Kedves Tünde!
Végre 1 év eltelte után újra meg tudtuk látogatni lányomékat. A kis unokánk felejthetetlen élményt nyújtott . Viszont az ott töltött 2 hét nagyon fájdalmas volt, lelkileg összetörtem. Sokszor mintha ott sem lennénk, szinte átnézett a lányunk rajtunk, leginkább felpaprikázva szólt hozzánk. Amiben kérte, segítettem, segítettünk. Nem értem a reakcióját. Ellenben anyósék és családjával kapcsolatban maga a földre szállt angyal, mosolyog, csacsog...
Mit látsz kedves Tünde, miért ilyen elutasító velünk szemben ?
Köszönettel
Éva