Kedves Eszti!

Leveléből azt érzem, nincs könnyű helyzetben és Ön (is) nagyon hiányolja párját, jobban érezné magát, ha többet vennék ki közösen részüket a családi életből, gondoskodásból, feladatokból.

Ami Domit illeti, azt gondolom, hogy a minőség hangsúlyosabb lehet, mint a mennyiség. Tehát azt az időt, amit együtt töltenek- akár csak a bölcsibe vezető úton, együtt vannak, reggel együtt reggeliznek vagy hancúroznak az ágyban, együtt készülődnek- igazán együtt töltik, tehát párja maximálisan Domira figyel, nagyon sokat jelent az apa-fia kapcsolatban!
A minőségi idő nagyon fontos és sajnos, sokszor nem mi szabjuk meg, mennyit lehetünk a gyermekkel, hanem külső körülmények. De azt az időt, amit egymásra szánhatunk, teljesen kihasználjuk, rengeteget jelenthet, mindannyiunknak és nem jár a nyomában trauma.

Persze, sokat számít a minta mindkét nemű szülőtől, számítanak az impulzusok, benyomások.
Arra is érdemes gondolni, hogy ez a feszített munkatempó hogyan hat ki párja fizikai és lelki egészségére. Tehát igazából mindannyiukra, egyén szintjén is kihat ez az életforma, de ha ez közös döntés eredménye, akkor tud nagyon jól is működni (főleg, ha azért párja oda tud arra is figyelni, hogy töltekezzen a családdal is néha), de ha egyensúly eltolódás az eredménye és bármelyikük úgy érzi, mégsem működik, akkor érdemes lépni, megnézni a lehetőségeket, merre, milyen irányban lehet változtatni!
Ha Önnek hiányérzete van, aggodalmai, próbálják megbeszélni és megnézni több lehetőséget is!

Üdvözlettel: