Kedves Györgyi! Szexuálpszichológiai tanácsot szeretnék kérni a barátnőmmel kapcsolatban. Lehetséges ez a nyilvánosság teljes kizárásával, vagy csak ezen a felületen?

Tisztelt DR NŐ!!Egy 23 éves növekvő vagyok van egy 7 éves kisfiam és az ő apukájával élek együtt már 8 éve rajta kívül nem is volt senkim de a szex terén nem tudok teljesen ki ontakozni nem tudom élvezni a dolgot mert csúnyának látom magam és egyszerűen zavarban vagyok és szégyellem magam és egyszerűen nem tudok zavartalanul szexelni és ez sok vitát okoz köztünk ugyanis én nappal hiába szeretnék szexelni akkor sem szoktam mert zavar a testem és úgy gondolom ha engem zavar akkor a páromat miért ne!!tudna e adni valami tanácsot??válaszát előre is köszönöm

Kedves Györgyi!
50-es éveim közepén járó férfi vagyok. Közel 30 év házasság után váltunk el a feleségemmel. Igazából szexuális téren sosem volt összhang köztünk, különböző igényekkel, vérmérséklettel rendelkeztünk. Vagyis én voltam az, aki feladtam a vágyaimat az ő kedvéért, elfojtottam azokat, és ez rendkívül frusztrált engem. Mégsem kerestem soha szeretőt, mert ezt aljasságnak éreztem volna vele szemben.
A válás után pár évvel találkoztam egy hölggyel, akivel már az ismerkedés után nagyon egy hullámhosszon voltunk, szexuális téren is. Vele minden jól működött minden, amit korábban soha nem tapasztaltam. Igaz, egyetlen egyszer voltunk együtt, de számomra meghatározó élmény volt vele lenni. Ennek ellenére mégsem lett belőle kapcsolat, bár ő nagyon akarta volna, én viszont nem tudtam elszánni magam. Valahogy vonzott is, meg féltem is tőle. Elszakadtunk egymástól néhány hónapra, és ezalatt én találkoztam egy kedves hölggyel, akivel összejöttünk. Más téren megvan az összhang, de szexuális téren ugyan ott vagyok, mint a feleségemmel. Alig igényli az együttléteket, és akkor sem mindig jön össze. Engem ez nagyon frusztrál.
Viszont pár hónapja jelentkezett az a hölgy, akivel korábban annyira jó volt. Nem tudta, hogy kapcsolatom van, amikor megírtam neki, akkor el akart köszönni, de valahogy én is ragaszkodtam hozzá. Levelezni kezdtünk, megbeszéltük, hogy csak barátok vagyunk. Ennek ellenére a régi emlékek hatására elmentem hozzá, és egy csodálatos időt töltöttünk együtt. Akkor úgy gondoltam, hogy máskor is találkozom vele. De azóta nem bírok kikecmeregni a bűntudatból. Ő nagyon megértő, én pedig nem tudom mit tegyek. Kedvelem a jelenlegi páromat, nem is akarok egyelőre szakítani vele, de ez az állandó elfojtás is kikészít. Nagyon sokat gondolok a másik hölgyre is, elképesztően jó élmény volt vele. Erre volna szükségem. Sokszor gondoltam arra, hogy amit a jelenlegi páromtól kapok kedvességben, ragaszkodásban, gondoskodásban, azt a másik hölgytől is megkaphatnám, de azt amit a másik hölgy tud nyújtani szenvedélyben, szerelemben, azt a mostani páromtól soha nem kaphatom meg. Nem tudom mit tegyek. Illetve úgy érzem, hogy ki kell tartanom a jelenlegi párom mellett, viszont azt is érzem, hogy minél inkább szeretném elfojtani a vágyaimat, annál inkább erősödnek...
Hogy látja ezt Ön szakemberként, kívülállóként?
Köszönöm válaszát!
Egy tanácstalan férfi

Kedves Szakértő,
olvastam/hallottam szakemberektől, hogy a női orgazmus ideje alatt tudatborulás van. Hát ez nekem teljesen furának tűnik. Én pár éves korom óta tudom, mi az orgazmus, de szerintem semmi tudatborulás nincs ott, sem nálam, sem más nőnél. El tudná magyarázni, hogy is értik ezt a szakemberek?
Köszönöm

Kedves Gyöngyi!

Sajnos van egy nagy problémám. Néhány hónappal ezelőtt merevedési zavarral kezdődött. Kaptam az urológustól gyógyszert, azzal jó volt. Mivel pszichiátriai gyógyszereket szedek, ezért befeküdtem az osztályra és csökkentettünk a gyógyszereken. Most már a merevedéssel igazából nincs bajom, de hónapok óta nem volt magömlésem. Ez nagyon zavar. 56 éves vagyok. Több mint 30 éves házasságban élek. Szerintem már mindent megpróbáltunk, sikertelenül.
Nem tudom, mit csináljak.
Várom válaszát!

Tisztelettel: Peter

Kedves Kincses Györgyi!
Számunkra nagyon komoly problémával fordulok Önhöz! 60 évet betöltött, de ugyanakkor frissen ismerkedett pár vagyunk. 2 hónapos az intim kapcsolatunk. Én nem ragaszkodtam a szexuális élethez. Viszont robbanásként annyira közel kerültünk egymáshoz, hogy megtörtént (volna) a dolog. Párom másfél éve özvegy. Eleinte komoly merevedési problémája volt, ezt orvosi segítséggel sikerült megoldanunk (Sildegra). Jelenleg a helyzet az, hogy egyszer voltunk együtt "természetes" módon, gyógyszer nélkül, de a merevedésen túl a kielégülése elmaradása őnála már-már napirenden van. Én kielégülök, akár többször is. Kétségbe vagyok esve, mert amúgy a hátralévő életünkre terveznénk, de a minőségi szex hiánya már kihatással van a mindennapjainkra. Rengeteget beszélünk róla, a hogyan továbbról, miben reménykedjünk, de ..... és itt ez a DE. Őszintén szeretjük egymást, de szex nélkül azt hiszem nem fog működni. Most 2 hétig nem volt itthon a munkája miatt és az esti szex 10 nap kihagyás után sem ment, mikor is már saját magamat okolom mindenért. Minden lehetséges módot (orális, stb) kipróbáltam már "rajta", és szeretném a kapcsolatot megmenteni. Az, hogy engem kielégít nekem kevés. A teljes összhang megteremtése lenne a cél, ebben kérem segítségét. Kis községben élünk, várom tanácsát! Köszönettel

Kedves Györgyi,
Feleségemmel friss válságban a házasságunk. Kb két hónapja kiderült, hogy megcsalt és nem tudja mit akar. Nagyon hamar megszakította a kapcsolatot a harmadikkal. Szóba jött, hogy elköltözik (egyedül) és kibérelt egy albérletet, de végül nem ment el. Én mindvégig biztosítottam róla, hogy szeretem és helyrehoznám a kapcsolatot, ha ő is ezt akarja. (Éreztem én is az utóbbi hónapokban, hogy a kapcsolatunk lefelé megy a lejtőn, mind sex mind megértés, kommunikáció stb területén) Két gyermek van és egyik sem akart vele költözni.
Ő több teret, egyéni időt kért, mert úgy érezte megfullad. Mindent együtt csináltunk és együtt mentünk eddig.
Meg is kapta ezt, de őszintén szólva nehezen viselem.
Egy hónapig nem csinált semmit, nem ment sehova, mindig fáradt volt, mint egy zombi.
Most kezd újra aktívabb lenni, sport, barátok, stb.
Megegyeztünk, hogy mindent megbeszélünk, helyrehozzuk a dolgot, pszichoterápiára járunk, ami neki nagyon tetszik, de én nem látom a fényt az alagút végén. (külön-külön járunk, mert ezt tartották szükségesnek a terapeuták)
Ő azóta teljesen aszexuális. Megpuszil, megölel, és látom, hogy őszintén; de semmi több.
Azt mondja nem velem van a baj, egyszerűen nem szereti magát sem, nem akar semmilyen testi örömöt most. Próbálkoztunk az ő "kezdeményezésére", ami inkább megengedés volt részéről, de nem volt jó élmény egyikünknek sem; mintha kicserélték volna.
Próbálok türelmes lenni, de nem tudom meddig bírom így; vagy mit tehetnék?
Mi lenne jó mindkettőnknek?
Eszembe jutott szexuálpszichológusi tanácsadás is, javasolná ebben az esetben?

Kedves Kincses Györgyi!

Szexuális jellegű kérdéssel fordulnék Önhöz. Párommal egy éve vagyunk együtt, nem régen költöztünk össze. Minden csodálatosan működik, de a szex kicsit döcögősen indult. Én egy több éves komoly párkapcsolatot hagytam magam mögött amikor őt megismertem, neki pedig még sosem volt igazán tartós párkapcsolata, évekig élt egyedül, vagy csak távkapcsolatban, ezért elmondása szerint ő hozzászokott ahhoz, hogy nem túl gyakori a szex az életében.
Érzem, és beszélt is róla már (szerencsére tudunk erről is beszélgetni), hogy ez neki új helyzet, hogy én mindig itt vagyok neki, és nem kevés teljesítménykényszer lépett fel nála. Eleinte többnyire elzárkózott az intim együttlétektől és a szextől, mert félt, hogy csalódni fogok benne, vagy máshoz hasoníltom őt. Most már talán gyakoribbak az aktusaink, és bevallom, én sem álltam mindig legjobban a témához, mert azt hittem, engem nem kíván, volt ebből nem kis feszültség köztünk.
Amikor összejön és érzem rajta, hogy igazán kíván és akarja, akkor nagyon jó vele. De elélvezni egyszerűen nem tud bennem, csak ha a végén én kézzel vagy orálisan kielégítem, amire viszont igénye van, és nem is tart sokáig, de velem egyszerűen nem megy. Többször elfárad aktus közben, előfordul, hogy rá kell közben is segítenem kézzel, hogy folytathassuk, de utána sem képes az orgazmusra velem.
Azt mondta, még soha senkivel sem jutott el odáig, mindig félt, nehogy teherbe ejtse az adott lányt, és tartósan senkivel nem volt szexuális kapcsolata.

Szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint a feszültségen és a lelki dolgokon túl aggódnunk kell-e esetleg valamilyen szervi ok miatt?
Azt érzem rajta, hogy ha kikapcsol, és valóban kedve is van hozzám, akkor már egészen közel tud jutni az orgamushoz, de nem tudjuk, hogyan tovább. Hagyjuk csak az időre? Igyekszem türelmes és elfogadó lenni, nem szeretném, ha miattam ismét csak frusztrált lenne, de ha valamivel tudok, nagyon szívesen segítenék neki, nekünk, mert érzem, hogy ez most már őt is kezdi aggasztani. Gyermeket egyelőre nem tervezünk, esetleg pár éven belül lehet aktuális, úgy érzzük.

Előre is köszönöm szépen a válaszát:

Bernadett

Kedves Szakértő!
27 éves vagyok és barátnőmmel, most már menyasszonyommal 2 éve élek együtt és miden teljesen rendben van, a szexuális életünk is, viszont nekem már régóta van egy un. parafíliám, - bár nem tudom, hogy ez abba a kategóriába tartozik-e. Szinte minden egyes aktus során elképzelem, hogy más férfival szeretkezik. Sőt, sokszor direkt kérem, hogy mondjon ilyen dolgokat. Benne is van a "játékban", sőt élvezi ő is, viszont úgy érzem nem teljesen normális, ha mindig ezekre a dolgokra gondolok. Néha-néha nem gond, hiszen kicsit ezzel is egy kis izgalmat csempészünk a szexuális életünkbe, viszont ilyen rendszerességgel úgy érzem, hogy hosszú távon probléma is lehet belőle. Ami érdekesség még ebben a dologban, hogy rendre olyan férfiakkal képzelem el, akik nagyon nagy nemi szervvel rendelkeznek, és csak ebben az esetben izgat fel a dolog. Ami lényeges, hogy ez a "perverzió" nem nála jött elő, szóval nem hiszem, hogy ennek sok köze lenne az ő személyéhez, előző párkapcsolataimnál is már megvolt ez. Nemi szervem egyébként teljesen normál méretű kb. 17 cm és minden egyes aktus során sikerül az orgazmusig eljuttatnom, persze igazából ennek tudom, hogy semmi köze a mérethez, viszont képzelődéseim során mindig azt gondolom, hogy a hatalmas méret jobban ki tudja elégíteni, jobban élvezi. Sőt az enyémet kifejezetten nevetségesnek találja, kinevet, megaláz és ezek mind felizgatnak. Sőt tetszik, amikor más férfiakról és hatalmas péniszükről fantáziál (akár ténylegesen, akár csak a játék kedvéért) Mi lehet a probléma? Hogy tudnám megszüntetni vagy legalábbis minimálisra csökkenteni ezeket a gondolatokat? Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt Szakértő!

24 éves nő vagyok, volt már vagy 2 kapcsolatom és több udvarlóm is de még mindig szűz vagyok. A kapcsolataim eddig mind ezért mentek tönkre. Mindig tartottam a szextől, főleg a fájdalom miatt és a külsőmmel sem vagyok elégedett. A libidóm sem túl nagy. Nem érzek égető vágyat aktusra. Rettegek a teherbestéstől, mert én nem tervezek egyáltalán gyereket életem során. Fogamzásgátlót abbahagyatták velem, mert daganatos lettem miatta, és emiatt a menstruációm sincs egy ideje. Alapjáraton hormonzavarra kaptam még 16 évesen. Ez is szerepet játszhat az egészben.
Most újra van párom, aki figyelmes, segít és türelmes. Legalábbis egy ideig. De problémám még mindig fent áll. Egyszerűen rettegek az egésztől. A testnedvektől is viszolygok amik az aktussal járnak. A szüleim gátlásokat neveltek belém. Nem vallásosak, de anyám úgy adta elő mikor kislány voltam mintha bűn lenne, rossz dolog, amit én nem csinálhatok mert következményei lesznek. Másoktól meg úgy hallottam nekik nagyon fájt, vérzett stb. és ugyan ki akarná az ilyesmit ha rossz.

Úgy látom nagyon összetett és sok problémám van. Nem is tudom, hol kezdjem ennek feltérképezését és megoldását. Tudna valami támpontot adni? Mivel kezdjem? Nagyon komoly a probléma ezek alapján vagy szexuálpszichológus tud nekem segíteni? Mennyi időbe telhet ennek orvoslása? Nem akarok több kapcsolatot elrontani emiatt.

Köszönöm válaszát!
Henrietta

Kedves Szakértő!
Régebben azt mondta valaki, hogy olvassam el, mit írnak a borderline személyiségzavarról, mert "nekem is az van". Nem fogadtam ezt el, nem foglalkoztam vele, de azóta már elolvastam, és van, amiket ne értek. Pl. azt írják, hogy nem tudja, ki ó, és miben hisz. Nem értem. Mi az, hogy vki nem tudja magáról, hogy ki ő? És azt sem tudom, hogy mit jelent az, hogy nem tudja, miben hisz? De ezt egyáltalán mire kell érteni, hogy: miben hisz?
Szóval mit tudna Ön erre írni? Én nem járok ilyen helyekre, ahol erről szó van. De már a borderline leírását sem értem.
Köszönöm
Andi

Kedves Kincses Györgyi!
Műtétek után egész rossz lelki állapotba kerültem: rémálmaim, éjszakai rosszulléteim lettek, de nappal sem voltam jól. Majd antidepresszívumot kellett szednem. Pszichoterápiára, vagy terápiás beszélgetésre meg nem került sor, mert amit problémákat ugyan leírni le tudtam a pszichiáternek, arról, vagyis semelyikről sem tudtam szóban beszélni vele. Mindig gátlás alatt volt az, hogy a problémákról beszéljek vele. Vagy olyan volt a fogadtatása, amiből én azt gondoltam, hogy nem akar velem foglalkozni, és így akkor azért nem tudtam előtte megnyílni, máskor amikor föntről kinyitotta az ajtót, én nem tudtam időben bemenni, így másodszor is kellett próbálkozni, akkor az esett rosszul, akkor azért nem tudtam beszélni. Máskor meg félreértettem, akkor az zavart meg, akkor azért nem tudtam vele beszélni. Máskor meg egyszerűen nem tudtam vele beszélni. Máskor meg azt gondoltam: ne igaz, hogy erről kell beszélnünk: időjárásról, nem azért utaztam ide ennyit..., akkor azért nem ment. Kérdésem az, hogy mi lehet az oka, hogy épp azzal az orvossal nem tudtam semmit érdemben beszélni, akinek egyébként írásban mindent leírtam?
Tudom, talán tanács lehet az, hogy menjek másikhoz, az is megtörtént, de nagyon fárasztott, és nem tudok előlről kezdeni másnál mindent, és úgy láttam, nincs is értelme. Bele vagyok nagyon fáradva a problémákba is, meg nem akarom már, hogy idegenek vájkálni próbáljanak bennem, nincs is már rá idő, problémáim sürgetőek lennének. Máshol meg olyan sértően viselkedtek velem, nem akarom itt írni, hogy milyen fajta rendelésen, ahol nem úgy bánnak egy ideggondozós beteggel, mint egy bőrgyógyászatival, vagy sebészetivel...
Így problémáim maradtak, és nem is tudom megbeszélni senkivel, és a gyógyszert meg szedem, mert nem tudok nélküle meglenni.
Válaszát várva, remélem erre a kérdésre is válaszolhat, nem csak szexuálisokra.
köszönettel
Aliz

Kedves Szakértő,
középkorú vagyok, ha fura is, még nem voltam férfival. Mondjuk, beszélgettem erről egy férfival, aki aggodalmamra nevetve azt mondta, hogy: azt hiszi, hogy azt észre venné a partnere, hogy nem volt még férfival? Hogy azóta azt gondolom, hogy igaza lehet, nem fogja észrevenni, tehát most már a nagyon nagy félelmem eltünt, de egy kicsi azért maradt, mert teljesen tapasztalatlan vagyok... Szűzhártyám nincs, persze,nem úgy lehetne észrevenni, hanem a viselkedésemen... Beszélni meg nem szeretnék a partneremmel erről, mert ez tényleg égő, és nem szeretném ha elmondaná vkinek, mondjuk barátjának, és kinevetnének, stb. És inkább csak úgy tennék, mint aki nagyon gátlásos...
Mi erről az Ön véleméyne?
Köszönettel
Andi

Kedves Doktornő!
ha jól emlékszem, Ön azt írja, hogy a csikló-orgazmust a nők hónapok alatt tanulják meg. Nekem ez nagyon furcsa, azt hittem úgy van, mint nálam, én pár évesen megtaláltam ezt az örömforrást, (le is buktam szüleim előtt, azt mondták, beteg leszek ettől, szóval ez a kellemetlenségem volt vele, más nem) és azóta folyamatosan megy. Én vagyok más?
Köszönöm

Kedves Szakértő!
Beleolvasva válaszaiba. láttam: hogy az idő múlásával a férfiaknak egyre erősebb inger(lés) kell a vágy felkeltésére, és már 40 körül ez a helyzet. Én 40-es éveim vége felé járó nő vagyok, és egy 70-en felüli lenne a pár. Amit én olvastam, elszomorít, mert én nagyon szexéhes vagyok, és Ön szerint egy hetvenegynéhány éves férfivel már nem is sikerülne semmi?
KÖszönettel

Kedves Doktornő,
van egy férfi, akiről múltkor azt gondoltam, hogy mi nem is kedveljük egymást. Viszont az érintései (baráti) nagyon hatással vannak rám!!! Szexuális vágyat ébresztenek bennem. Ez normális? Mások is így vannak, vagy én azért, mert az érintések teljesen hiányoztak gyerekkoromban?
Előre is köszönöm Válaszát
Aliz

Tisztelt Dr nő
Nem tudom ez normálisnak e számit ,8 hete hogy elvesztettem a férjem akit nagyon szerettem és ezt nem tudom hogy feldolgozni viszont egy ideje vágyom a sexre.Nem akarok kapcsolatot szóba sem jöhet csak sima sex semmi több.Ez normális ? hisz rövid idő telt el azóta ez valami menekvés vagy vágy mivel az utóbbi 3 hónapban mi alig voltunk együtt ő már beteg volt bár mi nem tudtunk róla.
Köszönöm

Kedves Doktornő!
17 éve élek házasságban a férjemmel, van két gyeremekünk (14 éves lány és 8 éves fiú), 42 éves vagyok. A házaséletünk eléggé változó, periodikus - néha jó mindkettőnknek, néha nem jó nekem. Férjem sokmindent kipróbált, hogy eljutasson a csúcsra, de ez sajnos nem mindig sikerül. Az együttléteknek a felét élvezem, a vágy megvan, majd mintha elvágtak volna, nem érzek semmit, vagy legalábbis nem túl sokat. Hiába kérdezi, hogy nekem hogy lenne jó, egyszerűen nem tudom neki megmondani. Utána pedig alhasi fájdalmaim vannak. Tudna nekem segíteni, hogy merre tovább?

negyvenes nő vagyok, soha nem volt párom, testi kapcsolatom sem. Vágyok a testi kapcsolatra, viszont ennyi idősen már tudom, hogy nem vállalnék fel egy férfit, tehát nem fogok már egy ffi után dolgozni, pakolni, mosni rá..., mert az taszít.
"Igen, az is, hogy taszít, meg az is, h az ember ennyi idősen már érzi, hogy az idő szorításában él, és már másra nem szánnék ilyen módon időt, más személy, h dolgozzak rá, már nem fér bele az életembe." Még kiegészíteném az előbb küldött történetem.
Ilyenkor már a test is kezd öregedni, ha tornával, tehát saját magunkkal töltjük (akinek van rá ideje), az sokkal fontosabb.
És túl vagyok sok iskolán (mind időt vett el), értelmetlen munkákon (nekem éhbért sem fizettek, de az időm elvették, szüleim megbetegedése, megöregedése, nagy ház, kert, ami mind egy kényszer, és az embertől az idejét veszi el. Tehát, h most újabb személy körüli teendők vegyék el az időm, az már nem megy. Talán érti, miről beszélek, nem találom, keresem a helyem... De vágyok egy férfire is, mint egy fiatal, csak nekem már máshogy jár az eszem, nem úgy, mint egy tininek.
Köszönettel:
40-es nő

Kedves Szakértő,
negyvenes nő vagyok, soha nem volt párom, testi kapcsolatom sem. Vágyok a testi kapcsolatra, viszont ennyi idősen már tudom, hogy nem vállalnék fel egy férfit, tehát nem fogok már egy ffi után dolgozni, pakolni, mosni rá..., mert az taszít. Egyébként nem vonzanak a férfiak!!! (Ez nem azt jelenti,h a nők igen, mert olyan kapcsolatom sem volt. A kedvesség vonz, az meg mindkét nemtől jöhet.) Viszont úgy meg hogy lehetne "normális" kapcsolatom?
A másik meg az, hogy a szexuális részétől is félnék, hisz nincs semmi gyakorlatom...
(Mégis egy különleges férfit szeretnék, aki gyengéd, de egyébként minden rendben van körülötte, nem kell rá dolgozni, van bőven pénze, egzisztenciája, nem undorító...
De nekem nincs tapasztalatom, nem vagyok gazdag, nem tudok főzni,autót vezetni..., nem is vagyok már fiatal, tehát ott is vannak félelmaim, hogy én nem vagyok olyan tökéletes, mint amilyen ffit szeretnék...
Szeretném megkérdezni, Önnek mi erről a véleménye, egyáltalán bármi, amit ki tudott írásomból olvasni, mi a helyzetről a véleménye?
(Pszichoterápiára nem tudok járni, (a mélyebb okfejtésre), nincs rá pénzem.)
Válaszát várom
Köszönettel
40-es nő