|
Kincses GyörgyiTanácsadó szakpszichológus, szexuálpszichológus, relaxációs trénerElérhetőségeim: Telefon: 06-30/361-78-98 E-mail:kincses.gyorgyi@intimtanacsadas.hu Honlap: http://www.intimtanacsadas.hu |
Kérdezz-felelek
A következő problémával fordulok Önhöz:
Férjemmel több, mint tíz éve vagyunk házasok, van három fiunk. Kapcsolatunk az évek során megromlott. Két éve megpróbáltuk külön, majd pár hónap után a gyerekek miatt újrakezdtük. Bár én jól éreztem magam nélküle-más férfi nem volt az életemben-és egyáltalán nem hiányzott, reménykedtem, hogy jobb lesz a kapcsolatunk. Ő sokat változott, rájött, hogy mennyire fontosak vagyunk neki. Egy évig voltunk együtt újra, számomra szörnyű volt. Minden érintésétől viszolyogtam, mindent, amit érte tettem, kényszernek éreztem. Mint egy börtön, úgy éreztem. Most egy éve vagyunk külön, azóta megy a vita, mi legyen velünk. Most döntenem kell, beadjuk a papírt vagy végleg kibékülünk. Nem értem magam. Nagyon szeret engem,odaadó, àgyban is figyelmes, mégis szinte rosszul vagyok, ha hozzámér. Azt mondja, megérdemli, hogy ha nem is jó nekem, `széttegyem a lábam`, és ne tegyek tönre egy családot. Érzelmileg zsarol, legfőképp a gyerekekkel, hogy ellenem fordítja őket.
Szóval, nem tudom, pszichológusra vagy szexuálpszichológusra tartozik-e az esetem. Miért nem tudok változtazni a hozzáállásomon, gondolkodásomon, legalább a gyerekek érdekében? Nem szeretem őket eléggé, ha ezt nem vállalom be? Igaz, hohy minden fejben dől el, és csak elhatározás kérdése? Miérz nem tudom akarni, szeretni őt? Mi az oka, hogy ennyire nem kívánom a férjemet? Érzelmi vagy egyéb oka van?Nagyon sajnálnék szétzúzni egy családot, ha van magyarázat és `gyógymód`. Bár több alkalmas kezelésre sajnos nincs pénzem...
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelt Szakértő!
A következő problémával fordulok Önhöz:
Férjemmel több, mint tíz éve vagyunk házasok, három fiúgyermekünk van. A házasságunk megromlott, már évekkel ezelőtt. Két éve megpróbáltuk a különélést, amit ő nagyon nehezen viselt. Én jól éreztem magam, más férfi azóta sem volt az életemben, tehát nem amiatt. Egyszerűen úgy éreztem, végre levegőt kapok. A fiúkat látszólag nem viselte meg nagyon, a legnyagyobb többször hangoztatja, szeretné, ha elválnánk. A középső fiú pedig azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Ami igazán régen volt, nem is igazán emlékszem rá. A pici még pici, nagyon anyás.
Szóval, pár hónap után úgy döntöttem, elsősorban a gyerekek érdekében, hogy próbáljuk újra. A férjem megváltozott, agresszivitása eltűnt, legalábbis próbált uralkodni magán. Egy évig voltunk újra együtt, számomra kínszenvedésben, állandó feszült légkörben. Ami abból adódott, hogy ő nagyon jól tudta, hogy nem szeretem őt, hogy amikor ágyba bújunk, muszájból teszem. Napi szinten az volt a téma, hogy érzek-e már többet iránta, kívánom-e már. Napról-napra ingerültebb volt a nemleges, őszinte válaszoktól. Hozzáteszem, azért is voltam őszinte, mert előtte évekig nem vallottam be neki, hogyan érzek, talán magamnak sem, és akkor az volt a baj. Talán, ha előtt beismertem volna, a harmadik fiú meg sem született volna. És eljött az a pont, amikor már könyörögtem neki, ne a gyerekek előtt balhézzon, elborult az agya, 180-nal száguldott velünk az autóval. Akkor este mondtam ki, hogy vége. Ez egy éve volt. A papírt nem adtuk be, azóta is téma, hogy mi legyen velünk. Nagyon ki akar békülni, sokat sít, hogy nagyon szeret minket. Én nagyon megértem, sajnálom Őt! A munkája miatt tőlünk messze lakik édesanyjával, itt nincs lehetősége sem dolgozni, sem lakni. szörnyű lelkiismeretfurdalásom van. Azt mondja, együtt rontottuk el, együtt kell helyrehoznunk. Szerinte nem tehetem tönkre egy család életét csak azért, mert önző vagyok és nem akarom"szétteni a lábam". Így fogalmaz. Ön szerint jogos, amit kér és elvárható ez egy nőtől? Nagyon sokat gondolkodom, próbálom győzködni magam, hogy akarjam ezt az egész kapcsolatot, de nem megy. Nem szeretem igazán a gyerekeimet, hogy még őértük sem megy?
De ami igazán a kérdésem lenne Ön felé, hogy lehetséges-e, hogy valamilyen terápiával én kívánjam őt és akarjam vele a szexet? Egyébként nagyon figyelmes, sok nő irigykedne is. Segít a háztartásban, gyerekekkel, mégsem egy papucs, nem értem, mi a bajom?!?? Ha nem iszonyodnék annyira még az érintésétől is, belemennék a folytatásba, érte és a gyerekekért. De nem tudom, mit tegyek? Hogyan? Egyáltalán ez Önre tartozik vagy pszichológusra? Már voltam nála különben, de nem igazán tudom fizetni. Egyrészt azt mondta, a gyerekeknek szükségük van apára, másrészt azt javasolta, mindegy mit teszek, de azt akarjam, amt teszek. Ez az, nem tudom, mit akarok. Kit vegyek figyelembe, magamat vagy őket?
Válaszát előre is köszönöm!!!!
Egy kiegyensúlyozott házasságban a szeretet három fajtája valósul meg: szenvedély, intimitás és elköteleződés. Ez egy háromlábú székhez hasonlítható, melynek bármelyik lába sérül, inogni fog, elveszti stabilitását. Azt gondolom, a szex nagyon fontos összetartó erő, de egyrészt egy házasság nem csak arról szól, hogy akarjam, vagy nem "szétteni a lábam". Másrészt iszonyodik a férje érintésétől, amely szintén az intimitás, a szexualitás kerüléséről, esetleg büntetéséről, de az érzelmi életük hiányosságairól is szól. Ha bele gondol, a szék mindhárom lába inog. Ebből számomra az következik, hogy a gyerekek tartják össze a házasságukat, melyről azt gondolom, hogy lehet jól működni apa-anya szerepben, de ez nem feltétlenül jár együtt a férfi és női szerep megfelelő működésével. Megromolhat egy férfi és egy nő között a kapcsolat, akár el is válhatnak, de a szülő szerepüket tovább kell vinniük, méghozzá úgy, hogy gyermekeiknek a lehető legjobban biztosítsák a testi-lelki jólétüket.
A válások biztos vesztesei a gyermekek, de egy konfliktusos házasság félelmet, szorongást kelthet a gyermekekben, veszélyeztetheti az alapvető biztonságérzetüket, és mivel egymással, a konfliktusaikkal vannak elfoglalva a szülők, így kevésbé törődnek gyerekeikkel. Az Önök esetében direkt veszélyeztetés is történt („180-nal száguldott velünk az autóval”), amely teljesen elfogadhatatlan.
Véleményem szerint egy házasság működtetésében két fél vesz rész, így annak megromlásához is mindkét fél hozzájárul. Innentől ahhoz is ketten kellenek, hogy változás következzen be kapcsolatukban. A döntést Önöknek kell meghozni, bármelyik utat is választják.
Üdvözlettel,