Értem, és remélem, javulni fog az állapotod! A hozzáállásod nagyon pozitív, ez már fél siker! : )
Én is azt szoktam mondani, ha valami gondom-bajom van, hogy vannak tőlem sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek!
Cicud jól van?
Jaj, nekem még mindig nagyon hiányzik az enyém! Sokszor eszembe jut, ha pl. nyikorog az ajtó, odakapom a fejem, ő nyitja-e, vagy este nézem, merre lehet nem akar-e bejönni...
Hat évvel ezelőtt agyi infraktusom volt. Az egész jobb oldalam lebénult, ez hála Istennek rendbe jött, csak a járás az nem megy. Kb 2 éve kezdett fokozatosan romlani, pedig sokat tornázom. Én arra gyanakszom, hogy a gerincferdülésem miatt nem tudok menni, de ezt csak én mondom. Ezt orvos még nem erősítette meg. Ha pozitívan gondolkozom, már pedig én így teszek, vigasztalom magam, rosszabbul is járhattam volna, ha a tudatom nem lesz világos és a gyerekem terhére lennék. Azt hiszem, ez így van. Azért még ellátom magam.
Jól sikerült az olaszországi útja a fiamnak.
Kérdeztem az állatorvostól, hogy meddig élhet így. Az az igazság, nem lehet tudni. Amíg nem szenved, addig nincs baj. De ha már nagyon fáj neki, (remélem, minél később) az más.
Szerintem telefonon értesítenek, mert kérték a számom Visegrádon. Nem bánnám, ha levélben írnának.
Á... én most egy aranyhalat se tudnék elviselni a lakásban, nem hogy egy másik cicát! Egy jó darabig biztos, hogy nem lesz... rettentően hiányzik a kis ostobám!
Utánaolvastam a Te cicád betegségének. Phuu... hát, nem lehet így se jobb, hogy tudod, bármikor el kell altatni.
Borzasztó látni, ahogy szenvednek! Még egyszer nem bírnám ki!