|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
Egy étkezéssel kapcsolatos problémával fordulnék Önhöz.
7 hónapos lesz a kislányunk és születése óta gondok vannak az evésével. Nem hajlandó rendesen enni, annak ellenére sem, hogy látjuk rajta hogy éhes. Vannak jobb/rosszabb időszakok, de amikor viszonylag rendesen eszik, akkor is csak úgy, hogy több részletben és különféle trükköket bevetve próbáljuk elterelni a figyelmét, különben teljes erőből sikít, ha csak meglátja, hogy közelítünk hozzá az étellel legyen az cumisüveg vagy bébiétel.
Többször voltunk orvosnál is, ultrahagozták de egy kis refluxon kívül semmi olyan szervi dolgot nem találtak, ami indokolná ezt a jelenséget. A refluxot egyébként sűrítőporral orvosoltuk.
A maximum, amit meg tudunk etetni vele az 120 ml anyatej. (ez 4,5 hónapos koráig csak 60 ml volt)
Kérdeztük a háziorvost de ő csak annyit mondott, hogy a súlya szépen gyarapszik, úgyhogy nincs semmi gond, amiben igaza van, csak szerintünk ez nem normális, hogy eposzi küzdelmeket kell folytatnunk azért hogy megegye legalább a minimum adagját. Nagyjából mindent kipróbáltunk már (ülve, fekve, kézben, úgy hogy mi is eszünk közben hogy lássa, próbáltuk "kiéheztetni" ahogy a háziorvos javasolta) de egyik módszer sem jött be.
Eddig ami a legjobban működött, hogy éjszaka alvás közben etettük úgy hogy kézbe vettük (ilyenkor úgy evett hogy nem ébredt fel közben), de úgy sem hajlandó 120 ml-nél többet enni és azt is legfeljebb 3 óránként.
Viszont most, hogy egyre idősebb és fejlődik az értelme is, egyre nehezebb elterelni a figyelmét, így az etetés is egyre reménytelenebb. Az utóbbi egy hétben már elkezdett csökkenni a súlya is.
Bár én nem vagyok a "google diagnosztika" híve a feleségem olvasott olyat, hogy az autizmusnak van egy olyan típusa, aminek ezek a tünetei és bogarat ültetett a fülembe, mert már tényleg nem tudjuk, hogy mitől lehet ez.
Ezzel kapcsolatban kérném a segítségét/tanácsát, Ön mit gondol? Lehet ez tényleg autizmus? És ha igen, akkor kihez tudunk fordulni, aki ezt tudja diagnosztizálni?
Előre is köszönöm a segítségét!
Tisztelettel:
K. György
Egy étkezéssel kapcsolatos problémával fordulnék Önhöz.
7 hónapos lesz a kislányunk és születése óta gondok vannak az evésével. Nem hajlandó rendesen enni, annak ellenére sem, hogy látjuk rajta hogy éhes. Vannak jobb/rosszabb időszakok, de amikor viszonylag rendesen eszik, akkor is csak úgy, hogy több részletben és különféle trükköket bevetve próbáljuk elterelni a figyelmét, különben teljes erőből sikít, ha csak meglátja, hogy közelítünk hozzá az étellel legyen az cumisüveg vagy bébiétel.
Többször voltunk orvosnál is, ultrahagozták de egy kis refluxon kívül semmi olyan szervi dolgot nem találtak, ami indokolná ezt a jelenséget. A refluxot egyébként sűrítőporral orvosoltuk.
A maximum, amit meg tudunk etetni vele az 120 ml anyatej. (ez 4,5 hónapos koráig csak 60 ml volt)
Kérdeztük a háziorvost de ő csak annyit mondott, hogy a súlya szépen gyarapszik, úgyhogy nincs semmi gond, amiben igaza van, csak szerintünk ez nem normális, hogy eposzi küzdelmeket kell folytatnunk azért hogy megegye legalább a minimum adagját. Nagyjából mindent kipróbáltunk már (ülve, fekve, kézben, úgy hogy mi is eszünk közben hogy lássa, próbáltuk "kiéheztetni" ahogy a háziorvos javasolta) de egyik módszer sem jött be.
Eddig ami a legjobban működött, hogy éjszaka alvás közben etettük úgy hogy kézbe vettük (ilyenkor úgy evett hogy nem ébredt fel közben), de úgy sem hajlandó 120 ml-nél többet enni és azt is legfeljebb 3 óránként.
Viszont most, hogy egyre idősebb és fejlődik az értelme is, egyre nehezebb elterelni a figyelmét, így az etetés is egyre reménytelenebb. Az utóbbi egy hétben már elkezdett csökkenni a súlya is.
Bár én nem vagyok a "google diagnosztika" híve a feleségem olvasott olyat, hogy az autizmusnak van egy olyan típusa, aminek ezek a tünetei és bogarat ültetett a fülembe, mert már tényleg nem tudjuk, hogy mitől lehet ez.
Ezzel kapcsolatban kérném a segítségét/tanácsát, Ön mit gondol? Lehet ez tényleg autizmus? És ha igen, akkor kihez tudunk fordulni, aki ezt tudja diagnosztizálni?
Előre is köszönöm a segítségét!
Tisztelettel:
K. György
Kedves György!
Valóban, az eposzi küzdelem nem optimális az étkezéshez! Az mindenképp megnyugtató, hogy orvosilag teljesen egészséges a kislányuk. Érdemes lenne azt átgondolni, hogy egy rendben fejlődő, egészséges babánál miért kell küzdelmet folytatni az evésért, miért nehéz bízni abban, hogy magához vesz annyit, amennyire szüksége van? Nem tudom, a születése hogyan zajlott, voltak-e komplikációk, vagy a szülés/születés után mik történtek, volt-e anya-baba szeparáció, nehézségek a szoptatás beindulása körül, stb. Ezek lehetnek hasznos információk a témában!
Alapvetően egy egészséges baba nem hagyja magát éhen halni, tehát magához veszi a szükséges mennyiséget! És nagyon jó, hogy anyatej formájában hozzájut a tápanyagokhoz, ez a legjobban hasznosul! 7 hónapos kor körül a babák többsége még inkább kóstolgat, ismerkedik az új ízekkel, textúrával, érdemi, mérhető mennyiséget a szilárd táplálékból ritkán vesznek magukhoz, s ez így is van jól! Inkább mellé- mintsem hozzátáplálás ez egy ideig. Még egy éves korban is az anyatej -szilárd étel optimális aránya 2/3-1/3 az anyatej javára.
Viszont az fontos, hogy az étkezéshez kellemes tapasztalások társuljanak: pl.hogy az egy KÖZÖS, kellemes, családi program (persze érthető, ha apa csak este vagy hétvégéken tud társulni), egy kellemes EGYÜTTLÉT, nem harcok színtere. Sok baba nem szereti a pépes állagot, s inkább szereti azt enni, amit a szülei, falatkák formájában, tehát darabosan. Érdemes lehet utánaolvasni a BLW elnevezésű hozzátáplálási módnak, fantasztikus szemléletű megközelítés, s a babák többsége imádja!
Érdemes pszichés oldalról is megközelíteni a jelenséget: mit tükrözhet vissza ilyenkor a kislányuk, mire világít rá, mit akar kommunikálni, mi a bizalomvesztés magja (hogy nehéz bízni abban, hogy eszik, ha éhes), történt-e bármi a várandósság, szülés, születés, gyermekágyas időszak alatt, ami feldolgozásra várhat?
Szeretettel ajánlom őt, ha szívesen fordulnak egy jó szemléletű szakemberhez, aki pszichoszomatikus megközelítésű gyermekorvos:Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna!
Diagnózisfelállítással érdemes óvatosan bánni, könnyen tévútra viheti az embert, s az autizmus eleve egy nagyon széleskörű, több elemből felépülő állapot. Nem ír arról, hogy étkezésen kívül milyen a hangulata, aktivitása a kilánynak. Ha egy baba alapvetően jól fejlődik, rendben gyarapszik, a kedélyállapota derűs, kiegyensúlyozott, aktívan részt vesz a mindennapokban, felfedez, stb.akkor azért nagy baj nem lehet!
Érthető, hogy szeretnének a végére járni ennek a jelenségnek, s nagyon jó, hogy szeretnék, ha az étkezés is egy derűs, természetes, nyugodt aktus lenne, s ehhez szükséges lehet az Önök viszonyát is rendezni, kiegyensúlyozottá tenni az evés irányába is.
Remélem, tudtam segíteni!
Üdvözlettel:
Valóban, az eposzi küzdelem nem optimális az étkezéshez! Az mindenképp megnyugtató, hogy orvosilag teljesen egészséges a kislányuk. Érdemes lenne azt átgondolni, hogy egy rendben fejlődő, egészséges babánál miért kell küzdelmet folytatni az evésért, miért nehéz bízni abban, hogy magához vesz annyit, amennyire szüksége van? Nem tudom, a születése hogyan zajlott, voltak-e komplikációk, vagy a szülés/születés után mik történtek, volt-e anya-baba szeparáció, nehézségek a szoptatás beindulása körül, stb. Ezek lehetnek hasznos információk a témában!
Alapvetően egy egészséges baba nem hagyja magát éhen halni, tehát magához veszi a szükséges mennyiséget! És nagyon jó, hogy anyatej formájában hozzájut a tápanyagokhoz, ez a legjobban hasznosul! 7 hónapos kor körül a babák többsége még inkább kóstolgat, ismerkedik az új ízekkel, textúrával, érdemi, mérhető mennyiséget a szilárd táplálékból ritkán vesznek magukhoz, s ez így is van jól! Inkább mellé- mintsem hozzátáplálás ez egy ideig. Még egy éves korban is az anyatej -szilárd étel optimális aránya 2/3-1/3 az anyatej javára.
Viszont az fontos, hogy az étkezéshez kellemes tapasztalások társuljanak: pl.hogy az egy KÖZÖS, kellemes, családi program (persze érthető, ha apa csak este vagy hétvégéken tud társulni), egy kellemes EGYÜTTLÉT, nem harcok színtere. Sok baba nem szereti a pépes állagot, s inkább szereti azt enni, amit a szülei, falatkák formájában, tehát darabosan. Érdemes lehet utánaolvasni a BLW elnevezésű hozzátáplálási módnak, fantasztikus szemléletű megközelítés, s a babák többsége imádja!
Érdemes pszichés oldalról is megközelíteni a jelenséget: mit tükrözhet vissza ilyenkor a kislányuk, mire világít rá, mit akar kommunikálni, mi a bizalomvesztés magja (hogy nehéz bízni abban, hogy eszik, ha éhes), történt-e bármi a várandósság, szülés, születés, gyermekágyas időszak alatt, ami feldolgozásra várhat?
Szeretettel ajánlom őt, ha szívesen fordulnak egy jó szemléletű szakemberhez, aki pszichoszomatikus megközelítésű gyermekorvos:Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna!
Diagnózisfelállítással érdemes óvatosan bánni, könnyen tévútra viheti az embert, s az autizmus eleve egy nagyon széleskörű, több elemből felépülő állapot. Nem ír arról, hogy étkezésen kívül milyen a hangulata, aktivitása a kilánynak. Ha egy baba alapvetően jól fejlődik, rendben gyarapszik, a kedélyállapota derűs, kiegyensúlyozott, aktívan részt vesz a mindennapokban, felfedez, stb.akkor azért nagy baj nem lehet!
Érthető, hogy szeretnének a végére járni ennek a jelenségnek, s nagyon jó, hogy szeretnék, ha az étkezés is egy derűs, természetes, nyugodt aktus lenne, s ehhez szükséges lehet az Önök viszonyát is rendezni, kiegyensúlyozottá tenni az evés irányába is.
Remélem, tudtam segíteni!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018. 05. 16. 10:49
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
