|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kisbabám ébredésével kapcsolatban szeretnék kérdezni. Két kisfiam van, a nagyobbik 3.5 éves, a kicsi 1 éves. Az 1 évesem alapvetően nagyon nyugodt gyermek, el tud játszani napközben is egyedül. Hanem amivel nem tudunk (már) mit kezdeni, hogy 1-2 kivétellel mindig sírva, visítva vagy ordítva ébred. Legyen az napközbeni alvás vagy amikor reggel ébred. Kb 3 hónapos kora óta. Csak akkor még nem tudott visítani. Nekünk furcsa, mert a nagyobbik fiam szinte mindig gagyogva, játszva kelt, nem tudjuk hogy a kicsinél mi válthatja ezt ki. De őszintén szólva nagyon rossz arra ébrednünk hogy ordítva ébred. Sokszor olyan zaklatottnak tűnik. Volt olyan hogy épp bent voltam a szobában ahol aludt, az egyik pillanatban még teljesen nyugodtan, majd felemeli a fejét, és egyből így kezd rá. Ráadásul a nagytesót is felébreszti, pedig ő nagyon jó alvó. Szeretném a tanácsát kérni, lehet ezzel valamit kezdeni? Próbálom mindig mondani neki hogy inkább szóljon hogy anya, anya... pár szót mond és próbál sokat ismételni is. Tényleg nagyon értelmes, elég 1-szer elmondani neki valamit, és tudja. Csak tényleg az ébredéssel nem tudjuk mit tudnánk csinálni, hogy lehet elkerülni?
Köszönöm válaszát! Éva
Elnézést a megkésett válaszért, bízom benne, hogy az új évbe már nyugodtabb éjszakákkal, ébredésekkel mentek át!
Elhiszem, hogy furcsa, sőt ijesztő, amit tapasztal a kisebbik gyerkőcnél, főleg, hogy a nagyobbiknál ilyen nem fordult elő. De ahogy nincs két egyforma várandósság, szülés, úgy nincs két egyforma gyerkőc sem, más út vezethet két (vagy több) tesóhoz is és ez nem baj, csak hozhat szokatlan és tanácstalan szituációkat is.
Ha összességében kisfia derűs, kiegyensúlyozott, nyugodt, jól fejlődő gyermek, nem lehet nagy a probléma! Vannak ilyen gyerekek, akik első pillanattól kezdve nagy vehemenciával ébrednek, azonnal "követelnek", nem telik el fokozatosság az ébredés jelzéseiben, hanem azonnal a nagy hangerő vehető észre. Ez általábana veleszületett temperamentum része, igazából nem nagyon lehet befolyásolni. Nagy valószínűséggel ez akkor csillapodhat, mikor szavakkal már jól/jobban ki tudja fejezni magát és/vagy egyedül közlekedik majd az ágyából.
Az nagyon jó, hogy mindig válaszolnak a jelzéseire, mellette állnak, válaszolnak neki, támogatják őt!
Üdvözlettel: