|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Nemrég írtam Önnek 22 hónapos kislányomról, hogy nem akar önállóan enni.
Kérdéseire válaszolva, kislányom napi rendszerességgel 5-ször eszik, megszokott időpontokban.
Nagyon jó evő, imádja a tésztákat, főzelékeket(sóskát, spenótot is), leveseket, most már egyre több szilárd ételt is eszik.
Ha etetem mindig elfogadja az ételt, kivéve, ha jön a foga, de szerintem ez természetes. Van, hogy megfogja a kanalat, de csak játszani akar vele, és mikor segíteni akarok neki, hogy a szájába tegye, akkor egyből elengedi. Így van ez, mikor kiflit eszik a saját kezéből (nagyon ritkán, inkább autóban utazás közben szokott egyedül enni), ha meg akarom igazítani a kezében, rögtön elengedi.
Igazából nem rossz evő, csak az a probléma, hogy ő egyáltalán nem akar egyedül.
Minden apróbb tárgyat megtud fogni, nagyon szeret pingpong labdával,felfújható nagy strandlabdával játszani, már kisebb korában is minden kicsi szöszt észre vett, és játszott vele. Nagyon ügyes a kezével, üres műanyag flakont elfektet a földön, majd felállítja, kicsi cérnaszálat, ha talál a ruháján vagy bárhol, a kicsi ujjaival morzsolgatja, kisebb-nagyobb tárgyakat pakol jobbra balra, szerencsére ilyen jellegű problémánk nincsen.
Az étkezések általában úgy zajlanak, hogy a picit előbb megetetem, közben eszik az apuka is, majd utána én is eszek.
De mióta előző levelét olvastam, próbálok én is enni, miközben kislányom etetem. Adok a kezébe egy másik kanalat, közben én etetem, ő egyenlőre csak játszik vele, de remélem hamarosan rászánja magát az evésre.
A kulaccsal már régebb óta próbálkozunk, egyszer ivott belőle egyedül, még a legelején, azóta se sajnos.
Még egy olyan problémám lenne, ami lehet , hogy összefüggésben van ezzel. Egyáltalán nem figyel, ha szólunk neki, hiába szólogatom többször is, mintha nem is neki beszélnék, egyszóval figyelmetlen. A hallásával semmi gond nincsen, mert ha a tv-ben olyan dolog megy ami érdekli, akkor azt a konyhából is hallja, és már rohan is befele. Ezáltal hiába is próbálom neki elmagyarázni, hogy mikor, mit, hogyan, rám se hederít. Elvan a maga kis világában és kész. Persze sokat játszunk vele, mikor bohóckodunk vele, odafigyel és élvezi, néha ha beszélgetek valakivel, akkor megfigyeli, hogy mit, hogyan mondok, de amikor akarom, hogy rám figyeljen, vagy hívom, jöjjön oda, teszi a dolgát tovább, és nem foglalkozik semmivel. Úgy tudom, hogy ennyi idősen, már oda kéne figyelnie, ha szólítják.
Lassan kezd már szavakat mondani, mert nem ugyan olyan babanyelven beszél mint eddig, most már új még idegen szavakat használ, de úgy érzem egyre tisztább lesz a beszéde. Úgy tudom, ezzel még nem vagyunk annyira elkésve.
Az evés probléma csak azért aggaszt nagyon, mert körülöttem sokan mondják, hogy az ő kisfiuk, kislányuk ennyi idősen már rég evett, és nem volt ilyen probléma, mert magától elkezdett enni a gyerek, nekem is két testvérem van, és anyukám azt mondta, velünk nem volt ilyen gond. Szóval mindenki csak csodálkozik, hogy miért nem eszik, félek, hogy nagyon le vagyunk maradva, és hogy egyre nehezebb lesz rászoktatni, mert már annyira megszokta, hogy én etetem.
Előző válaszát is nagyon köszönöm, üdvözlettel: Hajni
Evés: azt gondolom, hogy ha van mód a gyakorlásra, van lehetősége arra, hogy egyedül egyen, próbálkozzon kislánya, akkor élni fog a lehetőséggel. Csak evőeszközzel nem szeretne egyedül vagy kézzel sem? Mert vannak gyerekek, akik jó ideig szeretik megtapintani is, amit esznek, fontos megvizsgálni az állagot, anyagot, stb. Volt vagy van ilyen időszak kislányának?
Ha jól értem, kistesó is van. Ha ő etetve van, akkor természetes igény a nagyobbik gyerkőctől, hogy anya ő róla is úgy gondoskodjon, mint a piciről illetve, mint róla régen. Ez természetes és nem baj, ha néha vannak ilyen jellegű megnyilvánulásai.
Szerintem érdemes lehet továbbra is próbálkozni azzal, hogy mindkettejüknél van evőeszköz és esetleg megengedni, hogy felfedezze az előtte álló ételt. Ezen felül pedig a közös étkezések maradjanak meg továbbra is, ahányszor csak lehet és ezek legyenek kellemes, családi együttlétek. És próbálja kerülni az összehasonlítgatásokat, minden gyermek egyéni és egyedi fejlődési vonallal bír! Akár lassabb valamiben, akár gyorsabb.
Beszéd: Ranschburg Jenő gondolataival élve, egy gyereknek három éves koráig jogában áll nem megszólalni. :-) Tehát valóban nincsenek elkésve semmivel, a fontos, hogy megértesse és kifejezze magát a maga módján.
Hallás: ez a kor a lassan ébredező éntudat kibontakozása is. Van saját akarata, gondolata, véleménye és hajlamosak nem figyelni arra, ami őket annyira nem izgatja. Ebben a korban már érdemes kialakítani a kereteket, felállítani a határokat, amiben a család minden tagja a lehető legjobban tud működni. Ezek szeretetteli és rugalmas határok legyenek inkább, mint szigorú és tekintélyalapúak.
Mit csinál Ön a felvázolt probléma kapcsán? Mi történik akkor, ha Ön szól neki, Ő rá sem hederít és akkor Ön oda megy hozzá, leguggol hozzá és úgy szólítja meg? Akkor kislánya hogyan reagál?
Kislánya érzelmeit kifejezi? Rövid "utasításokat", kéréseket megért és teljesíti?
Üdvözlettel: