|
Kincses GyörgyiTanácsadó szakpszichológus, szexuálpszichológus, relaxációs trénerElérhetőségeim: Telefon: 06-30/361-78-98 E-mail:kincses.gyorgyi@intimtanacsadas.hu Honlap: http://www.intimtanacsadas.hu |
Kérdezz-felelek
Nem biztos, hogy jó helyen, de az Ön segítségét szeretném kérni.33 éves vagyok. Bevallom, eléggé „agyalós” típus. Mindenre keresem, kutatom a választ…és az is lehet, hogy csak megerősítésre van szükségem. 8 éve van egy férfi az életemben.(30 éves) Azt, hogy milyen státuszban vagyunk, nem tudom meghatározni. Nem vagyok a barátja, mert nem úgy fordul hozzám (ennek ellenére, többet mond el nekem, mint másoknak). Nem vagyok a kedvese, mert találkozásunk, általában titkosak, 4 fal közöttiek. (Még úgy is, hogy egyikünknek sincs párja.) Nem vagyok „szerető”, mert találkozásaink elég ritkák, viszont mindig intimitás a vége. Én nagyon szeretem, és Ő ezt tudja, sőt, érzi. (Ő az életem.) Mondhatnám, ha lenne erőm, ki tudnék lépni ebből a „dologból”, hisz mindenki ezt mondja. De ha 8 éve, Ő a reményed (boldogságra, új dolgokra, szeretetre, az életre), hogyan lehet ezt megtenni? Azt megmondják mit kéne tenned, de senki sem tanít meg arra, hogy hogyan….
Többféle tanulmányt, pszichológiát olvastam, csak hogy rájöjjek, milyen személyiség Ő. Milyen szemmel, milyen szívvel kell hozzá fordulnom. Valamit jól csinálhatok, hisz 8 éve..vagyok. De vajon tényleg vagyok, vagy csak magamat csapom be? Amit eddig megfigyeltem a személyiségében, az az önbizalomhiány. Önbizalom hiányból adódó alkoholproblémák. Az élet minden területén (munkahely, baráti társaság, intimitás) próbálom erősíteni. Mindig kiállok mellette. Dicsérem, ösztönzöm, mert tudom, nem kapja meg. De mégis, fontos e az Én szavam, ha „senki sem vagyok”? Türelmes, elnéző, megértő, kedves, szeretetteljes vagyok vele. Ez a 8 év „titka”. Más nők az életébe, nem érnek el idáig.
Néha megkérdezi: Miért szeretsz Te Engem? Hisz, szemét vagyok…és most jön egy fontos kérdés! Megerősítést vár, hogy Én is olyan vagyok, mint a többi? Hogy Én is szemétnek tartom és eldobom? Hogy a sok rossz mögött, Én sem látom benne a jót? Miért érdekli a válasz, ha senki sem vagyok neki, csak néha elővesz, ha szeretetre, odafigyelésre, erősítésre van szüksége? Megkérdeztem tőle, hogy jobb lenne-e az élete, könnyebb lenne, ha Én is utálnám, egyedül hagynám? A válasz annyi volt: lehet. De nem enged el! Kértem tőle, könyörögtem, hogy engedjen el, ne reagáljon, ha elgyengülök. De nem! Sőt mondhatnám azt, hogy nem figyel oda rám, de hazugság lenne. (természetesen akkor, mikor együtt vagyunk.) A 8 év hosszú idő neki is, önkénytelenül megtanulta, hogy mi az, amit kedvelek, mi az, amit nem, mi az, ami kihozz a sodromból, mi az, amitől elgyengülők. Ezt tényleg csak megtanulta, vagy figyelt rám? Tényleg, csak mentőmellény vagyok számára, vagy csak fél? Fél önmagától, fél mások véleményétől, fél az érzelmektől? Én táplálom az önbizalmát, Ő leépíti az ennyimét. Titokban találkozni (mintha szégyellne), sose mondja”szép vagy” hogy „kívánlak” vagy, hogy „szeretnék veled lenni” (mintha nincs más, beérem veled is). Szeretkezésnél is. Próbálok „játszani”, hogy beszéljen, mondja ki „engem kíván”…rám néz, és azt mondja: hát nem látod? Nem erre a válaszra vágyom. Csodálatos vele az együttlét, de nem megyek el. (Igaz elég problémás vagyok ezen a téren.) Ezt mindig felhozza, és sose tudom, hogy magára haragszik emiatt vagy rám. Saját önbizalmam ismét nincs, mert bénának érzem magam. De ismétlem a kérdést…miért fontos ez neki, ha senki sem vagyok? Önmagának akar bizonyítani, vagy Én rám figyel? Megmutatja milyen boldognak lenni, majd reggel ezt hónapokra, el is veszi. Vagy ez mind-mind- mind önbecsapás….és tényleg nem vagyok senki? Mondhatnám azt, hogy önbizalom hiányos vagyok, hogy nem szeretem magam, de ez nem igaz. Szeretem, azt az embert, aki vagyok. Szeretem a szívem, a lelkem, a gondolkodásom. Mégis, Ő az egyetlen gyenge pontom…és az életem róla szól.
Köszönöm válaszát!
Mivel azt írja „agyalós” típus, engedje meg, hogy írjak néhány olyan kérdést, amire Önnek szükséges megtalálnia a választ: Fontos, hogy felvállalják egy „párkapcsolatban”? Mi az oka, hogy 8 éve nem köteleződött el a „párja”? Megkapja ebben a „párkapcsolatban” azt, amire vágyik, akkor, úgy, ahogyan szeretné. Ön szerint rendben van, hogy idézőjeleket használok? Ön mit szeretne ettől a férfitől, és Ő Öntől? Szeretné, le tudja élni az életét egy alkohol problémákkal küzdővel, alkoholistával? Mit gondol, egy szakításnál megkérjük a másik felet, hogy rúgjon ki minket, vagy álljunk fel és menjünk el? Fejleszti az orgazmus készségét? Partnerével kölcsönösen megtanulták mi a jó a másiknak a szexben? Rendben van, hogy 8 év alatt nem sikerült közös együttlétek alkalmával kielégülnie? Szeretne családot, gyermeket? Ha szereti a saját szívét, lelkét, gondolkodását, önmagát, akkor mi az oka, hogy hagyja önbizalmát „leépíteni”? Ön egy senkinek tartja magát? Boldog így, hogy az élete róla szól?
Remélem, ezek a kérdések segítséget nyújtanak abban, hogy saját kérdéseit megválaszolja.
Üdvözlettel,