|
Kérdezz-felelek
Kedves Andrea!
Leánygyermekem 15 éves kor küszöbén,itthon elzárkózik,nem beszélget velem,ritkán oszt meg élményt,lelki problémát,önsértő.Elváltunk,apukája külön él ,babát várnak.Minden hétvégén barátoknál szeretne aludni.Felmerült bizonyos bizalmi forrásból az alkohol és "enyhébb"szerek kipróbálása .Régebben beszélgettünk alkoholról,drogról.Akkor mást szeretett volna megnenteni ebből,ma már ő kíséreletezik.
Az alkohol fogyasztásról tudunk és beszéltük is,hogy bármi van nekünk szólhat,hogy segíthessünk mi is voltunk fiatalok.
Az egyéb szer használatról nem beszélt itthon,ezt mástól tudom és azóta még jobban aggódom.Van,hogy 2 órát alszom ha nincs itthon.
Apukája nem tudja és ha a kamasz megtudná,hogy a bizalmasa elmondta,összetörne.Most már bárkihez megy,rettegek,hogy baja lesz.Reménykedem,hogy csak kipróbálásig jut,ahogy mi is fiatalon .Érzelmileg labilis,pszihológushoz jár,kedélyállapotát itthon rossznak mondja,másnál,barátoknál szeret lenni.Nehezen lehet rávenni bármire is(program,mozi)Testvére 10 éves,nem foglalkozik vele.Sajnos mikor egyedül maradtam a két gyerekkel teljesen megváltozott az életünk.Sokat volt egyedül míg a kisebbiket intéztem és ahogy tudtam menedzselni az életünket.Apukájával nem mindig érzi jól magát,két hetente találkoznak.Apa érdeklődő és viszi őket,támogat minket.
Borzasztó bűntudatom van és a világ legszarabb anyájának érzem magam.Mikor el tudunk menni kettesben programozni,akkor út közben bedugja a fülét és zenét hallgat,vagy telefonozik.Meg mondta többször,hogy nem szeret beszélgetni és sok a kérdés.
Egy jólelkű,értékes ember tudom aki keresi önmagát.Szakemberhez járunk.
Nagyon nehéz időszakot élünk.
Mivel tudom őt támogatni?
Félek,hogy rossz társaságba keveredik,nem ismerjükvaz új barátokat és félve engedem el.
Kitétel,hogy cím,t.szám legyen és késő este még egy gyors értekezés legyen.
Kisebb korában nem volt gond sehol,sülve főve együtt(ez tesó érkezésével változott)de jöttünk mentünk,nevettünk,öleltük még a kis lelki bajait is megosztotta.Azt mondja ő már feldolgozta a válást de érzem,hogy ez nem így van.
Hogyan tudnám kicsit jobban megközelíteni?Vagy inkább jobban elengedni?Totál káosz van bennem és nagyon féltem Őt.
Köszönettel!
Kedves anyuka!
A leírtak alapján a lánya serdülő korban van és a leírt viselkedés mondhatni természetes, bármennyire is nehéz nekünk szülőként ezzel szembesülni.
Írta, hogy járnak pszichológushoz, bizonyára lesz szülői konzultáció, ahol részletesen át tudja majd beszélni a kérdéseit és a teendőket, azzal a szakemberrel, aki a lányával foglalkozik, hiszen ő az, aki jobban bele lát az önök életébe.
Minden jót kívánok önöknek.
Üdv.: