|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kisfiam 22 hónapos, nagyon érzékeny gyerek. Már nagyon kicsi korában is megijedt, sírt ha valaki kiabált, sírt körülötte. Ez azóta sem változott. Emellett a vele egyidős, kisebb gyerekeket elkerüli, fél tőlük, mivel a legtöbb hangosabb nála, vagy csak barátkozóbb...Próbálom erőltetni a gyerekek társaságát, de ez inkább rosszabb lett, mint javult volna. Elkerüli a gyerekeket,inkább egy másik terembe megy, ahol egyedül lehet velem. Ha valaki pedig sikítozik örömében, vagy sír, akkor ő is elkezd sírni, megijed, vagy dühös lesz és ilyenkor elfut illetve a rosszabbik, hogy dobál mindent, esetleg a másik gyereket, vagy engem ütöget...
Szeptembertől bölcsibe megy, egyenlőre kis létszámú, mini bölcsödét keresünk neki, hisz így reagál a korosztályos gyerekekre.
Az idősebb, nagyobb gyerekeket viszont kedveli, felnéz rájuk, utánozza őket!
A kérdésem az lenne, hogy ez mennyire normális, ki fogja nőni? Mit tehetnék érte, hogy jobban nyisson a gyerekek felé?
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel,
Mária
Vannak ilyen érzékeny gyerekek, ez az esetek többségében veleszületett vonás, ilyennek született. A jó hír, hogy ők is megtalálják a helyüket a nagyvilágban, s ehhez jó, ha adott az elfogadó, támogató felület, ahol ő is kibontakozhat a maga módján és nem erőltetik rá azt, ami számára nem, vagy nehezen befogadható, bár kétségkívül sokszor nehéz ezt látni, "kezelni", főleg, ha a szülők akár ezzel teljesen ellentétes, nyitott személyiségűek.
Szerintem remek gondolat, hogy tiszteletben tartva az ő személyiségét, kis létszámú bölcsit választottak számára! Ismertem sok gyerkőcöt, akik hasonló megnyilvánulásúak voltak, de végül feloldódtak társaságban is, csak esetleg több idő kellhetett hozzá, ami nem baj, hisz nem vagyunk egyformák.
Két éves kor körül eleve van a gyerekeknek egy ilyesmi korszaka, szégyenlősebbek, bújósabbak lehetnek, ki-ki saját temperamentumának megfelelően. A bölcsiig még sok minden változhat benne is, de érzésem szerint a fő kulcs, ha ő megélheti azt, hogy úgy szeretik, fogadják el, ahogy van és rábízzák, mennyit fogad be a külvilágból, milyen stílusban ismerkedik, nyit mások felé.
Ha kisfia összességében kiegyensúlyozott, jól fejlődik, derűs, magához képest összhangban éli életét, akkor rendben van, ha úgy érzi, saját magához képest szélsőséges formában változik tartósan, gyermekpszichológus irányában tovább vizsgálódhat, de leveléből kiolvasva annyit érzek, hogy gyermeke veleszületett temperamentuma az, ami így nyilvánul meg.
Üdvözlettel: