Nem, mert azt nem otthon tartottam. Volt egy regényem is, ezt is fiatal koromban írtam, abból nagy kalamajka lett. Nem nekem, hanem odaadtam valakinek, hogy olvassa el. Ő pedig odaadta a barátjának, hogy ő írta és olvassa el. Na, ebből lett a baj. Egy párkapcsolatról szólt és a fiúja azt hitte, hogy a lányról szól. Akkor meg már nem mondhatta, hogy nem ő írta. Csak rosszab lett volna!
Persze, mindenkinek a saját baja a baj. Nekem nincs oldalam.
Naplót vezettem sokáig, erről írtam már? Fiatalkoromban kettőt vezettem, egyet anyám kedvéért, mert tudtam, hogy kotorászik. A másikat meg jól eltettem.
Nem fóbia, inkább figyelmetlenség. Félek, hogy megfeledkezek róla.
Voltál mostanában az oldaladon? Kiírhatnád ott magadból a bajokat. Legalábbis én így képzelem el.
ez valamilyen fóbia nálad? én a bezártságtól félek, a kis szűk, sötét helyektől, de most, hogy írok róla és belegondolok, már enyhült egy kicsit ez a félelem, azelőtt hamar bepánikoltam
Naná, hogy kitettem. A kis zöld itt van a gépemnél, a szürke - ez a füstölő tartó meg máshol. Olajat nem szeretek párologtatni, pedig van párologtatőm, mert ahhoz mécsest kell beletenni. És félek, hogy felgyújtom a lakást.
nagyon sok kutyus elszökött, nem értem, hogy miért nem vigyáztak rájuk
szépek lehetnek azok az elefántok, kitetted dísznek? a szantált én is szeretem, szoktam füstölögni, vagy olajat párologtatok
Képzeld, még mindig takarítgatok és találtam egy kis zöld üveg elefántot. Nagyon régen vettem. Még egy elefántot találtam, az szürke és kerámia, annak a háta közepén van egy lyuk, amibe lehet tenni a füstölőt. Most egész nap füstölgök, élezem a szantál illatát.