Kedves Éva!
Párommal február óta vagyunk együtt. Előtte neki volt egy 5 éves kapcsolata, ami december végén véget ért. Sajnos egy munkahelyen dolgozunk mind a hárman, ami nem egyszerű.
Nyáron az exe bejelentette, hogy 6 és fél hónapos terhes, és ő az apja. Ez egy nagy trauma volt mindenkinek, amivel úgy gondoltam, hogy meg tudunk birkózni. Átbeszéltük, hogy ez mivel jár, apasági vizsgálatot kérünk, mert 5 év alatt nem esett teherbe, most bosszúból igen,gyerektartás stb.Azóta megszületett a gyermeke, és valahogy minden elromlott. Párom családja a gyerek fele tolja, és nekem ez nagyon fáj. Párom próbál nyugtatni, de nem tudom, hogy mennyire fogja a folyamatos szülői nyomás mellett betartani azt, amiben megállapodunk. Már apaságit sem akar, mert biztos benne, hogy az övé a gyerek. Anyukája szerint kiköpött olyan mint ő. A gyerek kérdésben páromék nem tudnak megegyezni, úgyhogy bíróság lesz belőle. A láthatást mi megbeszéltük, hogy kéthetente legyen, de nem tudom, hogy mi lesz ebből is. Úgy érzem összedőlt a világ körülöttem, és tehetetlennek érzem magam. Tudom, hogy ha együtt akarunk maradni, akkor ezen túl kell jutnunk, de nem tudom, hogy képes leszek - e megbirkózni a feladattal. Már nem tudok enni, aludni, mert folyamatosan azon agyalok, hogy lehet -e még normális életem. Nem vagyok képes felfogni, hogy egy felnőtt nő, hogy lehet ennyire felelőtlen, hogy tönkretegye a saját, a gyereke, és a mi életünket is. Ön szerint van még jövőnk, vagy inkább menjek világgá? Nem bírom sokáig ezt a bizonytalanságot!