|
Orsolics Zoltán ZénóSzociális szakember, ifjúsági tanácsadóNem boldogul kamasz gyermekével? Az, az érzése, hogy esetleg drogokat fogyaszt? Nem tud megbízni gyermekében, esetleg úgy érzi, nem tehet semmit a kapcsolatukért? Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/315-57-46 E-mail: info@kamaszszerviz.hu Honlap: http://www.kamaszszerviz.hu http://www.drogtanacsado.hu |
Kérdezz-felelek
34 éves anyuka vagyok, aki 2004-ben elvált, van egy 13 éves és egy 3 éves fiam,de a nagyobbik fiam nagyon megváltozott és az apjához szeretne költözni.Mostanában minden hétvégét ott töltött az apjánál, soha nem tiltottam el, de most vasárnak,ugy jött haza , hogy el akar költözni, én mondtam hogy szeretnék vele beszélni, a félévi bizonyítványról, kiváncsi voltam, hogy bevallja-e, hogy bukott angolbol.Ő letagata, én fejbevágta, ő meg nekem jött, és azt kiabálta, hogy ne akard, hogy agyonüsselek,utánna elrohant itthonról.Megkerestük, utána idehivtuk az apját, hogy mi történt vele, miért ilyen, de semmit nem mond, csak el akar költözni itthonról.Egy hétre elengedtem,hogy gondolja át, ők már voltak a családsegítőnél, mert nem akar visszajönni, engem is behivattak.Azt mondták hogy hagyjam békén ezen a héten, ne hivjam, ne találkozzak vele,még arra is felvlágosítottak, hogy nem is kérhetem, hogy hazajöjjön, mert már nagykoru hiába van nálam elhelyezve, sokat veszekedtünk mostanában,nem igazán volt meg a közös hang kettönk között, mert nem küld az apja gyerektartást már augusztus óta, albérletben élünk, nekem csak 26.600 ft jövedelmem van, meg az alkalmi munkáim, nagyon nehéz körülmények között vagyunk,de tehetetlen vagyok, már nem tudom hogy mihez van jogom, nem ismerem a törvényeket, már beszéltem az osztályfönökkel is, minél előbb tanácsot szeretnék kérni,hogy mit tegyek, mert vasárnap letelik az egy hét, és mi lesz ha nem akar hazajönni.Tényleg nics jogom őt látni, felhivni, vagy csak összezavarnám.Nem tudom őt elengedni, hiszen idáig is én neveltem, és mégcsak 13 éves,jövöre végzezne az iskolával,de sajnos tanulni sem nagyon akar.
Segítségében bízva maradok tisztelettel: Csaplár Vanda
Nehéz dologban kér tőlem tanácsot. Ön azt írja, hogy gyermeke 13 éves. A családsegítő miért mondta, hogy gyermeke nagykorú és nem is kérheti hogy hazajöjjön? Ön, gyermeke 18 éves koráig felel érte, tehát ott lakik, ahol Ön mondja. Amennyiben a családdal már elkezdett foglalkozni a helyi családsegítő, akkor az lenne a helyes, ha ez tovább folytatódna és segítségüket továbbra is kérné. Csak sejtem, hogy gyermeke ki akarja használni, hogy az édesapjához költözik. Nem azért mert ott annyira jó lenne neki, inkább azért mert ott nem tudnak róla sok mindent pl.: a tanulásról stb. és ott talán nincs annyi elvárás felé. A leginkább ideális mégis az lenne, ha gyermeke Önnel maradna, megbeszélnék a történteket és rendeznék kapcsolatukat. Ebben segíthet a családsegítő munkatársa is. Ez hosszabb folyamat lehet.
Üdvözlettel: www.kamaszszerviz.hu
én egy 19 éves fiu vagyok , a barátnőm 17 éves . másfél éve vagyunk eggyütt.és az a helyzet , hogy a szülei nemengednek semmit : nemengedik hogy nállunk jöjjön nem engedik hogy nálluk járjak, megigérik hogy a hétvégék a mieink lesznek ,hogy eggyütt legyünk és mikor megyek hozzá akkor már ez nincs.megmondták hogy nemenjek a nyakukra, még ezt is megértettem mert a szülők egyiksem dolgozik,egésznap otthon fekszenek és minden házi munka a barátnőmre esik pedig éppen elég neki a suliban lenni és minden nap tanulni .van egy huga ő a minden a szüleinek.az apja elhorda a barátnőmet mindennek gerinctelentöl megkezdve a rohadék emberig(mert néha suliután eljön hozzám egy pár órára és az esti busszal megyen haza, és azt mondja hogy délutáni elfoglaltsága volt az iskolában).azt kihagytam hogy az apja alkoholista,nemkeresnek egy fityinget sem de inni meg cigizni azt tud a annya is.az én szüleim segitenek neki mindenben iskolakezdésre mi vásároltunk be ruhát meg ami kel. szóval az a lényeg hogy szeretném minnél hamarabb elhozni onnét.a szülei nemengedik és fenyegetőznek is ,hogy ha eljön akkor kiverik a csudát,és megvan félemlitve mert nem mer ellenszegülni a szüleinek mivel az apja azt mondta hogy nemjöhet el semmi módon otthonrol és a barátnőm csak ugy jön el ha találunk valami törvényes módot ahoz hogy a szülei beleavatkozása nélkül hozzám költözzön.nállunk minden rendbe van én eltudom tartani és édesanyám megengedi hogy az ingatlanába költözzön.
remélem amit leirtam megértik, de ez kijött belöllem és szeretném a segitségüket kérni.
előre is köszönöm.
üdv: Norbi.
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával és remélem tanácsom segítségére lesz. A barátnője nehéz helyzetben van, de neki kell összeszednie magát és döntést hoznia. 18 éves koráig szülői felügyelet alá tartozik, de ha ő úgy ítéli meg, hogy már nem akar a szüleivel élni, mert nem látják el, elveszik a családi pótlékát, amit ő kap iskolára, élelemre az államtól, akkor van lehetősége átmeneti állami nevelésbe kérnie magát elhanyagolás, bántalmazás stb. miatt. Akkor a szülei beleegyezése nélkül kiemelik a családból és intézetbe vagy nevelő szülőkhöz kerül, ahol mások a szabályok, ott is ellenőrzik az életét, teljesítményét de legalább megkapja azt a gondoskodást, amit a törvény előír. Ez esetben a családsegítőhöz, majd a gyermekvédelemhez kell fordulni az önkormányzatnál. Ennél jobb megoldás, ha megvárják a 18. életév betöltését és onnantól szabadon választhat hova költözik, hol él, mit dolgozik, vagy tanul, ha valaki eltartja. Ha nappalin továbbtanul akkor még CSP-t ill. más támogatást is kaphat. Ismétlem ez mind a barátnője döntése kell legyen, hogy el akar-e kerülni otthonról. Ön csak az Ő döntése után tud segíteni, de 18 év alattit nem vihet csak úgy el magához, mert büntethető lesz.
Tisztelettel:
Megpróbálom a lehető legrövidebben leírni a problémámat.
A 13 éves lányunokám lelki békéjéről van szó.
Kb.másfél éve kezdődtek a problémák.Az édesapja megcsalta az édesanyját(a lányomat),és elindult a \"pokol\".
Mi egy udvarban élünk a lányomékkal,de teljesen külön helyileg is,háztartásban is,annak ellenére,hogy sokat segítünk rajtuk,mind anyagilag,mind lelkileg(utóbbit,ha kérik).Tehát nekünk sem volt mindegy,hogy ez az eset megtörtént.
Aztán jött a többi.Kiderültek a vejem részéről hatalmas adósságok,elvették az autójukat,egy biztosítónál dolgozott,mint vállalkozó,de szinte alig keresett valamit.Különéltek néhány hónapig,de aztán újra összeköltöztek.Két \"szerencsétlen\" ember egymásba kapaszkodása volt ez.Ugyanis kiderült,amit már sejtettünk,de bizonyíték nem volt rá,hogy a lányom alkoholista kb.5-6 éve.A gyes után nem tudott elhelyezkedni,fekete munkával keresett némi kis pénzt,de az csak az italra és a cigarettára volt talán elég.Sokat kiabált a gyerekekkel (van egy 10 éves fiúunokám is).Sajnos nem voltam hatással a lányomra,nem tudtam segíteni.Tagadott,csak tagadott!!!!A legrosszabb a kislánnyal volt a kapcsolata,aki ezért az édesapjával elég jól kijöttek,hasonló is nagyon a természetük.Ezért az édesapa félrelépése hatalmas csalódás volt ennek a kamasz kislánynak.
Egy éve azzal az ürüggyel,hogy a beteg öccsétől nem akar semmit elkapni,felköltözött a kislány hozzánk.Mivel a fiam külföldön él,elég nagy a lakásunk,volt szabad helye.Aztán itt maradt.Azóta hallani sem akar a szüleivel való együttélésről.Azt kikötöttem,hogy minden nap ott ebédel,legyen a szüleivel,az öccsével,de szinte több időt nem is tölt velük.Nagyon lázad ellenük(ebben a korban tudom ez sajnos természetes),de azt mondja a kislány,hogy szégyenli a szüleit.Sem erkölcsi,sem anyagi biztonságot nem kapott, és nem is kap tőlük.Annak ellenére,hogy nem engedem ,de szörnyen beszél a szüleiről.2 hónapja már látomásai vannak.(ébren látja az 5 éve halott Dédit.)Egyre jobban bezárkózik a kislány,pedig nekünk születése óta rendkívül jó a kapcsolatunk.
A férjem és a vejem kapcsolata annyira megromlott,hogy megkérte őket a férjem,hogy minél előbb(legkésőbb tavasszal)költözzenek el innen.
Itt jönnek megint a gondok.A lányom hallani sem akar arról,hogy a lánya ne menjen velük.A kislány pedig velünk szeretne maradni,ill.kijelentette,hogy a családvédelemhez fordul,ha erőszakkal el akarják vinni.Jelenleg ugyan nem iszik a lányom,de anyagilag ugyanaz a helyzet,munkahelye nincs,a férje átment egy másik biztosítóhoz,talán itt jobban tud keresni.De a biztonság most sincs meg.
Én tudom,hogy egy gyereknek a szülei mellett a helye,a problémákat úgy tudja megélni,ha együtt oldják meg,de a nagyszülői szeretetem mégiscsak azt súgja,hogy talán jobb lenne a kislánynak,ha egyenlőre velünk maradna.Tudom,hogy nem kis dolgot vállalok fel,mert még beteg is vagyok,de most az unokám érdekeiről van szó.Sajnos látja rajtam,hogy én sem tudom mi lenne a jó,és ez a biztonságérzetét nem erősíti.Ő azt mondja,azt szeretné,ha én harcolnék érte,hogy itt maradjon velünk.
Semmiképpen nem szeretném jogi útra terelni ezt a dolgot,hisz a lányom szinte megszállottan ragaszkodik a lányához,hiába szinte semmilyen a kapcsolatuk.
A férjemmel nyugdíjasok vagyunk,ő még vezet egy kis üzletet.(60-62 évesek vagyunk)Anyagilag viszonylag biztonságot tudunk adni az unokánknak,de ami a legfontosabb,hogy nagyon-nagyon szeretjük.Ő a \"szemünk fénye\".
A fiúunokánk 10 évesen,ragaszkodva a szüleihez,csöndes,zárkózott gyerekként éli meg ezt a helyzetet.
Tudom,hogy hosszúra nyúlt a levelem,de még több oldal leírása sem tudna teljes képet adni erről a helyzetről.
Köszönettel várom a tanácsát:egy szerető Mami
Köszönöm, hogy megtisztel bizalmával. Levele elég jó képet ad a család és unokája helyzetéről. Egyfelől unokája sem erkölcsi, sem anyagi biztonságot nem kap a szüleitől és ráadásul szörnyen beszél róluk. Másrészt pedig jogilag 18 éves koráig a szüleinél lenne a helye. A leírtak alapján úgy gondolom, hogy be kellene vonni a helyi családsegítő központot, ahol egy szakember jobban látná azt, hogy a kislánynak mely helyzet lenne a jobb! Úgy gondolom, hogy ebben a nehéz helyzetben csak az számít, hogy mi a jobb a kislánynak. Azonban én ezt nem tudom megítélni egyetlen levélből és nem is lenne szerencsés. Tehát, azt javaslom, hogy tartsa szem előtt a gyerek érdekeit és kérje tanácsát a helyi családsegítő szakemberétől.
Üdvözlettel: KamaszSzerviz Team
Ma hajnalban 2 körül felkeltem és azóta is vért hánytam a budiban és most is sírok. anyám most ment el dolgozni és azt mondja nem igaz h ilyen gyenge vagyok h az osztály miatt bebeszélem magamnak h beteg vagyok. meg novemberben is hiányozgattam most téli szünet előtt is másfél hetet. mostmár asziszem nem kell hánynom.... mennem kell
A részleteket megtudjuk beszélni. Ide írj: info@kamaszszerviz.hu
Üdv.:
Szeretném tudni a megoldást!
Egyrészt úgy gondolom, hogy a családi kommunikációban kellene Neked segítség, hiszen a családban a terhek és mindenféle megosztások, egymás meghallgatása, meghallása természetesnek kéne lennie. Némi közvetítés közted és a szüleid között talán jó lenne, a könnyebb megértés miatt. Másrészt a suliban vagy bármely közösségben a helyed, szereped kialakulásáért Te is tehetsz. Különböző kompetenciák elsajátításával meglelheted a számodra elfogadható helyed az iskolai közösségben is. Ilyen pl.: -önérvényesítés,-elfogadás, -empátia,-konfliktuskezelés, stb. Azt írod magadról, hogy érzékeny vagy. Úgy gondolom, hogy az érzékeny emberek (férfiak) több mindent meglátnak az életben és tartósabb emberi kapcsolatokra képesek. Amennyiben úgy gondolod, tudnék Neked segíteni, de szükségem van a szüleid megbízására, hogy a segítőd (mentorod) lehessek.
www.kamaszszerviz.hu, info@kamaszszerviz.hu, www.kamaszszerviz.blog.hu
Üdv:
17 éves lány vagyok, márciusban töltöm a 18. életévemet. Az a kérdésem lenne Önhöz, hogy milyen jogaim vannak,azzal kapcsolatban, hogy gond nélkül elköltözhessek a szüleimtől. Sajnos az a helyzet, hogy súlyos, rendbe hozhatatlan családi problémáim vannak és nem tudok tovább velük élni. (részletezni nem szeretném, de nem tinédzseri gondok) A szüleimnek milyen jogai vannak vagy lehetnek ezzel kapcsolatban?
Válaszát előre is köszönöm!
18 éves korodtól, szüleidnek semmilyen jogai vagy kötelezettségei nincsenek. Oda mész és azt csinálsz, amit akarsz. Szabad választójoggal rendelkezel, házasodhatsz, gyermeket szülhetsz stb. A kérdés csak az, hogy valóban készenálsz erre? A szüleiddel valóban reménytelen az együttműködés? Van valaki, akire számíthatsz? Van bizalmasod? Úgy gondolom, hogy a felnőtté válás nem dátumhoz köthető hanem egy folyamathoz, ahol leginkább felelősséget, teherbírást, józan gondolkodást, döntéshozatalt kell elsajátítani. Üdvözlettel: www.kamaszszerviz.hu
Köszönöm, hogy megtisztel bizalmával. Ön azt kéri tőlem, hogy adjak tanácsot abban, hogyan tudhatják meg az igazságot. Az unokája szülei nem tudják az igazságot? Nincs olyan jó viszonyunk, hogy tudják, hogy a gyerek mire költ? Nem akarom Önt megijeszteni, de ismerve a mai fiatalokat, azt gondolom, hogy unokáját nem zsarolják, hanem szeret költekezni. Eljátsza ezeket az Ön által említett eseteket, hogy legyen pénze. És, hogy mire költ? A mai kamaszok nagy része jó esetben iskolai büfére, szórakozásra, édességekre egy vagyont képes elkölteni. Rosszabbik esetben pedig cigarettára és drogokra is költhet. Ezek ugye nem látszanak meg egy ideig, amíg ki nem alakul a függőség. Ön említette levelében, hogy unokája szülei rossz anyagi körülmények között élnek. Talán nagyon csekély zsebpénzt kap otthonról a kortársaihoz képest. A kamaszoknak a kortárs kapcsolatok nagyon fontosak, ezért sok mindenre képesek. Az igazságot leginkább a szülők tudják kideríteni, vagy egy külső szakember. Amennyiben úgy érzi szívesen segítek Önöknek.
www.kamaszszerviz.hu, Tel.: +36 30 3155 746
Először is köszönöm bizalmát, amivel beavat családi ügyeibe. Leveléből ítélve az édesapa nem szabott megfelelő határokat gyermekének, aki időközben a kamaszkorba érkezett és ezen viselkedésformák csak felerősödtek. Az édesapa felesége pedig -gondolom- nem tudott kellően jó kapcsolatot kialakítani a fiúgyermekkel, ezért nincs rá hatással. Ebben a korban teljesen feleslegesnek tartom a "papolást", "intést" hiszen csak nagyobb ellenállást és hisztizést szül. A kérdés az, hogy az édesapa ezt a kialakult helyzetet mennyire érzékeli problémának? A megoldást abban látom, hogy a szülőnek vissza kell szereznie szerepét, amely tiszteletre, egymás elfogadására és a családi játékszabályok betartására kell, hogy alapuljon. Ez hosszú idő, több hónapot is igénybe vehet. Tudok Önöknek segíteni ebben, amennyiben felkeresnek időpont egyeztetés céljából. Tel.: +36 30 3155 746, www.kamaszszerviz.hu
Üdvözlettel:
Szeretnék segítséget kérni öntől !
Problémám a következő : 3 gyermekünk van ,a legidősebbik lány 17 éves a férjem előző kapcsolotából való. 8 -éves kora óta van velünk ,(édesanyja nem megbízható szülő) . Én a szüleim , rokonaim befogadtuk őt ,szóval nem tettünk külömbséget a 3 gyermek között. Én és a szüleim mindent elkövettünk hogy a nevelt lányom jól érezze magát,ne szenvedjen semmibe hiányt, iskolába is javult az osztályzata ,stb. Ahogy kamaszodott egyre rosszabb lett , rendőrségi ügyei vannak, szaktanári , igazgatói figyelmeztetései vannak iskolai verekedés és cigizés miatt, büntetéseket fizetek mert nem vette meg a bérletet a buszra (ott volt nála a bérlet ára ). A nyáron abortuszra kellet vinnem , mert terhes lett . Amikor baj volt mindig én intéztem el , ,,,,édes szülők nem értek rá \"\" Most ott tartunk hogy , a barátja ( akitől terhes volt) családjánál alszik, onnan járnak egy iskolába , hozzánk csak a pénzért jön ,amit oda is adok neki + cigit is veszek neki egész hónapra , meg mást is. Közben kibékült az édesanyjával, és most állandóan összeugrat minket , hogy azt hazudja az édesanyjának hogy nem vettem neki semmit se , és édesanyja sajnálatból szintén pénzt adott neki .
Na most a nevelt lányom írta MSN -be , hogy ha megkapom a gyermekvédelmit , az ő részét küldjem el neki .Én meg azt mondtam neki : hogy nem küldöm el neki , jöjjön haza éljen itt ,amúgy is most vitt el tőlünk 13 ezret + 5ezret az édesanyjától. Erre már a fiú anyukája is sértegetni kezdett ,hogy milyen szülő vagyok én ,meg hogy álom világban élek stb. Az én anyukámék , a családom már elfordultak tőlünk pontosan a nevelt lányunk viselkedése miatt , és azt mondják mi gyengék vagyunk a férjemmel. Én már nem tudom mit csináljak , sokszor a válás gondolata foglalkoztat , legalább meg szabadulok tőlük , van énnekem bajom így is !!!
Köszönöm, hogy bizalommal fordult felém. Ebben a nehéz családi helyzetben bizonyára minden energiáját "elszívja" a kialakult helyzet. Leveléből hiányolom a férje szerepét, hiszen Ő az édesapja a lánygyermeknek. Mi lehet az oka, hogy férje nem tud hatást gyakorolni lányára és nem veszi le Önről ezt a nagy terhet? Vagy legalább egy részét? Lánya nyilvánvalóan csiki-csuki játékot játszik, édesanyja és Ön között, és megpróbálja elbizonytalanítani szerepében. Nevelt lányánál meggyőződésem, hogy az említett dolgok tünetei egy rossz működésnek. Szívesen fogadom személyes konzultációra, ahol több információt kaphatok Öntől és így tudom tanácsolni, hogy mit és hogyan tegyen, hogy változás alakuljon ki és kevesebb frusztráció érje ebben a nehéz helyzetben.
Tel.: +36 30 3155 746 www.kamaszszerviz.hu
Üdvözlettel:
Nagy fájdalmam, hogy nem tudunk beszélgetni a 18 éves Marci fiammal. Naponta próbálkozom, de a "hagyj békén", "nem érdekel"-en nem tudok túl jutni. Egyébként borzasztó rapszodikus, mert vannak napjai -amit nem tudok mihez kötni- amikor magától nagyon sokat beszél, mintha szeretné behoznia a pár hetes lemaradást. Szívem szerint ilyenkor azt mondanám, hogy nem hallgatlak meg, mert Te sem hallgatsz meg engem, de jobban szeretem annál, hogy ilyenkor leállítsam.
A másik - még nagyobb problémám, hogy csúnyán beszél velem. Az előzményekhez tudnia kell, hogy 4 éve váltam el a Marci apjától, aki még 3 évig velünk lakott. 8 hónapja nem él már velünk, de itt maradt a városban. A válás oka alkohol és játékgép volt. Marci megértette, hogy nincs közös jövőnk, úgy tűnt, hogy meg is békélt a válással, de mélyen mégis ezt érzem a problémáink gyökerének. Van egy másik fiam is, ő 21 éves és szintén fiú. Sajnos a két fiú között sincs kommunikáció. 6 hónapja van egy társam, akivel Marci szintén gyűlölködik. Bocsánat a kifejezésért, de a büdös kurvától a ki vagy te nekem-ig minden rosszat kaptam Marcitól. Nyilván hangot adok a nem tetszésemnek, de újra a nem érdekel a válasz. Úgy érzem, most telt be a pohár, mert már nem tudom kezelni a kialakult helyzetet. Nem tudom már eltűrni a csendet, de a sértegetéseket sem. Próbáltam drasztikus módszerhez folyamodni, választás elé állítottam, vagy helyrehozzuk a kapcsolatunkat, vagy el kell mennie. Maradt, de azóta is csend van.
Kérem segítsen a tanácsával, mit tehetnék a boldog családi élet reményében!
Köszönettel:
Szaniszló Margit
Köszönöm,hogy megtisztel bizalmával. A két fiúgyermeknek valóban fontos lenne édesapjuk közelsége, józansága. Valószerű, hogy a válás megviselte őket és vannak elfojtott érzések és gondolatok bennük, amelyeket jó lenne kimondani. Marci 14 éves volt, amikor elváltak férjétől. Gondolom előtte voltak előzmények is, ezt bizonyára nehezen viselte mindenki. Az együtt töltött három évben valószínűleg csupa rossz, bizonytalan élmények érték őket. Marci fiatalabb is volt és talán érzékenyebb gyermek. Ezt a helyzetet, a még kibeszéletlen válást és rossz érzéseket csak fokozta az új társ megjelenése is. Szívesen foglalkozom Marcival személyesen, kérem hívjon fel telefonon időpont egyeztetés céljából.
www.kamaszszerviz.hu, www.kamaszszerviz.blog.hu
Üdvözlettel:
17 és fél éves kamasz fiam középiskolás, ahogy elkezdi a sulit a gondok is elkezdődnek vele.Még csak szeptember van de Ő már két igazolatlan órát csinált. Első alkalommal haza jött az utolsó óráról, mert \"nem érezte jól magát\". A tanár mondja hogy akkor menj haza, de igazolni nem fogja a hiányzást! A második alkalommal elaludt, így az első óráról hiányzott. El kell mondanom, hogy amikor 8. osztályos volt már akkor is csinált 10 óra igazolatlant, a jegyzőhöz kellett mennem ezért, ezt pénzbüntetés nélkül \"megúsztam\", de mivel nem tudtam a hiányzásairól, elég kellemetlenül érintett a dolog, még én szégyelltem magam. Tavaly 9.osztályos volt ekkor megint csak hiányzott, 5000 ft-ra megbüntettek.Munka nélküli mellé nem hiányzott ez nekem, meg egyébként sem! Egyedül nevem 6 -éves kora óta, elváltam az apjával nincs kapcsolata. A tőlem telhetőt amit csak tudok megadom neki. Már többször beszélgettem vele, hogy ne vegye ezt a dolgot félvállról, legyen benne annyi kötelesség tudat hogy iskolába kell járni, szakmát kell tanulni.Asztalosnak tanul, szeret farigcsálni, számítógépet szerelni, motort szerelni, csak éppen tanulni meg suliba járni nincs kedve. A mostani hiányzásai miatt össze vesztünk, úgy hogy iskolából csak este fél 10- kor jött haza. Aggódtam érte, amikor haza jött még Neki állt feljebb, hogy minek jöjjön haza, nem mindegy hogy hol voltam?-ez volt a válasz. Megint csak össze vesztünk. Nem tudom vele szépen, türelmesen megbeszélni a dolgot, mert a hangnem amit használ velem szemben nem tetszik, és azt mondja hagyjam békén mert most nem érek rá, közben a laptopján írogat másoknak. Csak az a baj, hogy sosem ér rá, így akar kibújni a beszélgetés alól.
Tanácstalan vagyok, mit tegyek? Kihez fordulhatnék segítségért?
Köszönöm válaszát!
Köszönöm, hogy megosztotta velem gondjait. A fia viselkedésében nem látok nagyobb különbséget a kortársai viselkedésétől. Igazából az Önök kapcsolata az, amely elgondolkoztató. A fia valamiért bizalmatlan Önnel. Addig nem fog megtudni sok mindent gyermeke életéről, ameddig nem kerül helyére az Önök kapcsolata és ezáltal a mindennapi kommunikáció és a mindennapi élet rendje. Ebben az új rendben mindenki teljesíti a kötelességét pl. Ön eltartja ameddig tanul és nem szabadul meg tőle, mint más kevésbé toleráns szülő. Ő pedig, mint fiatalkorú, tehát nem felnőtt, hanem gyerek beszámol az idejéről, a társaságáról és szintén teszi a társadalmi kötelességét azaz tanul az iskolájában. Ezt nevezik generációs szerződésnek, ahol az együtt élők viszonylag egyenrangúan kialakítják az együtt élésük szabályait és azt betartják, BETARTATJÁK (pl. szülő a gyermekkel) egymással. Ezen rend kialakításában tudok személyes segítséget felajánlani.
www.kamaszszerviz.hu
Tisztelt Uram!Nem tudom hogyan követeljem meg a 16 éves fiamtol ,hogy tanuljon rendszeresen. Bár tavaly szintén kevés tanulással 3,9 lett. Ez gondolom azt mutatja hogy jo eszü.Minden délután ahogy haza jön este 8-ig eljönnek hozzá a barátai. Együtt gépeznek esetleg igy játék közben veszi elö kicsit a könyveket.Sokat morog rám mert szerinte sokat cigizek amiben igaza is van.Sokat jár azon az esze hogy elköltözik otthonrol a nagymamához akihez a növére is költözött 16 évesen.A nagymamánál szebb a lakás jobb a kaja. De azért nálunk is van. Bánatos vagyok emiatt hiába keresem kicsi koruk ota a megoldást még most sem találtam meg de már késő.A gyerek koruk elmult s én hagytam hogy mindenki beleszoljo igy sok bába közt elveszett a gyerek. Félek hogy soha nem lesz melegséges kapcsolat már köztünk. Az az igazság soha nem tudtam fegyelmet tartani köztük.Nem tudom mik a reális elvárások egy fizikailag erős igazán érdeklödö néha feledékeny lusta máskor örömmel dolgozo 16 évessel szemben.Irja meg ezt kérjem és hogy hoy tartassam be.tisztelettel
Tisztelt Kérdező!
Köszönöm, hogy a tényeken túl az érzelmeit is megosztotta velem. Igy könnyebb tanácsot adni. Próbálja racionálisan feldolgozni a gyermekeivel közös múltját, amely miatt még ma is lelkiismeretfurdalása van. A gyermekeit Ön szerette, és ma is szereti, szorong a boldogulásukért. És ez így jó, így helyes. A gyermekei azonban a jó nevelés eredményeként teljesítenek is csak nem olyan mértékben ahogy Ön vagy bármely szülő ezt elvárná. De most önállósodási és felnövekedési szakaszukban ez természetes határpróbálgatás. A nagymamánál nyilván több minden máshogy történik, nagyobb a lehetőség szabadabban élni. Lehet, hogy akár átmenetileg ez jó megoldás. De lehet, hogy fia csak fenyegeti Önt, amikor Ön túl szorosra húzza a gyeplőt. Lehet, hogy fia úgy gondolja, hogy az iskola az ő hatásköre és ezzel az eredménnyel ő már teljesített, ebből nem akar többet kihozni, legyen Önnek is elég. A barátok jelenléte, elfogadása ebben a korban nagyon fontos, tehát puszta létük már jó a fia társadalmi beilleszkedése, önértékelése szempontjából. Engedje neki, hogy rendelkezzen az idejével, ő ossza be, de kérjen határokat, állítson feltételeket, amelyeket együtt beszélnek meg. Próbálja egyre inkább önállóan de még nem felnőttként kezelni őt és ügyeit. Inkább támogassa, kísérje, mint irányítsa. Működjön együtt, de ne irányítson. Ha változtat a kommunikációs stílusán, akkor megnyerheti gyermeke bizalmát. Ez nem egy kisgyermek-anya melegségű kapcsolat, de egy bizalmi, érettebb új alapokon nyugvó kapcsolat lesz. Amennyiben további segítségre van szüksége, személyes találkozót javaslok.
Mit tegyek?Van3 gyermekem de az édes apjuktól12éve vagyunk külön,én kaptam meg a gyerekekre a jogot én vagyok a gyámjuk.Édesapjuk sosem foglalkozott velük,gyermektartást soha nem fizetett de a lényeg a gyerekek már nagyok és a 19 évest meg a 17 évest(2fiú)magához csalta nyaralni és a 17éves fiam sunyi módon közölte nem jön haza.!Pedig iskola köteles én felelek érte és ott akar(a2fíú)lakni.Azt mondta ha haza hozattatom vissza szökik.Azt mondták a gyámügyön,ha szóban bele egyezek,bármi történik én vagyok a felelős,ha viszont perre viszem az több év.Akkor mi lenne a jobb megoldás?Kihez forduljak?Vagy törödjek bele,hogy ott marad a fiam?Köszönettel:Gné
Nagyon nehéz ilyen idős fiúkat befolyásolni, főleg ha ennyire elszántak. Mivel jogilag Ön felel a 17 éves fiáért, ezért a helyi gyermekjóléti központhoz fordulhat segítségért. Azonban ez az ügy tovább fog tartani, mint ahogy gyermeke betölti a 18 életévét. Ön azt mondja, hogy semmit nem tehet? Valójában nem tarthatja ott, hiszen valószínű tényleg visszaszökik majd, de azért van, amit tehet. Próbáljon nyugodt maradni. Próbáljon biztos háttér maradni. Amennyiben szükségük van Önre érzelmileg, hagyjon visszavezető útat nekik. Így, ha Önnél van a biztonság, a nyugalom és a megértés, akkor még a későbbiekben visszakaphatja Őket.
www.kamaszszerviz.hu
Üdvözlettel:
Egy komoly problémával fordulok Önhöz!
van egy 18 éves lányom, aki hosszas nyári felkészítés után is megbukott a pótvizsgán. A felkészítő tanár azt modnta, hogy ő a diszkalkulia jeleit látja a gyermeken és kérjünk egy szakvéleméynt. Nos most a ygerek teljesne kikészült a hír hallatán, nem tudja mit tegyen, öngyilkosságon gondolkodik, nem bír beilleszkendi egy új osztályba.
Az lenne a kérdésem, hogyha egy ilyen szakvéleményt beviszünk az iskolába akkor eltekintenének az évismétléstől? mert ugye akkor már fellen mentve matematikából ezért már azt nem is kéne tanulnia, de a többi tantárgyból ügyes.
Köszönöm a válaszát
Úgy gondolom, hogy egy ilyen szakvéleményt feltétlen szerezzenek be, de a döntés az iskolán múlik. Másrészt azt javaslom, hogy lányának kellene egy kísérő vagy segítő, aki az önértékelését és önbecsülését tréningezné. Pl.pszichológus.
Fontos, hogy a segítő személyhez bizalommal és szimpátiával tudjon odafordulni.
www.kamaszszerviz.hu
Üdvözlettel:
Tisztelt szakértő úr ! Én egy 15 éves lány vagyok és nov. 24. én leszek 16. Otthon a helyzet elég tűrhetetlen mivel a szüleim és a nénikém is ellenem van. Többek közt tiltják 1.5 éves kapcsolatomat mert apám rasszista ,a barátom pedig félcigány. A rokonságomban sok a kisebbségi de ők ennek ellenére tiltanak tőle mint mindenki mástól eddig. Sokat veszekszik édessanyám apámmal nem rajtam csak úgy egyszerűen mindennapi nálunk. Szeretnék elköltözni a barátomhoz akivel komoly terveink vannak de sajnos nem tudjuk mik ennek a feltételei. Ő jelenleg dolgozik 1 éve és tanul esti tagozaton. 24 éves mult augusztusban. Tehát hogyan tudnék törvényesen odaköltözni ? A választ előre is köszönöm ... Katx
Kedves Katx!
Sajnos azt gondolom, hogy 18 éves korodig jogilag nem tehetsz semmit. Be kell érned a szülői tiltás ellenére azzal, hogy alkalmanként találkozol a barátoddal. Az érzelmeknek tudom nem lehet parancsolni, de az is igaz, hogy a nagy szerelmek kibírnak sok nehézséget. Azt javaslom, hogy -a lehetőségekhez képest- próbáljatok jó viszonyt kialakítani a szüleiddel. Az előítéleteket a barátoddal kapcsolatban a megismerése mérsékelheti. Tehát ha megismerik Őt (és rájönnek, hogy rendes gyerek), akkor elfogadják és a végén még meg is szerethetik.
www.kamaszszerviz.hu
Végső elkeseredésemben írok Önnek. Második házasságomból 3 gyermekem van, a középső már-már az őrületbe kerget. Kb 2 éve jár egy szomszéd városban lakó fiúval, aki teljeseb elfordította a családtól. Mióta nagykorú lett, jön az SMS, hogy nem alszom otthon, majd reggel megyek. Ha mégis hazajön este, csak beköszön, és semmi társalgás. A vasárnapi vagy szombati ebédnél, amikor együtt van a család, próbálunk beszélgetni, olyankor semmi kérdésre nem válaszol, semmi mondanivalója nincs. Vagy más esetben igazat ad abban, hogy többet kéne otthon lennie, beszélni magáról, megosztani a problémáját. Igazat ad, azután folytatódik minden tovább. Sajnos az érettségi szünetet sem igazán arra használta, amire az való, igaz, nem volt rossz tanuló ( 4-5-ös) ennek meg is lett az eredménye, nagy valószínűséggel egyik iskolába sem veszik fel a pontszámai miatt. A másik két gyereknél, az egyik nagyobb, a másik fiatalabb, nem probléma, hogy a barát, vagy a barátnő eljön hozzánk, az ő barátja évente egyszer jön, húsvétkor locsolkodni. Teljesen elfordult a családtól. Csak akkor áll velem szóba, ha bérletet kell venni, vagy pénzre van szüksége. Mit rontottam el? Kérem segítsen!
Elég nehéz lenne és nem is szerencsés, az Ön 18 évig tartó nevelését pár mondattal megkritizálni.
Minden esetre amennyiben lánya nagykorú lett és azóta "kitört" a családból, az valószínűleg az önállósodási törekvéseit hivatott szolgálni. Javaslom, hogy ha már önállósodni akar a lánya, akkor mindenben tegye ezt, tehát ne csak akkor menjen Önhöz, amikor pénz kell neki. Másrészt az a tapasztalatom, hogy azok a lánygyermekek, akik korán elhagyják a családi otthont egy fiú társaságáért előbb-utóbb csalódnak és akkor visszatérnek a biztonságot nyújtó családba. Amit Ön tehet, hogy messzirő figyeli az eseményeket. Fejezze ki, hogy haza mindíg jöhet a lánya, otthon elfogadásra, biztonságra találhat, de vegye tudomásul, hogy most nem ez az időszak van lánya életében. Úgy gondolom, hogy ha csak a pénz miatt jön néha vissza Önhöz, az nem vezet jóra. Egyre nagyobb távolságot szül és Önben pedig egyre nagyobb elégedetlenséget.
Önt is szívesen várom személyes konzultációra irodámban. www.kamaszszerviz.hu
Tisztelt Zoltán! Én egy 17 éves lány vagyok. Áprilisba teherbe estem. Édesanyám és a párom is mellettem van. Érdeklődni szeretnék,ha nyáron A párom elvesz,akkor is kell-e az iskolában évhalasztást kérnem?Mire a pici megszületikbetöltöm a 18at.Segitségét előre is köszönöm!
Kedves 17 éves lány!
Ha jól értem, áprilisban teherbe esett, akkor január-februárban fog megszületni a kisbabája. Nagyon jó dolog, hogy mind a párja , mind az édesanyja támogatására számíthat. Mivel a szülés tanévben történik, szüksége is lesz a segítségre. Akár megházasodik, akár nem 18 éves koráig iskolaköteles. Bár a házasság nagykorúsítja, tanulmányait érdemes mindenféleképpen (márcsak a jővője miatt is) folytatni. Tehát az iskolát nem érdemes elhagynia, hanem a megfelelő tanulói jogviszony megválasztását javaslom. Sok iskolában nem támogatják, hogy a diák lányok áldott állapotban részt vegyenek a nappali oktatásban, ezért érdemes a családbarátabb magántanulói státuszt választani. Igy az iskolában sem veszít évet, és a családja segítségével a tanévet is befejezheti.
Szívesen foglalkozom személyesen a családdal. A problémáktól függően 6-8 alkalommal biztosan kellene konzultálnunk. Az első alkalom után meg tudnánk határozni előre a munka menetét, gyakoriságát és az irányát is. Felváltva beszélgetnék önökkel ill. gyermekükkel. Amennyiben alkalmasnak érzi az időt, kérem hívjon időpontegyeztetés céljából.
+36 30 3155 746, E-mail: info@kamaszszerviz.hu
www.kamaszszerviz.hu
Kedves emaliem olvasója!
Abban szeretnék segítséget kérni, hogyan tudnám a hugomat elhozni otthonról.
Nevelőapám aki egyben a hugom édesapja igen agresszív ember. Szerencsére a tesómat nem bántotta soha. Engem annál többször. Anyukám teljsen begolyzóik néha. Összeesküvés elméleteket gyárt, kitalálja, hogy őt örökbe fogadták a szülei pedig ez nem igaz, meg olyan dolgokat vág a hugom és az én fejemhez melyek teljesen irracionálisak és valóság alapjuk nincs. Azt hiszem depressziós rohamai vannak mert nem mindíg ilyen de orvoshoz nem tudom elvinni pedig nem ártana. Nagykorú vagyok és külön élek a párommal. Szeretném ha tesóm jobb körülmények között nőne fel mint én. Szeretne nálunk lenni mert nálunk nyugi van, lehet tanulni, nincs veszekedés...... Szóval nem vagyunk minta emberek és tökéletesek sem de mindenképpen mérföldekkel jobbat tudnánk neki nyújtani. Még kiskorú 14 éves a tesóm.
Nem tudom, hogyan kezdjek neki mert anyukámat sem akarom megbánatani de nem veszi észre mennyi lelki sebet ejt folyamatosan, nevelőapámról meg inkább szót sem érdemes ejteni.
Kérem segítsen valaki mert nem akarom, hogy neki is elrontsák az életét. Azt szeretném ha boldog lenne!!!!!!!
Köszönöm
Nóra
Kedves Nóra!
Megértem az Ön helyzetét, nem lehet könnyű. Azt javaslom, hogy ezt a történetet, amit nekem írt, mondja el a helyi családsegítő és gyermekjóléti szolgálatnak is. Minden településen vagy kerületben van szolgálat. Ott segítő szakemberek dolgoznak, akiknek érdekük, hogy a gyereknek legyen a legjobb. Ön lehet gyám vagy nevelőszülő is de mindenképp a helyi szakemberek segítségére lesz szüksége.
Üdvözlettel: