Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2010. 01. 27.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!én már végső elkeseredésemben írok Önnek!A z én "kisfiam"6 éves.3 éves korában költöztünk a jelenlegi lakhelyünkre.mindaddig egy áldott jó gyerek volt,de attól a naptól fogva minden megváltozott.mostanáig már oda jutottunk hogy az óvódába behívtak hogy nem szeretnék hogy a fiam túl sok időt legyen a közösségbe mert szerintük "Ön és közveszélyes"!azt tudnia kell hogy 2 éve járunk folyamatosan pszihologushoz a viselkedése miatt.eleinte dühkitörései voltak,ütötte,verte magát,fejelt mindent ami az útjába akadt.ezt szerencsére abbahagyta.jelenleg a legnagyobb problémát az jelenti,hogy nem fogad szót az óvónéniknek,nem teljesíti a rábízott feladatokat,ellenkezik,és ellenszegül a nevelőknek.van mikor tetlegeségig fajúl a dolog (az óvónéni elmondása szerint)káromkodik és "tomból"!ezeket a dolgokat azért írom így ahogy mert ezek a jelenségek csak az óvódában vannak és történek meg!tudom hihetetlen (az oviban sem hiszik el)de otthon semmi ilyesmi nincsen!itthon is szoktunk vitatkozni vele,de nem káromkodik és nem áll le verekedni velünk nem emel kezet ránk.mindazok a dolgok amiket nekem az óvódában elmondanak..hát elszörnyülködtet,de egyben elgondolkodtat is.a vezető óvónéni azt javasolta hogy forduljak ideggyógyászatra a gyerekkel mert a pszihologus már kevés,és hogy nem való az óvódai közösségbe mert veszélyt jelent másokra a magára.ez elképesztő mert szinte ÖRÜLTNEK tartják a fiamat.akit nem tudnak irányítani.mindezeken túl pedig egy rettentő okos és értelmes gyerekről beszélünk aki a 6-os számrendszerben is eligazodik!!a pszihologusom azt mondta hogy szerinte felesleges lenne ideggyógyászatra vinnem a Danikát mert nem idegrendszeri problémája van.Ön a leírtak alapján mit gondol???tudna nekem valami tippet adni,hogy mit tegyünk!!??elöre is köszönöm válaszát!Tisztelettel:Turi Éva
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Először is annak h ez a viselkedésforma csak az óvodában van jelen, oka van...h ez konkrétan mi is lehet, ahhoz több információra és legfőképpen személyes találkozóra lenne szükségem a kisfiával ill. önnel. Fontos lenne azt is tudnom, h a pszichológus mivel kezeli a kisfiát és milyen eredményeket ért el nála. Ha teheti hívjon fel valamikor a délutáni órákban és akkor megbeszélhetjük a részleteket. Elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2010. 01. 27. 14:13Még nincs értékelés
2010. 01. 26.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm! Az a problémám, hogy amióta a második gyerekőcöm is kinőtt a kisbaba korból (13 hónapos, a nagyobb lassan 3 éves, ősztől remélhetőleg ovis lesz) sokszor azt érzem, hogy alig tudom kézben tartani őket és a háztartást - emiatt sokszor előfordul, szinte minden nap, hogy magamból kikelve kiabálok velük, amikor "rosszalkodnak" - főleg, ha balesetveszélyes dolgot csinálnak, vagy olyat tesznek, amiről eleve tudják, hogy nem szabad vagy bosszant engem. Az, hogy ez csinálják, az alapvetően nem baj, ettől gyerekek :-) - a baj az, hogy néha már torkom szakadtából üvöltök, ha úgy érzem, nem tudok hatni rájuk. Édesanyám ugyanezt tette és tudom tapasztalatból, hogy a gyerekek előbb utóbb immunisak lesznek rá, meg amúgy sem túl hatékony módszer és nem is vagyok emiatt büszke magamra... (Viszont egy-két kivételtől eltekintve nem alkalmazok még csak fenékre vagy kézre csapást sem, - ezt is édesanyám nyomán, neki is sikerült az elpáholásom nélkül felnevelnie engem.) Van esetleg valami jó ötlete vagy módszere, hogy kiabálás nélkül is elérjem a kívánt hatást és tekintélyt szerezzek? Hogyan tartsam kordában a türelmetlenségemet és a gyerekek (főleg a nagyobbik) szófogadatlanságából fakadó frusztrációmat? Le lehet szokni a kiabálásról (mert anyukámnak nem sikerült :-( )? Információnak még annyit, hogy a nagyobbik születése óta itthon vagyok, a férjem dolgozik - és az összes többi családtag is - így segítséget nem kapok, sem a gyerekfelügyelet sem a háztartás terén, nem nagyon tudok kikapcsolódni. A gyerekekkel nagyon jó a kapcsolatom és mind a ketten kiegyensúlyozottak és vidámak (persze a 3 éves azért alaphangon hajlamos mostanában a dacolásra). Előre is köszönöm válaszát: R
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam a levelét és javasolnék önnek egy 1 alkalmas beszélgetést, ahol megbeszélhetnénk hatékony nevelési módszereket ill. azt, hogy ön hogyan tudja az indulatait féken tartani, tudom néha igen nehéz, mert nekem is van egy 3 éves kislányom, akinél szintén jelen vannak már a dackorszak jelei.
Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 01. 26. 07:39Még nincs értékelés
2010. 01. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A mi problémánk elég egyedi,gondolom,ugyan is az én fiam 8 éves és még a bugyiba kakil.A baj 3 évesen kezdődött amikor egy sajnálatos baleset történt beleesett a w.c-be.Annyira megrémült,hogy sokáig a fürdőszobába sem akart bemenni.Kb.5 évesen értük el,hogy a w.c be pisiljen.A suliban soha nem történik"baleset",de máshol sem csak itthon ,játék közben általában vagy tv.nézéskor.Tanácstalan vagyok mi okozhatja a problémát.Még mindig a múlt kisértene bennünket?Amugy értelmes és okos fiú.Várom mielőbbi válaszát,hogy mit tegyek,hogyan lehetne ezen a bajon segíteni.Egy tanácstalan anyuka.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az tény, h az elmúlt öt évben nem sikerült a kisfiának feldolgoznia a kellemetlen élményeket, különben nem kísértené még mindig a múlt. Nagyon hatékony pszichoterápiás módszerek állnak a gyermekpszichológusok részére, amellyel ezen probléma kezelhető. Ha tehetik, keressenek meg és szívesen segítek önöknek: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 01. 26. 07:32Még nincs értékelés
2010. 01. 26.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!

Kisfiam 8 éves 1. osztályos. Jó tanuló, a nevelési tanácsadó tanácsára 2-szer járta a nagycsoportot. Elvált szülő vagyok egy második házasságban. 1 éves volt a gyermek mikor elváltunk! A kapcsolat az édesapával rendszeres! Eleinte semmi gond nem volt az iskolában egy két fekete pont konfliktusért fiú társaival, elenyésző!!! Értékelések rendben! Karácsony előtt történt némi affér az édesapával, nem mehetett a hétvégére! Azóta nagyobb agresszivitás a tanár felé! Kevesebb munka az órákon, figyelmetlenség, csúnya beszéd! Ezzel szemben itthon semmi gond! Apánál sem! A láthatás ugyanaz ott alvás nem engedélyezve! Egy két renitens tanuló felé húzás, balhék! Nem beszél róla! Tanárnéni felvilágosított, hogy még Őt is elküldi a "kurva anyjába"! Elnézést a kifejezésért, de szó szerint, és szeretné visszakapni azt a kisgyereket, akit szeptemberben megismert! Nem tudom mit tegyek! Szégyellem magam és úgy érzem kudarcot vallottam! Mindent megkap! Nevelőapa hordja iskolába, edzésre! Rendezi. Vannak elvárások, de fizikai agresszió nincs! Kapcslatunk harmonikus, nincs veszekedés! Szeretném a tanácsát kérni! Köszönettel: Kis Henrietta Dunaújváros
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A hirtelen viselkedés változás ill. verbális agresszivitás hátterében lelki okok, feldolgozatlan kudarcok, élmények húzódnak meg és ezek feltérképezése ill. kezelése nélkül sajnos nem fog változni a kisfia viselkedése, sőt még egy agresszívebb formát is ölthet!
Én mindenképpen javasolnék önöknek egy gyermekpszichológust, aki segíthet ezen problémák megoldásában. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 01. 26. 07:25Még nincs értékelés
2010. 01. 23.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
Nem is tudom hol kezdjem a történetünket! Fiam, amikor bekerült az óvodába-viszonylag könnyű beszoktatás után-kb. 2 évig nagyon szerette az egészet,aztán jött egy hatalmas váltás. Sírva indult reggel,sírva jött haza délután mondván"utálom az ovit". Bármit kérdeztünk tőle,semmit nem tudtunk kiszedni belőle. Aztán jött a beteges időszak:3 hét ovi,1 betegen otthon. Amikor rákérdeztem az óvónőnél mi lehet a probléma,szinte letámadott hogy kezelhetetlen a gyerek. Ekkor döntöttünk úgy a férjemmel,hogy máshová íratjuk.
Rettegve vártam az új évet az új óvodában,de már az első nap feltűnően jókedvűen jött haza. Az új óvónők nagyon jó képességű gyereknek tartották,az egész év "betegségmentesen"ment el.
Aztán megkezdődött az iskola...
Elsők között van a tanulásban,de kb.1 hónapja visszatért az a szörnyű viselkedés. Reggel sír,este sír,bármit kérdezünk nem válaszol. Már a tanító néni is szólt,hogy mi történhetett a családban,de semmi.
Teljesen el vagyok keseredve,kérem segítsen mit csináljunk!!
Nagyon kedves tanító nénik vannak,az osztálytársait rendszeresen át kell hívni hozzánk,úgyhogy tényleg nem értem.
Előre is köszönöm a segítséget!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ahhoz h rájöjjünk mi történhetett a kisfiával ami ezt a viselkedésváltozást kiváltotta, egy komoly felmérésre ill. beszélgetésre lenne szükség. Ha tehetik keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 01. 23. 21:59Még nincs értékelés
2010. 01. 23.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
Az én lányom 8 éves, márodikos. Még mindig nagyon nehezen olvas, így nagyon nehezen haladunk. Szótagonként, betűként olvasunk, iszonyatosan elfárad benne, mert lassan összerakjük a szavakat, újra, és újra olvasgatva, hogy egy mondat érthető, és teljes legyen.
Szeretném megkérdezni, mert ezt hallotam, hogy ha én előre felolvasom lassan, szakaszonként, mondatonként az olvasmányt, és utána Ő olvassa el az jó módszer? Vagy mit javasól? Hogyen segítsem?
Elöre is köszönöm, a kislányom nevébe is!

Szakértői válasz

Kedves anyuka!

Ez nagyon nem jó módszer, mert akkor a gyerek emlékezetből mondja ön után a szavakat vagy mondatot és nem azért mert azt sikeresen elolvasta. Így sajnos nem fejleszthető, de van rá nagyon jó terápiás módszer, amit otthoni munkával sikeresen kiegészítve gyors eredményt hozhat.
Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2010. 01. 23. 21:55Még nincs értékelés
2010. 01. 23.⧉
Olvasói kérdés
kedves Andrea! kisfiam 2,5 éves volt amikor veszélyeztetett terhesség miatt 5 hétre korházba kellett mennem. párszor behozták nagyszülei vagy apukája látogatoba, sosem sírt, nem rendezett jelenetet, otthon sem sírdogált utánam. mikor hazajöttem egy hétvégére, akkor odabujt az ölembe és akkor sírdogált kicsit. azota eltelt sok idő már 5 éves, de sosem beszél arról az öt hétről. kistestvérét szereti, de félek hogy maradandó trauma volt neki és ezért nem hajlandó a témáról beszélni. én nagyon sokáig büntudatot éreztem hogy magára hagytam ilyen hosszú időre, bár nem volt más választásom. Ön szerint tényleg nem hiányoztam neki vagy más oka van hogy így elzárkózott, elzárkózik a témától? köszönettel:Szilvi
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Lehetséges az is, h nem viselte meg a gyereket annyira az elválás, bár 3 éves kor alatt traumaként élik meg az anyától való elszakadást, és az is lehet h mélyen elzárva tartja magában, besöpörte a szőnyeg alá, és a későbbiekben valami felszínre hozza!
Amennyiben tartós viselkedésbeli változásokat tapasztalnak nála, keressenek meg, és szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 01. 23. 21:52Még nincs értékelés
2010. 01. 23.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Válogatással kapcsolatos problémával szeretném a segítségét kérni. 22 hónapos iker fiaim vannak, akikre nem sok panaszom lehet, de az elmúlt időben a kisebbik úgy kezdett el válogatni, hogy meg se kóstolja az ételt. eleinte bevált, hogy "nézd, a tesó is eszi, finom", de ma már ez sem hatja meg. Amúgy is elég makacs természete van. Eddig semmit se erőltettem belé ne is akarom, de nem tudok ezzel a szintű válogatással mit kezdeni...
Eddig is, ha valami újat kínáltam, amit sejtettem, hogy esetleg nem fog ízleni, készültem mással is, de most már olyan dolgokat is elutasít, amit eddig szívesen evett. Hiába kérem, hogy kóstolja meg, hajthatatlan és inkább megy "éhesen aludni", de nem is kóstol bele.
Mit javasol ebben a helyzetben? Legyek kemény, és addig ne kapjon mást, amíg meg nem kóstolja, vagy mindig én engedjek? Nem akarom, hogy ez trend legyen. Nem is engedhetjük meg magunknak, hogy 2-3 féle ételt készítsek, és időm se energiám rá, de a "harc" is sokat kivesz belőlem.

Segítő válaszát előre is köszönöm,
üdvözlettel, Gyöngyi
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az étkezési problémák nagy része sikeresen áthidalható ha a szülők következetesek a gyerekek étkeztetését illetően. Tehát ha valamit nem eszik meg a gyerek mondjuk ebédre, akkor este is ugyanazt kapja, és nem kell kétségbe esni, mert ha nem is este, de másnap tutira megeszi, addigra annyira éhes lesz! Tudom, h kicsit kemény módszer, de ha következetesen csinálja, higgye el h meghozza a kívánt eredményt. A másik igen fontos lépés, h ne kapjon semmi nasit napközben, vagy cukros üdítőt, igyon vizet, teát, tejet!


Üdv.:
Balogh Andrea2010. 01. 23. 21:47Még nincs értékelés
2010. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom 3 éves elmúlt, most kezdte el az ovit. Szépen beilleszkedett, azonban amióta az oviban du. alszik, itthon este fél 11-nél előbb nem tud elaludni. Hétvégén ha itthon van nem alszik du. és akkor fél 9-kor már alszik. Mit tegyek? A másik kérdésem az lenne, hogy nem játszik a gyerekekkel, azonban minden közös foglalkozásban aktív, rengeteg verset tud, de az ovó néni jelezte, hogy teljesen önállóan játszik, és amikor nála kezdeményeznek a gyerekek, akkor elutasító? Kérem segítsen, foglalkozni kell ezzel a problémával? Segítségét és tanácsát köszönöm! Krisztina
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az h a kislányának kevesebb az alvás igénye, ebben a korban szinte megszokottnak számít, tehát az nem nagy probléma h ha otthon nem alszik délután, viszont este időben elalszik.
A gyerekek 3-3 és fél éves korukban kezdenek el barátaikkal, ovis társaikkal közösen játszani, tehát pánikra semmi ok, nemsokára elkezdődik nála is az, h nem elvonultan, hanem közösen játszik majd a pajtásokkal.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 01. 17. 17:11Még nincs értékelés
2010. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés

Tisztelt Doktornő!

Van egy öt éves kisfiam, aki nagyon szereti a Kisvakond rajzfilmeket. Nemrég kapott egy új dvd-t, amiben a cápa megeszi a nyuszit a tengerben (persze a végén megmenekült a nyuszi, de hiába). Azóta a kisfiam fél minden olyan rajzfilmtől, filmtől, mesétől, amiben hal, víz szerepel, kiszalad a szobából. Már olyat sem néz, amit eddig megnézett. Kijelentette, hogy nem mehetünk vízpartra sem nyaralni. Próbáltuk neki megmagyarázni, hogy ez csak mese, és hogy ilyen nagy hal csak a tengerekben van, ami nálunk nincs, de hiába. Meddig tarthat ez az állapot? Nyáron tényleg szeretnénk elmenni a Balatonra, de nem akarom őt sem kényszeríteni semmire.

Köszönettel: egy aggódó anyuka
 

Szakértői válasz

Kedves anyuka!

A gyerek fejlődő személyiségétől és a biztonságot nyújtó környezettől is függ, hogy mennyi idő alatt tudja feldolgozni ezt a számára kellemetlen élményt. Amennyiben ez az állapot még március körül is fenn áll, kérem keressenek meg újra és akkor egy személyes találkozás keretében több olyan eszközt is mutathatok önöknek, amelyek segítik a gyereket abban, hogy könnyebben feldolgozza a tapasztaltakat. Elérhetőségem: 30-355-0177
Üdv.:

Balogh Andrea2010. 01. 17. 17:05Még nincs értékelés
2010. 01. 13.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Az lenne a kérdésem,h egy 6 és fél hónapos baba lehet hiperaktiv ??
Kislányom ,már hetek óta egyedül felül feláll ,a baj nem is ezzel van ,hanem ,h egy percre se áll le ,elég nehéz lekötni a figyelmét . Ha pedig egyedül marad a szobába torkaszakadtából üvölt .
Ha ez hiperaktivitás akkor kórai felismeréssel lehet kezelni,h később ne legyenek pl tanulási nehézségei ?!
Köszönöm
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ebben a korban nem beszélünk még hiperaktivitásról! Vigye ki sokat friss levegőre és meglátja h a sok új inger , meg a friss levegő hatására kifárad és jól fog tőle aludni!

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 01. 13. 20:04Még nincs értékelés
2010. 01. 13.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Azzal a kéréssel fordulok önhöz,hogy a kislányom 4 és fél éves és minden éjszaka bepisil.2 éves volt amikor szobatiszta lett nappalra.3 éves volt amior levettem róla az éjszakai pelust ,mondván próbáljuk meg.Tavaly nyáron voltam vele Nephrológusnál,mert volt ,hogy becsurgott nappal is és egy kis kaki is bement.Ezt az oviba is csinálta.Az ovónénik azt mondták,hogy ne foglalkozzak vele,de ez képtelenség.Én a kakit és a nappali pisit a szomszéd kislánnyal hoztam összefüggésbe aki 7 éves és próbálta zsarolni.Amióta nem találkoznak ez abba is maradt,de az éjszakai nem.Minden éjjel 3 szor visszük ki wc-re,de ő szinte észre sem veszi.Ez sem jó megoldás hiszen neki kellene szólni,de nagyon mélyen alszik.
Esetleg még arra tudok gondolni,hogy 3 évesen költözünk,oviba ment,és tesó született.Talán ez sok volt neki?
Mit lehet ilyenkor tenni?
Kérem segítsen!
Egy kétségbeesett anyuka!

Köszönöm
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagyon gyakori probléma ebben a korban az éjszakai bepisilés, de a jó hír az, h van rá egy igazán gyors és hatékony pszichoterápiás módszer, amely segíthet. Ha teheti keressenek meg és szívesen segítek: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 01. 13. 20:01Még nincs értékelés
2010. 01. 13.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Dr.nő azzal a kérdéssel fordulnék önhöz,hogy van 9éves lesz fiam és most harmadikos.Az a probléma hogy amiota iskolába jár azota eszi a papirt a ladírt és minden t amit enni tud.És amikor megkérdezem,hogy miért csinálja nem tud rá felelni.Tavaj vittem pszihologushoz de ő azt mondta,hogy nem baj majd elhadja de ez eddig még nem történt meg.Annyi a változás,hogy már csak a papírt és a papírzsebkendőt eszi vagyis én ezeket láttam.Mondtuk neki,hogy nem szabad mert meg betegszik és akkor azt mondja,hogy jó de ha nem látjuk fojtassa.Mostanában elégsokat fájlalja a hasát és félünk,hogy ez miat.Ebben az évben eddig a tanulás sem megy ugy mint eddig sokkal roszabb.Kérem ha tud segiteni segitsen.Mi vidéken lakunk és nem sok vélaszték van gyermekpszihologusbol és ha visza viném akkor megint azt mondaná,hogy nem baj.De mi viszont nagyon féltjuk.Kérem ha tud segitsen Válaszát elöre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Általában ez a probléma nem szokott magától megoldódni, és nagyon sokoldalú lehet a háttér ami kiválthatja, ezért én mindenképpen javasolnám h minél hamarabb forduljanak szakemberhez.
Ha bármi kérdésük van, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 01. 13. 19:58Még nincs értékelés
2009. 12. 31.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A mi problémánk elég egyedi,gondolom,ugyan is az én fiam 8 éves és még a bugyiba kakil.A baj 3 évesen kezdődött amikor egy sajnálatos baleset történt beleesett a w.c-be.Annyira megrémült,hogy sokáig a fürdőszobába sem akart bemenni.Kb.5 évesen értük el,hogy a w.c be pisiljen.A suliban soha nem történik"baleset",de máshol sem csak itthon ,játék közben általában vagy tv.nézéskor.Tanácstalan vagyok mi okozhatja a problémát.Még mindig a múlt kisértene bennünket?Amugy értelmes és okos fiú.Várom mielőbbi válaszát,hogy mit tegyek,hogyan lehetne ezen a bajon segíteni.Egy tanácstalan anyuka.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Sajnos az önök esete egyáltalán nem egyedi. A gyerekek többsége nehezen tudja feldolgozni az őket ért traumákat (sokszor ezeket a traumákat a szülők nem is értékelik traumaként és átsiklanak fölötte) és ez előbb- utóbb azzal a következménnyel jár, h a viselkedésében változások lépnek fel.
Az önök esetében a bekakilás. A jó hír az, h ezen lehet segíteni, van egy kiváló terápiás módszer, amivel 1-2 hónapon belül megoldódhatnak a problémák. Ha tehetik keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Boldog új évet önöknek!

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 12. 31. 12:43Még nincs értékelés
2009. 12. 29.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Anyósom szellemi fogyatékos. Az elmúlt fél évben - előtte soha nem tapasztalt mértékben - romlott az állapota. Sajnos, lehetetlen vele napi szinten konfliktus nélkül "kijönni", ami a semmit meg nem értés szintjén még nem lenne baj, de borzasztóan rosszindulatúvá vált. Tudjuk, ez is betegségének következménye, de sajnos ő már ezt sem érti meg...
Jelenleg gondokság alá helyezése folyamatban van. A Bíróság által kijelölt elmeorvos szakértő szerint "közepes fokú gyengeelméjűségben és enyhe fokú szellemi leépülésben szenved". Ezen kívül vizelet inkontinenciája van, de a székletét is maga alá engedi már.
Viszont van egy két éves kislányunk, akit bármennyire ki szeretnénk hagyni a fenti problémával kapcsolatos dolgokból, sajnos mégis érintett a dologban. Az Önkormányzat a családsegítőkhöz irányított bennünket, ők azonban nem tudnak segíteni. Azt mondták, amíg nincs gondnokság alatt az anyós, s a kislány el van látva, tisztán van tartva és nem bántalmazzák, vele kapcsolatban sem lehet mit tenni. Mivel a párom van kinevezve gondnoknak, így tényleg nem tudjuk itt hagyni az édesanyját.
Tényleg végig kell néznünk, amíg - bocsánat a kifejezésért - egy elmebeteg miatt a kislányunk (a helyi gyerekorvos által már megjósolt) később (ki tudja mikor és milyen mértékben?) lehet, hogy lelkileg sérülhet? Egyáltalán ha nincs addig kiút, mégis, hogyan védjük meg őt és magunkat?
Köszönettel: Mariann
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az önök helyzete nem egyszerű, de fokozott figyelemmel és kitartással túl lesznek ezen az időszakon is. Addig is védjék a kislányukat, fokozottan figyeljék, óvják őt és ha bármilyen viselkedésbeli változást tapasztalnak nála, kérem keressenek meg h a problémát időben tudjuk kezelni!


Üdv.:
Balogh Andrea2009. 12. 29. 15:53Még nincs értékelés
2009. 12. 13.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom januárban lesz 3 éves, jelenleg bölcsibe jár. Elég kiegyensúlyozott volt, viszont mostanában a csoporttársait karmolja, harapja. Azt vettük észre, ha mindig esténként a lelkére beszéltünk, másnap annál jobban csinálta. Mi viszonylag keményen fogjuk, de nem a bölcsiben kéne megbüntetni, amikor megtörténik a baj?
Még arra is gondolok, hogy amiatt csinálja ezt mert, túl erélyesen mérgesen beszélünk vele. Ha csak simán elmondom ilyet nem szabad csinálni, neked hogy esne? Nem figyel úgy ránk.
Tisztelettel: A
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kislánya korának megfelelő tüneteket mutat, vagyis dacol, és az új helyzetre így reagál! Ezzel semmi gond nincs, kinövi, amennyiben következetesek vagyunk és kialakítjuk a jutalmazás-büntetés csodálatos módszerét!:)

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 12. 13. 06:04Még nincs értékelés
2009. 12. 13.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Doktornő!
A következő a problémám: Kislányom 3 és fél éves és éjszakánként gyakran bepisil. 2 éves múlt, amikor szobatiszta lett nappalra, ezzel attól a naptól kezdve semmi gond nincs. Az éjszakai pelust viszont nem akarta elhagyni, sőt nagyon szerette a pónilovacskás pelenkát, mindig fel akarta húzni, és így sajnos már 3 éves és 3 hónapos volt, amikor elhatároztam, hogy leveszem róla. Most már tudom, előbb kellett volna. Talán akkor, amikor a nappali pelust is elhagytuk..
Azóta volt 1-1 hét, hogy egyáltalán nem pisilt be, de ezt annak tulajdonítom, hogy lefekvés előtt 3 órával már nem iszik semmit. Ugyanis, ha iszik, kivétel nélkül bepisil. Tudom, hogy ez lelki problémákkal is összefügghet, de szerintem nálunk "csak megszokásról" van szó, ha lehet ilyet mondani, mivel ő nem visszaesett a fejlődésben. Minden este megbeszélem vele, hogy szóljon, ha pisilnie kell éjjel, és akkor jövök hozzá és együtt elmegyünk wc-re. Meg is ígéri, és van amikor így is történik, de sokszor nem. Azt gondolom, hogy álmában pisil be, vagyis olyan mélyen alszik, hogy nem tudatosul benne, hogy bepisil. Reggel aztán mindig bocsánatot is kér. A délutáni alváskor, ami 2-2 és fél óra szokott lenni szintén nincs probléma. Az óvodában is mindig szól, ha ki kell mennie.
A doktornő véleménye szerint mi lehet az oka, és mit tudna tanácsolni?
Köszönöm válaszát!

Szakértői válasz

Kedves anyuka!


Az éjszakai bepisilés igen gyakori probléma, és szinte minden esetben más tényezők vannak a háttérben, ezért ennek a felderítése, mindenképpen személyes találkozót igényel. A kezelése meg egy 6 alkalmas terápia keretén belül zajlik, amit a gyerekek nagyon szoktak szeretni,mert abszolút játékos formát ölt. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek a kislányuknak. Elérhetőségem: 30-355-0177

Üdv.:

Balogh Andrea2009. 12. 13. 05:41Még nincs értékelés
2009. 12. 03.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!
Olvasván a már előzőleg feltett kérdésekre a válaszait sok minden hasonlóság van az én problémám és mások gondjai között. Szembesülök vele hogy nem csak én nem tudom kezelni, megoldani az aprónép által a szülők életét bosszúsabbá tevő mindannapi gondokat. Az én fiam 4 éves, középső gyerek. Rengeteg türelem kellett hozzá amikor megszületett a huga, nem szerette, amit megérttettünk hiszen "kiesett a kosárból". MIndig olyan volt hogy a figyelme elkalandozott, nem válaszolt, ha kérdeztük, nem ült velünk egy asztalhoz,és ezek mellett még nem fogja a kezünket ha sétálunk, nem játszik közös játékokat. Szándékosságot vélek felfedeni a viselkedésében amikor kiszalad az autók ellé, annak ellenére hogy tudja, nem szabad, amikor megveri a nagymamát, engem, amikor az apukájának csak azt mondja hogy nem szereti. Sokszor hisztizik, ilyenkor üt, rúg, és amikor megnyugszik önmagának mondja el hogy most ő nagyon rossz volt. Gondolom ilyenkor velem közölné de nekem nem mond semmit, kontakust kialakítani is vele egyre nehezebb, minden nap van valamilyen összeütközésünk. Félek hogy ez igy marad, tanácstalan vagyok kihez merre induljak vele és sajnos lehet hogy nekem sem ártana egy kis segítség túlélni ezt az időszakot. Mit tudna tanácsolni? Köszönettel: Labátné Melinda
Szakértői válasz
Kedves Melinda!

Amint olvashatta az önök problémája nem egyedi, mégis minden esetben vannak olyan egyedi tényezők amelyek következtében teljesen más lehet a probléma megoldási kulcsa. Ezért első körben javasolnék önöknek egy személyes találkozót, ahol kiderülhet h hogyan tovább.
Megadom az elérhetőségemet és egyeztessünk a részletekről: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2009. 12. 03. 22:01Még nincs értékelés
2009. 12. 02.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Végső elkeseredésemben fordulok önhöz!Március 20án elköltöztem a férjemtől és hoztam magammal a két gyermekemet .kisfiut és kislányt . a fiam10éves a lányom 7,sajnos az történt hogy a gyermekek az édesapa felé elkezdtek hazudozni olyan valotlan dolgokat amik nem történtek meg,gondolok itt még bántalmazásra is ami elött értetlenül álltam hisz mikor a válloperi tárgyalás után férjem velem aljas dolgokat tett kértem a védönő segítségét is hiszen gondoltam a gyermekeket is elkezdte uszitani ellenem.Ami furcsa volt hiszen igyekeztem a lehető legjobb anya lenni.Julius17én elvitte a gyermekeket hétvégére és azóta sem hozta vissza őket.a kapcsolatot zürösen tudom tartani a gyermekekkel hiszen az apai nagyszülök sem engedik hogy lássam őket .vissza van a gyermek elhelyezés! de már csak a remény tart életben ,hogy szakértő tudd e segíteni, abban hogy a gyermek befolyásolás miatt hazudik-e??És meg kaphatom e a gyermekeimet vagy már soha nem lehetek anya?????tisztelettel Dénes Éva
Szakértői válasz
Kedves Éva!

Ez nagyon kényes téma, ezért kérem beszéljünk erről telefonon. Elérhetőségem: 0630-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 12. 02. 10:58Még nincs értékelés
2009. 11. 27.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Láttam az alábbi kérdést, és az anyukának szeretném üzenni, hogy nálunk is volt ilyen probléma, és az orrmandula megnagyobbodása okozta. A gyermek nem kapott levegőt alvás közben, ez okozta a furcsa tüneteket. Talán érdemes ennek is utána járni, hátha náluk is ez a helyzet.

"Kisfiam nemrég volt 5 éves, kiegyensúlyzott gyermek. Az utóbbi időben hetente 2-3 alkalommal sír éjszaka. Nem lehet kizökkenteni, megvigasztalni, csurom víz, szerintem nincs tudatánál, másnap nem emlékszik semmire. Nem tudom mi okozhatja a problémát,de nagyon ijesztő. A családunkban miden rendben van, és az óvónő véleménye szerint az oviban sincs probléma.
Köszönettel: Adrienn"
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Köszönjük a hozzászólását, és továbbítjuk ezt a szülőknek.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 11. 27. 08:04Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.