Polgárháború és kokacserje: öt titok a letűnt civilizációról

Istenként tekintettek leigázóikra

Az egyik inka eredetmonda szerint az istenek egyszer szakállas, állatok hátán lovagoló, magas emberek képében térnek vissza. Amikor a birodalom kapujában megjelentek az őslakosokhoz képest nagydarab férfiak az ezüstösen csillogó páncéljaikban, az inkák a jövendölést látták beigazolódni. „Hihetetlen látvány lehetett számukra a spanyolok bevonulása: lovakat addig soha nem láttak és a tűzokádó fegyverek is földöntúlinak tűnhettek” - mondta Varga András, a kiállítás kurátora.

Polgárháborús állapotokat találtak a spanyolok
 
A konkvisztádorok egy inka birodalommal találták szembe magukat, amelyet himlőjárvány tizedelt, majd Huáscar és Atahualpa háborúja miatt szenvedett. Apjuk halála után a két testvér csatájából Atahualpa került ki győztesen, ám ő Pizarro rabjaként végezte.

Kerék nélküli birodalom

Az inkák fejlett öntözési rendszert, utak hálózatát hozták létre és hatékony adminisztrációs rendszert dolgoztak ki, ám sem a kereket, sem a fazekaskorongot, sem az írás modern értelemben vett formáit nem ismerték. „A tudomány a mai napig értetlenül áll a tény előtt, hogy ilyen hatalmas teljesítményre hogyan voltak képesek, miközben a kereket nem ismerték” - mondta Varga.

Rejtély, miként építkeztek

A tudomány azzal kapcsolatban is csak találgat, hogyan tudtak az inkák puszta kézzel ilyen óriási, földrengésbiztos épületeket emelni. „Egyes kődarabok 100 tonnát nyomhattak, és ezeket is olykor 30-40 kilométeres távolságról hozták az építkezés helyszínére. Minden munkát emberi erővel végeztek, legfeljebb lámákat használtak kisebb terhek cipelésére” - magyarázta a szakértő.

Az első kokafogyasztók

Az inkák előszeretettel fogyasztották a kokacserje enyhe kábítószernek számító levelét - hegyvidéken ma is szokás a levelek rágása. Maga az uralkodó sem vetette meg e tradíciót, őt „előrágók” is segítették a mesterséges felfrissülésben.

Az Inkák Aranya kiállítás a belvárosi Komplexben várja a látogatókat.