Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2009. 10. 21.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!

Két gyermekemet egyedül nevelem. Fiam 8 éves, második osztályos tanuló. Jó felépítésű, jó tanuló, békés természetű, de az átlagosnál kissé érzékenyebb. Érzékenységét (ami abban nyilvánul meg, hogy ha valami miatt kétségbe esik, elsírja magát, de nem minden esetben) az osztálytársai is észrevették. Emiatt (ezt csak feltételezem, hogy emiatt) mindennapossá váltak az iskolai csúfolódások, a kiközösítés, sőt a fizikai bántás is. Sokszor fordul elő, hogy megütik, fojtogatni próbálják, vagy érzékeny helyen próbálják megrúgni. Sajnos nem egy gyerek, hanem többen is ellene támadnak. Ő ilyenkor megpróbál védekezni, de van, hogy " a fél osztály" körülfogja, és akkor nem nagyon tud mit csinálni. Beszéltem a tanító nénikkel, a hangadó gyerekek szüleivel. Persze ezek a támadások legtöbbször olyan helyen fordulnak elő (öltöző, wc, szünetben az udvaron) ahol nincs jelen felnőtt. Nem tudom, mit lehetne tenni. Egyelőre arra gondoltam, hogy megpróbálok a hangadók felé pozitívan közelíteni, és meghívom ezeket a gyerekeket külön-külön magunkhoz játszani, hátha akkor egy kicsit közelebb tudnak kerülni egymáshoz a gyerekek, ha nem is lesznek barátok.
Kérem segítsen, hogy mit lehet még ilyen esetben tenni?

Szakértői válasz

Kedves anyuka!

Sajnos nem gondolom, hogy az ön által leírt megoldás lesz a nyerő ebben az ügyben, de egy próbát mindenképpen megér! Ebben a korban a gyerekek sajnos kihasználják azokat, akik érzelmi intelligenciája nagyobb, ezért gyakrabban elérzékenyülnek és elsírják magukat. Ezt a kiváltott viselkedésformát lehet kezelni/átformálni, esetleg ha megengedhetik maguknak keressenek meg és szívesen segítek önöknek! Elérhetőségem: 06 30-355-0177

Üdv.:

Balogh Andrea2009. 10. 21. 18:28Még nincs értékelés
2009. 10. 21.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!

3,5 éves kisfiam szeptemberben kezdte az óvit. Sajnos a második napon az egyik kisfiú csúnyán megharapta az arcát. Nem tudom összefügg-e ezzel, de azóta se szeret óviba menni. Már este el kezdi mondani, mint a verkli, hogy ő nem megy óviba. Reggel folytatja és húzza az időt, majd az óviban hisztizik, rúg-kapál, míg végül a dadus leszedi rólam és beviszi. Általában állítólag néhány perc múlva megnyugszik és játszik, eszik, alszik, nincs gond vele. Sajnos most már kezd elfogyni a türelmem, mert úgy érzem ezt csak nekem csinálja. Van egy 5 éves nővére, aki középsős, ő első pillanattól szeret óviba járni. Tavaly mindig a fiammal együtt vittük-hoztuk az óviból a lányom. Most pedig minden reggel késésben vagyunk. Tegnap este is mondtam már nekik, hogy ma sietni kell, mert a lányomnak 8-kor kezdődik az óvis torna. Időben felkeltünk, de a fiam semmibe se fogadott szót, csak ült és játszott. Végül felpofoztam, de még rosszabb lett, ő is üt, hisztizik. Sajnos amúgy is nagyon akaratos, öfejű gyerek. Fél éves kora óta vannak hisztis periódusai, amik állítólag a növekedésével függnek össze. Mit tanácsol, hogyan kellene viselkednem vele? Igazából sehogy se lehet megbüntetni, mert nem érdekli. Sarokba nem marad, nevetgél a nővérével, pofonra visszaüt, játék elvételre még nagyobb hiszti, eldobja magát, figyelmét képtelenség elterelni arról a dologról, amit akar... Miután lenyugszik olyan, mintha kicserélték volna, a világ legaranyosabb gyereke.
Várom válaszát, üdvözlettel:
Erika

Szakértői válasz

Kedves Erika!

Az agresszív viselkedés nyílt vagy burkolt formái, ebben a korban sajnos igen gyakoriak, és az önök esetében ez betudható annak is, hogy a kisfia csak pár hónapja kezdte az ovit, ezen felül pedig negatív élmény is kapcsolódik neki hozzá, és ezt nem könnyű feldolgozni egy korabeli gyereknek, gyakran külső segítségre szorulnak.
Mindenképp javasolnék önöknek egy személyes találkozót, hogy kiderítsük mi is állhat még a viselkedés hátterében, és hogy közös erővel megtaláljuk azt a módszert, amely segíthet a problémák feldolgozásában.
Elérhetőségem: 06 30-355-0177

Üdv.:

Balogh Andrea2009. 10. 21. 18:17Még nincs értékelés
2009. 10. 16.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam nemrég volt 5 éves, kiegyensúlyzott gyermek. Az utóbbi időben hetente 2-3 alkalommal sír éjszaka. Nem lehet kizökkenteni, megvigasztalni, csurom víz, szerintem nincs tudatánál, másnap nem emlékszik semmire. Nem tudom mi okozhatja a problémát,de nagyon ijesztő. A családunkban miden rendben van, és az óvónő véleménye szerint az oviban sincs probléma.
Köszönettel: Adrienn
Szakértői válasz
Kedves Adrienn!

Sajnos ennyi információ birtokában nem tudom megmondani, h mi lehet a kisfia éjszakai sírásának az oka, ahhoz sokkal több információra lenne szükségem és egy személyes találkozóra a kisfiával.
Megadom az elérhetőségem, ha teheti keressenek meg és szívesen segítek: 0630-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 10. 16. 21:16Még nincs értékelés
2009. 10. 14.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Szeretném megtudni hogy mit kell tenni olyankor mikor a 2 éves lányom mindig rosszalkodik.Olyan dolgokat csinál amit tudja hogy nem szabad,feszegeti a határokat és ha nem engedem meg neki akkor leveri magát meg rugdos,visszabeszél és ha nem foglalkozok a hisztijével akkor addig közelit amig valaki oda nem figyel.Egyszerüen nem képes elfogadni hogy nem mindig körülötte forog a világ.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Bármennyire is furán hangzik, az ön kislányának a viselkedése teljesen a korának megfelelő. Ebben a korban történik meg az első leválás az anyától, ilyenkor próbálgatják a gyerekek a határokat, és addig szélesítik, ameddig a szülők engedik!
Tehát a legjobb recept ezen viselkedés kiküszöbölésére ha a szülő következetes a gyerekkel,és a hisztire nem reagál, mert különben mindig addig fog hisztizni, ameddig valaki meg nem vigasztalja.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 10. 14. 20:08Még nincs értékelés
2009. 10. 09.⧉
Olvasói kérdés

Tisztelt Szakértő!

Utolsó kétségbeesésemben fordulok önhöz.Remélem tud nekem segíteni és tanácsot adni 14 éves fiammal kapcsolatban.Márk mindig szófogadó lelkes okos segítőkész kisfiú volt.Egészen 13 éves koráig.Talán a kamaszkor hatására de nagyon megváltozott a viselkedése.A családi életünkben nem volt semmi változás így úgy gondolom nem itt van a probléma gyökere.Folyamatosan romlik a tanulmányi eredménye és az iskolában is egyre több a panasz a viselkedésére.Zavarja az órát beszélget zsibog nem figyel és másokat sem hagy.5-ös tanulóból 3-as lett és itt állunk továbbtanulás előtt.Próbáltam szép szóval hatni rá könyörögtem neki térjen észhez.Már sírva is beszéltem vele hátha tudok a lelkére hatni.Volt mikor veszekedve kiabálva adtam a a tudtára hogy szedje össze magát és tanuljon, viselkedjen rendesen. Büntettem csavargás,számítógép eltiltással.Eddig semmi nem változott.Ígéretek vannak csak eredmények nincsenek.
Mit tegyek mi lehet a megoldás?

Szakértői válasz

Kedves anyuka!

A kisfia most lépett át a serdülő korba és ez bizonyos krízis helyzeteket válthat ki, mivel 3 fő irányba kell megváltozni:
1. Érzelmi téren: a szülőkhöz való viszony megváltozása.Megkezdődik egy bizonyos jellegű leválás a szülőkről. A vágyott és félt önállósulási krízis eredménye az is lehet, h a serdülő lemond arról , h a féltő szüleiről leváljon. Ez azonban testi panaszokhoz, fantázia világába való meneküléshez, önértékelési zavarokhoz vezethet.
2. Külsőleg, belsőleg valamint a viselkedés terén azonosulnia kell a nemének megfelelő társadalmi szereppel. A meg nem értő környezet elleni tipikus lázadásforma a túl korai meggondolatlan nemi kapcsolat.
3. Értékrendet kell kialakítania. A teljesítmény problémái, a versenyhelyzetek elkerülése, az énkép zavarai mind-mind jellemzőek lehetnek ebben a korban.
Tehát ezen felsorolt okok húzódhatnak meg a háttérben, de egy pár alkalmas terápiával kezelhetőek a jelentkező problémák!Ha gondolja, keressenek meg és szívesen segítek.Elérhetőségem:0630-355-0177

Üdv.:

Balogh Andrea2009. 10. 09. 12:26Még nincs értékelés
2009. 10. 09.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm Dr. Nő!
Az a gongom hogy a kislányom mindenkinek azt mondja hogy bántom, ő most 4 éves de még nem tud folyékonyan beszélni. A volt férjem feljelentett a gyámhivatalnál, hogy bántalmazom a kislányokat / ikreim vannak /. Voltunk pszichológiai vizsgálaton, eredmény még nem jött meg. DE az biztos hogy nem szoktam bántalmazni a kislányaimat anyi hogy néha kicsit rácsapok a fenekére de nem úgy hogy fájjon neki csak érezze. Inkább veszekszem velük mint hogy elverjem őket. Amióta a volt férjem " állítólag" csinált a kislányokról videó felvétel amin elmondják hogy én bántom őket azért mert este felébrednek inni kérnek és én meg aludni szeretnék. Amíóta utoljára lent voltak az apjuknál azóta a nagyobbik mindenkinek azt hajtogatja hogy anya bánt. Tanácstalan vagyok nem tudom hogy mit tehetnék!!! Jó a kapcsolatom a kislányaimmal, állandóan puszilgatnak, ölelgetnek. Amikor megyek az oviba értük mind a kettő rohan oda hozzám átölelnek és puszit adnak. Kérem adjon tanácsot!! Én tudom hogy nem szoktam bántani őket, inkább ha már bosszantanak vagy rosszat csinálnak összeszidom őket és megmondom nekik hogy nem szabad rosszat csinálni. Imádom őket!!!
Előre is köszönöm a tanácsát!!

ui.: Az apa minden áron elakarja venni a kislányokat tőlem!

Üdvözlettel: Berényi Mónika
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez egy olyan hatalmas téma ami sokkal több választ ill. kérdést rejt magában ahhoz h pár mondatba összesűrítve le tudjam önnek írni, ezért arra kérem, h ha teheti keressen meg telefonon és szívesen válaszolok minden kérdésére! Előre is köszönöm a bizalmát! Elérhetőségem: 0630-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 10. 09. 12:06Még nincs értékelés
2009. 10. 05.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Balogh Andrea!

A következő problémával fordulok Önhöz. Férjemnek előző élettársi kapcsolatából van egy 13 éves kislánya. A kislány 5 éves volt, amikor elhagyta őket a férjem. Én 3 éve élek a férjemmel. Kezdetek óta nagyon türelmes voltam a kislánnyal, mindent megtettem, hogy kedveljen és szerveztem neki a programokat, kerestem a társaságát, de hiába. Mindig úgy éreztem, hogy valamiért utál. És ez sajnos most be is igazolódott. Ezen a hétvégén nálunk volt és kiderült hogy otthon az anyjától és annak az élettársától csupa rosszat mondanak rólam és a férjemről is a gyereknek. Engem lehordanak minden rossznak, az apjáról meg azt mondják a kislánynak, hogy milliomos, és ha kell valami, akkor tőlünk kérje, mert mi megtehetjük, hogy vásárolunk. Otthon pedig azt adják be a kislánynak, hogy ők szegények, alig van pénzük és tőlünk követeljen. És a gyerek mindent elhisz az anyjának, sehogy sem lehet rá hatni. Egyszerűen kezelhetetlen a kislány. Visszafelesel, nem lehet vele beszélgetni, csúnyán beszél és ami nagyon rosszul esik, hogy engem semmibe vesz és olyan gonosz arckifejezéssel néz rám, mint aki meg akar ölni.
Az apját sem tiszteli, csak a lehetőséget, a pénzt látja benne. Ha ez így folytatódik, nem lesz jó vége. Nem tudom mi tévők legyünk. Kérem, azt ne írja, hogy legyek türelmes, mert az vagyok már 3 éve. És attól félek, hogyha ez így folytatódik, akkor rá fog menni a házasságunkra. Mert nyilván a férjemtől nem kérhetem azt, hogy válasszon köztem és a lánya között. Viszont ha nálunk van a kislány, akkor minden egyes ilyen hétvége tele van feszültséggel, veszekedéssel, ami kihatással van a magánéletünkre. A férjem örlődik és nagyon bántja ez az egész helyzet. Én csak egy megoldást látok, hogyha megszakítja a lányával a kapcsolatot, mert különben vége a házasságunknak. Megváltoztatni úgy sem tudja a kislányt, mivel az anyja folyamatosan tömi a fejét hülyeségekkel.
Kérem, adjon valami tanácsot, mert teljesen kétségbe vagyok esve.

Válaszát előre is köszönöm!

Egy kétségbe esett feleség
Szakértői válasz
Tisztelt hölgyem!

Azt semmiképpen se kérje a férjétől h szakítsa meg a lányával a kapcsolatát, mert akkor tutira tönkre megy az önök házassága.Viszont e probléma mindenképp megér egy személyes találkozót önnel és a férjével h helyre tudjuk tenni a dolgokat és ő is, ön is másképp értelmezze a kislánytól kapott negatív információkat. Ha teheti keressen meg telefonon és a részleteket megbeszéljük: 0630-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2009. 10. 05. 16:08Még nincs értékelés
2009. 10. 05.⧉
Olvasói kérdés
Jó napot kívánok!
Tanácsot szeretnék kérni 10 éves lányommal kapcsolatban. Sajnos rengeteg problémánk van. A lányom ha valami nem tetszik, nem úgy történik valami ahogyan azt ő elképzelte azonnal üvölt, agresszívan becsapja az ajtót majd szét szakad, tőle zeng a ház, és újabban lehülyéz és még ami belefér. Nagyon sokszor beszéltem vele amikor lenyugszik elismeri, hogy hibázott és bocsánatot kér. Sajnos én már képtelen vagyok megállni, hogy ne üvöltsek vele viszont, és nem tudok már a nyakába borulni mosolyogva a bocsánatkérést követően sem. Mit tegyek?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ezek már a kamaszkor tünetei, társulva egy kis magatartászavarral.Pár órás terápia során helyre lehet tenni a lánya dolgokhoz való hozzáállását, ha teheti keressenek meg, segítek.


Üdv.:
Balogh Andrea2009. 10. 05. 15:53Még nincs értékelés
2009. 10. 02.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
Azzal a kérdéssel fordulok önhöz hogy 7 éves lányom nagyon fél a vihartól és a széltől este.Külön szobája van vettünk neki már éjszakai lámpát de ha fuj a szél vagy dörög akkor mindig nagyon fél nem tud elaludni.És minen este megkérdezi hogy "Anya nem lessz vihar??" hogyan tudok neki segiteni hogy ne féljen ennyire??
Válaszát köszönöm Kelemenné
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A félelem hátterében van valami olyan jellegű szorongás, ami kiváltja magát a helyzetet, és sajnos ezt csak úgy lehet kideríteni, h ha személyesen találkozok a kislányával. Ha megszűnik a kiváltó tényező, akkor nem lesz több félelem.Ha teheti keressenek meg és segítek: 0630-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 10. 02. 14:48Még nincs értékelés
2009. 09. 30.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Dr.nő!Nekem egy olyan problémám van,hogy gyermekem most kezdte az 1.o-t!az első kétt hétben még remekül érezte magát,és pirospont lázba volt!ebből kifolyolak mikorjól csinálta a feladatott de ép a Tanárnő nem ott szólította ezt a szót mondta szó szerint!:JÓL VAN TE KUKI NÉNI!HOZZÁ KELL TEGYEM A GYEREKEM NEMSZOKOTT CSUNYÁN BESZÉLNI NEMTUDOM,HOGY MÉRT,ÉS HOGY MONDOTT ILYENT!mikor haza értünk a suliból lecsesztem szószerint hogy mert ilyent mondan!a gyerek aszt mondta nem neki mondta kicsuszott a szájából véletlenül!egyik kis osztálytársa meg megmondta a natítónéninek4ezért fel is állította!a harmadik héten kicsengettek az óráról elküldte őket WC-RE!NEKI épp nem kellett ezért sietett le az udvara jácani!közbe,már lejárt a szünet és menntek órára vissza!óraközben jeletkezett tanítónéni kiszeretnék menni pisilni és erre nem engette ki,inkább SAROKBA állította mert megmondta,hogy menjenek szünetbe WC-RE!INNENTŐL KEZDVE FÉL A GYEREKTŐLE ESETLEG HA TANULÁSNÁL SEGÍTSÉGRE SZORÚL SEMM MERI FELTENNI A KEZÉT MERT ATTÓL FÉL,HOGY MEGINT SAROKBA ÁLLÍTJA!EBBŐL KIFOLYOLAG NAPMINT NAP PROBLÉMA VAN A GYEREKKEL NEM FIGYEL ÁRÁNDOZIK STBBB.....!TELJESEN KIVAGYUNK KÉSZÜLVE,hogy most majd mi lesz ennek a vége!és Valóban fél a gyerek mert izzad,hideg a keze és rágja a száját4szeretném megtudni én mit tehetek ennek érdekébe mert a tanárnénivel beszéltem és aszt mondta ha ilyen lessz ujból beállítja a sarokba bármelyik gyereket!nem tudom nem lenne jobb ötlet másik osztályba átrakatom a gyermekem??????????????,köszönöm a válaszát egy nagyon aggodó édesanya!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A legjobb pl. a gyerek szemében az lesz, ha önök ezt a helyzetet közösen megoldják a gyerekkel és a tanítónénivel, nem pedig megfutamodnak és más osztályt keresnek, mert semmi garancia nincs arra h ott is nem lesz hasonló szituáció. Tehát üljenek le a gyerekkel és a tanítónővel és nyugodtan beszéljék meg a történteket ill. a tennivalókat. A kisfia most csak dacból viselkedik úgy, ahogy, de ez, a probléma megoldásával megszűnik.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 09. 30. 22:12Még nincs értékelés
2009. 09. 30.⧉
Olvasói kérdés
üdvözlöm.
egy 2,5 éves kisfiú anyukája vagyok.azzal a problémával fordulok önhöz hogy kisfiam éjszaka sűrűn felriad és nehezen alszik vissza.nagyon sír és azt mondja fél.éjjeli lámpával alszi,igy még azt sem mondhatjuk hogy sötéttől fél.
már 1 éves kora óta külön szobában van,és eddig nem volt ilyen gond.milyen oka lehet ennek, a felkelésnek?
a másik kérdésem hogy nagyon félénk,játszótéren is sokat sir a gyerekektől fél.kicsi kora óta emberek között van mégis nagyon félénk.még a megszokott ismert emberektől is van hogy fél,és sír. lelkileg nagyon megviseli őt is és minket is férjemmel,hogy ilyen kis félénk.
mit lehetne tenni?válaszát előre is köszönöm,egy aggódó anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az hogy 2,5 évesen ennyi mindentől fél a kisfia egyáltalán nem természetes. A félelmek mögött szorongások lapulnak,és ameddig ezen kiváltó tényezők nincsenek megszüntetve, addig sajnos a problémák csak sokasodnak. Beszéljük ezt meg személyesen, ha teheti keressen meg. Elérhetőségem: 0630-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 09. 30. 22:03Még nincs értékelés
2009. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
Nagyobbik fiam 4 és fél, a kisebbik másfél éves. Többször előfordult már, hogy a nagyobbik fiam be akarta kapni a kicsi fütyijét (pelenkázáskor, fürdés közben) vagy a sajátját vette elő és nyomkodta oda a kicsinek. Amikor megkérdezzük tőle, hogy miért csinálja, csak vihorászik és azt mondja, hogy az jó. Minden esetben elmagyarázzuk, hogy ezt nem illik, mindenki a sajátjával "játszhat". Nemrég a társasházunk közös udvarán is arra lettem figyelmes, hogy eltűnt az egyik, vele egykorú kisfiúval és amikor visszajöttek mindkettő gatyája össze-visszaállt, de arra gondoltunk és ők is azt mondták, hogy pisiltek. Tegnap egy másik kisfiúval ment el megint a "titkos helyre" és amikor "odaosonkodtam", hogy megnézzem mit csinálnak, láttam, hogy a kisfiam nadrágja le van tolva és üldögél, aztán észrevett és gyorsan felhúzta a naciját. Később megint eltűntek, akkor meg puszilgatta a másik kisfiú arcát. Kérdéseimre, annyit felelt, hogy pisilt, a puszi meg azért volt mert már készültünk haza. Nem akartam mindent direktben megkérdezni, nem akarom, hogy valami rosszérzés keletkezzen benne (bár bennem az van), inkább csak helyére akartam tenni a dolgokat: ha pisilnie kell, akkor nekem szóljon és azt egy fiú egyedül intézi, a fiúk nem puszival válnak el egymástól, hanem kezet fognak. Nem tudom, hogy mennyire kell aggódnom ezek miatt. Lehet, hogy az óvodában hallott valamit (vegyes csoportú oviba jár, tehát a csoportban vannak idősebb társak is), amit nem tud feldolgozni, vagy esetleg már most mutatkozhat homoszexualitás, vagy egyszerűen belefér az élettani sajátosságokba. Nagyon tanácstalan vagyok, a kerületi tanácsadót sajnos napok óta nem érem el. Kell-e egyáltalán a gyermekkel személyesen szakemberhez fordulni. Mielőbbi válaszát előre is köszönöm:
Anikó

Szakértői válasz

Kedves anyuka!

Elolvastam a levelét, és az eset nem egyedülálló, viszont az ön által leírtak alapján, a kisfiúnál igen szélsőséges formát ölt, ezért minél előbb keressenek meg egy szakembert, mert ez pszichoterápiát igényel, különben nagyon elfajulhat a dolog. Szívesen megadom az elérhetőségemet, ha gondolja, keressenek meg és én is szívesen segítek a kisfiúknak. Elérhetőségem: 0630-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2009. 09. 29. 16:03Még nincs értékelés
2009. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea Én azal a kéresel fordulok önhöz,hogy a 10 éves fiamnál,memoria és koncentrácios problemáink vanak tudna esetleg segiteni ,hogy jobban müködjen az agya. Köszönöm elóre is.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Erre a problémára nagyon jó pszichoterápiás módszereink vannak, szívesen segítek, ha teheti keressenek meg. Elérhetőségem: 0630-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 09. 29. 15:14Még nincs értékelés
2009. 09. 28.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!

Nem pont ideillő a kérdésem de nagyon szeretnék segítséget kérni.Néhány napja elhunyt a nagymamánk.Közeleg a temetés.Mivel mindenki jelen lesz a családban az 5éves kislányomat is magammal viszem.Kérdésem az lenne, hogy ön szerint jelen lehet-e egy 5éves gyermek a temetési szertartáson?? Vagy inkább felválltva a szülők nagyszülők vigyázzanak rá egy távolabb eső helyen? Egyébként egy okos,talpraesett, magabiztos kislány stabíl családi háttérrel. Elmondtam neki, hogy a dédi meghalt és már soha többé nem láthatjuk csak a gondolatainkban és szívünkben él tovább és a mennyből lát minket.Ön szeint ez megfelelő "magyarázat" ez egy 5éves gyermek számára???Válaszát előre is köszönöm.Tisztelettel:
Tímea
Szakértői válasz
Kedves Tímea!

Először is őszinte részvétem.
A kislányának adott magyarázat teljesen rendben volt, de ha egyszer tehetik ne vigyék el a szertartásra, mert az még egy felnőttet is megvisel, nem hogy egy gyereket. Ha tehetik, akkor valaki egy távolabbi helyen vigyázzanak rá.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 09. 28. 17:58Még nincs értékelés
2009. 09. 25.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!!
Tanácstalanságom miatt fordulok Önhöz - bár szerintem elég gyakori kérdéskörrel!!!
3 éves kisfiammal most szeptemberben kezdtük az ovit!!Az elején nagyon szépen ment minden, aztán összeszedtünk valami bacit ami miatt 2 hétig itthon volt!!Mikor újra mehettünk közösségbe elkezdtőtek a gondok!!Minden reggel mikor látja, hogy öltözöm sírni kezd!!Ekkor megbeszéljük a dolgokat, megnyugszik, mindaddig amíg oda nem érünk!!!De tulajdonképpen nem is a sírás az ami aggaszt engem, hiszen más gyerkőc is ezt teszi, és tudom, hogy meg kell szokni neki, mivel nem járt még közösségbe!!!Ami a gondot jelenti számomra, és teljes lelkiismeret furdalásom van emiatt az az, hogy mikor otthagyom sugárban hányja ki a reggelit!Nem tudom mennyire komoly ez, mennyire igényel a dolog szakembert!!!Nagyon sajnálom, a szívem szakad meg miatta, mert tudom nem érzi jól magát, nem jó neki, hiszen annyira ideges, hogy hányni is képes!!Egyébként nagyon nyugodt gyerek, nem jellemző rá a szorongás!!!!Mit tegyek (azon kívül, hogy türelmes vagyok vele és magammal is próbálok), hogy könnyebb legyen neki!!Esetleg járjunk rendszersen pszihológushoz???Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Üdvözlettel: egy aggódó anyuka - Kriszta

Szakértői válasz

Kedves Kriszta!

Hát ha rendszeresen nem is kell ezzel a problémával pszichológushoz menniük, egy személyes tanácsadást mindenképpen megér az eset, hogy a gyerek is, meg az anyuka is megnyugodjon, és helyrerakjuk a dolgokat. Valóban nem ritka az ha a gyerek ovikezdésnél hiszti rohamot kap, mert nem könnyű nekik sem megbirkózni az új feladattal, de az ami engem zavar ebben az egészben, hogy ennek fizikális tünetei is vannak. Megadom az elérhetőségem, ha teheti keressen meg és segítek: 06-30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2009. 09. 25. 07:04Még nincs értékelés
2009. 09. 25.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
10 éves, negyedikes kislányommalkapcsolatban szeretném a tanácsát kérni. Egyszerűen nem képes 10 percnél tovább valami re odafigyelni, nem akar tanulni, volt olyan, hogy saját bevallása szerint "aludt" matek órán, mikor a kivonást tanulták, persze nem csukott, hanem nyitott szemmel és csak a csengetésre ébredt fel. De nem csak matekon, más órákon sem figyel, a házifeladatot nem írja fel, ezért ellenőrizni sem tudom, hogy megcsinálta-e, szóval ilyen és ehhez hasonló gondok vannak vele, és attól tartok, hogy most, hogy negyedikes lett, év végén meg fogják buktatni. Nem mindha nem tudna olvasni, írni, számolni, de ha a számonkérésre kerül a sor, akkor soha nem ér a végére, a felét sem oldja meg a feladatoknak, amit megcsinál arra sem figyel oda és a fele rossz. Nem tudom mit tegyek vele azon túl, hogy igyekszem otthon is gyakorolni vele, mindit átnézem a táskáját, mert különben a felszerelését is otthonhagyná. Mit tegyek, hogy jobban motiváljam? Már kipróbáltam a jutalmazást, a dícséretet, a büntetést (tv megvonás formájában), de igazán egyik sem jött be. Előre is köszönöm a válaszát!

Szakértői válasz

Kedves Anyuka!

10 éves korra a tartós figyelme már olyan 30-40 percre kellett volna, hogy fejlődjön, és amíg ezen nem javítunk, addig sajnos az iskolai teljesítményén sem tudunk. Ez lenne az első lépés, és csak utána a büntetés-jutalmazás módszer beépítése a hétköznapi életbe, amit nagyon következetesen be is kell tartani. Szóval, figyelemfejlesztés az első lépés, ezt leginkább pszichológiai terápia keretén belül lehet megvalósítani, és persze az ott tanultakat, otthon gyakorolni... ez igen komoly feladat mindenki számára. Ha gondolja, keressenek meg, szívesen segítek, a helyzet nem reménytelen: 06-30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2009. 09. 25. 06:57Még nincs értékelés
2009. 09. 25.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Doktornö
Nekem van egy 3 éves lányom. 1 éves koráig sulyos betegségei voltak.Kétszer kapott gépi lélegesztetést,a tüdögyulladásai miatt.Az utolsó 8-9 hónapos horáig tartott.Alexandra az elmult 2 évét már egézségesen töltötte el.De a fejlödése társaihoz képest le van maradva.2008 szeptemberében kezdett el mászni és rá nem sokra járni kb olyan 20 hónaposan.Nem olyan régen voltam vele gyermekpsihiátriai konziliumon.A tisztelt doktornö azt mondta hogy talán soha nem lesz neki egy értelmes mondata sem.A nevére figyel.
Szerintem most van 1 éves gyermek szintjén.Menyire befijásolja az az 1 év mig végig beteg volt,és fejlödhet e úgy mint a vele egykoru gyerekek? Kérem álaszoljon nekem minnél hamarabb.
köszönettel:Somogyi Zsanett

Szakértői válasz

Kedves Zsanett!

Ahhoz, hogy a kérdésére válaszolni tudjak, sokkal több információra lenne szükségem, és főleg személyes kontaktusra a kislányával! Az első év, amit betegen töltött mindenképpen hatással van a jelenlegi, ill. a későbbi fejlődésére is, főleg ha oxigénhiány lépett fel az agyban, akkor ez valószínű, hogy tényleg negatív hatással lesz a beszéd fejlődésére is. Szívesen megadom az elérhetőségemet, keressenek fel a kislánnyal és akkor egy vizsgálat több kérdésre is választ adhat önnek: 06-30-355-0177.

Üdv.:
 

Balogh Andrea2009. 09. 25. 06:49Még nincs értékelés
2009. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm!
Kisfiam 5 és fél éves!Kiscsoportba nem járt,középsöbe nagyon beteges volt,és sokat hiányzott!
Most nagycsoportos és az ovonöje azt mondja valami nincs vele rendben mert nemérdekli semmi vagyis nagyon rövid ideig tudják lefoglalni valamivel.Én aggodom mert itthol máshogy viselkedik.Nagyon szotlan,és elöfordul,hogy egyes szám harmadik személyben beszél!Sokszor elöfordul hogy hangos szora pl:ha sir a testvére bedugja a fülét,az is gyakori az oviba hogy magába nevetgél.
Itthol nem szotlan söt.... elég akaratos és csunyán is beszél.
Válaszát elöre is köszönöm és várom!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Jó lenne kideríteni h mi lehet a kisfia viselkedésének a hátterében,de az ön által leírtak ehhez kevés információt nyújtanak. Szívesen megadom az elérhetőségemet, hívjon fel és megbeszéljük a problémát. Elérhetőségem: 0630-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2009. 09. 21. 14:01Még nincs értékelés
2009. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Két hete autóbalesetünk volt. 3 kislányunk nem sérült meg a férjem sem csak én. Engem a mentő vitt eszméletlen állapotban kórházba.Lányaim néha még felsírnak álmukban, kiabálnak. 8,5 és másfél évesek. Meddig kísérheti Őket a rosz élmény?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Először is sajnálom a történteket és önnek jobbulást kívánok. A kislányok rémálmai sajnos még sokáig fenn maradhatnak és a viselkedésükben is okozhat meglepő fordulatokat, egész addig amíg külső segítséget nem kapnak a trauma feldolgozására. Erre nagyon jó terápiás eszközeim vannak, ha teheti keressenek meg és megbeszéljük a részleteket: 0630-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 09. 21. 13:58Még nincs értékelés
2009. 09. 16.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Nekem van egy 8 eves lanyom es egy 2 eves kisfiam.Tanacsat szeretnem kerni mert miota a kisfiam megszuletett illetve inkab egy olyan jo eve mikortol mar a fiucska is jarkal es hozza nyul a lanyom dolgaihoz a lanyom kezd ellenseges lenni vele.Nem uti meg de mindig zavarja elfele ha oda megy melle es pl:mikor setalni megyunk a szomszed anyukaval es a kislannyaval aki egyidos az en fiammal na akkor inkabb a kislany utan szalad minthogy a sajat testveret vedene nehogy ki szaladjon az utra.Egyszeruen ugy erzem mintha nem szeretne a testveret pedig nagyon varta de mikor kerdezem tolle miert ilyen a testverivel akkor azt feleli o nem gondolta ,hogy ennyi baj lessz vele amig megerti ,hogy ne nyujjon az o dolgaihoz.Andrea segitsen kerem mit mondhatnek a lanyomnak ,hogy maskep nezzen a picitestverere.Annyit magyarazok neki ,hogy nekem nem volt testverem es ,hogy hianyzott nekem de nem hatja meg semmi.Akar hol talalkozunk ilyen kisgyerekkel mint a fiam o mindegyikkel olyan szivesen jatszik de mikor megkerem jatszon Balazzsal egy felorat mig valami dolgom van a hazban o mindig azt mondja nem tudok semmit vele jatszani pedig a fiucska mar tisztan beszel es meg is ert mindent. Az is a problema most a lanyom 3-dikos es miota iskolaba jar azota olyan rossz kezdett lenni nem birok vele visszaszajal es felek ,hogy ez csak rosszab lessz.Elore is nagyon halas vagyok a tanacsaert .Varom valaszat.
Erika.
Szakértői válasz
Kedves Erika!

Ebben a korban a testvérféltékenység egyáltalán nem ritka jelenség, és ezt idővel ki is növi, az a lényeg, h mindenbe ami a kistesóval kapcsolatos be kell vonni a nagyobb gyereket, kérni kell őt arra h segítsen anyának!!!
Engem ami aggaszt, az a verbális agresszivitása a kislányának, mert általában akkor agresszív egy gyerek ebben a korban, ha van valami élménye amit nem tud feldolgozni, és így mutatja a külvilág fele, h neki problémája van. Érdemes lenne egy személyes találkozót megbeszélnünk, amennyiben teheti hívjon fel és megbeszéljük a részleteket.Elérhetőségem: 0630-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2009. 09. 16. 07:10Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.