|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Doktornő!
15 hónapos vegyespáros ikreim vannak. Alapvetően nyugodt, értelmes, önmagukat elfoglalni (nyilván az életkoruknak megfelelően) tudó babák. A kisfiam nagyon előreszaladt a fejlődésben, kb. 10 hónapos kora óta egyedül jár, de a kislányom lassabban fejlődött, ő pont egy hónapja kezdett járni. Gondolom, hogy ez utóbbiból is adódik jónéhány probléma közöttük. A kislány gyakran elesik, felborul részben a saját lábában, részben valamiben megbotlik vagy a tesó dönti fel. Ez lényegében szinte 2 percenként előforduló eset. Ilyenkor jön a sírás. Valamint a tesó elveszi tőle a játékokat, ilyenkor is sírás van. Vannak napok, amikor szinte egész nap folyamatos nyekergés, vinnyogás, sírás, ordítás, stb van. Délután pedig - gondolom a fáradtságtól - kb. 5-től 7-ig folyamatosan csetlenek-botlanak, semmi nem jó nekik, egy permanens nyekergés az a két óra. Nyáron ilyenkor nem volt különösebb gond, elmentünk sétálni, de most, hogy sötét van, a mi környékünkön ezt nem lehet megtenni. Kérem, adjon tanácsot, mit lehet tenni a délelőtti tulajdonképpen ok nélküli nyekergéssel, kell-e egyáltalán reagálni rá, ha igen, akkor hogyan kellene? Illetve a délutáni, fáradtságból adódó sírással. Próbálom ilyenkor lekötni őket közös játékkal, de ez 2 órán keresztül nem nagyon megy. Talán ebben a korban még nem is köti le ennyi ideig semmi a figyelmüket. Őszinte leszek, ez a folyamatos nyafogás teljesen fel tud őrölni és a vége az, hogy kiabálok, amit persze nem szeretnék és utólag általában meg is bánom.
Segítségét előre is köszönöm!
15 hónapos vegyespáros ikreim vannak. Alapvetően nyugodt, értelmes, önmagukat elfoglalni (nyilván az életkoruknak megfelelően) tudó babák. A kisfiam nagyon előreszaladt a fejlődésben, kb. 10 hónapos kora óta egyedül jár, de a kislányom lassabban fejlődött, ő pont egy hónapja kezdett járni. Gondolom, hogy ez utóbbiból is adódik jónéhány probléma közöttük. A kislány gyakran elesik, felborul részben a saját lábában, részben valamiben megbotlik vagy a tesó dönti fel. Ez lényegében szinte 2 percenként előforduló eset. Ilyenkor jön a sírás. Valamint a tesó elveszi tőle a játékokat, ilyenkor is sírás van. Vannak napok, amikor szinte egész nap folyamatos nyekergés, vinnyogás, sírás, ordítás, stb van. Délután pedig - gondolom a fáradtságtól - kb. 5-től 7-ig folyamatosan csetlenek-botlanak, semmi nem jó nekik, egy permanens nyekergés az a két óra. Nyáron ilyenkor nem volt különösebb gond, elmentünk sétálni, de most, hogy sötét van, a mi környékünkön ezt nem lehet megtenni. Kérem, adjon tanácsot, mit lehet tenni a délelőtti tulajdonképpen ok nélküli nyekergéssel, kell-e egyáltalán reagálni rá, ha igen, akkor hogyan kellene? Illetve a délutáni, fáradtságból adódó sírással. Próbálom ilyenkor lekötni őket közös játékkal, de ez 2 órán keresztül nem nagyon megy. Talán ebben a korban még nem is köti le ennyi ideig semmi a figyelmüket. Őszinte leszek, ez a folyamatos nyafogás teljesen fel tud őrölni és a vége az, hogy kiabálok, amit persze nem szeretnék és utólag általában meg is bánom.
Segítségét előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
A 15 hónapos kor önmagában nézve is intenzív korszak, egy gyermekkel is! Ne hibáztassa magát, amiért nehézségekbe ütközik vagy elfárad időnként!
A soraiból azt látom, mindent megtesz értük és hogy béke legyen. Talán túl sokat is!
Igazából, az teljesen természetes dolog, hogy vannak konfliktusok is, tesók közt is. Egyre közelednek az én kialakulásának időszakához, egyre több mindent képesek megtenni egyedül és nagyon erősen törekszenek is erre.
A tesók (ikrek is), sokszor teljesen más személyiségűek, eltérő a temperamentumuk, ahogy a fejlődésük üteme is. Lehet, hogy némi könnyebbséggel járna, ha a kislánya is hasonló ütemben haladt volna és akkor a csetlős-botlós része most hiányozna a mindennapokból már?
Mikor kicsit stabilizálódik egy új mozgásforma, általában nyugodtabb időszak jön e tekintetben, addig pedig- vérmérséklettől függően- hangot adnak a csalódottságnak, hogy nem úgy sikerült, ahogy ő azt fejben összerakta. Nagyon nehéz időnként ezt türelemmel kísérni, de igazából megéri, hiszen ezzel olyan mintát kap, amiben mindenki egyedisége elfogadásra kerül.
Valóban, a téli időszakban nehezebbek lehetnek bizonyos napszakok, mikor nem lehet annyi korlátlan időt kinn tölteni, de a gyerekek teljes és állandó lekötése sem kizárólagos szülői feladat. Inkább némi inspiráció, egy játék folyamat elindítása, de leginkább a gyermek fantáziájának kiteljesedése a cél. Rábízni, miből mit talál ki. Persze ez sem magányos tevékenység a gyermeknek, de a fantázia és kreativitás szárnyalása remek dolog! Az ehhez való hozzásegítés inkább kívánatos, mint kitalálni pontosan mit csináljanak, most mi lehetne a jó.
Lehet, hogy a megfeszített és békét elérő igyekezet helyett ki lehetne próbálni a "csak úgy vagyunk" típusú együttlétet. Esetleg dinamikusabb zene bekapcsolásával, egy együtt bohóckodós táncolás, akadálypálya építése a lakásban, finom birkózás, vagy fáradtság esetén összebújás, vagy kivárás, mit kívánnak a gyerekek, nekik mi esne jól.
Tehát az nem baj, ha vannak konfliktusok és nehézségek, mert ezek is az élet velejárói, a kérdés inkább az, hogyan reagálunk ezekre, megengedjük-e magunknak, hogy ezek is az életünk részei legyenek, mint az öröm, béke és nyugalom és mit kezdünk velük?
Nem muszáj a tökéletességre törekedni, szabad hibázni, gyengének lenni, elfáradni és segítséget kérni, ha lehet! A gyerekeknek pedig szintén szabad elfáradni, kiadni az érzelmeiket, segítséget kérni (ami náluk sírással, nyafizással, akár "hisztizéssel" fejeződik ki), megmutatni valódi természetüket, működésüket, rendetlenséget csinálni, jókat nevetni a káoszban, kísérletezni a tárgyak hangjával, anyagával, és még sorolhatnám.
Érzem soraiból a fáradtságát, ha van módja, segítség kérése, elfogadása esetleg sokat lendíthet a lelki feltöltöttségén.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
A 15 hónapos kor önmagában nézve is intenzív korszak, egy gyermekkel is! Ne hibáztassa magát, amiért nehézségekbe ütközik vagy elfárad időnként!
A soraiból azt látom, mindent megtesz értük és hogy béke legyen. Talán túl sokat is!
Igazából, az teljesen természetes dolog, hogy vannak konfliktusok is, tesók közt is. Egyre közelednek az én kialakulásának időszakához, egyre több mindent képesek megtenni egyedül és nagyon erősen törekszenek is erre.
A tesók (ikrek is), sokszor teljesen más személyiségűek, eltérő a temperamentumuk, ahogy a fejlődésük üteme is. Lehet, hogy némi könnyebbséggel járna, ha a kislánya is hasonló ütemben haladt volna és akkor a csetlős-botlós része most hiányozna a mindennapokból már?
Mikor kicsit stabilizálódik egy új mozgásforma, általában nyugodtabb időszak jön e tekintetben, addig pedig- vérmérséklettől függően- hangot adnak a csalódottságnak, hogy nem úgy sikerült, ahogy ő azt fejben összerakta. Nagyon nehéz időnként ezt türelemmel kísérni, de igazából megéri, hiszen ezzel olyan mintát kap, amiben mindenki egyedisége elfogadásra kerül.
Valóban, a téli időszakban nehezebbek lehetnek bizonyos napszakok, mikor nem lehet annyi korlátlan időt kinn tölteni, de a gyerekek teljes és állandó lekötése sem kizárólagos szülői feladat. Inkább némi inspiráció, egy játék folyamat elindítása, de leginkább a gyermek fantáziájának kiteljesedése a cél. Rábízni, miből mit talál ki. Persze ez sem magányos tevékenység a gyermeknek, de a fantázia és kreativitás szárnyalása remek dolog! Az ehhez való hozzásegítés inkább kívánatos, mint kitalálni pontosan mit csináljanak, most mi lehetne a jó.
Lehet, hogy a megfeszített és békét elérő igyekezet helyett ki lehetne próbálni a "csak úgy vagyunk" típusú együttlétet. Esetleg dinamikusabb zene bekapcsolásával, egy együtt bohóckodós táncolás, akadálypálya építése a lakásban, finom birkózás, vagy fáradtság esetén összebújás, vagy kivárás, mit kívánnak a gyerekek, nekik mi esne jól.
Tehát az nem baj, ha vannak konfliktusok és nehézségek, mert ezek is az élet velejárói, a kérdés inkább az, hogyan reagálunk ezekre, megengedjük-e magunknak, hogy ezek is az életünk részei legyenek, mint az öröm, béke és nyugalom és mit kezdünk velük?
Nem muszáj a tökéletességre törekedni, szabad hibázni, gyengének lenni, elfáradni és segítséget kérni, ha lehet! A gyerekeknek pedig szintén szabad elfáradni, kiadni az érzelmeiket, segítséget kérni (ami náluk sírással, nyafizással, akár "hisztizéssel" fejeződik ki), megmutatni valódi természetüket, működésüket, rendetlenséget csinálni, jókat nevetni a káoszban, kísérletezni a tárgyak hangjával, anyagával, és még sorolhatnám.
Érzem soraiból a fáradtságát, ha van módja, segítség kérése, elfogadása esetleg sokat lendíthet a lelki feltöltöttségén.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013. 12. 29. 18:18
Olvasói értékelés: 5 / 5
.jpg){kind=small}
