|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kiegészítésképpen írom előző levelemhez.
Kislányom, reggel 7-8 óra között kel fel, ha 8 órakor kel, akkor nagyon nehezen alszik el délután, olyankor előfordul, hogy 15 órakor alszik el, egyébként, ha van program, játszik, futkározik akkor 13 óra körül. Csak, kizárólag cicin alszik el, soha nem aludt el máshogy, néha látom szeretne, de nem megy Neki, ha megébred, csak és kizárólag cicin alszik vissza, a délutáni alváskor még mindig megébred, pontosan a 40. percben, akkor is mellette kell lennem, ha nem szól és megyek.
Mikor felébred, sokszor még odabújik és utána egyszer csak hitelen felül, felugrik és már megy is, rohan, dolga van. :)
Mikor sír, úgy látom nem szereti, ha vigasztalom, el lök magától, ez nagyon furcsa, de gondolom Ő ilyen. Van, hogy hosszú időn keresztül sír, van, hogy hamar megnyugszik, mintha "ideges lenne". Nem tudja megmondani az okát.
A másik ami a napokban nyugtalanít, hogy próbáljuk kezelni a dackorszakot, többször sikerrel, de mostanában vettem észre, hogy hiába beszélek hozzá nem figyel, nem fogad szót, mindent 100x elmondok, Ő meg sem hallja, persze, ha számára fontos a dolog rögtön meghallja.
A fogat mosunk, fürdünk, gyere erre stb, rakjunk rendet, itt egyél az asztalnál stb... "nem hallja".
Olyan az egész mint a szélmalom harc, és el is fáradtam. Mit tehetünk ilyenkor? Persze mindig igyekszem ez Vele megbeszélni, figyel is, érti is, de újra minden ugyanúgy megy tovább.
Ezeket mint a cicin való és csak anyával való alvást senkivel nem tudom megbeszélni aki jó tanácsokat adna, mert sajnos inkább olyan táborok vannak, hogy miért alszik veled? ne szopjon már ekkora gyerek! túl sok mindent megengedsz neki! válaszokat kapom, így a belső hangra hallgatok. A férjem mindenben partner, nagy egyetértésben neveljük a lánykát, de kicsit most tanácstalan vagyok.
Köszönöm válaszát: Krisztina
Igen, most is úgy érzem, hogy kislánya azért sír(hat) a délutáni alvásból ébredve, mert sietős mennie a dolgára, de még nem ébredt fel teljesen. Azt gondolom, az idegrendszer érése ezt a folyamatot is befolyásolni fogja és változni fog ez is.
A 40 perces alvás még mindig megfelel egy alvásciklusnak, és váltáskor (mikor a mély szakaszból a felületes alvás szakaszba lép) könnyebb felébredni. És igen, ez elég megfogalmazhatatlan dolog, nehéz lehetne ezeket az érzéseket szavakba öntenie kislányának.
Az jó, hogy akkor is ott van vele, mikor az érintést nem kívánja, és nem erőlteti rá ezt a megnyugtatási módot! Valószínűleg abban a pillanatban, percekben ez a maximum, amire vágyik és bizonyára jól esik neki, hogy ezt az érzelmi megnyilvánulását is úgy fogadja el, ahogy van! (még ha ez nehéz is Önnek, hisz biztosan jobb érzés lenne ölelésben vigasztalgatni).
Valóban nagyon kimerítő tud lenni, mikor úgy néz ki, hiába beszél az ember. Sok mindent kipróbálnak a gyerekek, keresik a határokat, hogy meddig mehetnek el, és szeretnének ebben a korban szinte mindent egyedül csinálni. Amit tapasztal, az nem rosszaság, nem is azért teszi, mert Önök elkényeztették volna! Egyszerűen elengedi a füle mellett azokat az információkat, melyek számára abban a pillanatban nem fontosak. Az ő szemszôgéből nézve ez teljesen érthető is. :-) A társadalmi elvárást, nyomást nézve ez illetlenség és tiszteletlenség. :-(
Mit tesznek ilyen helyzetben? Hogy jutnak el oda, hogy kislányuk megtegye, amit kérnek tőle?
Eddigi levelei alapjan azt érzem, hogy Önök közt egy remek kapcsolat van, bizalommal teli és érzelemgazdag, ami már nagyon jó alap a későbbi kommunikációt is tekintve. Az már inkább egyéni, és temperamentum függő, ki hogy adja a másik értésére, hogy szeretne tőle valamit.
Én azt gondolom, a legfontosabb a gyermekkel való kommunikációban a tisztelet és elfogadás. Tehát én nem pártolom a tekintélyelvű hozzáállást, a parancsolgatást, szidást, büntetést. Inkább pártolom a megbeszélést, kérést, szülői hitelességet, önazonosságot, szívközpontúságot.
Szerintem az sem árthat, ha elmondja kislányának, hogy Önnek ez rettentően rosszul esik, hogy nem reagál a kérésére, szólításra.
Amúgy azért, mert úgy néz ki, hogy füle csukva van, nagyon is nyitottak azok a fülecskék és minden érzékszerv szippantja a külvilágot, az Ön és párja kapcsolatából eredő érzelmeket, megnyilvánulásokat, az élő példát! Tehát első sorban a látott minta az, ami a jelenben is és a későbbiekben is formáló erővel bír.
Ezeket az érzéseket, szituációkat el lehet játszani a játékokkal is! Ha szereti kislánya a meséket, saját mese gyártása is lehetséges ezekből a helyzetekből és természetesen játékos formában ő legyen a főszereplő! :-)
Megtanulni figyelembe venni a másikat, egy folyamat! A hozzá vezető út pedig nagyon gazdag és változékony! Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell a határokat világosan meghúzni! Alakítsanak ki egy olyan rendszert, amely rugalmasan mozgatható, ha muszáj, de tartalmazza azokat a pontokat, melyek szükségesek a napjukhoz! Ebbe be lehet vonni kislányát is, lehet választania: fürdés előtt vagy után legyen fogmosás, stb. Persze ezt is úgy, ahogy Önnek, Önöknek élhető! Létezhetnek olyan szabályok is, melyek kikerülhetetlenek, szigorúan betartandók. :-)
Ha még nem ismeri, melegen ajánlom a "Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje" c.könyvet!
Az nagyon jó, hogy férjével ilyen erős, összetartó párost alkotnak! Nagy segítség lehet a jelenléte, főleg, ha ezeken a témákban nem tud hathatós támogatáshoz, segítséghez jutni!
Szeretettel: