik mint mi is kulfoldon talaltuk meg boldogulasunkat, munkankat, eltunket, mi az oka ennek, hogy nekunk itt kell szerepet vallalni es a helyunket megallni? A ferjemet pedig a 44-es szam kiseri. Tudna erre valami megfejtest mondani Kedves Szalay Ur?Szeretettel Sky
Mivel privátban is megkeresett kérdésével, itt csak röviden fogok válaszolni. Férfiként csak nagyon érintőlegesen tudok együtt érezni az anyává válás érzésével, de amennyire sikerül, azt tanácsolnám, hogy most egy darabig más érzést próbáljon felerősíteni magában, mert minél görcsösebben ragaszkodik ehhez az ideához, annál távolabb fog kerülni a megvalósulástól. Férje is egy idő után teljesítmény kényszernek fogja érezni azt, hogy az Ön vágya beteljesedjen, de az is lehet, hogy tudat alatt vagy Ön, vagy férje hárítja valamiért azt, hogy megfoganjon a gyermekük. Minden lélek más és más szempontok szerint válassza ki a földi élete karmikus FŐ segítőit, a szüleit, a családját, és csak akkor fogan meg, amikor az számára, a KARMÁJA szempontjából a legoptimálisabb, és ha a szülőket nem érzi még érettnek arra, hogy a megfelelő karmikus körülmények között fogadni tudják, nem fogan meg. Ezért tanácsolnám ezért a „lazítást” és a hitet, hogy MINDEN A MAGA IDEJÉBEN VALÓSUL MEG, hiába vagyunk türelmetlenek. Az hogy most külhonban találják meg boldogulásukat, a mai világban szerintem természetes, és ez nem játszik annyira közre, hogy a fogantatás létre jöjjön.
Férje 44.es számára pedig egy honlapról az alábbi üzenetet vettem át és szerintem tökéletesen megállja a helyét..: „44: Sok angyal vesz most körül. Kérhetsz tőlük bármit, ami békét hoz a szeretteid és a te életedbe. Ne te mondd meg, miként alakítsanak ki egy helyzetet, csak kérd tőlük, hogy tegyék meg. A Teremtő végtelen bölcsessége vezetni fog (az angyalok segítségével), és meghozza a csodálatosan ötletes megoldást. „
További sok szerencsét, és áldott baba várás:
Az alábbiakban már ezt a kérdést megválaszoltam, azóta sem jött újjabb gondolat! Üdvözlettel:
Egy testen kívüli, őseredet állapotot érzését tapasztalhatta meg, amikor minden EGY! A lélek olyan félelmei jelentek meg, ami a földi élet tanulási folyamatait segíti abban, hogy törekedjen a fény felé. Talán röviden így lehetne ezt az érzést megközelíteni.
További szép napot:
Köszönöm szépen a válaszát!
Még egy kérdésem volna...Nagyon érdekelne a pszí-sebészet és a reiki...később, ha már a lányaimat itthon tudom hagyni pár órára szeretném tanulni is ezeket, viszont nem nagyon találtam még meg a kellő (és hiteles) információt ezekről, ill. a megfelelő tanfolyamot sem. Tudna nekem ajánlani oktatót vagy könyveket? És persze a személyes véleményére is kíváncsi volnék!
Nagyon szépen köszönöm!
móny
Sajnos nem tudok ajánlani senkit, mivel több éve kikerültem azon körökből, ahol figyelemmel kísérhettem mások efajta munkáját, a könyvből való tanulást pedig szintén nem ajánlanám, mert a könyvek ugyan úgy mint az ezoterikus mesterek minket találnak meg, és nem mi őket! :-))))
Ha viszont valaki felajálja, hogy segít Önnek, azt érdemes lesz megfontolni.
A Reikit ajánlanám előszőr, mert az segít azután a többi "segédtudomány" tanulásában. További sikeres haladást az ÚTON:
Kedves György!
Kétéves nagylányommal kapcsolatban fordulnék Önhöz.
Ő valószínűleg kristály gyermek (nekem pedig sok indigó tulajdonságom van), bár ebben nem vagyok teljesen biztos.
Nagyon határozott és makacs és időnként hihetetlen dolgokat tud kitalálni...a problémám az,hogy semmivel nem tudok hatni rá, amit mondok elengedi a füle mellett és csinálja azt amit Ő kitalált. Igyekszem csak olyan szabályokat hozni amik valóban szükségesek és amiben lehet, alkalmazkodom hozzá, de sehogysem tudom megértetni vele,hogy van amit nem lehet...pl. hogy nem szaladhat ki az autók közé, vagy nem ugorhat le a lépcső tetejéről bízva abban,hogy elkapom...ha beszalad a hinta alá és megüti magát az még nem jelenti azt,hogy két perc múlva nem próbálkozik újra....
Amivel ugyancsak nem tudok mit kezdeni az a minimális alvásigénye, ha éppen olyan kedve van nem hajlandó elaludni,vagy hajnal 2kor úgy dönt reggel van (nincs konkrét napirendünk,nem is próbálkoztam a kialakításával,mert esélytelen és én sem szeretem a felesleges \"kötöttségeket\")....
A beszédfejlődésével kapcsolatban is azt látom,hogy mivel megérteti magát mutogatással egyszerűen nincs kedve beszélni....
Az igazsághoz hozzá tartozik,hogy saját magammal megyek szembe...én sem hallgatok senkire,makacs vagyok és az alvást felesleges időtöltésnek tartom....szóval matt helyzet.
Szóval így röviden ez volna a probléma és nagyon várom az ezzel kapcsolatos gondolatait!
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Kellemes napot!
móny
Kedves mony!
Röviden a gyerek nevel, és nem a szülő! Nézzen Ön Ön-magába, és rájön, hogy gyermeke egy tökéletesen csiszolt „görbetükröt” tart Ön a család és környezete elé!
Valószínűleg Ön a „nagy felnőttként” ugyan úgy fittyet vet a szabályokra, mint gyermeke, aki, ha valóban kristály, akkor HALLJA AZ ÖN GONDOLATÁT, illetve KOMMUNIKÁL a felsőbb énjével. A verbális kommunikáció mellőzése szintén ennek a következménye, mert többnyire a mentális, és metakommunikációt részesíti előnyben, mert jelenlegi világunk már csak ami teljesítménykényszerességénél fogva a VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓT ISMERI „CSAK”! Ezért van manapság az, hogy egyre több „beszédfejlődési rendellenesség tapasztalható” a gyerekeknél, pedig a legtöbb esetben inkább a szülőknél kellene keresni a problémát! Az alvásról csak annyit, hogy ez teljesen típusos a „kristályoknál”, úgy hogy megfelelő nyugodt, ENERGETIKAILAG TISZTA, „szellem, entitásmentes” körülmények biztosítása mellet van esély arra, hogy rendszeres alvásra vehető rá, de KÖVETKEZETESSÉG NÉLKÜL, EZ SEM MŰKÖDIK!
Ha lennének még kérdései, szeretettel várom a Gyöngyházban. www.asztralutazas.hu/index.php/arjegyzek/Arjegyzek-+TERKEP.html
További jó egészséget:
Még nagyon friss az esemény, és ezért még nagyon aggódom Kérdésem az lenne, hogy indokolt-e az aggódásom,vagy végre nyugodt lehetek? Lányom kisfiát már 9 hónapja mi neveltük.Már születése óta is többet velünk volt, mint otthon.Most kértem a lányomat, hogy a kisfiút vegye magához. Ő sok dologra hivatkozik, és ez neki nem tetszik.Igazán nem is akarta. Mi már nem vagyunk fiatalok, és azt gondoltam,hogy talán már rádöbben a lányom,hogy mégis mellette a helye.Aggódom, mert pánikra hivatkozva a lányom alig két nap után úgy gondolta, hogy mégis csak jobb lenne, ha még legalább egy évig mi nevelnénk.Most a kisfiú második osztályos. Aggódom, mert szinte rettegek attól,hogy mikor fogja bejelenteni, hogy mégsem akarja nevelni. Csak a káosz és zűrzavar az életünk a párommal. Egyenlőre még reménykedni sem tudok,hogy végre nyugalmunk lehet. A kis unokát imádjuk, és ő is nagyon szeretett velünk lenni. Most olyan érzésem van,hogy lehet, hogy a kicsi is azt érzi,hogy eldobtam magamtól. A választ előre is köszönöm, egy
aggódó nagymama.
A remény a vágyakról szól, a HIT arról, hogy CSAK AZ TÖRTÉNIK VELÜNK, AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN! Ölelje magához unokáját, és próbálja megértetni vele, hogy amíg Önön múlik, vele lesz. Ez az egy tanácsom van erre a nehéz helyzetre, és talán annyi, hogy a „kedves édesanyát” szeretettel látnám egy beszélgetésre. További jó egészséget:
Honnan tudhatom, milyen jelekből kellene éreznem, látnom, ha párommal lejárt volna a közös időnk, karmánk? Úgy érzem még tennivalón van együtt. Milyen jelekre, vagy dolgokra figyeljek, amiből megerősítést kaphatok?
Köszönettel:Éva
A szeretet egy magasabb foka az elengedés! Ha a párjának az az érzése, hogy mennie kell engedje el. Ameddig közös a karma, addig úgy sem tudnak tovább lépni egyikük sem, de erővel nem lehet ezeket a dolgokat megoldani. A jeleket csak a szívén keresztül fogja érzékelni, s ezek mindenkinél más és más érzetet hoznak elő, NINCS SZABÁLY!!!!Ha folyamatosan jeleket figyelünk, nem jut idő a VALÓS ÉLET MEGÉLÉSÉRE, az agyalás pedig CSAK tévútra tudja vinni az embert, mert az a FÉLELMEKBŐL táplálkozik!. További áldott, és boldog életet:
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Még a bugyim is benedvesedett. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel. Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!
Mielőtt bepánikolnál, nincs semmi probléma, hozzád hasonlóan nagyon sok lány és ÉRETT nő, szereti a nála jóval idősebb férfiak közelségét, és és kedveskedését. Ennek az okát többnyire 7-14 éves kor között kel keresni, amikor nemvolt meg az a maximális odafigyelés és kényeztetés az édesapa részéről, amire IGÉNY lett volna, s ezt szeretnék bepótolni, vagy az édesapát egy nagyapa, vagy egy jóval idősebb „bácsi” helyettesítette, és ez a minta „rögzült” a tudatalattiban, mint nagyon kellemes probléma megoldás.
Én belülről ismerhetem ezt, mivel életem második szakaszában nagyon sok nálamnál jóval fiatalabb hölgyekkel volt kapcsolatom. A legnagyobb korkülönbség 25 év volt, az az, fele olyan idős volt a párom mint én, ennek ellenére 4 kellemes évet tölthettünk együtt, és miután külön mentünk, egy évvel később megköszönte, hogy lezártam a kapcsolatot, és őmennyi mindent tanulhatott ebből a pár évből. Javaslom tehát, hogy ne hallgass a barátnőidre, akik valószínűleg legalább annyi tapasztalattal rendelkeznek mint Te, hanem csak a SZÍVEDRE!
A szexualitás, nagyon fontos az ember életében, és igazán mindig a NŐ dönti el ki legyen a partnere, nem a FÉRFI. A férfiak, csak „próbálkoznak”, d a végleges döntést csak egy NŐ hozhat – belülről, csak a mai világ a kompromisszumokról, a megelelési kényszerekrőlszól..
Ezt azért írom, hogy – kivéve az erőszakot – mindig te döntesz „tiszta” körülmények között, hogy kivel vagy együtt, és ki vezet be a szexualitás rejtelmeibe. Ne siess, úgy érzem ezzel Te is tisztában vagy már. Ha biológiailag érettnek érzed magad, be fogod vonzani azt a férfit, akivel energetikailag is „együtt” tudtok lenni, és nem csak egymás szexuális fantáziáit élitek ki egymáson. Nagyon sok NŐ a szexuális kielégítetlenségéből fakadó vágyat összekeveri a SZERELEMMEL, és a jelenlegi világunkban azért esnek szét a családok, mert csak használják egymást a partnerek, és NEM ÖRÖMÖT ADNAK EGYMÁSNAK!
Befejezésül, a régi magyar HIT rendszer a BOLDOG ASSZONY HIT, a kielégített asszonyról szólt elsősorban, és nem valami megfoghatatlan, a szellemvilághoz kapcsolódó hitrendszer volt.
Egy kiegyensúlyozott, kielégített nőnek, akinek HORMONÁLISAN a ciklusok ütemében szüksége van a FÉRFI energiára, és nem a fantázián, hanem a MEGÉLÉSEN, az ELENGEDÉSEN keresztül, befogadja magába a FÉRFI energiát, az tudja a családot összefogni, a gyermekeket szeretni, és nevelni.. Amilyen példát ad át az anya gyermekeinek, ugyan olyanok lesznek gyerekek is.
Amennyiben további, akár intim, vagy nem ennyire publikuskérdésed van, keress meg a privát e-mail címemen. Ui. Hamarosan ebben a témában szeretnék feltenni egy cikket a SZERETETKOMMUNIKÁCIÓJA Blogban itt a Családineten. További sikeres FELNŐTTÉ VÁLLÁST:
Sajnos életemben nagy tragédia történt, elveszítettem elsőszülött fiam,29 évesen öngyilkos lett február 12.-én.
Kegyetlen miket él át a lelkem azóta, hihetetlenül csodálkozom, hogy hogyan bírom el a napokat, heteket egymás után,...
Azóta amikor mód, és lehetőség van rá,kutatok,keresek a neten a lélek, a szellemvilági dolgok után, több könyvet olvastam azóta ami ezzel a témával foglakozik...mert hiszek benne hogy a halállal nincs vége,...
Azt raktam össze az olvasottakból, hogy Kicsimnek lejárt a küldetése,..
Sajnos túlontúl érzékeny volt erre a világra, szerelmi csalódás, italhoz,droghoz vezette, és sajnos munkanélkülivé is vált....Próbáltam segíteni, ahogy tudtam, kevésnek bizonyultam...
Nincs nap,hogy azóta ne tettem volna fel magamnak a kérdést, miért nem tudtam segíteni, miért nem tudtam megakadályozni ezt a szörnyűséget.Nyomás alatt van a lelkem azóta a perc óta hogy megtudtam mit tett.
Arról nem is beszélve, hogy még mindig nem fogtam fel igazából, valahogy nem hiszem még mindig el....
Nagyon jó kapcsolatunk volt, nagyon szerettük egymást,/ különleges kapcsolat volt a mienk,mindig azt mondta:
-Anyu ,nekem Te vagy a legjobb barátom.
Én pedig nem tudtam megmenteni.
Tudnék írni kapcsolatunkról,mennyiszer éreztük meg egymás érzéseit, gondolatait...de nagyon hosszúra nyúlna levelem.
Amit megtett, ahogyan tette, egyszerűen borzasztó teher nekem, és valamiért azt érzem amellett hogy menekülés volt, egyfajta mentés.
Minket mentett..Magától,a tetteinek következményeitől....
Ezt vajon megtudom valaha?Itt most azt szeretném megtudni létezhetne-e kapcsolatba kerülnöm Vele, és mikor, mert erről is olvastam hogy ennek meg van a maga ideje.
Nagyon fontos lenne megtudnom hogy Kicsikém jó helyen van-e,meglelte-e a békéjét.Talán megkönnyebbülne valamilyen szinten az én lelkem is.
Mód van erre?
Mindennap imádkozom érte,és beszélek Hozzá.Nagyon szeretem,ha mást nem is de ezt mindig mondom az én Kicsikémnek.
Van egy kisebb fiam,Ő érte élek,Neki muszáj hogy legyek.
Ők az életeim,próbáltam így élni Velük hogy Értük vagyok.
Kudarcként élem meg a sorsom.
Köszönöm hogy meghallgatott, és várom szíves válaszát.
Nóri
Nem szeretném elbagatellizálni az érzéseit, hisz egy anya számára a gyermekek élete a legfontosabb, és előbbre való mint a sajátja, de TUDOMÁSÚL KELL azt is venni minden szülőnek, hogy gyermekét „csak” KÖLCSÖMBE KAPTA a TERMTÉSTŐL, és mint KÖLCSÖN az vissza is KELL akár, még életünk folyamán is „szolgáltatni”. Arról megnyugtathatom, hogy nincs „rossz” helyen, mivel minden halál, egyben egy másik dimenzióban való újjászületésről s szól, így mint „ÜNNEPET” is felfoghatjuk. A fájdalmat a sok szép közös emlék mulandóságának felismerése adja, de a közösen megélt fájdalmak is erősítik az összetartozás érzését. Sajnos, nem az Ön fia az egyetlen, aki ilyen fiatalon „ezt az utat” választotta, mivel „többnyire” a TEREMTÉS ÚTJA földi elmével felfoghatatlan, és csak az ELFOGADÁS, és az ELENGEDÉS az egyetlen lehetőség, amivel SZERETETTEL el tudjuk engedni SZERETTEINKET.
Lehetne találkozni fia lelkével is,egy Családi Tréning keretében, de jelenlegi lelki állapota – szerintem - nem teszi lehetővé - EGYENLŐRE - ezt a találkozást. Telefonon vegye fel velem a kapcsolatot, további kérdései estén. Üdvözlettel:
egy magas, ősz, bajuszos orvossal vagyok e-mail-kapcsoatban évek óta. (Ez orvos-beteg segítő kapcsolat lennne, nem más.) Írt nekem fel gyógyszert (amire nagy szükségem van). Mivel egész életem történetét is tudja, szeretnék olyan segítséget is kapni tőle, hogy analizálja azt, és segítséget adjon az eddigi életem, viselkedésem elemzésével a további életemre, ill. pszichoterápiár járhassak hozzá. Azt mondja, segíteni akar rajtam. Én mégis azt érzem, "kitérősdit" játszik velem, nem őszinte, stb. Az lenne a kérdésem: Le akar koptatni engem? Rajtam miért nem segít úgy, mint más páciensein? Csak a pénzről van szó? Vagy segít rajtam később mással is, mint gyógyszer, ha betartom amit mond? MIt kell tennem, hogy ne csak a gyógyszert írja ki, hanem segítő beszélgetésre, terápiára járhassak hozzá? Le akar koptatni, vagy tényleg segítő szándékú?
Nem tudom, a nevem elég-e, vagy milyen adatok kellenek ahhoz, hogy lássa a helyzetem?
Válaszát várva
Köszönettel
Erzsi
Kedves György!
2 embernek a hozzám való viszonyát nem tudom megérteni. Az egyik egy férfi. Kb. 18 évvel ezelőtt megláttam őt, és abban a pillanatban azt éreztem, hogy ő a nekem rendelt társ, mi összetartozunk. Mindketten párkapcsolatban éltünk akkor. Folyamatosan figyelemmel kísértem az életét. Többször voltam szerelmes eközben, de őt mégsem tudtam kiverni a fejemből. Amikor mindketten pár nélkül maradtunk, próbáltam felhívni magamra a figyelmet, de köszönésen kívül semmi mást nem tudtam elérni. Most ismét párkapcsolatban élek, szeretem a párom, de mégis érzem a vágyódást felé még ennyi idő után is.
A másik furcsa érzés egy nőhöz kapcsolódik. Egy boltban volt eladó. Soha egy rossz szót nem szólt nekem, de mégis annyira unszimpatikus volt, hogy ha lehetett elkerültem, máshoz mentem. Nem értettem az okát, de ismeretlenül is mérhetetlenül taszított. A sors pedig úgy rendelte, hogy ennek a nőnek a fia az én jelenlegi párom, és kislányom apja. Próbálok mindig kedves lenni, nem kimutani az érzéseimet, de ha lehet, minél messzebbre elkerülöm. Folyamatosan rossz érzésem van mellette, akkor is ha kedves hozzám.
Vajon mi lehet ezeknek az oka? Előző életből maradt élmények ezek? Köszönöm válaszát! Beáta
Kedves Beáta! A „karma” jelent meg személyes életében. Az ok-okozat törvénye.
Az első esetben mint karmikus segítő van jelen életében. Ő - az aki emlékezteti folyamatosan arra az érzésre, amit meg kell találni jelenlegi életében. Sokszor ezt hajlamosak vagyunk azonosítani a szerelem érzésével, de csak egy ÉRZÉS, ami meghatározza döntéseink irányát, rávilágíthat magunkkal kötött kompromisszumainkra. Ha dolguk lenne egymással, akkor ez az érzés kölcsönös lenne.
„Anyósa”esete is típusosan karmikus szituáció. Valószínű, hogy egy korábbi KÖZÖS életükben – mivel jelen életünk szereplőivel, nagyon sok korábbi életünk is volt – olyan kapcsolatuk volt, amikor hasonló rossz érzéseket generált ÖN „anyósában”. Javasolnám, hogy próbálja elengedni ezeket a negatív érzéseket, BOCSÁSSON meg önmagának, és „anyósának” egyformán. Ha őszintén tudja szeretni gyermekét és a párját, próbálja ezt a szeretetet gyermeke nagymamája felé is sugározni. További áldott életet:
Így legyen!